Stanislaw Lem teljes science-fiction univerzuma I.

Stanislaw Lem teljes science-fiction univerzuma I.

Éden (9/10)

Solaris (7/10)

Visszatérés (9/10)

A Legyőzhetetlen (8/10)

Az Úr Hangja (10/10)

Az út negyedéhez érkeztem ezzel a rövid összefoglalóval. Annyit már jól látni, hogy Lem könyvei kivétel nélkül figyelemre méltóak, a gyűjteményes kötetek első részének átlaga 8,6/10, ami persze teljesen szubjektív érték, de szerintem korrekt is. A művek közül az Éden, a Visszatérés és A Legyőzhetetlen könnyebben olvasható, ha így nézzük szórakoztatóbbak. Én a Solarissal kicsit izzadtam meg, Az Úr Hangjával pedig gyakorlatilag vért. Ez az utóbbi ennek ellenére valószínűleg felejthetetlen marad.

A könyvet nagyon köszönöm a Szukits Kiadónak!

Robert Charles Wilson - Pörgés

Robert Charles Wilson - Pörgés

(Pörgés 01.)

Robert Charles Wilson - Spin
(Spin 01.)
Eredeti megjelenés: 2005
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2007
Hossz: 432 oldal
Műfaj: science-fiction
Fordította: Gálvölgyi Judit
Vásárlás:
Galaktikabolt
Díjak:
Hugo-díj (2006)
Kurd-lawitz-díj (2007)
Seiun-díj (2009)
Locus-díj jelölt (2006)
John W. Campbell-díj jelölt (2006)

Tartalom:

Egy októberi éjszakán a tízéves Tyler Dupree döbbenten nézte végig, ahogy a csillagok sorra kihunynak az égen. Az űr egy csapásra valóban üres lett.
Tyler azóta felnőtt, és ahogy valamennyi embernek a Földön, neki is meghatározó élményévé vált a nagy elsötétedés jelensége. A Nap csupán egy halvány korong az égen, a Hold eltűnt, a mesterséges űrobjektumok pedig kivétel nélkül lezuhantak, és maradványaik olyan vénséges-vénnek tűnnek, mintha a nyilvántartottnál sokkal régebben keringtek volna bolygónk körül.
Kutatók próbálják megfejteni a rejtélyt, és amire bukkannak, az tragikus jövőt vázol föl az emberi faj előtt: a Földet egy idegen lények építette fal szigeteli el a világegyetem többi részétől, és odakint sokkal gyorsabban telik az idő - egy nap alatt mintegy százmillió év! Ebben az iramban csillagunk életéből nem lehet több hátra negyven esztendőnél!

Robert Charles Wilson regénye egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mű. Ebben az olvasókkal a kritikusok is egyetértettek, így a könyv nemcsak bestseller lett Amerikában, de elnyerte a rangos Hugo-díjat is.

Én vagyok az első, aki beismerem magamról, hogy - főleg a hard - science-fiction műfaja messze annyira nem áll közel a szívemhez, mint a fantasy (vagy a horror). Nem vagyok trekkie, de "SW"-s sem, sőt a filmek sem tetszettek, csak egyszer, gyerekkoromban, kb. 8 évesen, mikor a mozikban adták, az esetleges többedik újranézésüket már igencsak untam.

Ezért van az, hogy az oldalt sem árasztják el a blog leírásában ígért science-fiction művek, éppcsak mutatóban van egy-egy (milyen furcsa tehát, hogy a kedvenc könyvem viszont sci-fi!). - (Persze ez anyagi kérdés is leginkább. Nem lehet beszerezni minden fantasy-t ÉS sci-fit egyszerre átlagos fizetésből.)

Viszont mostanában, ahogy a sci-fi/fantasy műfajban díjazott könyvek listáit készítgettem, előjött az igény (azért ez már érlelődött egy ideje), hogy legalább a díjazott köteteket olvassam már el, mert ez mégse járja, hogy ennyire hanyagoljam a műfajt!

