George R. R. Martin - Sárkányok tánca

George R. R. Martin - Sárkányok tánca 

(A Tűz és Jég Dala 05.)

George R. R. Martin - A Dance With Dragons

(A Song of Ice and Fire 05.)

Eredeti megjelenés: 2011

Magyar kiadás: Alexandra, 2012

Műfaj: fantasy

Hossz: 888 oldal / 1152 oldal

Fordította: Novák Gábor

Díjak:
Locus-díj, 2012
HUGO-díj jelölt, 2012
World Fantasy-díj jelölt, 2012

Tartalom:

Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?

George R.R. Martin Tűz és Jég Dalának ötödik kötete a Sárkányok Tánca. Hazánkban 2012. júniusában jelent meg magyar nyelven Novák Gábor fordításában. Az írótól megszokott terjedelemben és részletességben lehet részünk ebben a könyvben is, bár a történet lassan indul be, a száz-százötvenedik oldaltól kezdve lehetetlen letenni.

George R. R. Martin (1948 - )

A színes karakterábrázolás most sem marad el, mi a felbukkanó személy öltözékének leírásával kezdődik, népes családfájának bemutatásával, címerének, zászlajának vázolásával, és ha az új szereplő valami jeles társadalmi eseményre érkezik akkor rendszerint "oldalakon keresztül" olvashatjuk a mennyei westerosi menüt. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy mindig az adott fejezet hősének szemszögéből látjuk a dolgokat. Így még a negatív (ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről) karakterek motivációit is megérthetjük, s válhat rokonszenvessé belső motivációi alapján, de gyűlölhetjük meg a következő fejezetben, ahol már az ellenlábasa szemszögéből találkozunk ugyanazon személlyel.
Az alkotó terjedelmes leírásai tovább segítenek nekünk a világ elképzelésében. Ehhez mérten kevésnek tűnhet a párbeszéd, de sosem érezzük, hogy ez a történet rovására menne. Mit negatívumként emelnék ki, és engem szerfelett zavart, mikor az író az adott fejezet szereplőjének a gondolatait "megjelenítette" számunkra. Ezek az egyes szám első személyben történő "kiszólások" állandóan fölráztak és hiteltelenebbé tették számomra a figurákat. Valószínűleg a cél ennek a gyökeres ellentéte volt. Mindez lehet csak nekem volt szokatlan vagy zavaró, de nem emlékszem (bár rég olvastam őket), hogy az előző kötetekben ez jellemző lett volna. 

A Sárkányok Táncában tovább izgulhatunk a Hét Királyság hőseiért. Míg az első két könyvben állandó szereplők vezettek minket a Faltól a Lovasurakig, a Kardok Viharában és a Varjak Lakomájában már gyakran tekinthettünk bele alkalmi szereplők szemszögén át az eseményekbe. Ezt a fajta történetvezetést az ötödik könyvben is megtartja az író, de érezhetően halad egy végkifejlet felé. Azt gondolom nem lehet minden olvasó kedvére tenni egyszerre, s biztos vannak olyanok akik némi hiányérzettel tették le ezt a részt. Bevallom én is közéjük tartozom. Nem lehet minden szereplőt bele sűríteni egyetlen könyvbe így epedve várom a The Winds in Winter-t (munkacím), hogy találkozhassak ismét a szemlyes kedvenceimmel! Azonban most egy sajátos szemszögből had mutassam be - és elevenítsem fel - a Sárkányok Táncáig vezető főbb eseményeket!

Falkát vesztett farkasok: 

Az Ifjú Farkasnak, Észak Királyának sorsa bevégeztetett a Vörös Nászon. Testvérei pedig elvesztek szerte a világban. A Stark Ház úgy tűnik nincs többé. Észak Urai elbuktak, helyüket pedig a Boltonok vették át. A nyúzott ember zászlaja alatt akarva, akaratlanul gyűlnek a hűbéresek. Új szelek fújnak hát északon, a tél pedig közeleg.
Havas Jon a Fekete Vár Ura, az Éjjeli Őrség parancsnoka kétségbeesett tervet szőve menti a menthetőt a Vörös Isten tébolya elől, s délnek menesztette Samwell Tarlyt a Falon Túli Király gyermekével és Aemon mesterrel, mindeközben próbálja megtartani a falat Stannis Baratheon akaratával szemben. A Stark fattyúnak ügyesen kell lavíroznia, hisz nem csupán a varjak törvényeit kell betartassa, hogy független legyen a királyok politikájától, de Melisandre, a Vörös Papnő baljós jóslatait is meg kell fejtenie. Emelett nem kisebb vállalkozást tűzött ki célul, minthogy megmentse a Vadakat, Mance Ryder szétzilált népét, kik a Falon túl ragadtak. Éheznek, szenvednek a Mások pedig közelednek...
Egy lány messze délen Braavosban megszűnt Arya Starknak lenni. Nincsenek többé Starkok. Helyette a Fekete és Fehér Házában él Arry, Nan, Menyét, Galamb, Sócska és a Csatornák Macskája. Mind más és mind ugyanaz, de egyikük sem Arya.
Egy nyomorék fiú északon, a falon túl, zöld álmokat követ, ám ezek az álmok fagyosabbak mint maga a tél...

