C. S. Goto - Vihar

C. S. Goto - Vihar

(Dawn Of War 03.)

Cassern Sebastian Goto - Tempest
(Dawn Of War 03.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Szukits könyvkiadó, 2010
Hossz: 308 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:

Rhamah testvért, miközben a Harag Litániáját védelmezi a Káosz erőivel szemben, elnyeli a hipertér egy örvénye. A Vérhollók könyvtárosa az Iszonyat Szemében, egy kihalt planétán tér magához, s hamarosan ráébred, hogy nincs egyedül. S míg ő a holtak városának őreivel csatázik, a bajtársai elindulnak, hogy felkutassák – akkor is, ha a pokol mélyére kell, hogy alászálljanak érte...

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Ugyebár, ha már megvolt az első két rész, a sorozat záródarabja sem maradhatott ki - pláne, hogy Warhammer regény -, és mivel az első és a második rész közt volt egy gyengébb minőségi ugrás, reménykedtem benne, hogy ez esetleg folytatódni fog tovább. 

Röviden, nem így lett.

A harmadik rész kb. 5 perccel az előző rész vége után veszi fel a fonalat, ami jó, de hogy egy olyan szereplő szemszögéből, aki eddig 1 részben szerepelt 1 percet, és az eddigi harmadik személyű írásmód az ő részeinél valamiért áttér egyes szám első személybe - mintha lenne neki valami komolyabb szerepe a könyvben, de... nincs -, ráadásul megkedvelnünk sem sikerül ezt a gyakorlatilag új főszereplőt, annyira súlytalanok a részei, vagy inkább semmilyenek, hiszen nem történik semmi vele a végéig, ami meg egy eléggé a cselekménybe beleerőszakolt, majdhogynem értelmetlen tett lesz, hogy az ő részeit egyedül Ahriman jelenléte - és persze gondolatai - miatt érdemes végigszenvednünk.

Az eddigi főszereplők persze lassan visszatérnek, és teszik a dolgukat, mindenki csinálja, amit eddig, semmi karakterfejlődés, változás a hozzáállásukban egymás iránt, semmi amiért visszaemlékezhetnénk erre a könyvre egy órával az olvasása után. 

Az eddigi kedvenc Birodalmi karakterem - a terminátor őrmester -, ebben nem csinál semmit, csak egyik tűzívet a másik után húzza a "villámszórójával". A többiekről tényleg megemlékezni is kár.

Az eldák ebben a részben is a leghangulatosabbak - a Harlekinek persze -, róluk újabb érdekes adatokat tudhatunk meg, de a művészet iránt érzett oltári elkötelezettségük, ami a regény fordulópontjánál mutat be az író, kissé faramuci dolog a számomra - dehát nem is vagyok Harlekin, na! A régi elda ismerősöknek epizódszerep (se) jut.

A káoszhívők között a már megemlített Ahriman hozza az elvárt káosz-szintet, sőt jellemével még újat is sikerül mondani a szerzőnek, az ő karaktere a legjobb a regényben. Ő legalább 1 pontot húz a regény értékelésén felfele.

A nekronokra csak lőnek. :D

Nem hittem, hogy visszasírom az első rész roppant unalmas és kezdő csataleírásait, de mivel ennek a résznek a fő csatajelenetei az űrben játszódnak, valahogy látszik, hogy ehhez aztán még annyi köze sincs az írónak, mint egy "normál" csatajelenethez.

Egyszerűen fájó volt olvasni.

Mint ahogy az egész könyvet is. Ebben most nem volt feszültség, legalább-egy-kicsi-izgulás, dráma. Semmi.

Persze megint volt akció, halál, sikolyok, és az ŰRCSATA - itt legalább sikolyok nem voltak -, de inkább ne olvassa el senki.

Értékelés: 3/10
A sorozat értékelése a három rész alapján: 4/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia

Moly

Goodreads

C. S. Goto - Ébredés

C. S. Goto - Ébredés

(Dawn Of War 02.)

Cassern Sebastian Goto - Ascension
(Dawn Of War 02.) Eredeti megjelenés: 2005
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2009
Hossz: 332 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:

A Vérholló űrgárdista rend versenyt fut az idővel, hogy megóvja egyik toborzóvilágát a pusztulástól. Úgy tűnik, ismét az eldákkal kell megmérkőzniük, de ahogy a helyi régészeti ásatások egyre több leletet hoznak a felszínre, lassan nyilvánvalóvá válik, hogy egy sokkal halálosabb és ősibb ellenséggel is szembe kell nézniük. Ha nem sikerül időben a végére járniuk a sivatag mélyére temetett titoknak, az egész rendszert elnyelhetik a háború lángjai...

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Nehezen szántam rá magam, hogy egyáltalán belekezdjek ennek a regénynek az elolvasásába, az első rész annyira mély nyomot hagyott bennem. De mivel Warhammer regényt nem hagyok olvasatlanul, ezért végülis magamra vettem ezt a "terhet".

