A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Librarius. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Librarius. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 23., péntek

Marina Fiorato - Siena lánya

Marina Fiorato: Siena lánya

Megjelenés: IPC MIRROR, 2011
Hossz: 324 oldal
Műfaj: Kortárs szépirodalom
Fordította: Fügedi Tímea

Tartalom:

„A TIZENKILENCEDIK SZÜLETÉSNAPJÁRA NYAKLÁNCOT ÉS FÉRJET KAPOTT AJÁNDÉKBA…”

A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen.
Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba.

A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött.
A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik.
A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket.

Rövid értékelés:
Először is szeretnék gratulálni az IPC Mirrornak amiért ilyen csodás borítót készítet a könyvnek. Bár igaz, ennek a fotómanipulációnak az ég világon semmi köze a könyvhöz, mégis igazán elragadó. A téma szempontjából az angol kiadás borítóterve sokkal találóbb, azon legalább vannak lovak, de Popovics Ferenc munkájának esztétikai élménye egész egyszerűen vitathatatlan, és maximálisan kiszolgálja a kényesebb izlésű olvasó látványigényeit is. A félkemény borítás sem rossz megoldás, bár jobban örültem volna, ha keményfedeles változat is rendelkezésre áll.

A történet leginkább a cselszövős, szerelmes drámás kategória, bár a cselszövős rész nem épp a legsikerültebb, sőt mondhatnánk gyengécskének... túl lineáris, és az intrikus szál elvágása is túl gyors. A történelmi utószó alig fél oldalát pedig egyenesen vérlázítónak találtam!

No de akkor miért is olvassátok el a könyvet?
Mert az olasz felmenőkkel is büszkélkedő amerikai írónő már megint bevisz bennünket Itália történelmének korántsem napfényes, de annál titokzatosabb és kevésbé ismert világába, megint megmutat egy pici, de rendkívül izgalmas szeletet, amitől még többet akarunk belőle.
Valós történelmi események, és valós történelmi személyiségek felvonultatásával dolgozik.

"Öt tucat és még tíz szívverés, ennyi az egész: hetven szívverés az út a győzelemig. És semmi, de semmi nem szakíthatja félbe..."



A történet középpontjában a Palio áll, ami nem más, mint a középkorig visszanyúló nyaktörő, sokszor kegyetlen lóverseny, melyet a mai napig minden évben július 2-án, és augusztus 16-án rendeznek meg Mária mennybemenetelének tiszteletére.  A Palio dicséretes előrelépése, hogy a lovasok egymás ma már nem ütlegelhetik a verseny közben - ha már ugye a Szent Szűz előtti hódolat a "cél", vagy nem... Persze amit nem látunk, az nem is létezik... 
De ennek részleteit a könyvben olvashatjátok majd.
Talán pont ez a verseny ihlette meg Geszti Pétert is a Nemzeti Vágta megrendezésére? Ki tudja... Mindenesetre lovak és lovasok - a szigorú biztonsági előírások ellenére is - rendszeresen halnak a Palio homokján... És míg az itthoni Paliohoz a hazai celebáradat mainstream-jéből halásznak elő pár jó kiállású legényt, addig az olaszok a legkiválóbb lovasaikat mutatják be a közönségnek.  Vitriolba mártott pennám lekörmölteti velem, hogyha Győzike tudna lovagolni, valószínű ő is indulhatna a Hun-Palion... és hát ez a különbség a hazai és a külhoni lovas viadal között, illetve...még pár száz év persze, és... no mindegy... ez már egy másik történet...

A sienai palio
Siena kulturális örökségére roppant büszke város, valljuk be őszintén, van is miért. 
A hagyományaikhoz való ragaszkodásban már csak az angolok tesznek rajtuk túl. Minden contradanak megvan az őt jelképező állata, és színei, és látványos külcsín közt, - rendkívül kötött  szabályok keretében vonulnak fel a pór nép előtt: Íme Siena legjobbjai.
No, de nem akarok megakadni feltétlenül a lóversenynél, boncolgassuk inkább most az érzelmi szálakat...