Lángoló szarvas: 

R’hllor, a Fény Ura mutat utat Stannis Baratheonnak. Ő a kiválasztottja. Neki kell majd szembeszállni a Másokkal, hisz sötét az éj, tele van rettenettel. Azonban Stannist jobban izgatja világi hatalma semmint egy Isten háborúja. Tekintete délnek szegeződik a falról. Hűbéreseivel vissza kívánja foglalni Északot, s a meghódított várakat pedig Westeros neki behódolt nemesei között kívánja szétosztani. Az Éjjeli Őrség parancsnokával folyamatos a konfliktusa, mert az ahelyett, hogy "jogos" királyának hódolna és rendelkezésére bocsájtaná embereit és várait, állandó kibúvókat keres. Végül Stannis felkerekedik seregével, hogy megmérkőzzön a Boltonokkal, megakadályozzon egy frigyet mi észak királyává tehetné a fattyú Ramsay-t, s hogy a szarvas agancsos koronája emelkedjen minden északi fölé. Stannisnek szembe kell néznie még egy ellenséggel. Egy ellenséggel min nem fog a kard, és nem retten meg egy dühödt király haragjától. Stannis Baratheon nyakában ott lohol a tél...

Fogatlan oroszlán: 

Tyvin Lannister halott, saját gyermeke lőtte gyomron egy számszeríjjal az árnyékszéken. Igazán fényes halál egy olyan embernek kiről az hírlik, aranyat szart.

Jamie Lannister egy félkarú nyomorék, ki egy megvívott háború lezárását egyengeti távol Királyvártól, miközben kétes erkölcseit keresi.
Cersie, a Szajha Királyné végre szembenézhet vétkeivel a Hét Arca előtt. Baelor Nagytemplomában bezárva aggódhat fiáért és némán könyöröghet Jamiért. A Hit előtt talán bocsánatra lelhet, ha bevallja bűneit... és lakol értük.
Királyvár és a Hét Királyság uralkodója Tommen. Gyermek még, Ser Kevan Lannister, a Király Segítője próbál úrra leni a káoszon. Egyben kell tartsa a királyságot mit Cersei önzésében majdnem elvesztegetett...
...és van még egy Lannister. Egy szörnyszülőtt, egy rokongyilkos, az Ördögfióka. Tyrion a Pók segítségével a Keskeny-tengeren túlra menekült, hol különös kompániával utazhat együtt, hogy felajánlja kardját... vagy inkább nyelvét, s hát ha már róla van szó, akár egyéb testrészeit is a Sárkányok Anyjának. Megannyi kaland tarkítja útját, mi persze egyáltalán nincs Tyrion kedvére, s hamarosan a fényes sörényű oroszlán vasba verve sétálhat mások bokája körül.

A háromfejű sárkány:

Daenerys Targaryen, a Hét Királyság jogos örököse Ó-Volantisban gyűjti seregét, azonban döntést kell hoznia! Rabszolgákat szabadít föl és esküt tett, hogy senki nem élhet rabláncon. Hiába mesébe illő szépsége, hiába a sárkányok, egy kontinensnyi szokásjoggal nem szállhat szembe. A Rabszolga Öbölből Yunkai és Astapor fegyvert fog ellene, csakúgy mint Volantis lakói. Válaszút elé kerül. Hajóra száll és maga mögött hagyja a felszabadított földet, de végre valahára a Vastrón ellen vonulhat, vagy... marad és szembenéz a halállal. Egy Anya pedig nem hagyja magára a gyermekeit.

Segítő kezek persze itt sem hiányoznak udvarlók és alázatos szolgák formájában. Meereen vásorának királynője sok szerelmes szívet és hatalomra éhes gyarló lelket vonz. Egy titkos szerződés "dárdanyélre tűzve" ragyog föl a nap alatt, mi talán megmenti Daenyt, de Meereen ősi nemes vérvonala Hizdahr Zo Loraq személyében is felajánlja segítségét, Meereen hűségét a királynő kezéért cserébe. Valamint egy ifjú Griffmadár is próbálgatja szárnyait, de vajon felérhet e egy sárkány égbetörő reptével?
Mindenközben a Vízbefult Isten útnak indította sajátos segítségét... Daenerysnek döntenie kell. Egy lánynak meg kell halnia a perzselő nap alatt és egy asszonynak kell születnie a hamvakból, azonban lehet még nem érett meg erre a feladatra.

