Robert Jordan & Brandon Sanderson - Az Éjfél Tornyai I-II.

Robert Jordan & Brandon Sanderson - Az Éjfél Tornyai I-II.

(Az Idő Kereke 13.)

Robert Jordan - Brandon Sanderson - Towers of Midnight
(The Wheel of Time 13.)
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Delta Vision, 2012
Műfaj: fantasy
Hossz: 1426 oldal
Linkek:
Wheel Of Time Wiki
Fordította: Varga Csaba Béla

Tartalom:
Kezdetét vette az Utolsó Csata. Repedeznek a Sötét Nagyúr börtönét lezáró pecsétek. Bomlani kezdett a Minta, az Árnyék seregei pedig özönvízként megindultak a Fertőből.
Beköszöntött a harmadik kor alkonya.
Perrin Aybarát a múlt árnyai – a farkasok Mészárosa, a fehérköpenyek – üldözik, és vállára nehezedik a vezérség teljes súlya. Miközben az árnyak ellen küzd, egy láthatatlan ellenség egyre szorosabbra húzza a hurkot a nyaka körül. Csak akkor szállhat szembe vele, ha Tel’aran’rhiodban megtalálja a válaszokat.
Közben Matrim Cauthon is elindul, hogy végrehajtsa élete legnehezebb küldetését. A kő boltívek mögötti birodalom teremtményei – az aelfinnek és az eelfinnek – egyszer már összezavarták, kigúnyolták, végül pedig fel is akasztották. De ő reméli, hogy még egyszer, utoljára összecsapva velük helyrehozhatja a dolgait. A Kerék azonban sző, és a Minta jő. Végig kell játszania a megnyerhetetlen játékot, mert a Ghenjei-torony fontos titkot rejt: odabent kiderül, hogy mi történt egy rég elveszett barátjával.
Változik a Minta. Közel a vég. Dovie’andi se tovya sagain – Ideje dobni a kockákkal.

Brandon Sanderson (1975 - )

James Oliver Rigney-t, a Robert Jordan álnév alatt publikáló amerikai fantasy szerzőt az előzménykötetet nem számítva tizennégy részes, epikus Az Idő Kereke ciklusa révén ismerheti leginkább az olvasóközönség. A sorozat valóban a legjelentősebb munkája, ezen kívül néhány Conan történetet, valamint Jackson O’Reilly és Reagan O’Neal álnéven még western és történelmi regényeket írt. Szívbetegsége miatt a rajongók által – is – oly nagyra tartott sorozatát ő maga már nem volt képes befejezni, ezért még életében jegyzeteket készített az utolsó rész történeti vázlatához. Halála után a kiadója és Jordan felesége – miután elolvasták addigi műveit –, felkérte a 2007-ben már ünnepelt fantasy szerzőnek számító Brandon Sanderson-t, az Elantris és a Ködszerzet sorozat íróját, hogy fejezze be a csonkán maradt sorozatot. Sanderson, aki saját bevallása szerint maga is nagy rajongója Jordan könyveinek, habozás nélkül vállalta a megtisztelő feladatot.

Az utolsó kötet az A Memory of Light (A Fény emléke) címet kapta volna, ám hamar kiderült, hogy már a jegyzetek is bőven meghaladják egy egyben kiadható könyv méreteit, ugyanis körülbelül háromezer oldalt ölelnek fel a Jordan által már előre megírt különböző jelenetek és emlékeztetők, ezért a mű érdekében összefogó csapat úgy döntött, három részben adják ki a kötetet. A történetet lezáró trilógia első része a Gyülekező fellegek lett, míg a középső a Az Éjfél Tornyai címet kapta, és az immár valóban az utolsó, mindent lezáró rész megtarthatta az eredetileg kigondolt címet.

Már a sorozat első kötetei sem voltak rövidek, sőt majdnem mindegyik rész két kötetben látott magyarul napvilágot, de a történet előre haladtával egyre nőtt az aktuális részek oldalszáma is. Nem véletlenül emlegetem ennyit a kötetek hosszúságát. Az eddig megjelent könyvek körülbelül tizenötezer apró betűs oldalt tesznek ki, és biztos vagyok benne, hogy ennyit csak az igazán fanatikus fantasy olvasók fognak végigolvasni. Ez nem az a sorozat – a kiadók szempontjából sajnos –, amibe valaki a közepén sikeresen be tudna kapcsolódni, és a lezáró trilógia második részére ez még kiemeltebben igaz. Viszont nagyon is megéri a ráfordított időt az elolvasása az elejétől fogva.

Az emberiség ellenségei, a Szívrontó, a Shai’tan seregei az Utolsó Csatára készülve kiáramlanak a Fertőből és a határvidéki királyságok válogatott seregei és legtehetségesebb hadvezérei is csak ideig-óráig képesek feltartóztatni a trallokok, myrdallok és más, elképzelhetetlenül borzalmas szörnyek mindent elözönlő hordáit. Az Újjászületett Sárkány előző életének Világtörés-kori emlékein és saját természetén is túllépve arra készül, hogy a már neki behódolt birodalmak mellé a még ellenkező aes sedai-okat is megtörje, és így kovácsolja végső egységbe a Világ népeit a Sötét Úr fenyegetésével szemben. Régi barátai elkötelezetten segítik a munkáját, ám a Farkasok Urának, Aranyszemű Perrin-nek is új nemezise születik, aki feladata végrehajtása közben a farkasok népére is halálos fenyegetést jelent. A Hollók Hercegének, Matnek pedig a rókák és a kígyók népének fogságából kell kiszabadítania a kor talán legnagyobb aes seadi-ját, akinek személye talán döntő tényező lehet az Utolsó Csatában, ám már nemzedékek egész sora próbálta kitalálni sikertelenül, hogyan is lehet túlélni az aelfinnek és eelfinnek birodalmában, a Ghenjei-toronyban.

A Gyülekező fellegekben a hangsúly Rand Al’Thor-on, az Újjászületett Sárkányon, a Car’a’carn-on volt, míg a taveren (olyan hősök, akik a Mintát öntudatlanul is az akaratukhoz tudják hajlítani) barátai alig-alig jutottak epizódszerepig. Az Éjfél Tornyaiban ez megfordul, és végre a többiek – Matrim Cautron, Perrin Aybara – történetét is jobban megismerhetjük. Az elmúlt részek alatt fontos szerephez jutó befolyásos szereplők egész garmadája tölti meg élettel a könyv lapjait. Az aes sedai-ok, asha’man-ek, katonák, aielek, koronás fők, árnybarátok, a több nevet is használó mitikus hősök és Kitaszítottak miatt a könyv végén lévő, hatvanöt oldalas névmutatót bizony gyakran fel kell lapozni, hogy tudjuk, kiről is olvasunk épp... de sajnos sokszor ez sem lesz elég, ugyanis ebbe a névmutatóba csak a fontosabb szereplők fértek bele! Erre az elképesztő monumentalitásra nyugodtan készüljön fel mindenki, aki úgy dönt, belefog a sorozatba.

Míg a lezáró trilógia első része mintegy bevezetőként szolgált, és a sztori maga igazából nem sokat haladt előre, addig ebben a kötetben egymást érik a történések. A kontinens szinte valamennyi országában, változatos helyszíneken tartózkodó – és közben gyakran Utazó – rettentő sok szereplő, és több nemzet komplett seregének történetét ismerhetjük meg ebből a részből. A Szemégetővel vívandó Utolsó Csata előtti seregösszevonásig az egymagában vaskos trilógiaként is helytálló könyv jó néhány fantasztikus csúcspontot tartogat a számunkra. Unatkozni egy percig, egy oldal erejéig sem lehet rajta sehol, itt nincs üresjárat, vagy kicsit is érdektelenebb mellékszál. Nagyszabású, hősies és elkeseredett, százezreket megmozgató ütközet, vagy egy az egy elleni párbaj több is elfért benne. Intrikát és cselszövést keresnénk inkább? Az aes sedai-ok központja, Tar Valon eddig sem fukarkodott a játszmákkal, ahogy ezúttal sem. Amennyiben klasszikusabb, kalandozó-partis részekre vágynánk szörnyekkel és emberidegen lényekkel, úgy egészen a Ghenjei-toronyban játszódó részekig kell ugyan eljutni, de panaszunk addig sem lehet. Ennyi női és férfi szereplő mellett pedig már csak statisztikailag is valószínű, hogy a romantikus részek sem maradhattak ki. Nem is maradtak, de szerencsére a hangsúly a nemek nézőpontja közti különbözőségekre és az egymás melletti elbeszélésre került a lányregényekből ismerős rózsaszín felhőről, ráadásul Mat és Perrin mesterek témához való egyedi hozzáállása miatt még némi humor is került az egyébként nem túl vidám történetet elmesélő könyvbe. Amit a fantasy zsánere képes volt magából kitermelni dicsőséges kialakulása óta, az nem hiányzik ebből a könyvből.

