M. R. James - Szellemjárás Angliában

Montague Rhodes James - Szellemjárás Angliában

(MesterMűvek - Klasszikusok - 02.)

 

Montague Rhodes James - Szellemjárás Angliában
Eredeti megjelenés: Delta Vision, 2011
Hossz: 376 oldal
Műfaj: horror, szépirodalom, misztikus, vallás, novellás
Fordította: Csigás Gábor, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Körmendi Ágnes, Sárközi Gergely, Sellei György

Tartalom:

Az angol természetfölötti irodalmat Magyarországon kevésbé ismerik az amerikainál, talán mert nem annyira harsány és hatásvadász.

Egyik legnagyobb mestere Montague Rhodes James volt, ez a derűs kedélyű cambridge-i tudósember, aki elsősorban barátai szórakoztatására írta elbeszéléseit, minden évben egyet, karácsonyesti felolvasásra. Ő teremtette meg a régiségbúvár rémtörténet hagyományát, melynek fókuszában többnyire valamely titokzatos múltbéli relikvia áll, hősei pedig nem rettenthetetlen kalandorok, hanem – a szerzőhöz hasonlóan – tudósok és talányok megfejtői.

Ezek a gazdag kultúrtörténeti összefüggésbe helyezett novellák nem sokkolják véres jelenetekkel az olvasót, inkább a képzelőerejére hagyatkoznak: a feszültség lassan, fokról fokra növekedik bennük, az egymást követő baljós epizódokból táplálkozva. A tetőpont azonban sohasem marad el, és óhatatlanul megrázó erejű: James démonai és szellemei felfoghatatlanul gonoszak és idegenek, a velük való szembesülés kitörölhetetlen nyomot hagy a hősökben.

James műveit számtalanszor adaptálták filmre, televízióra, színpadra és hangoskönyvre, olyan színészek közreműködésével, mint Christopher Lee. Angliában a patinás egyetemi kiadók gondozásában jelennek meg, tanulmányokat írnak róluk, a szövegekkel filológusok foglalkoznak. Magyar nyelven ez az első önálló kötete, melyet függelékkel és bőséges jegyzetapparátussal ellátva bocsátunk az olvasóközönség elé, minden elbeszéléshez külön bevezetőt mellékelve.

"Dr. James, könnyed stílusa dacára, a legdöbbenetesebb formában idézi föl bennünk a félelmet és a borzadályt, s e sötét irodalmi tartományban kétségkívül egyike azon keveseknek, akik valódi alkotóerővel bíró mesterként fognak állni az utókor előtt."

H. P. Lovecraft

A jelenleg futó ilyen-olyan könyvsorozatok közül a DV MesterMűvek sorozatában megjelenő könyveket várom talán a legjobban. A sorozat indulásakor láttam, mely szerzők műveit fogják benne megjelentetni, és kivétel nélkül mindtől sokat vártam. A már ismert szerzők - Robert E. Howard és Sir Arthur Conan Doyle - könyvei azt a szintet hozták, amit gondolatban elvártam tőlük (vagyis Howarddal elnéző voltam már előre), Jack London kissé alulteljesítette reményeimet, de ennek oka valószínűleg a túlzott elvárás lehetett, hiszen igazából az sem volt rossz könyv, csak az általam már ismert novelláihoz viszonyítva.

M. R. James (1862 - 1936)

Na de itt van ez az "ismeretlen" angol író - M. R. James, aki nem is elsősorban író, hanem egy vidéki lelkészcsaládból származó bölcsészdoktor, tudós, aki 1930-ban megkapta az Order of Merit-et, a legmagasabb brit értelmiségi kitüntetést, világhírű kutató és előadó -, akinek novelláihoz a kedvenc horror szerzőm írt magasztaló sorokat - ez vajon mennyire fog tetszeni? Ez volt a kérdés, a megválaszolását idő hiányában mégis mostanáig húztam.

Azoknak, akik nem akarnak sokat olvasgatni, előre elárulom, hogy kár volt állandóan tologatni egyre hátrébb az olvasási listán Jamest, mert amit a fülszövegben a kiadó ígér, most meg is tartja!