...Westeroson, a Keskeny-tengeren és a Falon túl is hősök ébrednek és buknak el. Sorsok, kikről szóltam, s kiket nem említettem, írják tovább a Tűz és Jég Dalát. George R. R. Martin ebben a könyvben sem hagy minket izgalmak nélkül. A története még színesebb lesz és még több fejtörőt okoz az olvasónak. Ahogy végére érünk a könyvnek egy nagy lélegzettel tesszük le és kínzó vággyal várjuk a téli szeleket...

A könyvért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Értékelés: 8/10

by Mechagobbo 

Scott Lynch - Locke Lamora hazugságai

Scott Lynch - Locke Lamora hazugságai

(Úri Csirkefogók 01.)

Scott Lynch - The Lies Of Locke Lamora
(Gentleman Bastard 01.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Alexandra, 2011
Hossz: 560 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Novák Gábor

Tartalom:

Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje – leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával.
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük…

A „Locke Lamora hazugságai” mesterien ötvözi az urbánus fantasy gazdag képzelőerejét a kalandregények könnyedségével, szórakoztató és nemegyszer megrázó élményt nyújtva az újdonságra vágyó olvasóknak.



A hosszú (és jó) könyvsorozatok olvasásánál egy dolgot szeretek még jobban, mégpedig megtalálni - és elolvasni persze - egy ÚJ szerző ÚJ sorozatának ELSŐ részét. Az nem is számít igazán, hogy csak nekem új-e a szerző, vagy szinte senki nem ismeri (ez most nem is lenne igaz, hiszen a könyv 2006-os, és a sikere óta megjelentek a folytatásai is már). Scott Lynch-ről kb. fél éve hallottam először - véletlenül -, mikor megláttam a könyvét az Alexandra előrendelhető könyvei közt. Mivel fantasy szerző, persze azonnal utána néztem, és láttam, hogy mindenfelé rajonganak a könyveiért. Talán nem annyira meglepő módon, de ez kissé inkább csökkentette az elvárásaimat felé, tekintve, hogy manapság milyen könyvekért/filmekért lelkendeznek FŐLEG a fogyasztók (pld. Twilight, Éhezők Viadala), nem megbántani akarva senkit, egyszerűen a közízlés és az enyém közt van egy csöppnyi szakadék.

Amikor a tartalmat is elolvastam (nem szokásom egyébként), még jobban "megijedtem", hiszen sem a heist (beugratós/tolvaj) művekért nem rajongok (például: Ocean's trilógia), és az is külön nehezemre esik, hogy egy kifejezetten gonosz főhősért izguljak lelkesen (például: Warhammer Fantasy Sötétpenge Malus sorozata). Az "urbánus fantasy" műfaji (zsáneri !BROÁF!) megjelölés pedig újabb negatív hullámokat váltott ki belőlem, hiszen erről is mikre gondoltam rögtön? Olyan könyvre, ami a mi időnkben játszódik, csak vannak természetfeletti lények. Ez már a fülemen jön ki, pedig direkt kerülöm őket. Olyan ritka köztük a jó, mint a fehér holló (Gaiman, Beagle).

Aztán persze azért csak sorrakerült, és minden aggodalmamat elfújta a szél!

Nem akarom elkendőzni a könyv hibáit - bár én egyik "hiányossága" miatt sem estem kétségbe, sőt nem is érdekeltek különösen. A leíró részek néhol kissé magyartalanok - lehet akár a fordítás miatt is -, de legalábbis nyakatekerten megfogalmazottak, hosszan taglaltak, valamint a történetvezetés nem lineáris, hanem az időben fejezetenként - sőt sokszor alfejezetenként - ide-oda ugrunk a múlt és a jelen eseményei közt. Személy szerint ezt én nem preferálom különösebben - bár nem ment az érthetőség rovására sehol szerencsére -, de itt szükséges "rossz", a feszültség szinten tartásának jól megválasztott kelléke volt.
A múltban játszódó részek - az al-történet - számomra a könyv minimum feléig SOKKAL jobban szerethető, sokkal érdekesebb volt, mint a 20 évvel utána játszódó fő-történet, de ezt úgy kell érteni, hogy közben a fő-történettel is minden rendben volt, egyszerűn a gyermek Lamorrával és Lánc testvérrel nehezen venné fel más karakter a kesztyűt (nem csak e könyvön belülről). Olyan dumákat toltak oda-vissza, hogy hangosan nevettem sok helyen.

"...– Nem sokat kérek tőled, Lamora, csak apróságokat. Szép, tiszta kis munkákat akarok. Itt egy erszény, ott egy kolbász. Nyeld vissza a becsvágyadat, szard ki magadból, akár egy romlott ebédet, és légy visszafogott az elkövetkező körülbelül egymillió évben. Megteszed ezt nekem? Ne rabolj ki több sárgakabátost, ne égess porig több fogadót, ne robbants ki több kibaszott lázadást. Csak tégy úgy, mintha ugyanolyan egyszerű kis zsebmetsző lennél, mint a fivéreid és a nővéreid. Érthető?"