Pár könyvet el tudnék képzelni a VITRINEMBEN hasonló minőségben prezentálva! Ezekből 126 darab van összesen, 100 számozott a "tömegeknek", és 26 betűjelzéssel ellátott dedikált példány. Sandersonnak a B és az S volt meg. Az S jelűt végül - jótékonysági aukción - félmillió forintot érő dollárért vették meg.

Robert Jordan (1948 - 2007)

A könyvben azért sajnos található pár kevésbé sikerült elem is. A legszembetűnőbb, hogy az idő másképp telik egy-egy szereplő nézőpontjából. Egy-két napos zökkenők fel sem tűnnének, de legalább egyszer több hetes csúsztatás is benne maradt véletlenül a történetben. (Érdemes megfigyelni, hogy Elayne szemszögéből több hét telik el, míg Perrin-nek csak maximum egy pár nap.) Nem tudományos disszertáció a könyv, szóval ez inkább csak kellemetlenség, mint igazából zavaró, de azért ott van. A másik nagy probléma, hogy a Kiválasztottak és a beépült árnybarátok igazából - szinte - semmi komolyat, veszélyeset, gonoszat nem csináltak a részben, összehasonlítva az eddigi kötetekben felőlük áradó fenyegetéssel. Igaz, voltak helyettük más veszélyforrások. Az Éjfél Tornyai cím is megtévesztő lehet. Biztosan jobbat is ki tudtak volna találni, ha már egyszer egy sor nem játszódik azokban a tornyokban, de ez már csak kötözködés.

A fordulatokban gazdag, izgalmas részek nagy aránya miatt most egy kicsit kevesebbet találkozhatunk a Robert Jordan által egyedül írt könyvekből már megszokottnak mondható több oldalas leírásokkal, a minden részletre kiterjedő környezet-, szoba- vagy épp ruházat-bemutatókkal. A végeredményt látva viszont ezt egy cseppet sem érzem hibának. Ettől az események átélhetősége vagy a jelenetek elképzelhetősége semmi hátrányt nem szenvedett. A könyvet egyébként más fordította ugyan magyarra, mint az előző részt, de szerencsére ez sehol nem látszik, pedig a könyv nyelvezete, vagy inkább a könyvben használt egyedi terminológiák hatalmas száma biztosan nem könnyítette meg a fordító dolgát.

Szerencsére azért minden szál nem ért még össze, sőt a könyv vége felé közeledve három olyan rész is van, amitől bizony az áll is leesik. Ebből legalább kettő teljesen felkészületlenül fogja érni az olvasót, a másikra legalább készülni lehet. Az Amerikában idén januárban megjelent befejező rész a legterjedelmesebb ugyan a sorozatban, de az itt belökött két csavar után remélem, hogy valahogy, valaki – talán maga Sanderson – mégis tovább viheti Robert Jordan megunhatatlan, letehetetlen, tolkieni igényességgel megalkotott részletességű világán játszódó monumentális fantasy sorozatát. A Delta Vision Könyvkiadó jóvoltából a sorozat végére pont be is értük az amerikai kiadást, hiszen a fordítási időt leszámítva gyakorlatilag azonnal megjelenik majd magyarul is a könyv. 1998-ban, az első rész magyar megjelenésekor ebben még csak igen óvatosan lehetett reménykedni.

A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!

Értékelés: 10/10

Andreas Eschbach - Összeomlás

Andreas Eschbach - Összeomlás

Andreas Eschbach - Ausgebrannt

Eredeti megjelenés: 2007

Magyar kiadás: Metropolis Media, 2011

Hossz: 550 oldal

Műfaj: thriller, sci-fi

Fordította: Varga Csaba Béla

Vásárlás:
Galaktikabolt

Díjak:

Kurd-Lawitz-díj, 2008

Tartalom:

Markus Westermann német komputerprogramozó egy jobb élet reményében érkezik az Egyesült Államokba, az álomállás ígérete azonban nem válik valóra. Kétségbeesetten keres valami más esélyt, hogy a „korlátlan lehetőségek földjén” mégiscsak megtalálja számítását. Ekkor találkozik egy osztrák kutatóval, aki új módszerével forradalmasítaná a kőolajlelőhelyek felkutatását és kiaknázását.
Markus egyszeriben nyakig merül az energiaipar sötét mesterkedésekkel teli világába, és kénytelen ráébredni, hogy az emberi civilizáció egy olyan krízishelyzet felé tart, mely gyökerestül forgathatja fel a fennálló társadalmi rendet. Mert ha elfogy az olaj, élethalálharc indul meg országok és szövetségek között, a technikai fejlődés leáll, és a Földön újra beköszönt a középkor.