"Piának mindene megvolt, amire csak vágyott: nem abban a markában, amelyikben az érmét tartotta, hanem abban, amelyikben Riccardo kezét szorította."
A szerelmi vonal bájos, kedves, gyermekded, szenvedős. A homoerotikus részekben sokkal több a tűz.
Violante Beatrix de' Medici
A könyv erőssége számomra Violante Beatrix de' Medici öregedő, mellőzött, özvegy hercegnő tragédiáinak elbeszélése. Képtelen voltam nem rokonszenvezni vele. Az ANYA aki  az uralkodói intrikák kereszttüzében elveszti gyermekeit. A reménytelenül szerelmes FELESÉG, akit az ura lépten nyomon csal. A NŐ, aki sosem volt szép, és végső csapásként a hőn szeretett férfi inkább a férfiakhoz nyúl, mint hozzá... és mindemellett, ő a NAGYASSZONY, Siena Kormányzója, akit még a saját népe is lenéz, és mindenhol látná, csak a város élén nem...
Aztán ott van még a könyv végére beérkező rokon: Gian Gastone de' Medici, akinek személyisége legalább annyira visszataszító, mint a külseje. Fioratonak "köszönhetően" szinte a saját bőrén érzi az Olvasó a párnás, izzadékony mancsok matatását.

Másik szépsége a könyvnek a lovas emberek szívét dobogtatja majd. Ez a mű tele van lélekkel, hangulattal, színnel, és a lovak iránti csodálattal.

Marina Fiorato
Ezzel párhuzamosan persze embereket vernek péppé bosszúból,  újszülötteket tüntetnek el a föld színéről, gyermeket rontanak meg, asszonyokat vernek benne...  A dráma a műben, valóban dráma, de be van burkolva némi női köntösbe, hogy az érzékenyebb idegzetű hölgy olvasók se hajítsák a kanálisba a könyvet, de azért gyengéden megérintse őket is a korszak bűzös lehellete.

Az események nem pörgik magukat túl, szép lassan bontakozik ki minden, amit pedig Fiorato nem akart leírni, mert meghaladta volna megrendelt karakterszámot, ott nincs kecmec, berövidít, vagy egy mondattal lezárja, hogy ez és ez az esemény megtörtént. Kár...
De osztok-szorzok, és az eredmény abszolút pozitív, nekem tetszett és bátran merem a figyelmetekbe ajánlani.
Remélem ez a szép könyv sokak karácsonyfája alatt fog díszelegni, és jövőre várom az újabb Fiorato műveket...

Végezetül kukkantsunk bele a 2011-es Palioba és az azt követő ünneplési őrületbe:

  


Értékelés: 10/8 - mert ma jó kedvem van! 


Kellemes olvasást, és áldott Karácsonyt kívánok minden Bloggernek és követőiknek !

Baráti üdvözlettel:
Librarius
Webajánló:
MOLY
Marina Fiorato oldala
Goodreads


2011. november 11., péntek

Robert Schneider - Álomnak fivére

Robert Schneider: Álomnak fivére 
 Ki szeret, nem alszik
 
Robert Schneider: Schlafes Bruder
Eredeti megjelenés: 1992
Magyar kiadás: Frames kiadó, 1996
Hossz: 198 oldal
Műfaj: szépirodalom
Fordította: Schaufler-Jurányi Andrea

Tartalom:
1803-at írunk. A történet egy eldugott vorarlbergi falucskában játszódik, Eschbergben.
Keserves kínok közt egy asszony vajúdik.Különös gyermeket hoz a világra, kinek sírására mindenki hátán végigfut a hideg. Mostoha sors vár a kis Eliasra: anyja szégyenében a kis különcöt elzárja a külvilágtól. Mert Eschbergben jaj annak, ki más, mint a többiek. Legyen az egy boszorkánynak hitt vénasszony, a bolondos szénégető, ki versírásra adja fejét, vagy éppen a zseniális tehetséggel megáldott csodagyerek, Elias. Mikor egy napon a kisfiú előtt megszólal a világ, a gyermek a hangok kavalkádjában különös, eddig sohasem hallott zörejre figyel fel. 
A még meg nem született Elsbeth szívverésére. Azé a lányé, kit Isten néki rendelt, s aki iránt végzetes szerelemre lobban. Miután Elias egy tűzvész során kimenti Elsbethet a lángok közül, teljes egészében a lánynak szenteli életét. Attól fogva neki orgonál vasárnaponként az eschbergi templomban. Mivel úgy véli, bűn alvásra tékozolni az időt - hiszen ki alszik, nem szeret - letelepszik kedvenc kövére a folyóparton, s úgy dönt, többé nem hajtja álomra a fejét. Történetünk tehát Elias Alderről, a muzsikusról szól, ki huszonkét évesen végezte be életét, miután úgy határozott, nem alszik többé...

Rövid értékelés - nem spoiler mentesen...
A könyv szempontjából igazából mindegy, hogy mennyit árulok el még a történetből, mert a mű inkább hangulatok, érzések, víziók és bizarr felvillanások szédítő kavalkádja.