Ezek a dolgok kb. a 20. oldalig kivétel nélkül mind megtörténnek Locke-al! :D

Scott Lynch (1978 - )

Annak ellenére, hogy a történet folyamatosan pörög, mégis nehezen mondanám rá, hogy az események szinte leszakítják a fejünket annyira száguldanának előre. Inkább komótosan ballag előre az igazi konfliktus felé.
Az idegenek építette város - akikről semmmit nem fogunk megtudni -, hangulata, a REMEK párbeszédek, riposztok, az Úri Csirkefogók - és a többi városlakó - tökéletesen kidolgozott karakterei (nem is annyira alaposan, mint inkább "élőnek"), a remekül felépített történet és a később történő, Locke igazi belső motivációját megadó jelenet utáni szinte folyamatos feszültség miatt unatkozni nem fogunk. Garantálom. Igaz, a könyv kicsit hullámzó, de szerintem az eleje csak "beetetés", az igazi események a közepe után kezdődnek, és - remélem - a sorozat többi része már ezt a kicsit sötétebb fantasy-s vonalat fogja követni.

Talán írói hiba? lehet, hogy ugyan a szerző mindenfelé azt ecseteli, hogy Camorrban ilyen-olyan durva az élet, naponta 20 embert akasztanak fel, az emberi életnek semmi értéke, stb., de ebből semmi nem jön át a történet első 2/3-ad részében. Ellenkezőleg. Az ÖSSZES szereplő szimpatikus, még a más regényekben - és elvileg itt is - csak piperkőc áldozati báránynak jó nemesség is, de még az általuk felbérelt martalócok, sorkatonák is. Itt még az alvilági figurák - a Jó Emberek - is olyanok, mintha egy Disney-féle Robin Hood feldolgozásból léptek volna elő. Komolyan, szinte már túl hepi volt az egész, mindenki mindenkivel kedves, állandóan ugratják egymást, még az ellenfelek is tudják, mi a határ - persze ez megváltozik egy idő múlva.


"...– Egy napon, Locke Lamora, olyan hihetetlen módon, olyan embertelenül, olyan elképesztő mértékben rá fogsz baszni, hogy az ég kigyúl, a holdak megperdülnek, és még az istenek is üstökösöket szarnak kárörömükben. Én pedig remélem, hogy ott leszek és láthatom."


Camorr a tolvajlás fellegvára. Számomra kicsit eltúlzott gondolat, hogy egy összesen 88.000 lakosú városban ez így mehet(ne) - a könyv fülszövege szerint több százezres a város lélkszáma, de a könyv szerint ez nem így van -, de a könyv igazolja az alábbi idézetben elhangzottakat:


"...– Az istenekre, mennyire szeretem ezt a helyet! – Locke a combján dobolt az ujjaival. – Néha azt gondolom, csak azért helyezték ide ezt a várost, mert az istenek rajonganak a bűnözésért. A zsebesek meglopják a közembereket, a kereskedők meglopnak mindenkit, akit át tudnak verni, Capa Barsavi meglopja a tolvajokat és a közembereket, a kisnemesek meglopnak szinte mindenkit, Nicovante herceg pedig időnként elindul a hadseregével, és teljesen kifosztja Tal Verrart vagy Jeremt, nem beszélve arról, amit saját nemeseivel és közembereivel tesz."

A könyv folytatása Red Seas Under Red Skies címen már 2007-ben megjelent angolul. Nemrégiben megkérdeztem az Alexandra kiadót, hogy mi mikorra vehetjük majd kézbe végre, de - tőlük nem túl meglepő módon, szinte egyedüliként a kiadók közül - semmit nem válaszoltak. Mindenesetre én nagyon várom, nekem kelleni fog. Kár, hogy nem keménykötésben jött ki az első rész! :S
A könyv folytatására még az angolul tudók is csak várnak (2012 ősz), címe The Republic of Thieves lesz.

Kinek?
Aki ezek közül bármit szeret: fantasy, kalandok, tolvajok, remek párbeszédek, humor, káromkodások, jól felépített karakterek, ősi titkok, mágia, JÓ KÖNYVEK, az nem fog csalódni. Kicsit A szél nevéhez tudnám hasonlítani talán, bár attól azért elmarad egy kicsit. Aki aggódik, hogy mi lesz a történet folytatásával (kiadják-e egyáltalán), az ne tegye, így is kerek az egész, bár persze sok olyan titok van, ami szinte megkarcolásra sem került még!

Értékelés: 9/10

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads