Greg Egan - Diaszpóra

Greg Egan - Diaszpóra

Greg Egan - Diaspora
Eredeti megjelenés: 1997
Magyar kiadás: Ad Astra Kiadó, 2013
Hossz: 408 oldal
Műfaj: sci-fi
Fordította: Huszár András

Tartalom:
Íme, az árva! Olyan világba született, amely nem is valódi. Digitális lény, akit elmemagból növesztettek, semleges nemű, virtuális polgár szondák, műholdak és szerverek végtelen hálózatában, mely átszövi az egész Naprendszert a külső bolygóktól a Nap háborgó felszínéig.
A XXI. századi Introdus óta az emberiség drasztikus változásokat eszközölt önmagán. A legtöbben a halhatatlanságot választották, csatlakoztak a poliszokhoz, tudatos szoftverekké váltak. Mások a gleiznerlét mellett döntöttek: eldobható, felújítható robottestekbe költözve nem vesztették el a kapcsolatot az erők és a súrlódás fizikai világával. Sokan közülük végleg elhagyták a Naprendszert fúziós meghajtású űrhajóikkal. És vannak, akik a végsőkig kitartanak. Ők a Föld sarában és dzsungeleiben hátramaradt húsvérek: egyesek álommajmokká sorvadtak, mások a tengerben lubickolnak vagy a levegőben repdesnek, a statikusok és a hídverők pedig élhető emberi sorsot próbálnak kovácsolni maguknak.
A polgárok gondtalan nyugalmának azonban egy csapásra vége szakad, amikor egy nem várt katasztrófa éri a húsvéreket, mely arra enged következtetni, hogy a poliszok jövőjét a természet törvényeinek fittyet hányó, bizarr asztrofizikai folyamatok fenyegetik. Így hát az árva polgárok és húsvér menekültek egy csoportjával karöltve nyomába ered a tudásnak, amely egyedül szavatolhatja a biztonságukat…

Greg Egan tényleg valódi ember, vagy M.I.?

Greg Egan ausztrál író 1961-ben született. 1983-ban publikálták első novelláját, de írni csak a '90-es években kezdett hivatásszerűen. Azelőtt matematikusi diplomával számítógép programozóként dolgozott. A science-fiction úgynevezett  hard alzsánerébe tartozó műveiben főként a kvantummechanikával, matematikával, az emberi tudat fejlődésével, a mesterséges intelligenciákkal, a tudatátvitellel, a metafizikai naturalizmussal és valóság szimulációval foglalkozik. Írásaival elnyerte a Hugo- és a Locus-díjakat, valamint a John W. Campbell-emlékdíjat. Magyarul a Diaszpóra előtt - és sok novelláján kívül - az 1992-ben írt Karantén című könyve jelent meg (Lap-ics/Cherubion, 1998).

Miközben böngészgettem a külföldi listákat, blogokat, beszélgettem ismerősökkel, kollégákkal sci-fi könyvekről, minduntalan felbukkant Greg Egan neve, mint egy, a hard sci-fi iránt elkötelezett zseniális íróé. A Karanténból nem volt a kedvenc antikváriumomban, ezért is örültem meg nagyon, mikor megláttam az Ad Astra első 2013-as megjelenéseként a Diaszpórát. Na, ebből szerzek egyet - gondoltam. A gondolatot gyorsan tett követte, és mialatt szép sorra olvastam ki az oly áhított regény előtt az olvasási listámon sorakozó műveket, folyamatosan és egyre magabiztosabban figyeltem a neten a magyarul is egyre gyarapodó számban megjelenő - kivétel nélkül - méltató írásokat a könyvről. Biztos voltam benne, hogy Vinge, Reynolds vagy épp Simmons mellé idén is új sci-fi szerző kerül a kedvenceim közé. Nos, nem így lett.

Nagyjából huszonhárom éve olvasok nagyüzemben fantasyt és sci-fit, ebből majd három éve - a blog indítása óta, ugye - szinte "hivatásszerűen". Az elmúlt évtizedek alatt nem emlékszem arra, hogy lett volna olyan könyv, amit abbahagytam volna - bármilyen indokkal. Sőt, ez már akkor sem volt rám jellemző, amikor még csak mesekönyveket és kalandregényeket olvastam. A Diaszpórában a hatvanötödik oldalig jutottam. Hú, ennyire rossz a könyv? - kérdezhetitek jogosan. Távol álljon tőlem, hogy ezt állítsam. Az írónak és konkrétan ennek a könyvének is számlálatlan rajongója van. Én csak azt mondom: "Le a kalappal ez előtt a rengeteg kvantumfizikus-programozó előtt!" Biztosan mindannyian sokkal de sokkal értelmesebbek nálam, mert én a könyv - kis kerekítéssel - egyhatod részének elolvasása után bevallom, nem értettem belőle semmit az egy égadta világon! Olvastam rendületlenül az 'árva program' megszületését és fokozatos fejlődését, majd öntudatra ébredését - szóval azért a történet eleje nagyjából átjött - a hálózatban, de közben végig olyan érzésem volt, mintha egy matematikus doktori disszertációját olvasnám, amit nem nekem, hanem képzett tudóstársai okulására írt. Nem oldalanként, hanem mondatonként van benne két-három olyan matematikai (kvantummechanikai, informatikai) fogalom, törvény vagy axióma, amiről életemben nem hallottam, ezért a belőlük sarjadó logikai következtetés megértésére eleve képtelen voltam. Egyre arra vártam, hogy az "intelligens számítógép-programok" (a poliszpolgárok) mellett jelenjenek már meg végre az emberi tudat fejlődésének más útjait követő gleiznerek, húsvérek vagy hídverők. De csak nem jöttek. A hatvanötödik oldalon fogalmazódott meg bennem, hogy még azt sem tudom, hogy konkrétan már történt-e valami a könyvben? Vagy hogy hol is vannak ezek a poliszpolgárok egyáltalán? Van valahol egy hús-vér testük lefagyasztva azért, vagy csak a tudatuk népesíti be a kozmikus hálózatot? Mikor jön már az a katasztrófa, ami lakhatatlanná teszi a Földet - és mit érdekli ez az "internetben" lakó poliszpolgárokat? Ezekre a kérdésekre - és még sokkal több másikra is - a válasz az általam el nem olvasott "öthatod" részben egészen biztosan megtalálható. Egy jó ideig viszont én nem fogom megtudni. Mikor szórakoztató könyvet olvasok, elsősorban szórakozni akarok. A matek- és geometria-tankönyv viszont sosem volt számomra se szórakoztató, se érdekfeszítő, sőt még vonzó se. Továbbra is érdekel a könyv témája, de szerintem maximum napi egy-két oldalt haladva - elölről újrakezdve, lassan, megfontoltan olvasva és közben az internetet buzgón böngészve - fogok egyszer valamikor a végére érni.

