Vernor Vinge - Tűz lobban a mélyben
(Gondolati Zónák 01.)
Vernor Vinge - A Fire Upon The Deep(
Zones of Thought 01.)
Eredeti megjelenés: 1992
Magyar kiadás: Ad Astra, 2012
Műfaj: sci-fi, fantasy, kaland
Hossz: 808 oldal
Fordította: Tamás Gábor
Díjak:HUGO-díj, 1993
Nebula-díj jelölt, 1992
John W. Campbell emlékdíj-jelölt, 1993
Locus-díj jelölt, 1993
Tartalom:Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú inteligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…
Az 1944-ben, Amerikában született
Vernor Vinge matematika professzor és számítógép-tudós - valamint sci-fi író - magyarul most először megjelenő könyve talán nem volna akkora hír az egyszeri sci-fi olvasó számára, ha a zsáner mellett komolyabban elkötelezett (hardcore) sci-fi fanok már az Ad Astra Kiadó tavalyi bejelentése óta jól láthatóan nem égnének a várakozás felfokozott lázában. Így talán még ők is észrevették, hogy ez a Magyarországon szinte ismeretlen professzor - akinek eddig csak egy könyve jelent meg a Metropolis Media kiadásában, az
A szivárvány tövében címmel - valami nem mindennapi dologgal rukkolt elő 1992 telén, amikor megjelent tőle a Gondolati Zónák (Zones of Throught) sorozat első része, a
Tűz lobban a mélyben. Bár Vinge már 1968 óta foglalkozik komolyabban írással, első igazi sikereire a '80-as évek derekáig kellett várnia. A HUGO-díj jelölést kapott
The Peace War 1984-es megjelenése óta mindegyik könyve - és novellája - nyert egy (vagy több) neves díjat, bár az igaz, hogy két könyvének megjelenése között átlagban hét év telik el, tehát nem egy hamari, kapkodós íróról beszélünk. :)
A Tűz lobban a mélyben a Gondolati Zónák trilógia leghamarabb megjelent része, de 1999-ben egy előzménykötet jelent meg hozzá
A Deepness in the Sky címmel (HUGO-, Campbell- és Prometheus-díj, 2000 valamint Nebula-díj jelölés 1999). Csak 2011-ben jött a következő rész, a
The Children of the Sky, ami már a Tűz lobban a mélyben történetét viszi tovább a két kötet cselekménye közt lévő tíz év különbséggel. Azoknak, akik ettől a ponttól nem sokkal tovább fognak már eljutni az ajánló olvasásában, jelzem, hogy igen, bizony, szívesen elolvasnám a másik kettő részt is!
"
...Ravna véleménye szerint a súlytalanságban szeretkezni nem volt akkora élmény, amilyennek néhányan beállítják..."
Vinge univerzumában a galaxist Zónákra osztja fel. Ezek - belülről kifelé haladva - a Gondolattalan Mélység (GM), a Lomha Zóna (LZ), a Kívül (K) és a Transzcendencia (T). Ezeknek a beszélő neveknek a használatával könnyen érthetővé teszi a Zónák közti hatalmas különbségeket. A GM-ben egy emberihez hasonló intelligencia kialakulása lehetetlen, a fizika általános törvényei megváltoznak, a technikai felszerelések nem működnek, tönkremennek. A LZ-ban (a régi, Vén Föld itt található) a fénysebességet meghaladó utazás nem lehetséges, a technikai felszereltség és a civilizációk fejlettségi foka a galaxis többi részéhez mérve még mindig nevetséges. Értelmes technikai civilizációk milliói alakulnak itt ki, majd halnak ki úgy, hogy senki nem is tud róluk. Az itt élő szerencsésebb fajok - akik a galaxisból kifelé indulva próbálnak szerencsét, nem befelé, GM felé - jó pár évezred alatt ESETLEG kiérnek belőle, és megérkeznek a Kívülbe, ahol szintén különféle fajok milliói élnek, de nekik a fénysebességet meghaladó utazás - másodpercenként pár fényév itt nem elérhetetlen cél -, és a Star Wars / Star Trek filmeket idéző űroperákból ismerős "kütyük" a mindennapjaik unalmas részét képezik. Az utazás sebességének növekedésével tehát együtt nő a technikai színvonal is, valamint a gondolkodás is más, magasabb dimenziókban és sebességgel zajlik már. Az űrutazó fajok vándorlása nem áll meg és Alsó-Kívülről Közép-, majd Felső-Kívülig egyre fejlettebb civilizációk csoportjait találjuk meg. Felső-Kívül után jön a "T", ahol a természetes (illetve mesterséges) evolúcióban még magasabb gondolati szintet elérő fajok - vagy egyes egyedeik - Hatalmasságokká válhatnak és szinte isteni, de legalábbis felfoghatatlan tulajdonságok és lehetőségek haszonélvezőivé válnak. Konkrétumot persze nem igazán tud róluk senki.