A blogon lévő novelláskötetek ismertetésekor már "megszokhattátok", hogy minden novellát külön-külön értékelek, na erre most nem nagyon lesz szükség, ezért el is marad. A művek mindegyike nagyjából azonos - magas - minőséget hoz. Mindre jellemző, hogy komótosan van felépítve a cselekmény valamirevaló akció nélkül, szóval a pörgősebb könyvek tisztelői talán nem találják meg benne a számításukat, ám a viktoriánus romantika, a gótika kedvelői nem csalódhatnak. A művek megértéséhez (teljes pompájában való élvezetéhez) jelentős - iszonyúan nagy! - háttértudásra lenne szükség (főleg vallási és kultúrtörténeti témában), de a könyvben található - kb. - 300 (néhol igencsak hosszú) szerzői, fordítói és szerkesztői lábjegyzet nagyban megkönnyíti a könyv megértését. Iszonyatos nagy munka lehetett a kiadónál már csak a könyvben található bibliai idézetek, hivatkozások, ókori és középkori könyvek beazonosítása és azokhoz valami épkézláb kommentár összegyűjtése is - már az sem titok ezek után, hogy a következő M. R. James kötet, a Sötét örökség (nagyon várós lett!!!)  miért van még mindig csak előkészületi fázisban hónapok óta! (Ja, és hogy miért kellett ehhez a pár novellához HAT fordító az sem titok már!) :)

Nos, kitartást hozzá, remélem abban is ennyire durván informatívak lesznek a lábjegyzetek, mint ebben!

A St. Bertrand de Comminges-i krokodil

Az egyenletes színvonal miatt egyetlen kedvenc novellát nehéz is kiemelni, de azért megpróbálom. Nem tudok kiválasztani csak egyet-kettőt! Azok tetszettek a legjobban - és pont ezért a tulajdonságáért -, amelyekben a valóság kézzelfoghatóan megjelent. Arra gondolok például, hogy amikor az Alberic kanonok metszetkönyve című novellát olvastam és benne volt, hogy a St. Bertrand de Comminges-i katedrálisban - ahol a mű játszódik - van egy kitömött krokodil, ami a falon lóg. Nos a Google-járat segítségével azonnal repültem is a katedrálishoz és megnéztem - az éppen olvasott novella - helyszínét, összevethettem a leírásokat a valósággal - és mivel James fizikailag is volt ott anno, minden részlet klappolt. Meglett a krokodil is! :) Hasonló témájú - természetfölötti, horror - könyvben ez meglehetősen ritka, pedig nagyon jól működik, hiszen James novelláiban a szereplők kétlábbal a Földön járó tudósok, akikkel nem iszonyatosan látványos természetfeletti dolgok történnek (mint pld. Lovecraftnál), hanem csak egy "kisebb" furcsaság, ami épphogy csak meg nem magyarázható (bár azért sokszor halálos), így az olvasó a végén könnyen jut arra a végkövetkeztetésre, hogy a színtiszta igazat olvasta, mint például konkrétan az Elrabolt szívek című novella előtti kis magyarázatból kitűnik, hogy az angol kisvárosban - Lincolnshire-ben - játszódó történet megjelente után az ott lakó népek levélben érdeklődtek a szerzőtől, hogy valóban megtörtént esetet írt-e meg!

A rettentő sok hasonló - valósággal egyező - részlet szerepeltetése miatt (történelmileg hiteles adatok, személyek) és a különlegesen megragadó írásmód és hangulat miatt letehetetlen a könyv.

A rizs és a só évei-nél írtam már, hogy a vallás engem sosem mozgatott meg igazán, de - úgy mint ott -, ebben a könyvben sem untam egy percig sem. Még a Függelékben szereplő, tisztán bibliai történetet sem (Salamon és a démonok v. Salamon király testamentuma), sőt - igen hiányos - bibliai (és építészeti) ismereteim is sokat fejlődtek a novellák - és jegyzetek - elolvasása után.

A természetfeletti irodalom kedvelőinek, valamint a vallási iratok (főleg az apokrif iratok) után érdeklődőknek és régiségbúvár-lelkülettel megáldottaknak melegen ajánlott. Az írások "rettegés-faktora" nem igazán jelentős, szóval az ne tántorítson el senkit, hogy "én nem olvasok horrort, mert...", ezek nem sima horrortörténetek!

Tartalomjegyzék

Előszó
Elrabolt szívek
Alberic kanonok metszetkönyve
A rézkarc
A kőris
A tizenhármas szoba
Magnus gróf
Csak fújd meg sípod, s én tüstént jövök, fiam
A steinfeldi apát kincse
Iskolapélda
A barchesteri katedrális padjai
A rózsalugas
A Middoth traktátum
A rúnák idézése
A Martin-zug

Függelék
Salamon és a démonok
Salamon király testamentuma
A pókok menete
Éjszaka a kápolnában
Meg Gaffaw tragédiája

Értékelés: 9/10

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads

Sir Arthur Conan Doyle - Jobb nem firtatni

Sir Arthur Conan Doyle - Jobb nem firtatni

(MesterMűvek - Klasszikusok 05.)