Van úgy, hogy az ember megcsömörlik kicsit a kedvenc műfajoktól és valami mást szeretne olvasni... Ilyenkor mindig nyitott szemmel járok és a sors által elémsodort könyveket veszem sorra, ilyen volt az Álomnak fivére, amire Amadea - bár akaratlanul - hívta fel a figyelmem...
Nos ez a könyv valóban különleges. Kicsit benne foglaltatik Ady A Hortobágy poétája, picit felidézi Erskine Caldwell regényeit, de amiben mégis különbözik, az a varázslat.
Mert kérem Schneider nemcsak kiváló íróként debütált nálam, hanem igazi varázslóként is.


Hallucinációi, víziói elragadják az embert az őrület világába. Képtelen voltam egy szusszra elolvasni az egészet, néha meg kellett pihennem, hogy ne csak végigpörgessem az oldalakat, hanem hagyjam magam elmerülni ebben a különös és beteg világban.
Az elzárt hegyi település mindennapjait a maga primitív, kegyetlen, sokszor gyomorforgató, züllött, erotikától sem mentes módon tárja elénk.
A fő momentum természetesen a csodálatos zenei tehetségű Elias, aki bár megszületett, de az isteni gondviselés groteszk játékaként olyan helyre, ahová e "mag kőre hullt, nem termékeny talajra". Szomorú vége születése napjától eleve elrendeltetett.  
Reménytelen szerelme Elsbeth iránt, egyetlen  barátja homoerotikus vonzalma, az örökös kiközösítés külső adottságai miatt, a benne szunnyadó zsenialitás körüli értetlenség az őrületre predesztinálták.
Nem csoda hát, hogy teremtője ellen fordult, mely az egyik legmeghatóbb jelenet lesz az egész könyvben.
A vég már a fülszövegből kiderül az Olvasó számára, de ez senki kedvét ne szegje!
Katarktikus és brutális, nincs rá megfelelőbb szó!
Ahogy Peter asszisztál - akkor már háborodott elméjű - barátja halálához, olyan kíméletlenül részletes, hogy az ember lúdbőrözik tőle. Mintha maga is ott lenne velük az erdőbe és nem tudja hányjon-e, vagy ordítson. Beleég Schneider képi világa a  lélekbe. Szóval azon ritka eset áll majd fenn, hogy az Olvasó könyörög, hogy pusztítsa már végre el az író a főhősét, mert kínjai már számára is elviselhetetlenek. Így a halál nem csak Elias és  Peter, hanem az Olvasó számára is igazi megkönnyebbülés...

Elias és a szerző életében számos párhuzam fedezhető fel, és ha nem is teljesen önéletrajzi ihletésű, jól körülhatárolhatóak a valós és fiktív elemek.
Az írót 2 évesen fogadta örökbe egy földműves család, egy vorarlbergi falucskában nevelkedik... maga is orgonázni tanult, széleskörű néprajzi ismereteit pedig nemcsak a könyvben, de az idegenvezetésben is kamatoztatta. Néha felötlött bennem, hogy vajon a könyv megírása közben Schneider nem alkalmazta-e magán is a maszlaglevelek jótékony ihlető hatását? Hiszen látomásai annyira képszerűek, hogy saját élményt sejt mögötte a gyarló és kíváncsi ember...
A könyvet 32 nyelvre fordították le és 1995-ben Joseph Vilsmaier rendezésében megfilmesítésre került Schlafes Bruder címmel. 

Egy könyv olvasása és átélése mindig hangulatfüggő, ez kiemelten érvényes erre a műre.
Ha pedig az Olvasó rendelkezik zenei előtanulmányokkal, akkor a sorok egyéb különlegességeket és titkokat tartogatnak számára. 
Hallani fogja az orgona páratlan zengésű harmóniáját, a virtuóz szólamokat, az orgonataposó legények kimerült fújtatását...
Nagy élmény adhat, ha épp megfelelő pillanatban ragad el bennünket a zene és a téboly világába. 
És vajon mi lett volna, ha Elias nem a mindentől elzárt Eschbergbe születik?
Talán valami ilyesmi:

Reméljük a kiadók figyelmét előbb-utóbb ismét felkelti ez a nagyszerű könyv. Igazi világsiker, nem vallhatnak kudarcot az újra kiadással.

Értékelés: 10/10

További webes ajánlók:
Wikipedia
MOLY
Goodreads
Amadea blogja
Schaufler-Jurányi Andrea - A fordító
Brother of Sleep