"...A fél szívvel végzett programozás olyasféle időtöltés lehetett, mint a kötögetés, és minden bizonnyal az emberi létezés kezdetéig nyúlt vissza." 
A könyvben jócskán található techno-rizsa ellenére nem tudom, hogy az itt felvázolt univerzumnak lehet-e bármiféle tudományos alapja - gondolom nem. A kiindulópont az lehet esetleg, hogy a galaxis közepe és a spirálkarok vége - esetleg - más sebességgel forog egymáshoz viszonyítva, de nem vagyok csillagász/matematikus/fizikus szóval inkább meg se próbálom megérteni - ha egyáltalán van mit - az ötlet racionális magyarázatát. Maga az ötlet viszont szenzációs és már önmagában nagyszerű táptalajt biztosít egy igazán emlékezetes, epikus sci-fi kalandnak. A könyv tehát sokkal inkább fantasztikus, mint tudományos, de ezzel semmi baj nincs. A blog indulása óta tudatosan is próbálom jobban "beleásni" magam a sci-fi történetekbe - ugyanis a fantasy áll hozzám közelebb -, de az űrbe kihelyezett nagyszabású "fantasy" történetek - az űroperák zsánere - máris a kedvenceim lettek (a háborús sci-fik mellett).
Vinge azonban nem áll meg itt, sőt! Egyfelől az események helyszínét a lehető legtávolabb helyezve beutazzuk a fél galaxist a
Sávon kívül II. utasaival, akik elsöprő technikai felsőbbrendűség birtokában vannak, míg a történet másik szálán egy középkori - de nem humán - civilizáció két birodalmának gyakorlatilag pitiáner és szánandó/nevetséges harcának közepére kerülünk, ahol a galaxis puszta létének veszélybe kerülését két embergyerek életéért folytatott versenyfutás hozza emberi ésszel is felfogható közelségbe. Igazából nálam már ennyivel - régimódi, kardos-ágyús várostrom és űrhajók egy regényben - is nyerő helyzetben lenne a könyv, ám Vinge a Zónák közti gondolkodásbeli különbségeket sikeresen átültette kicsibe, és így, a regény "középkori" részeiben szereplő non-humán faj - a tüskések - legfontosabb jellemzője is ez lett. A tüskések ugyanis falka-lények, akik közös falkatudattal rendelkeznek. Egy falka - jellemzően 4-6 egyedből áll - számít egy személynek, és a tagok cserélődésével az adott falka személyisége is alapvetően megváltozik. Sőt! A falkatagok egymáshoz viszonyított helyzete és távolsága is befolyásolja a falka intelligenciáját. Minél távolabb vannak egymástól az egyedek, annál butábbak - mint ahogy a GM-LZ-K-T-nél is láthatjuk ugyan ezt, nagyban. De ez még mind semmi! Két falka ha túl közel kerül egymáshoz, zavarja egymás gondolkodását és a falkák teljesen elvesztve a gondolkodás képességét - megőrülnek. A tüskés szereplők motivációjában, jellemvonásaiban ezért sosem lehetünk teljesen biztosak. (A zarándok mellett egyébként nekem Nyúzó volt a nagy kedvencem a regény technikailag elmaradt, középkori részeiben.) :P
 |
| A Tejútrendszer fölülnézetből |
 |
| A Tejútrendszer oldalról |
"
...Többek között épp az empátia számított az egyik nagy előnyének - e nélkül a diagnosztikai jellegű képesség nélkül egyetlen szadista sem törekedhet a tökéletességre."
A könyvben nem csak a tüskésekkel ismerkedhetünk meg, hiszen a szerző sikeresen népesítette be a galaxisunkat - ahol az információ és a csillagrendszereken átívelő információs sávszélesség a legkeresettebb árucikk, ha nem számítjuk a Transzcendenciából visszaszivárgó technikát - számos, egymáshoz semmiben sem hasonlító civilizációval. A szkródutasok, a guruló cserepeken utazó páfrányok, és a Ködbeli Pödrölt, akiket még a legfejlettebb fordítóprogramok is mindig félreértenek csak pár kiragadott, de emlékezetes példa. Nagy számuk - és ismeretlen, meghökkentő tulajdonságaik - miatt még a regény szereplői sem tudják mit is várhatnak egy-egy képviselőjüktől, nem még az olvasók. A fő-fő-főellenség - a Métely, a másodosztályú perverzitás - pedig olyan nagyszabású és elképzelhetetlenül emberidegen hatalom, hogy mellette Darth Vader vagy Szauron nem hogy labdába se rúghatna, de még jelentéktelen lábjegyzet se lenne - ha véletlenül a galaxisunkba vetődne a regény cselekményekor. A Métely - a szuperintelligencia - ugyanis civilizációk százait pusztítja el reggeli előtt és komplett csillagrendszereket ebédel. Tessék Frodó és Luke Skywalker, ezt győzd le!