Megjelenés: Delta Vision Könyvkiadó, 2011
Hossz: 342 oldal
Műfaj: szépirodalom, horror, misztikus
Fordította: Boza Gergely, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Nagy Gábor, Pócsi István, Sárközi Gergely, Tamás Gábor

Tartalom:

Sir Arthur Conan Doyle-t a hazai olvasóközönség leginkább Sherlock Holmes atyjaként ismeri, pedig sokoldalút és maradandót alkotott a természetfölötti irodalom terén is. Régiségbúvár rémtörténeteiben – melyek többek között az első múmiafilmet ihlették – a történelem és az egyiptológia iránti érdeklődése nyilvánul meg; spiritiszta novelláiban saját személyes tapasztalatait dolgozza fel a szeánszokról, a médiumokról és a szellemidézésről; hátborzongató tengerészhistóriáiban egyebek mellett magyarázatot kínál a Mary Celeste kísértethajó titokzatos esetére; kegyetlen meséiben (contes cruels) arról fest végletes képet, hová fajulhatnak a sötét emberi szenvedélyek; modern rémtörténeteiben pedig a tudományos-technológiai haladás vívmányaiban rejlő ijesztő lehetőségekkel játszadozik. Kötetünk reprezentatív betekintést nyújt munkásságának e kevésbé közismert, ám annál figyelemreméltóbb szeletébe, a MesterMűvek hagyományai szerint minden elbeszéléshez külön bevezetést és magyarázatokat mellékelve.

„Arthur Conan Doyle mindmáig az egyik legkedveltebb írónk; műveit világszerte érdeklődéssel – és olykor megszállottsággal – olvassák.” - Russell Miller

Sir Arthur Conan Doyle (1859 - 1930) 

Doyle Sherlock Holmes történetein nőttem fel régen - mint oly sokan mások is -, de más magyarul megjelent könyvét (Az elveszett világ) is olvastam. Ezek közt nem volt olyan, amiért ne vesztem volna meg, volt több, amelyet kétszer is elolvastam. Nagy örömmel láttam tehát, hogy a MM sorozat berkein belül - amiért hála az égnek és a DV Kiadó munkatársainak (várom a dark és a fantasy al-csoportot is!) - kijön egy válogatás Doyle - nem Sherlock Holmes - novelláiból. Amennyiben jól emlékszem, az írótól kapunk még köteteket a sorozat berkein belül!

Néhány novelláskötetnél itt a blogon már elég jól bevált a novellánkénti külön értékelés, és nekem is jobb így, később jobban tudok majd visszaemlékzni arra, mely novellák feleltek meg jobban az ízlésemnek, ezért most is így fogom megírni a posztot.

Nem leszek szőrös szívű, ezt már most előre tudom, valamint, hogy jönnek a MM sorozat további kötetei is!

I. Régiségbúvár rémtörténetek

Thot gyűrűje (The Ring Of Thoth - 1890)

Az első altípusba tartozó nyitó novella igazi szomjoltás volt. A - gyakorlatilag - halhatatlan egyiptomi meséjének minden sorát élveztem. Borzongási faktor nem volt benne - de nem is volt célja az írónak a félelemkeltés -, inkább hatott a mesélés szintjén, ott viszont remekelt. A mesélés módja, a nyelvezet manapság is simán megállja a helyét, semmi nehézséget nem okoz olvasni - hogy ez mennyiben a fordító érdeme is, az jó kérdés.