Senkinek nem akarom elvenni a kedvét a könyvtől. Sőt! Olvassátok el sokan, mert ilyen könyvet biztos, hogy még nem olvastatok! Próbáljátok megérteni - vagy ne. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Azt hittem, hogy a fantasztikus irodalmon belül mindenevő vagyok, és eddigi olvasmányaim valamennyire felkészítettek már a hard-hard-hard-hard sci-fi-re is. Nos, be kell látnom, hogy ez nem így van. A magam részéről inkább maradok még az epikus, történetközpontú, kalandos űroperáknál és a klasszikus iskola (Asimov, Lem) science-fiction íróinál. Jöhetnek az "egyszerű" időutazós és a mérsékelten tudományos - de azért már szigorúan minimum idődilatációs! - galaktika-átszelő könyvek, de a túlságosan keményvonalas hard sci-fi írások rajtam bizony kifognak. Viszont melegen ajánlani fogom az összes olyan (programozó, mérnök vagy egyszerű sci-fi fan) barátomnak, akik nagy mellénnyel kijelentik - mint én is akár pár nappal ezelőtt -, hogy a műfaj minden vadhajtása nyitott könyv a számukra. Olyan sznob ismerőseimnek is ajánlani fogom, akik a szórakoztató irodalmat - benne a hard sci-fikkel - lenézik, mert csak céltalan szórakoztatásra valók, semmi komoly mondanivalót vagy ismeretet nem tartalmaznak. Bátran kijelenthetem, hogy a Diaszpóra - összehasonlítva a műfaj általam VALAHA elolvasott ÖSSZES többi könyvével - a sci-fi következő lépcsőfoka. Szigorúan csak haladóknak! Lenyűgöző eszmefuttatások sorozata ez - amibe egy közönséges halandónak, nekem, most (remélem csak ideiglenesen) beletört a bicskája.

[Talán észrevettétek, hogy pár könyvismertető óta nem értékelem számszerűen a könyveket a poszt végén. Ennek több oka van, a legfontosabb, hogy az egész posztot el kelljen olvasnia annak, aki kíváncsi arra, mennyire tetszett az aktuális könyv. (A moly-on azért csillagozok továbbra is.) A Diaszpórát ettől függetlenül sem értékeltem volna számmal - sőt, a molyon sem fogom. Innen küldök inkább oda egy tiszteletteljes biccentést azoknak a TUDÓSOKNAK, akik - a végigolvasás után - tiszta szívvel állítják, hogy maradéktalanul értették és élvezték a könyvet, majd ezután értékelték 8-9-10 pontra! (Nem állítom azt, hogy nem érdemli meg!) ;-)]

A könyvért - azért és természetesen - hatalmas köszönet az Ad Astra Kiadónak!

10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia

10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia

Eredeti kiadás: Ad Astra, 2012 [e-book]
Főszerkesztő: Kleinheincz Csilla
Műfaj: sci-fi, novellás
Hossz: 248 oldal
Fordította: Küry Miklós, Szökrönyös László, Huszár András, Farkas Balázs, Cs. Szabó Sándor, Benkő Ferenc, Kleinheincz Csilla
Vásárlás: Ad Astra (ha lehet, mégis inkább az oldalsávomon lévő Ad Astrás widgeten keresztül!) :P

Tartalom:
Pillangóvá változó szeretők; tulajdon lelkét kereső robot; cigarettafüstként kavargó, teremtő lehelet; kapcsolatfelvétel az ismert univerzum peremén; az Első Magyar Igazságosztó és Bűnüldöző Egylet története – az SFmag, a legolvasottabb hazai online fantasztikus magazin Hugo-, Sturgeon- és World Fantasy díjas novellák közül válogat, nagy öregektől és utóbbi években befutott szerzőktől, külföldiektől és magyaroktól egyaránt. Tíz novella a fantasztikus irodalom legjavából!

2011-ben az SFmag.hu, a spekulatív fikcióval foglalkozó iránymutató online magazin már készített egy szabadon letölthető válogatást [innen] az abban az évben közölt novelláikból. Egy évvel később szerencsére folytatták a már megkezdett utat, és újra kiválogattak a számunkra néhány olyan művet, amikre mindenképpen szerették volna felhívni a sci-fi rajongók figyelmét. Vállalkozásuk mellé sikerült felsorakoztatni az Ad Astra Kiadót, akik szintén a minőségi fantasztikus irodalom elkötelezett hívei, és a 10 címre keresztelt - csak elektronikus formátumban elérhető - novelláskötetet már az ő webshopjukból vásárolhatjuk meg. A könyvbe a zsánert manapság (is) meghatározó szerzők írásai kerültek be. A kötetet Kindlén olvastam, amin a külalakja hibátlan képet mutatott és a helyesírási hibák száma is elfogadható mértékű (azért még volt benne jócskán). Az elektronikus formátumnak hála, ezeknek a hibáknak a kijavítása nem lehetetlen, amit a kiadó egyébként folyamatos update-ek útján meg is ígért a vásárlóinak - ez az e-bookok egyik nagy előnye. Most nézzük a novellákat külön, a végén átlagolok majd - mint mindig, ha hasonló könyvet olvasok.

Jeffrey Ford - Teremtés
Emócionális - komolyan már-már szemet könnyeztető - apa-fiú történet a szeretetről. Minden mondatát imádtam, az apa karakterének értékrendjével azonosulni egy pillanat műve sem volt. Remélem később még jobban fogok hasonlítani rá. Kedvenc volt rögtön. Erős kezdés, kár, hogy ilyen rövid. (World Fantasy-díj, 2003)
Értékelés: 10/10

Elizabeth Hand - Kénkő Kleopátra
Hosszabb lélegzetű urban-horror - van ilyen egyáltalán? miért nincs? - írásának sikerült tényleg felbosszantania. Főszereplője, az amerikai rovartudós-palánta lány, aki elég övön aluli módszerekkel sokkolja az írás gyanútlan olvasóit. Ez a mű szívből egy férfinek sem tetszhet az tuti. Először a kis pillangók mindenütt, majd a csavar. Ááá! Utáltam minden egyes mozzanatát, de pont ezért volt jó írás. :D [Nem vagyok egy nagy világjárós fajta, de a novella írásának ideje után nem sokkal pont voltam Camden Town-ban (London), és bár a Kaptárba ugyan nem jutottam el, de a bevásárló-túrát bizony én is végigjártam, majdnem pontosan úgy - a cipőboltoktól kezdve a piacon át a fétisüzletekig bezáróan - és szinte biztos, hogy ugyanazokban a boltokban, mint a főszereplő. Iszonyú jó hely egyébként!]
Értékelés: 7/10