Mi volt a bajom a könyvvel? Rövid volt! Persze a kicsit több, mint 800 oldal nem annyira rövid, de mégis alig jutott (nem jutott!) hely benne az apró részletek leírására egyáltalán. Persze, emiatt pörgött a cselekmény, mint a búgócsiga - ami nagyon jó -, de például, ha a "
...ruhája az ősi kalandok fonott anyagából készült...", vagyis gondolom textilből, akkor a mostani ruhák miből készülnek és hogy néznek ki? Nem tudom. Vagy, ha az egyik ember főszereplő a Vén Földről származónak néz ki - ami a többiek szerint roppant furcsa, sőt zavaró - akkor a többi ember-származék most hogy néz ki? Nem tudom. Vagy, ha a szkródutasok a szkródjukon utaznak - ami kiváló - akkor mi az a szkród? Igen, az a cserép, amin utaznak, oké, de hogy néz ki? (Ráadásul fontos is a dolog, sőt fél mondatokból kikövetkeztethető, hogy egy csomó mindent meg lehet állapítani csak abból, ha ránéznek a szkródra - merre járt, kikkel találkozott, ilyesmiket - de hogyan?) Szóval igazából ilyen téren maradtam csak "hoppon", egyébként iszonyúan tetszett. 1993-ban a HUGO-díjat megosztva kapta
Connie Willis Ítélet Könyvével, amiben a koncepció is hasonló (a fél könyv sci-fi, a másik fél egy középkori környezetben játszódó kaland). Nem is régen olvastam C.W. könyvét - amiben a középkori rész szintén mesteri volt -, de a sci-fi rész szerintem Vinge közelébe sem jön. A Tűz lobban a mélyben egy nagyszabású vízió a civilizációk millióival teli galaxisokról.
"A politika változik, de a mohóság örök."
Még egy gondolat az Előszóról, ami nagyjából 10-12 oldal és a GONOSZ ébredéséről szól. Gyakorlatilag semmi komolyabb bajom nem volt a könyvvel ugye, de ha annyira vészjóslóan drámai, feszült és érdekfeszítő maradt volna végig a regény, mint ott, akkor még ha tízszer ilyen hosszú lett volna, a végén mégis a rövidségét átkoztam volna. Még háromszor elolvastam mióta befejeztem a könyvet! Z-S-E-N-I-Á-L-I-S!
Remélem még idén jön a másik két rész is. Én felkészültem! [Update: Jön! :) ]
 |
| A galaxisunk kb. 100-120.000 fényév széles és nagyjából 200-400.000.000.000 csillag(rendszer) található benne. A világegyetem pedig 100-800.000.000.000 galaxisból áll. Elképzelhetetlen méretek, távlatok és számok - szeretek köztük kalandozni nagyszerű sci-fi szerzők segítségével! Szerintetek van arra egyáltalán esély, hogy egyedül lennénk benne? |
Értékelés: 9/10
 |
Tűz lobban a mélyben Wallpaper 1920x1080
|
Gondoltam, A Vadnyugat farvizén - hiszen ebben sincsen fantasztikum - még gyorsan jelzem, hogy a különböző élelmiszerláncok (CBA, SPAR) és újságosbódék polcain pár hónapja feltűnő, kisalakú, keményfedeles, zöld formátumú és mi tagadás iszonyúan gagyi borítójú Karl May életműsorozat egy ideje - én ma láttam meg - már elektronikus formátumban (epub és prc) is elérhető 890 forint/db áron a Duna International Kiadó jóvoltából. 
A már ezerszer elolvasott és néhány kötet erejéig majdnem minden háztartásban évtizedek óta biztosan megtalálható német indiántörténetek esetleges újbóli összegyűjtésének az adhat apropót, hogy magyarul eddig csak és kizárólag az ifjú olvasók számára lebutított, megcsonkolt változat volt elérhető. Hogy mi a probléma az eddig megjelent Szinnai Tivadar-féle fordításokkal? Itt egy jó cikk a témában, amit érdemes elolvasni! Ennek a sorozatnak tehát az összes kötete az eredeti művekből teljesen újrafordított, "adult" változat, tehát minimum kuriózum, de szerintem egyenesen hiánypótló. Nagyon örülök ennek a sorozatnak (kivéve a borítóknak), csak jöhetnének a részek tempósabban is, hiszen úgy kezdődött, hogy két hetente kapunk egy-egy új könyvet, a Winnetou II. részére (05.24. az új megjelenési dátum) viszont már legalább két hónapja várunk!