A napokban "büszkélkedtem" el egy blogon, hogy bizony én nem olvasom el a könyv fülszövegét, mert az vagy lelövi a cselekmény fontos részeit, vagy nem szól semmmiről, csak egy kis idézet a könyvből - inkább az írónak nézek utána a neten, ha ismeretlen, vagy elolvasok 1-2 oldalt a könyvből a boltban a stílusa miatt (vagy a könyv borítója/formája ragad meg azonnal - szóval legyenek a könyvek igényesek! :) )

A Pörgés hátulját is csak azért olvastam el, mert hirtelen ott volt kéznél a könyvtárban, és nem jutott eszembe, hogy vajon az Alex Benedict-sorozatba tartozik-e (most már tudom, hogy az Jack McDevitt sorozata - amire egyébként kíváncsi vagyok szintén), amibe épp bele akartam volna olvasni (stílus miatt ugye).

Mivel tudom, hogy sokan vannak a fülszöveg kérdéssel ugyanúgy, mint én, ezért most kérem, hogy olvassátok el fent a tartalmát a könyvnek (az első 10-20 oldal cselekményét lövi le)!

Mivel mondom, nem túl sok sci-fi-t olvasok, és ezért lehet, hogy minden második ilyesmiről szól, de nekem a szavam elállt, és tudtam, hogy EZ lesz a következő, amit elolvasok, és SEMMI más!

Miért? Sok gondolat átfutott rögtön a fejemen:

- biztosan a végtelenségig depresszív érzés lehet TUDNI, hogy a Földön MINDENKI, MENTHETETLENÜL elpusztul, de nem ám valami himihumi meteor miatt hirtelen, hanem 40 év lelki szenvedés után, a valószínűsíthető gazdasági összeomlásról, az elszabadult erőszak- és öngyilkossági-hullámról nem is beszélve.

- a főszereplők a Pörgés kezdetén gyerekek, az ő szemükön keresztül láthatjuk a káosz kezdetét, amely fogásra én mindig vevő vagyok (sok Stephen King könyvben látni ilyet [pld: Az]).

- a monumentális Galaktika-léptékű mértékek miatt, hogy a történet 40 éve alatt többszáz milliárd év tűnik el nyomtalanul az emberiség addig bizton bekalkulált jövőképéből.

- kik tették ezt velünk és miért? (Óriáspókok, vagy ettől azért valamennyire értelmesebb magyarázatot hozott össze a szerző?)

"...A csillagok világa dzsungel, Tyler. Elevenebb, mint valaha is képzeltük."

Robert Charles Wilson (1953 - )

A könyv első harmada a közelmúltból nekem Max Brooks - World War Z című könyvét idézte vissza, miszerint bemutatja, hogyan reagált a társadalom (és maga a Föld, mint ökoszisztéma) a megváltozott környezeti hatásokra. A zombis könyv ugye nagyjából végig erről szólt, de mindkettőben olyan erőteljes képekkel festették le a változást, annyira átgondoltak és olvasmányosak voltak, hogy kifejezetten öröm volt olvasni mindkettőt. Ebben a Pörgés - és az általa keltett változások - eleinte a háttérben maradnak, és inkább a gyerekkori életéből idéz vissza kis képeket a főszereplő (ez a keretes, visszaemlékező stílus végig megmarad, és nagyon működik!).

A következő harmad a már a "beállt" új-normális társadalmi rend idején játszódik, és kicsit csökken a tempó látszólag, de ez csak az elejével összevetve igaz, nem más könyvekkel!!! Az író egy kicsit "altatja" az olvasót, hogy aztán két AKKORA csavart vágjon az arcába, hogy az csak pislog! (Konkrétan évek óta ez volt az egyetlen könyv, amiről - mikor még csak a felénél jártam - azonnal beszélni szerettem volna valakivel, lelkendezni, hogy micsoda könyvet olvasok! Erre roppant alkalmas volt az asszony, de hamar az értésemre adta, hogy ő nem szereti a katasztrófa-könyveket, ezért nem is nagyon tud velem lelkesedni érte, mert szerinte ez lehangoló. Pff. :D )

A science fiction könyvekben - általában - elengedhetetlen technikai "katyvasz", ami (ál)-tudományosan magyarázatot ad a szerző regénybeli ötletére itt is megvan (a GEEK-ek legnagyobb örömére), de annyira érdekes és olvasmányos, hogy szinte a körmöm rágtam, mialatt olvastam (és nem óriáspókok bosszújáról szól szerencsére a könyv, ami plusz pont!)