Peter Watts - A sziget
Az évmilliók óta úton lévő, a már rég megsemmisült Földtől egyre távolabbi űrszektorokban féreglyuk-kapukat építő űrhajó legénysége - a fedélzeti számítógéppel folyamatos macska-egér harcot vívva - végre találkozik az első, nem földi eredetű létformával, ami mellett még Lem Solarisának bolygó-tudata is jelentéktelenné minősülne. Meglepően humoros írás volt a fatalista szereplők dacára is. Igazán jó volt azt a részt olvasni benne, amikor az űrt, mint mérhetetlenül békés helyet mutatja be (sehol egy "Az űrben senki nem hallja a sikolyod!" attitűd) , ahol igazából nincs semmi ok az agresszív magatartásforma egyeduralkodóvá válására, hiszen mindenkinek bőven van benne hely... elvileg. (HUGO-díj, 2010)
Értékelés: 8/10

Adam Troy-Castro - Fölösek
Mennyi erőfeszítésébe kerül vajon egy írónak, hogy minél elborzasztóbb anti-utópiát találjon ki? Most Adam Troy-Castrónak sikerült valószínűleg eddig az egyik leggyomorforgatóbbal előrukkolni. A Mátrixban az energiaforrásnak tenyésztett emberiség jövőképe ehhez képest szinte humánus. Nem szeretném, ha ez az idő eljönne. Soha. Az írás szerkezete mondjuk annyira nem tetszett, mint az ötlet. (Nebula-díj jelölt, 2011)
Értékelés: 7/10

Rachel Swirsky - Erósz, Fília, Agapé
Egy saját személyiségében is bizonytalan robot és gazdájának párkapcsolati drámája, amit egy örökbefogadott gyerek is bonyolít. Az őrült kakadu tetszett benne, egyébként elég unalmas volt. (HUGO-, Sturgeon-, Locus-, Tiptree-díj jelölt)
Értékelés: 5/10

Moskát Anita - A megnemszületettek városa
A kötet első magyar szerzőjének írásában olyan lelkek elképesztő küszködésiről olvashatunk, akiktől megtagadták az Édenbe jutás lehetőségét, mert önhibájukon kívül meg sem születtek, tehát egyáltalán nem is éltek. A nem kicsit depresszív hangulatú novellában ebből a teljes kilátástalanságban eltöltött örök "nem élet"-ből (purgatóriumból?) keresik a kiutat ezek a páriák, de az Édenbe jutást kérlelhetetlen (kegyetlen) angyalok serege  nehezíti meg. Nagyon kemény, lehúzó novella, ami főleg a vallásos érzületű olvasók számára vethet fel egy izgalmas teológiai kérdést - és okozhat álmatlan éjszakákat. Ezek az angyalok tényleg nem viccelnek. Gratulálok!
Értékelés: 7/10

Tobias S. Buckell - Anakoinózis
A novellában az emberek űrhajója egy olyan bolygón hajt végre kényszerleszállást, ahol az őslakosok áldott naivitásban és megingathatatlanul optimista életszemlélettel élik világukat. A két gyökeresen eltérő kultúra egymásra hatása először a várt irányba indul - kizsákmányolás -, aztán viszont váratlan fordulatot vesz. Nagyon aranyosak voltak benne az "ewokok"! :D [Anakoinózis: a régi retorikában az olyan szónoki fordulat neve, mikor a szóló mintegy hallgatóitól, a bíráktól, sőt a ellenféltől kér tanácsot, megkínálja őket a döntéssel, s úgyszólván velük együtt beszéli meg a kérdést. Mivel a szónok ily nyilatkozatot csak azzal a tudattal tehet, hogy más is kénytelen volna a fennforgó kérdésben az ő álláspontjára helyezkedni, e fordulat a meggyőződés erejét hathatósan feltünteti. - Forrás: kislexikon.hu]
Értékelés: 7/10

Juhász Viktor - A rádiumember magányossága
Az Első Magyar Igazságosztó és Bűnüldöző Egylet szuperhőscsapat megalakulásának és első bevetésének története a Gotham Citytől nem is olyan távoli Budapesten. Nagyon tetszett a MARVEL (?) univerzumba helyezett alternatív fővárosunk, mint helyszín, és a valóban tipikusan magyar történet - a főbrutál fegyver, ami nálunk valószínűleg sosem tudna elkészülni, az egyszerűen hatalmas volt -, szóval nem az írás hibája, de úgy tűnik, engem már sajnos a szuperhősös sztorik egyáltalán nem tudnak lázba hozni (filmen sem). Persze az csak a körítés volt, értem én...
Értékelés: 7/10

Robert Charles Wilson - Descartes-színház
RCW írását vártam a legjobban. A műnek persze semmi köze a Pörgés-trilógiában történő eseményekhez, de az írás felépítése, hangulata miatt nem okozott nehézséget, hogy olvasás közben elhitessem magammal, hogy mégis van kapcsolat és újra ott voltam a menekültek dobozvárosában. Semmi ilyesmiről nem volt szólt, de mégis olyan volt! Értitek? Egyébként egy zseniális ötletekkel teli pakolt, jól átgondolt világban játszódó filozófiai moralitás történet volt, amiben csak egy dolog nem tetszett annyira, hogy teljesen világos volt már az első harmada környékén, hogy mi lesz a vége és ki van a háttérben. És még be is jött a tippem 100 százalékban.(Sturgeon-díj)
Értékelés: 7/10

Catherynne M. Valente - A téridő tizenhárom arca
Ha meg akarja valaki tudni, milyen stílusú novella nem tetszik nekem egyáltalán, az olvassa el ezt. Bevallom, nekem alig sikerült, bár nem volt hosszú - szerencsére. A tizenhárom rövid írás fele Stanislaw Lem Kiberiádájának stílusában megírt mítoszokat tartalmazott, de azt kell mondjam, Lemnek ez fényévekkel jobban sikerült. Erről elég is ennyi, mert csak szapulnám tovább, a másik felében egy talán - bocsánat, de semmi késztetést nem éreztem, hogy utánanézzek - életrajzi ihletésű részletek egy sci-fi írónő életéből, rükvercben. Azt, hogy volt-e valami mélyebb mondanivalója is, ami felett figyelmetlenül átsiklottam, valószínűnek tartom, de sajnos annyira sem fogott meg, hogy egy pillanatig elmélázzak felette. Sajnálom, hiszen a Marija Morevna és a Halhatatlan című könyve nagyon tetszett.
Értékelés: 3/10

A novellák átlagolás után tehát a kötet, amit ezúton is köszönök az Ad Astra Kiadónak és az SFmag.hu munkatársainak egyaránt:

Értékelés: 7/10

Dan Simmons - Hyperion bukása

Dan Simmons - Hyperion bukása

(Hyperion 02.)

Dan Simmons - The Fall of Hyperion
(Hyperion Cantos 02.)
Eredeti megjelenés: 1990
Magyar kiadás: Agave Könyvek, 2011
(Cherubion, 2002)
Hossz: 640 oldal
Műfaj: sci-fi
Fordította: Huszár András
Díjak:Locus-díj győztes (1991)
BSFA-díj győztes (1992)
HUGO-díj jelölt (1991)
Nebula-díj jelölt (1990)

Tartalom:

Hét zarándok indult útnak a Hyperion távoli bolygójára, hogy a Shrike színe elé járulva választ találjanak kérdéseikre. De vajon melyikük kívánságát teljesíti a félig szerves, félig gép szörnyeteg? És mi lesz a többi hős sorsa?

Az emberek lakta világegyetem fordulóponthoz érkezett. A Hyperion félreeső bolygóján az időben visszafelé haladó, rejtélyes Időkripták megnyitják kapuikat, hogy a Shrike, a fájdalom és a megtorlás félistene emberek millióinak sorsa felett döntsön. A Számkivetettek ostrom alá veszik a Hegemóniát, míg az általunk teremtett, megbízhatatlan MI-k azon fáradoznak, hogy létrehozzák a Végső Intelligenciát, Istent. A gépek istenét, mely pusztulásba taszíthatja az egész emberiséget.

Dan Simmons klasszikus regényének, a Hyperion című űroperának a folytatása még az első kötetnél is grandiózusabb távlatokat nyit a technológiai fejlődés és az emberi civilizáció jövőjéről, de a gépek, fajok, vallások és filozófiák eposzi léptékű háborújában sem veszíti szem elől az egyént.

Úgy látszik, nekem a Hyperion-könyvekkel semmi nem jön össze.

Ugye 2001-2002-ben kijött a Cherubiontól az első kiadása a könyvnek magyarul, már akkor is tetszett a sztori, el is határoztam, hogy elolvasom, csak megvárom amíg kijön mind a négy rész. Nem jött ki soha már a harmadik sem. Tavaly az Agave Könyvek elkezdte kiadni előről az egész sorozatot - szerencsére. Januárban fejeztem be az első könyvet, ami nagyon tetszett, pont, mint ahogy már 10 évvel ezelőtt is gondoltam, hogy tetszeni fog. (A blogon már régóta olvasható első rész ismertetőjében kitérek az írói stíluselemekre, stb., itt nem, hiszen jobbára ugyanazt kéne leírnom.) Fel is röppent közben a hír, hogy még idén jön tőlük a harmadik rész - az Endymion -, ezért elhatároztam, hogy kivárok a Hyperion bukásával addig, míg már látható közelségbe kerül az Endymion, mert nem akartam egy évet várni a történet folytatására.

Dan Simmons (1948 - )

Tudatosan kerültem a könyvről írt ismertetőket, egy munkatársam már előttem elolvasta, de nem voltam "hajlandó" a könyvről társalgást folytatni, mert ki akartam élvezni a könyv minden betűjét. Mivel 20-án jön a folytatás, gondoltam itt az idő a Hyperion bukásának elolvasására. El is olvastam nagyjából 200 oldalt, mikor jött egy hírlevél a telefonomra a Szellemlovas-tól, amire rákattintottam, hogy elolvassam, most épp milyen könyveket ajánlanak, ami azzal kezdődött, hogy: a .... bukása után....

Persze nem volt kipontozva semmi, de ha leírnám ide, ami abban az első mondatban volt, akkor azok az olvasók, akik még nincsenek túl a második részen, jogosan vághatnának kígyót-békát a fejemhez.

Én azt hittem, a falhoz vágom a telefont!

Egyszóval a vége előtt 420 oldalal már tudtam, hogy mi lesz a könyv vége... de még ez sem tudott csorbítani semmit az élményen!

A könyv ott folytatódik szinte percre pontosan, ahol az első rész véget ér - az egyetlen részénél a könyvnek ugye, ami nem tetszett. :) A zarándokok története folytatódik, de mivel már mindannyian elmondták saját kis sztorijukat egymásnak, ezért a könyvben az eddig megszokott és csodálatosan működő - egymáshoz fűzött novellák - rendszer felbomlik, és a csoport közös történetét, a Shrike elleni harcot és az utazók saját, egyéni  sorsának kálváriáját már egész más módszerrel meséli tovább Simmons. Ez a módszer - hogy egy másik szereplő bevonásával - külső szemlélő szemszögéből figyelhetjük addigi hőseinket, teljesen más olvasási élményt nyújt, mint az első rész. 

Bár azt mondom, hogy ez a harmadik személyű elbeszélés szintén zökkenőmentesen működik - mindig pontosan lehet tudni már az elbeszélés szóhasználatából is, hogy éppen kiről olvasunk, de sajnos egy megoldhatatlan "problémát" is magában hordoz. Mivel az események olyan sűrűn követik egymást, a hat zarándok nyolc felé megy (és a teljes cselekmény jó ha két napot felölel), ezért bizony sokszor előfordul, hogy az X. szereplőről szóló fejezet vége (amikor X. általában nagy bajba kerül természetesen) után X.-el legközelebb 100 oldallal később találkozunk újra - de pont abban a másodpercben, ahol magára maradt. Ez a sokszereplős (bár 8-9 főszereplő nem is tűnik olyan vészesnek) történetek átka, amivel mindanyian együtt élünk, akik olvasunk, nem is igazi probléma persze, inkább csak azért említem meg, mert az első részben ugye nagyszerűen ki volt cselezve ez a dolog a kvázi-novellás szerkezettel.

A zarándokok további sorsa végig izgalmas maradt, bár sajnos van akinek nem túl sok kenyér jutott már a Hyperion ege alatt - pont ők voltak a kedvenceim. Szerencsére - mintha csak a kedvemre szeretett volna tenni az író - elegánsan megoldotta a hiányuk után bekövetkező űr eltüntetését. (Bár nem mindegyikükét - de nehéz spoiler mentesen körülírni a dolgokat!!!) :D Mindenesetre voltak benne olyan fordulatok, amikor csak lestem, de például a Moneta-rejtély az nagyon kézenfekvő volt.  Az lett volna meglepő igazán, ha nem ez történik... :)

John Keats (1795 - 1821)

Kiemelném még, hogy furcsa, hogy a költő kiberhibrid személyiségek szemszögéből átélt történetek nekem ugyanannyira tetszettek, mint a többieké. Azért furcsa ez, mert egyébként Keats (és kortársai) verseiben semmi szépet vagy nagyszerűt nem találok, sőt... És hiába szerepelnek a neves műfordítók által magyarra fordított világhírű versek, versrészletek nagy számban a könyvben, ezeket ugyan elolvastam, de a prózához - szerintem - semmi (hangulati) pluszt nem tettek. De ezen költemények ellenére is, a könyv legjobb részeit a költő(k) kalandjai adták. Ha már egyszer ennyire nem érintett meg az angol romantikus nemzedék költészete (érdekes, most látom, hogy ezt az első résznél is kiemeltem! - nem változott meg az ízlésem fél év alatt! :) ), nem megyek el szó nélkül amellett, hogy mennyire (az egyik) kimagasló része volt a könyvnek UMMON - az M.I. -, kóanokban elbeszélt története.

"...Míg a vallási értékek viszonylagosak, az intellektuális értékek mulandók, az erkölcsi értékek megfoghatatlanok, az esztétikai értékek pedig a megfigyelőtől függenek, a létezés értelme minden esetben végtelen, és végtelen lévén benne foglaltatik minden más, minden igazság."

Tetszett még - nagyon-nagyon sok dolog mellett - a katolikus egyház szinte elfeledett, alig valamit számító tényezőként való szerepeltetése is. Ezt nem azért mondom, mert vallás-ellenes lennék, vagy ilyesmi (bár a téma nem különösebben érdekel), hanem pont ellenkezőleg. A katolikus egyház végre úgy szerepel egy könyvben, hogy az nem kelt visszatetszést bennem. A könyvben szereplő papok (nem csak a katolikusok) végre nem pedofil, teokrata, harácsoló szerzetek, hanem Istenben valóban hívő, de haladó szellemű gondolkodók, akikre a Hegemóniának az eljövendőben - valószínűleg - nagy szüksége lesz.

Az első részben (is) feltett, a könyv egyik nagy morális alap-kérdésére adott választ - Valóban bele kellett-e Ábrahámnak egyezni abba, hogy az Úr parancsára feláldozza a fiát vagy sem? - mégsem ők fejtik meg, hanem a tudós, az apa, aki maga is Ábrahám válaszútja elé kerül.

Nagyszerű, egyszerre felemelő és elszomorító a kérdésre a válasz!

"Itt nyugszik valaki,
kinek nevét
a vízre írták."

A könyv mindenféle unalmas részek nélkül vezet minket végig a Hegemónia ezen két napjának történetén, ám a könyv vége felé az események - igazi háborús regényhez méltóan - annyira felgyorsulnak, hogy szó szerint csak olyan rövid - 1-2 mondatos -, szinte a retinánkba égő bekezdések jutnak egy-egy szereplőre, bolygóra vagy eseményre amiket öröm volt olvasni (na nem a tartalmuk miatt persze, hanem az események lenyűgöző méretei okán).

Nem tudom, az Endymion milyen irányba viszi majd el a történetet, hogy a Számkivetettek közt fog játszódni, vagy a Hyperionon maradt egy-két főszereplő története folyik tovább (ugye még a tartalmát sem olvastam el előre!), vagy attól a - nem fő - szereplőtől fog kezdődni, akinek a sorsa függőben maradt, de biztos vagyok benne, hogy nem fogunk csalódni! Legszívesebben azonnal folytattam volna tovább!

"Élj meg izgalmas időket!"

Még mindig tetszik az új Agavés borító-design, de még mindig nem értem, hogy ez most mi akarna lenni. Ki labdázik? :)

Értékelés: 10/10

Neil Gaiman - Törékeny holmik

Neil Gaiman - Törékeny holmik

Neil Gaiman - Fragile Things
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kaidás: Agave Könyvek, 2008
Hossz: 314 oldal
Műfaj: fantasy, horror, novellás, vers
Fordította: Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Kovács Kristóf, Pék Zoltán, Török Krisztina
Díjak:
Locus-díj [Legjobb válogatás kötet] (2007)
British Fantasy Award [Legjobb válogatás kötet] (2007)
Audie Award [Legjobb válogatás kötet] (2007)

Tartalom:

A tizenkét hónapnak is múlatnia kell valahogy az időt, hát mesélnek egymásnak.

Árnyék hiába utazik Skóciába, akit az istenek egyszer megtaláltak, azt nem hagyják békén.

Ha betévedünk egy partira, ahol gyönyörű lányok vannak, azért kérdezzünk rá, honnét jöttek.

Neil Gaiman a tőle várható virtuozitással, abszurd, humoros és morbid hangulatokat könnyedén váltva, ezúttal novellákban és versekben mutatja be azt a világot, amit csak ő lát a valóság látóterének szélén.  

Neil Gaiman (1960 - )

Gaimannel én biztosra megyek, mert ugyan még messze nem olvastam tőle mindent, ám amit igen, az eddig mindig tetszett. Az angol fantasy-irodalom fenegyerekének írásaiért, egyedi hangulatú látásmódjáért sokan rajonganak, köztük én is. Bírálói azzal támadják, hogy minden könyve ugyanarról szól - olyan emberekről, akik valami szokatlannal, túlvilágival vagy groteszkkel találkoznak, amit addigi világszemléletükkel összeegyeztetni nem - vagy csak nehezen - tudnak. Akár még így is lehet, de rá se rántsunk ezekre a kukacoskodókra és élvezzük inkább Gaiman szárnyalva csapongó lélegzetelállító gondolatait, amit volt szíves velünk írásban megosztani. Ezek közt a történetek közt bevallottan több olyan is van, amik inkább csak töredékek, kevésbé sikerült írások. Megjelentetésük illetve olvasásuk mégse lehet "felesleges", hiszen ezek a művek is hozzátartoznak az író munkásságához, és azért bőségesen találkozunk köztük kifejezetten jól sikerült novellákkal is (A könyvben szereplő novellák közül több díjat is nyert!).

Mivel tehát könnyen kitalálható, hogy a Törékeny holmik egy novelláskötet - versekkel tarkítva (amik - ahogy a szerző is leírja - kvázi ingyen kerültek a kötetbe, és olvasásuk sem kötelező) -, így a blog hagyományait figyelembe véve novellánként jöjjön egy kis külön értékelés vagy inkább hangulatjelentés, majd a végén egy átlagolás. (A novellásköteteknél ugyan a végén lévő számnak sok értelme nincs, hiszen sokat levonhat egy-egy kevésbé tetsző novella, de a maradék, amik miatt az állunkat kell esetleg összekaparni a földről bőven kárpótolhat bennünket.)
A könyv elején a bevezetőben lévő novella-történeti összefoglalókat a spoilerek miatt inkább a novellák olvasása után érdemes elolvasni (szerencsésebb lett volna a könyv végére szerkeszteni őket), mint ahogy az itt következőket is, bár próbáltam mindenhol spoilermentesen fogalmazni.

Smaragdzöld tanulmány
(A Study in Emerald)

A szerző ezen műve 2004-ben elnyerte a legjobb novelláért járó HUGO-díjat, így valószínűleg ebben senki nem fog csalódni, akinek tetszettek Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes történetei és H.P. Lovecraft Cthulhu-mítoszos írásai, ugyanis itt ez a két "alternatív világ" találkozik. Holmest és társát az egyik Nagy Öreg - Viktória Gloriána Királynő -, aki eljövetele óta - 700 éve - uralkodik Nagy-Britannián fogadja fel, hogy találja meg távoli rokona gyilkosát. Közben több viktoriánus korabeli horrormű szereplője felidézésre kerül.

Értékelés: 8/10

Tündérverkli
(The Fairy Reel)

Verselemzésbe inkább nem fognék, de a szerző szerint sem nagy szám, de hangosan jól lehet szavalni! :P

Október a székben
(October in the Chair)

A mű 2003-ban Locus-díjat nyert, és a kötet igen jól sikerült írásai közé tartozik. A keretes szerkezet szerint az évszakok összegyűlnek, és mindegyik elmondhat egy történetet. Október története egy kisfiúról szól, aki úgy érzi családjában senki nem szereti, és megszökik, majd egy sötét, romos háznál fiatal élete nagy döntését kell meghoznia.
Ez az írás iskolapéldája annak, hogyan lehet valami mulatságos, és végtelenül szomorú egyszerre.
Értékelés: 9/10

A titkos kamra
(The Hidden Chamber)
Vers. Nem tetszett egyébként, de én általában nem szeretem ezeket a rímtelen költeményeket (lehet eredetiben jó, már ha abban voltak rímek egyáltalán.)

Arcasincs pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában
(Forbidden Brides of the Faceless Slaves in the Secret House of the Night of Dread Desire)
A gótikus hangvételű horror novella megszületése és kiadása közt több mint 20 évnek kellett eltelnie, és 2005-ben ez is elnyerte a Locus-díjat. Nekem annyira mondjuk ez nem tetszett. Talán azért, mert a valóság és az írói képzelet összefonódását egy Möbius-szalagként bemutatni nem annyira egyedi ötlet - bár később is lesz még hasonló írása a könyvben és ott ez nem zavart egyáltalán -, de az is lehet, hogy félreértettem az egészet, mindenesetre újraolvasni nem akartam már ezt a durván 10 oldalas munkát és ez is jelent valamit azt hiszem.
Értékelés: 5/10

Kavicsok az Emlék fasorról
(The Flints of Memory Lane)
Az író saját életéből kölcsönzött élményét írja le ebben a novellában, aminek nincs igazi lezárása, hiszen senki nem érti, mi történt benne. :) Töredék.

Záróra
(Closing Time)
A szerző számára 2004-ben Locus-díjat érő írás. Igazi Gaimanes keretes szerkezetű kísértethistória, melynek részleteit valóságos élmények, helyszínek inspirálták.
Értékelés: 8/10

Befásulni
(Going Wodwo)
Vers.

Keserű zacc
(Bitter Grounds)
A szerző 2002-es novellájában a főszereplő New Orleansba utazik, ám utazása alatt és a helyszínen is számos nyugtalanító esemény történik vele, mígnem túl sokat is megtud a zombie kávéslányokról.
A könyv eddigi legjobb, számomra Gaiman írásait leginkább összefoglaló mondata is itt szerepel:
"Ez is megeshetne bárhol, és sehol sem."
Értékelés: 8/10

A másik
(Other People)
Újabb Möbius-történet, de ez - bár sejthető volt a közepétől, hogy mi fog történni - nagyon ütött! Rövid, velős, kerek.
Értékelés: 10/10

Emlékek és kincsek
(Keepsakes and Treasures)
Bosszúhistóriaként kezdődik ez az írás, majd szép lágyan átmegy a dúsgazdag, véreskezű Alice úr és beosztottja, a pedofil Smith úr közös - ahogy az eredeti cím is sugallja - "Szerelmes történet"-ébe, ahogy mindketten saját sötét vágyaiknak próbálnak engedelmeskedni.
Értékelés: 9/10

Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik
(Good Boys Deserve Favors)
Igaz történet, magáról és gyermekkori zenei karrierjéről, melyet még sosem mesélt el gyermekeinek maga sem tudja miért. Nagyon emocionális írása Gaimannek. Rövid ugyan, de nekem nagyon tetszett.
Értékelés: 9/10

A tények Miss Finch távozásának ügyében
(The Facts in the Case of the Departure of Miss Finch)
Egy novella, ami pontosan megvilágítja, hogy miért ne járjunk cirkuszba és hogy vigyázzunk legtitkosabb kívánságainkkal.
Értékelés: 7/10

Különös kislányok
(Strange Little Girls)
12 rövid töredék, amiket az író Tori Amos Strange Little Girls CD-jén található számokhoz írt. Egy-kettő ötletes volt, de igazából nem tudtam hová rakni.

Harlekin szeret
(Harlequin Valentine)
A szerelem veszélyes üzem. Tudja ezt már a kötet legjobb írásának főszereplője is.
Értékelés: 10/10

Szössz…

(Locks)

Vers... a jobbak közül való.

"...Tartozunk egymásnak sosemvolt mesékkel"

Susan problémája

(The Problem of Susan)

Főhajtás a Narnia-krónikák és a gyermekirodalom előtt. Az írásban megemlített mesének a Csipkerózsika az erdőben című eredeti Perrault-os változatát (a herceg kannibál ogre anyjával) és hasonló, még nem a gyerekek számára elbutított, megszépített mesekönyvet legszívesebben most azonnal elolvasnám! Például ezt! Remélem egyszer lesz magyarul is (vagy esetleg van is már?)

Értékelés: 8/10

Utasítások

(Instructions)

Vers.

Szerinted milyen érzés?

(How Do You Think It Feels?)

Nyílt szexuális képeivel Gaimantől csöppet váratlan, ezért megdöbbentő írás, és bár ő elégedetlen vele, nekem kifejezetten tetszett a hangulata és a szívünket védő vízköpő gondolata egyaránt.

Értékelés: 9/10

Az én életem

(My Life)

Vers. Pontosabban a szerzőnek jobban tetszik így, versnek tördelve, nekem meg inkább sima prózában, de hát ő döntött... :)

Tizenöt nagyarkánum a vámpírtarot-ból

(Fifteen Painted Cards from a Vampire Tarot)

Töredékek. Ezekben is volt egy-két ötletesebb skicc, de inkább nem, mint igen...