Értékelés: 9/10

A 249. számú tétel (Lot No. 249 - 1892)
Kicsit hosszabb novella, ami kicsivel nehezebben indul be, mint az első, de aztán nincs megállás, hogy ezzel az elcsépelt szófordulattal éljek. Ez a novella volt az őse az összes múmiás mozgóképnek, ami készült az Álogyárban. A szereplők bemutatása itt nagyobb hangsúlyt kap, de kidolgozott háttértörténet persze itt sincs - nem is kell mondjuk -, de hiába írják, hogy Kipling azt mondta, hogy miután elolvasta ezt a művet, lidércnyomása volt tőle, ebből én nem igazán érzékeltem semmit. Aki borzongásra vágyik CSAK, az lehet, hogy csalódni fog, de egyébként jó volt a történet és főleg jó volt a főszereplő, aki - Doyle szavaival élve -, "nem volt jó ellenségnek"! :D
Értékelés: 8/10

A kínzókamra emléke (The Leather Funnel - 1902)
Saját problémám csak, de nem szeretem azokat a műveket, amelyek az álomvilágban játszódnak, és egyenesen utálom azokat, amelyek "megfejtése" az álmokon keresztül érkezik. Ezeket én valahogy írói csalásnak érzem, hiszen ott nem kell figyelni semmire, az álmokat nem lehet úgysem szabályok közé szorítani, ott bárkivel bármi megtörténhet. Ez sajnos sok írót arra késztet, hogy ne gondolkodjon a történeten, hogy valamennyire "hiteles" mű szülessen, hanem csak összedob valami katyvaszt. Itt szerencsére ilyesmiről nincs szó - igaz csak egy kis része játszódik az álomvilágban.
Maga a novella igazából csak felvezetés a végén a - már megint - jó előre látható csattanóra, de az elbeszélés stílusa miatt ezt is élmény volt olvasni.
Értékelés: 7/10

II. Spiritiszta rémtörténetek

A barna kéz (The Brown Hand - 1899)
Közepes hosszúságú novella, újra semmi borzongató rész nem volt benne, és mivel a probléma megoldása faék egyszerű lett, amit azonnal kitalál bárki, aki olvasott már ilyenfajta művet, ezért kevésbé jónak éreztem, mint az előzőt, viszont a mesélés minősége, stílusa ugyanolyan jó volt, élvezet volt olvasni, ezért nem húzom le ezt sem természetesen.
Értékelés: 8/10

Játék a tűzzel (Playing with Fire - 1900)
Ez nem tetszett, az első fele unalmas volt, ami a második felében is megmaradt, ha jobban belegondolok, bár más miatt volt unalmas mindkét fél. Az eleje a spiritizmussal foglalkozókat érdekelheti max, a végében pedig gyakorlatilag történt valami amit nem szpojlerezek el, aztán elmúlt. Szerencsére nem volt hosszú.
Értékelés: 5/10

Így történt… (How It Happened - 1913)
Ennyi kell egy jó novellához. Jó ötlet, frappáns, rövid, meghökkentő kivitelezés. Ebből az utolsó kitétel mondjuk annyira nem teljesült, mert messziről látszott, mi lesz a vége, de itt még ez sem volt igazán probléma.
Értékelés: 7/10

III. Tengerész rémtörténetek

De profundis (De profundis - 1892)
Hatalmas körmondatokból áll az eleje, amelyeken elég nehéz elmenni, ha fel is akarjuk fogni az értelmüket, de egyszerűen bejönnek a tengerrel, hajókkal, matrózokkal operáló történetek/könyvek, így ez is nagyon tetszett, főleg, hogy a vége volt a legjobb, nem átlagos, könnyen kiszámítható volt, hanem egyedi, valamint a könyv eddigi legjobb mondatát is ez a novella tartalmazta. Ld.: A legjobb idézetek között.
Értékelés: 9/10

A Sarkcsillag kapitánya (The Captain Of The Polestar - 1890)
A novelláról már sok jót hallottam, miszerint Doyle egyik legjobb/leghíresebb nem-Holmes novellája, és ugye tengerészes történet is, ami nálam plusz pont, de lehet, hogy a nagy várakozás miatt - vagy az eddig nem annyira jellemző, de ebben a novellában egyszerűen hemzsegő helyesírási hibák miatt -, de nem tudta hozni az elvárt szintet. Egyáltalán nem volt rossz, olvasmányos volt, de néhol untam.
Értékelés: 6/10

J. Habakuk Jephson beszámolója (J. Habakuk Jephson's Statement - 1884)
Az alaphelyzet ugyanaz, mint az előző novellában, a történet nagy részét naplóbejegyzésekből tudjuk meg, de mégis ez mennyire sokkal jobb, mint az előző. Persze a terjedelem is nagyobb, minden jobban ki van fejtve, ám maga a történet is sokkal érdekesebb, nevezetesen a Mary Celeste rejtélyének ered a nyomába, ami akkor is érdekelne, ha nem Doyle írta volna. :) - Sajnos a helyesírási hibák nem ritkultak!
Értékelés: 9/10