Az utolsó harmadban a történet "megfejtése" bomlik ki előttünk az első etap sebességével, ám bevallom, itt pár dolog nem volt annyira meggyőző - akár elégtelen természettudományi ismereteim miatt is lehetett ez, bár nem azt nem értettem meg, amit az író leírt, hanem hogy hogyan is KÉNE működnie ennek a technológiának a gyakorlatban (replikátorok, Neumann-ökoszisztéma). Bevallom, szerintem ez hülyeség, de GONDOLOM, ha egyszer maga Neumann János találta/dolgozta ki, talán valami csekély tudományos alapja mégis lehet neki.

Ki ne hagyjam, hogy a hölgyek is bepróbálhatják nyugodtan, hiszen egy erőteljes szerelmi szál köti össze a könyv elejét a végével, és igen, ezt most pozitívumként említem meg, és nem azért, mert ezekért elepednék általában, hanem pont, hogy nem, de itt olyan finoman, szirupmentesen szövi át a történetet és a szereplők életét, hogy az egyáltalán nem zavaró, hanem csak újabb mélységeket ad a főszereplőnek. Végre, ilyet is olvastam!

Utánanéztem, hogy a disztópia meghatározásában benne van-e, hogy a jövő társadalmának valami politikai hatalom miatt kell-e nyomorultságban tengődni, de amennyire látom, ilyen kitétel nincsen, ezért mivel az emberiségnek hirtelen nem tudok nyomorúságosabb, negatívabb jövőképet elképzelni, mint a 40 éves tehetetlen várakozást a halálra egy feje tetejére állt Földön, ezért bízvást a disztópikus regények sorába sorolnám a Pörgést is.

Látomásként tűnt el a külvilág,
S a hontalan, pőre ember szemébe,
Ki árván áll, ijesztőn visszanéz
A végtelen űr vak feketesége.
Élet és fény ősi álom csupán,
S az éjben az, mi körötte kering,
Oly megfejthetetlenül idegen,
Oly végzetes, s az övé jog szerint.

/Fjodor Ivanovics Tyutcsev (1803-1873)/

Minden tudományos-fantasztikumot/izgalmat szerető embernek nagyjából kötelező darab! Nem hiába lett a 2006-os HUGO-díj nyertese! A könyvnek szerencséra mindkét folytatása is elérhető már magyarul is (Tengely, Örvény) a kiadó jóvoltából! - Én biztosan visszatérek még hozzá, nagyon jó író, kitűnő regény! Persze még csak február van, de eddig 2012 legjobbja!

Értékelés: 10/10

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads
Endless
Ekultura
Sanawad
Geekz
Díjnyerteskönyvek
Könyvgalaxis

C. S. Goto - Ébredés

C. S. Goto - Ébredés

(Dawn Of War 02.)

Cassern Sebastian Goto - Ascension
(Dawn Of War 02.) Eredeti megjelenés: 2005
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2009
Hossz: 332 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:

A Vérholló űrgárdista rend versenyt fut az idővel, hogy megóvja egyik toborzóvilágát a pusztulástól. Úgy tűnik, ismét az eldákkal kell megmérkőzniük, de ahogy a helyi régészeti ásatások egyre több leletet hoznak a felszínre, lassan nyilvánvalóvá válik, hogy egy sokkal halálosabb és ősibb ellenséggel is szembe kell nézniük. Ha nem sikerül időben a végére járniuk a sivatag mélyére temetett titoknak, az egész rendszert elnyelhetik a háború lángjai...

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Nehezen szántam rá magam, hogy egyáltalán belekezdjek ennek a regénynek az elolvasásába, az első rész annyira mély nyomot hagyott bennem. De mivel Warhammer regényt nem hagyok olvasatlanul, ezért végülis magamra vettem ezt a "terhet".

Ennél a résznél még jobban vigyáznom kell, hogy nehogy méltánytalanul lehúzzam a regényt az első rész tükrében, vagy a Warhammer-világ/hangulat miatt túlságosan felpontozzam, de nézzük, mi sült ki belőle.

Az egyik problémám az első résszel az volt, hogy semmi nem volt benne, csak 100% akció (az is bénán tálalva), ez a problémám eltűnt erre a részre. A könyv feléig!! 1-2 bekezdéses puffogtatásokon kívül semmi akció nincs (onnantól persze végig - és nem sokkal jobb minőségben, mint az előző részben), ellenben egészen vállalható részeket tesz le az író a kíváncsi olvasó elé. Legnagyobb kedvenceim az űrgárdista implantátumok beültetésének és működésének viszonylag részletes beszámolói (talán az Űrgárdistában persze ezeket már leírták, de mikor volt az már!), a Blood Raven (Vérholló) űrgárdista-ház Vérpróbájának bemutatása - ami egyébként józan ésszel belegondolva orbitális nagy baromság, de pont beleillik a Warhammer-univerzum hangulatába.