Falatok és falatozók

(Feeders and Eaters)

Komótosan - de érdekesen - kezdődő írás, ami a végére igazán gyomorforgatóvá vált. A cím talán kissé túl sokat elárul a tartalomról, hogy igazán üthessen, de végig kellemesen borzongató volt. Nem csoda, hogy Gaiman rémálmából született meg.

Értékelés: 8/10

Kórokozó krupp

(Diseasemaker’s Croup)

Rövid írás egy képzelt betegségről, ami képzelt betegségek kitalálására kényszerít. Töredékek közé sorolom inkább, mint hogy értékeljem.

Végezetül

(In the End)

A Biblia utolsó könyve lenne Gaiman szerint, szerintem meg legyen ez is inkább... töredék. :)

Góliát

(Goliath)

A Matrix forgatókönyve alapján íródott mű a még készülő film népszerűsítése céljából. Nos, nem csak ahhoz képest lett jó írás, hogy gyakorlatilag csak egy reklám munka volt Gaimannek, hanem saját jogán is megállja a helyét. Simán lehetne belőle csinálni egy Matrix univerzumban játszódó "side-filmet" mondjuk Christopher Nolan vagy Alfonso Cuarón rendezésében. Valószínűleg jobb lenne, mint a Matrix 2 vagy 3 lett végül (bár a 3-nak a  Dreadnought-ok színrelépése miatt a végén sok mindent hajlandó vagyok elnézni!) :)

Értékelés: 8/10

Lapok egy cipődobozban talált naplóból, amit egy Greyhound-buszon felejtettek, valahol félúton az oklahomai Tulsa és a kentuckyi Louisville között

(Pages from a Journal Found in a Shoebox Left in a Greyhound Bus Somewhere Between Tulsa, Oklahoma, and Louisville, Kentucky)

Szintén egy Tori Amos CD (Scarlett's Walk) kísérőanyagaként íródott. Tipikusan a napló-regények formáját mutató írás (ahogy a címből is látszik persze), de a farkába-harapó-kígyó szerkezeten túl sok jót nem tudnék róla mondani.

Értékelés: 5/10

Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal

(How to Talk to Girls at Parties)

Ez sajnos nem tetszett, hiába lett jelölve a HUGO-díjra 2007-ben és hiába nyerte meg a Locus-díjat ugyanaban az évben. Miért? Nem tudom, talán mert egészen másfajta írást vártam a cím alapján. Amit viszont végül kaptam annak se füle, se farka nem volt, ahhoz viszont hosszú volt. :)

Értékelés: 5/10

A csészealjak eljövetelének napja

(The Day the Saucers Came)

Vers.

A napmadár

(Sunbird)

A 2006-ban Locus-díjat nyert meseszerű novella főhajtás R.A. Lafferty előtt, aki Gaiman szerint a 60-as 70-es évek legjobb novellistája volt (ezt nem tudom, magyarul nem jelent meg tőle semmi). A történetben egy ínyencekből álló társaság - miután majdnem minden ehetőt kipróbált már - Egyiptomba utazik, hogy egyen a misztikus Napmadár húsából. Jó kis ajándék lehetett ez Gaiman lányának (aki ajándékba kérte tőle ezt a novellát), mert tényleg nagyon jó stílusban íródott, érdekes-furcsa szereplőkkel, csak az a baj vele, hogy olvasás nélkül is simán kiderül a vége - egyszóval annyira nem meghökkentő, mint kéne.

Értékelés: 7/10

Aladdin a kalapból

(Inventing Aladdin)

Vers.

A völgy császára

(The Monarch of the Glen)

Pont jókor, az Amerikai istenek második magyar kiadása előtt kb. egy hónappal került elém ez a novella, ami Árnyék - az emlegetett könyv főszereplője - skóciai történetét meséli tovább a könyv után két évvel. Az írás feléig nem is esett le, hogy ez lesz az, amiben újra feltűnik az Emlékek és kincsek novella Mr. Alice-e és Mr. Smith-e. A két novella cross-overjét tovább mélyíti-bonyolítja, hogy rögtön a Beowulf-saga-val is közös "univerzumba" helyezte Gaiman a hősét. (Ezt az utóbbit - mivel tetszett a Gaiman által írt animációs feldolgozás és többször láttam is már - jóval hamarabb észrevettem, mint a Smithes vonulatot.)

Értékelés: 7/10

Az átlagolás során a verseket és a töredékeket nem vettem figyelembe, lévén, hogy nem is pontoztam őket, valamint a szerző is jelzi, hogy ingyen, ajándékként kerültek a kötetbe, és akit nem érdekelnek egyszerűen hagyja ki őket, akinek meg tetszenek, azoknak szívesen, máskor is...

Értékelés: 8/10

A könyvért köszönet az Agave Könyveknek!

Linkek:

Wikipedia

Moly

Goodreads

Dan Simmons - Hyperion

Dan Simmons - Hyperion

(Hyperion 01.)

Dan Simmons - Hyperion
(Hyperion Cantos 01.)
Eredeti megjelenés: 1989
Magyar kiadás: Agave Könyvkiadó, 2010 (Cherubion, 2001)
Hossz: 537 oldal
Műfaj: sci-fi
Fordította: Huszár András

Tartalom:

Egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata, hét ember, hét teljesen eltérő életút, s ami közös bennük: a Hyperion. 

A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be, a Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak, egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeinek fittyet hányó legendás Időkripták és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. Heten vágnak neki az útnak, ám közülük csak egy élheti túl a zarándoklatot, annak az egynek viszont teljesülhet leghőbb kívánsága. 

Dan Simmons 1989-es könyve, a Hyperioni énekek néven ismert ciklus első kötete a sci-fi megkerülhetetlen alapműve, amely 1990-ben elnyerte a Hugo- és a Locus-díjat. A Canterbury mesék szerkezetére épülő regény egyszerre nagyszabású űropera és irodalmi kaland, gondos karaktertanulmány és társadalomkritika, zsánereken átívelő kutatás a világegyetem titkai után.

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

A Hyperion 2001-es első magyar nyelvű megjelenése óta szemeztem ezzel a könyvvel. Tetszett a tartalma, az akkori fórumokon olvasható méltató kritikákat is olvastam, meg a külföldi neves díjak amiket megnyert, eleve arra predesztrinálták, hogy elolvasom azonnal, de pont abban az időben ébredtem rá, hogy jó-jó a sci-fi, de a fantasy az én igazi kedvencem. Ezért a könyv végül beszerzetlenül maradt - és olvasatlanul. (Mellesleg azt is meg akartam várni, hogy amikor elolvasom, a sorozat mind a négy részét egyszerre tudjam olvasni (már akkor sem bíztam annyira sajnos a magyar könyvkiadásban, hogy biztos lehettem volna benne, hogy a többi kötet is bizton kijön magyarul.)