Ennél a résznél még jobban vigyáznom kell, hogy nehogy méltánytalanul lehúzzam a regényt az első rész tükrében, vagy a Warhammer-világ/hangulat miatt túlságosan felpontozzam, de nézzük, mi sült ki belőle.

Az egyik problémám az első résszel az volt, hogy semmi nem volt benne, csak 100% akció (az is bénán tálalva), ez a problémám eltűnt erre a részre. A könyv feléig!! 1-2 bekezdéses puffogtatásokon kívül semmi akció nincs (onnantól persze végig - és nem sokkal jobb minőségben, mint az előző részben), ellenben egészen vállalható részeket tesz le az író a kíváncsi olvasó elé. Legnagyobb kedvenceim az űrgárdista implantátumok beültetésének és működésének viszonylag részletes beszámolói (talán az Űrgárdistában persze ezeket már leírták, de mikor volt az már!), a Blood Raven (Vérholló) űrgárdista-ház Vérpróbájának bemutatása - ami egyébként józan ésszel belegondolva orbitális nagy baromság, de pont beleillik a Warhammer-univerzum hangulatába.

A történet kesze-kusza, van benne minden, amire egy jó könyvben szükség van - kivéve jó karakterek (esetleg a terminátor őrmester még elment, bár egy értelmesebb jelenete van csak), mert azok ebben a részben sincsenek -, kaland, akció, ásatás, rejtély, űrcsata, vér, halál (ja, szex és szerelem sincs benne, ez akár pozitívum is lehet... ebben a könyvben az is).

Az olvasó végre az eldákra koncentrálhat Rahe Paradicsomán, nem zavarnak a történetbe bele a "csak úgy" pont ott lévő orkok, vagy a teljesen súlytalan káosz erők, mint az első részben végig. Ezek a frakciók már csak említés szintjén vannak benne a történetben, ellenben most sok mindent megtudhatunk az elda mestervilágokról, működésükről, az eldák hierarchiájáról, militáris tagozódásukról. Persze azért mások is megjelennek a végén, mikor a nagy rejtély kiderül, de hogy kik, arról csak annyit, hogy nagy kedvet éreztem, hogy nekikezdjek újra a Dawn Of War - Dark Crusade kiegészítőjének! :)

A nyelvezet teljesen átlagos, megfelel egy sci-fi akció könyv szintjének, de a Titán vs Dreadnought hiba még mindig megvan (de most csak 1x lett elkövetve szerencsére), mint ahogy orkok híján szerencsére nem kellett a "tájszólásukat" lefordítani magyarra, ezért nem is lehetett a fordítás olyan nehéz, mint az első részé.

Felmerült bennem, hogy ha már mindent lefordítottak magyarra, ami angol, "ork", stb, akkor miért nem fordították le a latin szavakat (adeptus astartes, apotekarium, librarium, stb.)? - Na nem mintha örültem volna neki, sőt!!!

A Vérpróbáról még pár dolog:

Mennyire hihető az, hogy egy olyan univerzumban, ahol az emberek épp vesztésre állnak, mindenkivel háborúban állnak, technikai fejlődés nincs, ami tönkremegy (kilövik), az helyére nincs más, amivel pótolnák, elözönlik őket az idegen fajok, akik száma (a káosz által megrontott emberektől kezdve a tyrannidákon át a szapora orkokig és a hipertér démonaiig) sok ezerszerese a Birodalom embereiének, szóval a próba abból áll, hogy emberöltőként! (mé?) egy arénába összeeresztik a bolygó mondjuk 300 harcosát, akik szeretnének űrgárdisták lenni, egy hétig (2-3 napig) annyi a feladatuk, hogy öljenek meg mindenkit, akit tudnak, és aki a végén életben marad (általában 1-3 harcos), az beállhat közéjük, és ha túlélik a több évig is eltartó implantátum beültetéseket (ébren, fájdalomcsillapítás nélkül, hiszen a fájdalom ad erőt!), akkor kezdik meg az évtizedekig tartó kiképzést. Ja, és a Blood Raven-ek a "tudósok" az űrgárdisták között! 

Nagyon életszagú, valóban! :D

Mindegy, ezzel együtt tudok élni, biztos nem jöttek még rá, hogy az emberi erőforrás pazarlás miatt vannak épp szopóágon! :)

A könyv vége s.z.a.r, de egyébként meg jópár helyen fel tudta kelteni az érdeklődésem és feszültséget is képes volt teremteni. Warhammer-fanok nyugodtan elolvashatják, a többiek inkább a Gaunt sorozatot.

Értékelés: 6/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia

Moly

Goodreads

C. S. Goto - A háború hajnala

C. S. Goto - A háború hajnala

(Dawn Of War 01.)