A történet kesze-kusza, van benne minden, amire egy jó könyvben szükség van - kivéve jó karakterek (esetleg a terminátor őrmester még elment, bár egy értelmesebb jelenete van csak), mert azok ebben a részben sincsenek -, kaland, akció, ásatás, rejtély, űrcsata, vér, halál (ja, szex és szerelem sincs benne, ez akár pozitívum is lehet... ebben a könyvben az is).

Az olvasó végre az eldákra koncentrálhat Rahe Paradicsomán, nem zavarnak a történetbe bele a "csak úgy" pont ott lévő orkok, vagy a teljesen súlytalan káosz erők, mint az első részben végig. Ezek a frakciók már csak említés szintjén vannak benne a történetben, ellenben most sok mindent megtudhatunk az elda mestervilágokról, működésükről, az eldák hierarchiájáról, militáris tagozódásukról. Persze azért mások is megjelennek a végén, mikor a nagy rejtély kiderül, de hogy kik, arról csak annyit, hogy nagy kedvet éreztem, hogy nekikezdjek újra a Dawn Of War - Dark Crusade kiegészítőjének! :)

A nyelvezet teljesen átlagos, megfelel egy sci-fi akció könyv szintjének, de a Titán vs Dreadnought hiba még mindig megvan (de most csak 1x lett elkövetve szerencsére), mint ahogy orkok híján szerencsére nem kellett a "tájszólásukat" lefordítani magyarra, ezért nem is lehetett a fordítás olyan nehéz, mint az első részé.

Felmerült bennem, hogy ha már mindent lefordítottak magyarra, ami angol, "ork", stb, akkor miért nem fordították le a latin szavakat (adeptus astartes, apotekarium, librarium, stb.)? - Na nem mintha örültem volna neki, sőt!!!

A Vérpróbáról még pár dolog:

Mennyire hihető az, hogy egy olyan univerzumban, ahol az emberek épp vesztésre állnak, mindenkivel háborúban állnak, technikai fejlődés nincs, ami tönkremegy (kilövik), az helyére nincs más, amivel pótolnák, elözönlik őket az idegen fajok, akik száma (a káosz által megrontott emberektől kezdve a tyrannidákon át a szapora orkokig és a hipertér démonaiig) sok ezerszerese a Birodalom embereiének, szóval a próba abból áll, hogy emberöltőként! (mé?) egy arénába összeeresztik a bolygó mondjuk 300 harcosát, akik szeretnének űrgárdisták lenni, egy hétig (2-3 napig) annyi a feladatuk, hogy öljenek meg mindenkit, akit tudnak, és aki a végén életben marad (általában 1-3 harcos), az beállhat közéjük, és ha túlélik a több évig is eltartó implantátum beültetéseket (ébren, fájdalomcsillapítás nélkül, hiszen a fájdalom ad erőt!), akkor kezdik meg az évtizedekig tartó kiképzést. Ja, és a Blood Raven-ek a "tudósok" az űrgárdisták között! 

Nagyon életszagú, valóban! :D

Mindegy, ezzel együtt tudok élni, biztos nem jöttek még rá, hogy az emberi erőforrás pazarlás miatt vannak épp szopóágon! :)

A könyv vége s.z.a.r, de egyébként meg jópár helyen fel tudta kelteni az érdeklődésem és feszültséget is képes volt teremteni. Warhammer-fanok nyugodtan elolvashatják, a többiek inkább a Gaunt sorozatot.

Értékelés: 6/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia

Moly

Goodreads

David Gemmell - Az ezüst íj ura I-II.

David Gemmell - Az ezüst íj ura I-II.

(Trója 01.)

David Gemmell - Lord Of The Silver Bow
(Troy 01.)  