2010-ben láttam, hogy a könyv újra megjelent magyarul - új fordításban - az Agave jóvoltából, ezért (miután kijött a második rész és megígérték, hogy jönnek a további részekkel is - [bennük még hiszek]) be is szereztem, és most végre el is olvastam. 

Az új fordításnak biztosan jogi okai voltak, de az érdekelne, hogy melyik fordítás a jobb. Ahogy láttam, az előző kiadásban sok nevet meghagytak angolul (cégek, technológiák, stb...), ami talán nem volt egy buta ötlet, nem mintha lefordítva annyira rosszul hangzanának néhány kivételtől eltekintve, de ezen kívül vajon van különbség köztük? (Egyszer, ha sok időm lesz, lehet elolvasom az első kiadást is.) [Ahogy közben olvasgatom máshol, nem sok, vagy nem sokan olvasták mindkettőt.][Itt egy nagyon jó kis interjú a két fordítóval a Hyperion kapcsán az sfmag.hu-ról.]

Térjünk rá a tartalomra. 

Agyeldobás az első történettől kezdve a könyv legvégéig (ami konkrétan pont egyáltalán nem tetszett ellentétben az egész művel, de mivel van folytatása, nem voltam túlságosan letörve). Lenyűgözően felépített világ,  kezdve a legapróbb csak megemlített mütyürkéktől az egész Hegemónián át a mesterséges intelligenciákig vagy a Fájdalom Uráig. A könyv minden oldalán többször találkozunk valami apró, lezseren odavetett kuriózummal, technikai fejlesztéssel, a történetekben éppen soros helyszín varázslatosan egyedi flórájával, faunájával, amiknek épp lehet, hogy a történet szempontjából semmi szerepe nincsen, de egyszerűen elsöprő tömegük, sűrűségük miatt olyan hangulatot teremtenek, annyira bevonják az olvasót a könyvbe, hogy szinte azon csodálkozunk - és reménykedünk -, hogy a Költő szavai vajon csak a költőkre vonatkoznak, az írókra nem?

„...A költők a valóság tébolyult bábái. Nem azt látják, ami van, vagy ami lehet, hanem hogy minek kell lennie.”

Shrike, A Fájdalom Ura

A zarándokok által elmesélt történetek - gyakorlatilag novellák a könyvben -, valamint az összekötő átkötések hangulata is lebilincselő. Tökéletes egésszé forrasztja össze a "novellák" totálisan - még szinte műfajában is - más stílusát, nyelvezetét. Sokakkal ellentétben nekem a legjobban az első sztori tetszett, a Pap története, talán mert az viselte magán legjobban a sci-fi mellett a fantasy/(horror)/kaland stílusjegyeit is, és emellett még elgondolkodtató is volt. Valamint az egyik legkönnyebben érthető. Arra gondolok, hogy a története lineáris, ráadásul naplószerű, pontos időmeghatározásokkal, míg a többiek történetét néhol elég kalandos követni, köszönhetően a bolygón maradottak és a különböző sebességgel haladó űrjárók közti időeltolódásoknak (egyik részben még az egyik szereplő 18 éves a másik 19, mikor a következő fejezetben újra találkoznak (1 év múlva), az egyik 19 éves a másik 37!), valamint az egyáltalán, semmilyen szempontból nem lineáris történetmesélésnek. De ezzel nincs baj, egyszerűen nem lehet annyira gyorsan olvasni, mert figyelni, sőt néha gondolkozni kell! :)

"...Ha az egyháznak meg kell halnia, haljon hát meg – de haljon meg dicsőn, a Krisztusban való újjászületés biztos tudatában. Ne önként és dalolva, de becsülettel, bátran és szilárd hittel vonuljon a sötétségbe, követve az előttünk vonuló milliók példáját, eleget téve mindazon nemzedékekkel szembeni kötelességének, akik a haláltáborok elszigetelt némaságában, a nukleáris gombafelhők képében, a rákos betegek osztályán és a pogromokban néztek szembe a halállal; akik a sötétségbe menetelve remélni már nem tudtak, de imádkozni és bízni még igen. Imádkozni és bízni abban, hogy nemhiába történt mindez, hogy volt valami értelme, amiért megérte elszenvedni azt a sok fájdalmat, meghozni azt a sok áldozatot."

Dan Simmons (1948 - )

Mivel nem akarok semmit elszpoilerezni, nem írom le, melyik zarándok mit és hogyan mesélt el, de annyit mondhatok, hogy van bennük bőven torokszorító dráma, klasszikus - talán William Gibson - Neuromancer-én (1985) érlelt - adathalász cyber-látomás, akció, nyomozás, szex, szerelem, teknofil orgia, időcsúszás, kaland, vallás, háború, delfinek, egyszóval minden, amit 537 oldalba csak bele lehet sűríteni. Mindenesetre senki ne arra gondoljon, hogy itt űrcsatákról (na jó, kicsit) vagy lézerpisztoly párbajokról (na jó, kicsit!) fog olvasni, vagy esetleg a galaxis meghódításáról (na jó, kicsit :) ), itt inkább az EMBER(iség) áll EGY Isten, mint bírája előtt, hogy vajon érdemes-e arra, hogy egyáltalán fennmaradjon, valamint számtalan más teológiai, filozófiai, társadalomelméleti kérdés van feszegetve.

"...– Apa – szólalt meg Rachel –, szeretnék kérdezni valamit, amit kétéves korom óta már legalább kismilliószor megkérdeztem. Hiszel Istenben?
Sol nem mosolyodott el. Nem tehetett mást, mint hogy ugyanazt a választ adja, amit már kismilliószor adott.
– Várom, hogy hihessek."

A mű nyelvezete nekem nagyon tetszett, tele van költői képekkel, szinte mindegy, hogy esetleg épp milyen szörnyűségről mesél az író. Sok versrészlet is van a könyvben, de azoktól mondjuk pont nem estem hanyat - úgy látszik, a XIX. század angol romantikus költészete nem az én asztalom.

"...A legtöbb holttest körül ott lebegett saját, vérből és szövetből képződött naprendszere."

Az Agave Hyperion borítója nagyon tetszik, bevallom, hozzájárult ahhoz, hogy végre beszerezzem ezt a szuper könyvet - bár az a sárga borítós (lengyel kiadás) még sokkal jobban tetszik -, de mit akarna jelenteni? Golyókkal artistáskodó szereplők ugyanis pont nincsennek benne (meg labdák se).

Értékelés: 10/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia

Moly

Goodreads

Keményfedél

SFMag

Szubjektív kultnapló

Memoir

Byblos books

Ekultúra

Ilweran

Könyvekkel suttogó

Katamano