Andreas Eschbach, A Jézus-videó és a Hajszőnyegszövők szerzője ezúttal egy lélegzetelállítóan izgalmas világvége-thrillerrel jelentkezik, amely mai, energiaínséges, kőolajfüggő világunkban a lehető legaktuálisabb kérdéseket teszi fel, hogy a maga irodalmi eszközeivel keressen rájuk válaszokat. Válaszokat, melyekre akár már holnap szükségünk lehet.

Andreas Eschbach idehaza - dacára, hogy nem az Összeomlás az első könyve, ami magyarul is elérhető - nem akkora név még, mint külföldön. Tudni kell róla, hogy a németajkú területek legsikeresebb bestseller sci-fi szerzője, könyvei folyamatosan ott vannak a szakma díjazottjai között. A Jézus-videó mellett a másik magyarul megjelent könyve a Hajszőnyegszövők volt. Erről a nagyszerű regényről márciusban volt szerencsém írni pár méltató sort. [A jövőben ennek jön a folytatása is (Quest) a Metropolis Mediától.] Az Összeomlás pedig ismét jó példája annak, miért lett ennyire sikeres a szerző világszerte. (Bár ezen könyvének angol változatát hiába kerestem, elvileg Burned Out a címe.)

Összeismerkedésem a könyvvel nem indult éppen simán. Mivel a borítónak bedőlve arra gondoltam, hogy itt egy poszt-apokaliptikus anti-Mad Max regényt fogok olvasni pár életben maradt szerencsétlenről, akik az olaj nélküli világban a romok közt bóklásznak, majd sorra elbuknak és elkezdődik az emberiség alkonya. Nos ez az, amiről nem szól a könyv. Pontosabban nem így szól erről.

Andreas Eschbach (1959 - )

A vaskos kötetben - az 550 oldalas könyv olyan apró betűvel és olyan sűrű sorközökkel van szedve - valamint a Metropolis Media sorozatba tartozó könyvek szélesebbek is, mint a "normális" kötetek -, hogy simán lett volna legalább 750-800 oldalas is egy másik kiadónál (vagy mint épp hazájában is) - szinte többször bolyongunk a múlt ösvényein - 1850-201X -, mint a könyv jelenének idejében. Megtudhatunk belőle szinte minden lényeges és érdekes adatot a világ olajkitermelésének cirka 150 éves történetéről, valamint azt a tényt (?) - mindenesetre belém is ezt sulykolták már általános iskola 6. osztályától földrajz órákon, tehát idestova 20 éve így tudom magam is -, hogy a világ kőolajkészlete, ami a mai ember életéhez elengedhetetlen - hiszen a benzinen kívül kőolajból lesz a műtrágya, a műanyagok és még sokmillió dolognak elengedhetetlen alapanyaga (pld. az orvosságoknak) -, pár éven belül (20-100 év) valóban kiürül.

Teljesen érthetően - és én bizony most remélem is, hogy a regény kedvéért kicsit negatívabban a valóságnál - meséli el ezekben a részekben a kőolajipari társaságok, az államok, uralkodók és a különböző titkosügynökségek köznapi ember előtt teljesen titokban tartott gazdaság-politikai megállapodásait, a különböző események, háborúk, merényletek történelmi összefüggéseit, (Miért szövetségese Szaud-Arábia Amerikának, mikor a szaudi nép körében Amerika a közellenség képe?; Miként lehetséges, hogy a szaudi uralkodócsalád 20.000 tagja(!) a világ legtehetősebb polgárai közé számít és országukban bármit megtehetnek, de a nép egy főre eső GDP-je a világon a legkisebb, és hogy Szaud-Arábia eladósodottsága a legmagasabb a világon?) illetve a kőolaj-kitermelés módszereit, szakmai fogásait és az olajmezők jelenlegi állapotát.