Cassern Sebastian Goto - Dawn Of War
(Dawn Of War 01.)  
Eredeti megjelenés: 2004
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2008
Hossz: 339 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:

A Dawn of War nevű PC-s játék alapján született trilógia első kötetében Gabriel Angelosz, a Vérholló űrgárdista rend kapitánya nehéz feladatot kap: a Tartarosz nevű, hányatott sorsú bolygót kell megvédenie a Császár ellenségeitől. Véráztatta csatamezőkön kell átvezetnie harcosait, megküzdve orkokkal, eldákkal és a káosz erőivel, valamint egy ősi, sötét hatalommal, hogy végül nyomára jusson a Tartarosz rettentő titkának...

  

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Bajban vagyok ezzel a könyvvel, hiszen a sok sok kitalált világ közül az egyik legnagyobb kedvencem a Warhammer univerzum. Nehéz úgy írni egy benne játszódó könyvről, hogy ne legyek elfogult. 

Bő három éve halogattam a trilógia elolvasását, annyi rosszat hallottam róla olyanoktól, akik egyébként szintén kedvelik az ebben a világban játszódó könyveket, esetleg maguk is játszanak a Warhammer-univerzumban játszódó játékokkal, legyen az számítógépes (ami alapján például ez a sorozat is íródott), vagy táblás változataival, mint jómagam. Nem tartom magam szőrszálhasogató típusnak, aki mindenben direkt a hibákat keresi, de itt sajnos nem erről van szó. Lássuk.

A könyv majdnem első fele nagyjából minősíthetetlen volt. Többször majdnem szó szerint bealudtam rajta, pedig egyébként a 339 oldalból 320-on harcolnak, de lehet, hogy ez volt az egyik bajom pont. Szinte semmi nem történik az egész könyvben, ami lassítaná a történet folyását. Minden oldalon csata, csata, véré, vér, vér, ordítozás, halál. Ez persze kell egy Warhammer könyvbe, ezzel nincs is baj, de míg például a Gaunt Szellemei sorozatban Dan Abnett ezt meg tudta oldani, hogy élvezetes legyen (persze ismerek olyat, akinek azok a könyvek sem jöttek be), addig itt ez nem sikerült sajnos. 

Nincs a könyvben olyan karakter, akivel azonosulni tudnánk, megkedvelhetnénk, egyszerűen túl egysíkú a jellemábrázolás. Karakterfejlődés persze szóba sem jön (kivéve, ha ideszámítjuk a káosz rontását).

Tobzódhatunk viszont a galaxis majd minden jelentős fajában. Itt vannak ugye az emberek, akik nagyon hősiesek, mindent a Császárért és az elvekért (meg a Birodalmi Osztag, akik egyszerűen gyávák). Az orkok, akik nem akarnak semmit, csak harcolni, mégis az egész könyvben semmit nem érnek el egyáltalán, csak csaponganak erre-arra, szerintem ők sem tudják, mit keresnek a Tartaroszon. A káosz hívők szintén jelen vannak persze, de közülük sem emelkedik ki senki semmivel, persze a boszorkánymester igen a hatalmával, de ő is egysíkú karakter. A negyedik frakció, az eldák azok, akik megmentik számomra az egész könyvet, mert róluk, a hátterükről, a Biel-Tan mestervilágról legalább pár izgalmas(abb) részletet megtudhat a lelkes érdeklődő.

A fordításról: minek kell lefordítani a járművek és az egységek neveit magyarra? De most komolyan. Mennyivel jobb a Pengehátú nevű tank, mint a Razorback, vagy a Forgószél "katyusa", mint a Whirlwind? De ha már egyszer lefordítják, akkor ne legyen már a Dreadnought "lépegetőből" Titán!!!, ami egy szintén létező egységtípus az univerzumban, de nem egy kategória a kettő. Kb., mintha a mezőőrt Birodalmi Rohamosztagosnak (Star Wars) fordítanák le. A Dreadnought kb. 2x-3x akkora mint az Adeptus Astartes űrgárdistája, míg a Titan-nak a fegyvercsövének a kerülete akár 30 méter! is lehet. Na, ennyit a szívózásról, de ez nagy hiba! A másik nem olyan nagy, inkább csak bosszantó. Az orkok "tájszólása". Tudom, hogy az orkok így beszélnek a játékban, de ami angolul jól hangzik (pld.: You'ze da boss), az magyarul nem biztos, vagy nem így hangzik jól (lövőskaccok - shoota boyz, ütőskaccok - slugga boyz, harrckoccsi - wartukk, stb.). A "mérnork" az mondjuk tetszett! :D

A könyv felétől azért elragadja annyira az embert a vérszomj történet, hogy néhol már majdnem élvezni is lehet a sztorit. Persze szinte mondat közben van vége a regénynek, szóval túl kell még lenni a 2. és a 3. részen is, hogy kerek? történetet kapjunk végül.

Értékelés: 3/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia

Moly

Goodreads

LFG

Könyvbagoly