IV. Kegyetlen mesék

Az új katakomba (The New Catacomb - 1898)
Ez a novella - mint a mű előtti kis összegzésbe említik is -, Poe Egy hordó amontillado című művének egy változata. Sajnos a vége totálisan kiszámítható annak, aki olvasott már hasonló műveket - valószínűleg már a címből és a Poe novella felemlegetéséből meg tudják mondani sokan, miről szól és mi lesz a vége -, de ez nem baj, a maga idejében igencsak népszerű lehetett, hiszen egyébként a már megszokott és megszeretett, stílusosan megírt novelláról van szó, ami ördögien gonosz tartalma dacára is szinte elfogadható, érthető. Az olvasó könnyedén azonosulni tud a főszereplővel - valamelyikükkel biztosan! :P
Értékelés: 7/10

A brazíliai macska (The Brazilian Cat - 1898)
Az előző novellához sokban hasonló mű, ám nekem sokkal jobban tetszett valami miatt. Talán az egyes szám első személyű elbeszélésmód adta hozzá a pluszt, talán a Hitchcock-filmekre emlékeztető egyre fokozódó feszültség, mindenesetre a kötet első max. pontos novelláját köszönthettem benne.
Értékelés: 10/10

Château Noir utolsó ura (The Lord of Château Noir - 1894)
Ez lett volna rögtön a következő max. pontos novella, de a vége nem tetszett egyáltalán. Addig viszont a leghangulatosabb volt az eddigi összes közül.
Értékelés: 8/10

V. Modern rémtörténetek

A római tárna rejtélye (The Terror of Blue John Gap - 1910)
Egyszerű, de roppant szórakoztató, szörnyes/bányás rémtörténet, amely mindenkinek tetszeni fog, aki a stílust kedveli, aki meg nem kedveli, minek olvasott el eddig? :)
Értékelés: 10/10

A Los Amigos-i fiaskó (The Los Amigos Fiasco - 1892)
Doyle többi novellájában a humor csak elvétve fedezhető fel, sokban egyáltalán nem, de ebben nagyon sok kacagtató jelenet - vagy mondat - található, amelyek miatt ez a mű csöppet kilóg a válogatás többi novellája közül. Sokkal felszabadultabb, könnyedebb, bár a történet témájából nem ez adódna, hiszen egy kivégzésről szól. A novella technikai oldalról megközelítve persze ósdi és teljesen pontatlan, de ez nem számít.
Értékelés: 7/10

A rémálmok szobája (The Nightmare Room - 1921)
Ez lett volna talán az egyik legjobb novella a kötetben, - feszült, sötét -, de a végén a csattanó nagyon gyenge volt, romba döntötte az egész írást. Biztosan sokaknak tetszeni fog, hiszen tényleg meglepő volt, de én nem vagyok benne a sokakban.
Értékelés: 5/10


Idézetek:

"...Merthogy a történelem lapjain feketén-fehéren olvasható, hogy sem király, sem hadsereg nem tartóztathatja fel azt, akinek van két fillére a páncélszekrényében, és tudván, hol változtathatja hárommá, elhatározza magát erre." - De profundis


"...az erőmű igencsak nagy teljesítménnyel dolgozik. A Los Amigos-iak szerint ez a legnagyobb a földön, de Los Amigosszal kapcsolatban mindenre ezt mondják, kivéve a börtönről és a halálozási rátáról. Azokról az a hír járja, hogy errefelé a legkisebbek." - A Los Amigos-i fiaskó

Összességében nagyon tetszett ez a válogatás, aminek persze vannak hullámvölgyei, ahogy óhatatlanul minden novelláskötetnek vannak, ezek viszont szerencsére nem Abyss-i mélységek, egyszerűen csak a többi műtől vannak kissé elmaradva. A novellák egyéni pontszámait külön összegezve a végén láttam, hogy a várakozásaimnak megfelelően alakult a pontozás. Más íróknál is a spiritiszta, szellemes, túlvilági művek kevésbé mozgatnak meg, mint itt a tengerész történetek vagy a kegyetlen mesék iletve a régiségbúvár történetek. A modern rémtörténetek meg valahol köztük helyezkedik el.
Várom a következő novelláskötetet Doyle-tól - de legyen már benne kevesebb helyesírási hiba, meg betűelhagyás pls!

Össz-értékelés az átlag alapján: 7,6 pont, amit szívesen kerekítek 8-ra.

Értékelés: 8/10

Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia
Moly
Ekultúra