A magam részéről vagyok annyira paranoiás (vagy naív?), hogy elhiggyem, amit a szerző a könyv előtti megjegyzésében ír, miszerint a könyvben szereplő puszta - kétségbe ejtő - számadatok bizony valósak és bárki megtekintheti őket (persze már amelyiket), és a történelmi adatok sem a képzelet szüleményei (persze a tények mögötti spekulációk, összeesküvés-elméletek már más tészta).

Emiatt a paranoiás látásmódom miatt gondolom azt is, hogy egy ilyen gazdasági thriller, ami ennyire a szeme előtt van mindenkinek (mondom, még az iskolában is erről tanulunk földrajzon), szó szerint sokkal félelmetesebb, mint egy zombi-apokalipszises horror (amit imádok egyébként), vagy egy idegen inváziós sci-fi (amit szintén imádok) mű. Az Összeomlást olvasva - pedig az első felében a könyvnek, csak a feszültség mesteri fokozása és a tények (felének) ismertetése történik - már azon kezdtem el gondolkodni, hogy venni kéne egy fegyvert, hogy meg tudjam védeni a családot, vagy legalább a ház energiaellátását átállítani napelemesre és beszerezni pár mezőgazdasággal és kenyérsütéssel foglalkozó könyvet (és vetőmagokat), és háztáji állatokat valamint kitanulni a háztáji gazdálkodás csínyját-bínyját - biztos ami biztos, felkészülve a jövőre.

Egyszóval, nem vagyok földrajztudós és nem tudom, a könyv pesszimista jövőképe mennyire valós (és mennyire lefutott ügy az alternatív energiaforrások jelenlegi "használhatatlansága" / kihasználatlansága), de ha egy könyv ennyire elgondolkoztatja az embert - miközben remekül szórakozik egyébként a csavaros és jól kitalált történeten is -, akkor le  kalappal, maximálisan elérte a célját.

A masszívan thrilleres történetre egyébként jórészt alig-alig lehet rásütni a sci-fi jelzőt, de azért a vége már mindenképpen az, és pár tudományos módszer is (pld. az oztrakció) túl jól hangzik ahhoz, hogy feltétlenül igaz legyen - és a neten sem találtam róla említést sem.

A könyvet fajsúlyos témája ellenére is falni lehet, az olvasót egy pillanatra sem engedi el, az írás stílusa könnyen emészthető, mégis - sajnos túlzással persze, hiszen ismerve önmagam és a többi embertársam alapvető gondolkozásmódját, tudom, hogy ez majdhogynem lehetetlen - szinte már életmód- és szemléletmódváltásra ösztönző. A sok szereplő különböző idősíkokban felváltva mozgatása sem fárasztó, mindig azonnal tudni lehet, épp ki van a középpontban. Ezen szereplők háttere a könyvben történetük fontossága szerint van jobban vagy csak kevésbé kidolgozva. A gőzerővel pörgő történetet nem szakítják meg minduntalan fölösleges - unalmas - karakterfelépítéssel foglalkozó részek. A történelmi visszatekintéseket én nem sorolnám ide, mert bár a történet előrehaladását nyilván megszakítják, de ezek a részek, még azok is, ahol - a könyvet még nem olvasók számára legalábbis biztosan riasztóan hatóan - csak a száraz(abb) adatokat kapjuk [olajmezők hozama, elhelyezkedése, élettartama, politikai tárgyalások az amerikai és a szaudi elnök közt a világháború után, stb.], jószerével a könyv legérdekesebb részei. A főbb szereplők közül jellemre nem feltétlenül mindannyian szimpatikusak, de hát ez így van a valóságban is, ugye.

A könyv stílusa miatt - "gazdasági-apokalipszises" - persze nagy fegyverropogásra, jól ismert thrilleres fordulatokra (bérgyilkosság, autós üldözések, stb.) most ne nagyon számítson a jövőbeni kedves olvasó, mert bár nyilván lehetett volna erre a ponyvásabb irányba is elvinni a könyv cselekményét, az író most nem az egyszerűbb utat választotta.

A könyv központi kérdése mellett, hogy vajon mi lesz velünk - esetleg a gyermekeinkkel - a kőolajszármazékok nélkül, manapság nem mehet el senki, aki felelősségteljesen gondolkozik. A könyv által adott - logikus - válaszoktól pedig az olvasóban néhány pillanatra biztosan meg fog fagyni a sz...

A könyvért köszönet a Metropolis Media Kiadónak!

Értékelés: 9/10

Interjú a szerzővel a könyvről (angolul): Energy Bulletin

Andreas Eschbach - Ausgebrannt (3SAT - német nyelvű)