Eredeti megjelenés: 2005

Magyar kiadás: Delta Vision 2010

Hossz: 656 oldal

Műfaj: "történelmi" fantasy
Fordította: Sziklai István

Tartalom:

Aranyemberként, de az Ezüst Íj Uraként is ismerik. A dardánok Aineiásznak hívják – a barátainak azonban csak Helikáón. Erős, gyors, bátor, vág az esze; ellenségei gyűlölik, de még trójai szövetségesei is félnek tőle. Mert a lelke mélyén lapuló ádáz szomjúság csak vérrel csillapítható.

A hagyományokra fittyet hányó, a háború művészetében jártas és szen­­vedélyes Andromakhé, Théra papnője, fogadalmat tesz: bár akarata ellenére jegyezték el Hektórral, Trója örökösével, csak azt fogja szeretni, akit a szíve választ, és úgy él, ahogy azt vágyai diktálják.

A mükénéi Arguriosz sziklaszilárd eltökéltségű, páratlan harcos, de mint minden mükénéi, ő is a hódításnak és a gyilkolásnak él. Királya, Aga­memnón őt, Helikáón esküdt ellenségét küldi az arany Trója védel­mének kikémlelésére.

Hármuk egymásba fonódó sorsából, a szenvedélyes szerelem és gyűlölet szikráiból hamarosan világot elnyelő tűz lobban fel.

Három élet, amely népek sorsát változtatja meg.

Epikus trójai könyvciklusa sodró lendületű, letehetetlen első kötetében David Gemmell az életteli jellemábrázolást vegyíti a történelmi részletek gazdagságával. Szerelem és gyűlölet, becsvágy és rivalizálás, háború és béke kavarognak e nagyszerű könyv lapjain.

Tartalom (második kötet):

Helikáónt, Dardánia ifjú fejedelmét – akit drámai és csúf gyermekkora kísért –, Andromakhét, a papnőt – akinek zabolátlan lelke és megtörhetetlen függetlensége királyok hatalmát veszélyezteti –, és Argurioszt, a magányosság köpenyébe burkolózó legendás harcost – akit kizárólag a bosszú gondolata vezérel – közös sorsa Trójába veti, az arany és a hősök városába. Az istenek által kedvelt Trójába, ahol a vagyon, a kiváltság és a féktelen kapzsiság kéz a kézben jár, s ahol minden idők legnagyobb tragédiája készül – mert Priamosz király fiainak pusztító rivalizálása darabokra szaggatja a forrongó várost, és falai közt a féltékenység, a megtévesztés, az árulás gyilkos örvénye kavarog.

A mesés falakon túl pedig vérre és kincsekre szomjazó ellenség lesi irigyen Trója gazdagságát, és tör bukására – rettenetes háború közeleg. Elérkezik hát a bátorság és a hűtlenség, a vérontás és a félelem kora.

A hősök kora.

David Gemmell (1948-2006)

David Gemmell feszes prózája, lendületes cselekményszövése és hús-vér karakterei új életre keltik a trójai háború epikus történéseit, a bátor tettek és ádáz csaták, a becsület és az árulás, az elnyert és az elvesztett szerelmek kortalan drámáját.

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Ezt a könyvet azonnal el kellett olvasnom, mikor megjelent. David Gemmell egyike a kedvenc íróimnak, mióta a Legendá-t olvastam tőle. Korosodó, komor, szikár, sokszor hősiesen viselkedő főhősei közel állnak a szívemhez. Nos ebben a regényben sem kellett csalódnom (bár a főhős itt nem korosodik, de ezt azért könnyen meg lehetett bocsátani neki). Bár ez a könyve nem a saját kitalált világain játszódik, hanem az ókóri - természetesen alternatív - Földön, azonban ez nem válik a regény gyenge pontjává.
A fantasy műfajt különösebben nem kedvelő, de a történelmet szerető olvasók is bepróbálkozhatnak vele. Persze lehet, hogy mindkét tábor csalódott lesz egy kicsit, hiszen az egyiknek a történelmi hűség hiányozhat, a másik tábornak meg a mágia, sárkányok és a többi "megszokott" fantasy elem. De Gemmell stílusa lenyűgöző, könnyedén át fogunk siklani ezek felett a "hibák" felett.

Azért ismerek olyat, aki nem tudott megbarátkozni az író stílusával... de hagy ne minősítsem! :D

Viszont miért kellett kettébe vágni ezt a nem is túl méretes regényt (és lóbetűkkel szedni?), valamint hol késik már a folytatás????

Értékelés: 8/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia
Moly

Goodreads

Ekultura

Prozanostra