Dan Abnett - Hereticus

Dan Abnett - Hereticus

(Eisenhorn 03.)

Dan Abnett - Hereticus
(Eisenhorn 03.)
Eredeti megjelenés: 2002
Magyar kiadás: Szukits, 2012
Műfaj: sci-fi, akció
Hossz: 358 oldal
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:
Az Inkvizíció évezredek óta vívja titkos háborúját az emberiség ellenségeivel – az idegenekkel, a démonokkal és az eretnekekkel. Amikor egy régi vérbosszú váratlan és gyilkos fordulatot vesz, hogy mentse a saját és társai életét, Eisenhorn olyan lépésre kényszerül ami beláthatatlan következményekkel jár.
Vajon meddig harcolhat az Inkvizítor a Káosz ellen, míg maga is azzá nem válik, aminek az elpusztítására felesküdött?...



Dan Abnett, a Gaunt Szellemei sorozattal megismert szerző szűk egy éven belül írta meg az Eisenhorn trilógia mindhárom részét. Az évek óta főleg a Games Workshop Warhammer univerzumával foglalkozó hivatásos író teljesítményén szerencsére ez sehol nem látszik. A feszített tempóban elkészült könyvek minőségére nem igen lehet panaszunk, mikor a könyvek végére érve becsukjuk a fedelet és csendben elbúcsúzunk magunkban az inkvizítortól és kicsiny csapatától.

Dan Abnett (1965 - )

A második rész, a Malleus és a Hereticus története között most csak egy viszonylag csekélyebb, negyven éves ugrás van, és a szereplőket ezúttal már jó ismerősként láthatjuk viszont. A Malleus óta Eisenhorn inkvizítor már bővebb, nagyjából harmincfős csapatot szervezett maga köré és az ő segítségükkel veszi fel a harcot az emberiség birodalmának ellenségei, a Káosz szolgáinak fenyegetése ellen. Mikor megérkezik a már évtizedek óta látszólag békés agrárvilágra, még nem is sejti, hogy az oda telepedett gonosz erők fenyegetése már messze túlmutat előzetes becslésein. Az ismeretlen ember-milliók halálán túl most közeli barátai, sőt saját lelke is végveszélybe kerül - és ez még csak az első, a legkisebb volt a megpróbáltatásainak hosszú sorában.

Kifestett, méretarányos Káosz Titán

A Hereticus talán a trilógia leginkább akciódús része, de az biztos, hogy a legsötétebb és leginkább drámai darabja. Az első két részben Eisenhorn által elkövetett hibák, vagy helyesebben, a finoman szólva is megkérdőjelezhető morális döntések most kivétel nélkül mind megbosszulják magukat. A Káosz erői töretlen lelkesedéssel és megújult erőkkel vetik magukat Eisenhorn és csapata után. Az inkvizítori munkával eltöltött időszak alatt az eleinte még tisztán puritán meggyőződésű főszereplő megerősödött és jó pár sötét, emberfeletti képességet sajátított el. Ezek a deus ex machina-szerű képességek azonban kétélű fegyverek, és használatuk az eretnekség vádját vonhatja Eisenhorn már amúgy is jókora pácban lévő fejére. Már ő maga sem teljesen biztos benne, hogy az eretnekség bűnében vajon valóban vétkes, vagy csupán egy radikális útra lépett puritán lett belőle. Eisenhorn belső - és barátain keresztül külső - vívódása és gondolatainak leírása a könyv egyik nagy erénye, bár, hogy azért az izgalmakban bővelkedő kalandos részek lüktetése is megmaradjon, jórészt követi az „egyik (bal)lépés követi a másikat” avagy „ha egyszer egy üzlet beindul” gondolatmenetet. Nem is kell mélyebb mondanivalót várnunk azonban egy csupán szórakoztatni vágyó könyvtől.

Az első két kötetben bemutatott Ordo Xenos és Ordo Malleus inkvizítori szekciók bemutatása után joggal várnánk, hogy az eretnekek felkutatására létrejött Ordo Hereticus főszerepet kap a regényben, de ez sajnos hibás elképzelés. Az univerzumban munkálkodó rejtélyes erőkről is alig-alig esik most szó, nem úgy, mint a Malleus-ban. A galaxison átívelő nagyléptékű nyomozás, és utazgatás, amiket szintén magabiztosan várhattunk az előzmények ismeretében szintén hiányoznak. Mi több, horrorisztikus szakaszokat sem találni most ebben a részben, amik szintén jellemzőek voltak a trilógia korábbi köteteire. A könyvbe mégis annyi esemény, fordulat van belesűrítve, hogy olvasásuk során unatkozni még véletlenül sem lesz időnk. Bár a tisztán katonai hadműveletekről szóló sci-fik - mint a Gaunt Szellemei sorozat - kedvelői ezúttal is kicsit csalódottak lehetnek, de kisebb, egyéni akciókban gazdag részek egész tömkelege kínál gyógyszert csalódottságukra.

Egy "érinthetetlen" - Adepta Sororitas

Abnett sosem félt beállni a szereplőit válogatás nélkül elpusztító szerzők sorába. Már a Gaunt Szellemei sorozatban is kár lett volna megjegyezni az összes karaktert, de amit ebben a könyvében művel, az szimpla tömeggyilkosság. Megmutatja, hogy a drámai fordulatok oltárán minden szereplő feláldozható - és igaza van. Az előző részekben is hulltak a segítők szép számmal, de itt tudatosan manipulál azzal, hogy a szerethetőbb/puhányabb karakterek kiiktatásával – és a velejéig gonosz, manipuláló ellenségek életben tartásával - egyre kilátástalanabb helyzetbe hozza a főszereplőjét és egyre embertelenebb tettek megtételére motiválja. A könyv végén, amikor minden kirakós a helyére kerül, már egy olyan Eisenhorn áll nemezisével szemben, akinek tetteit csak a leginkább liberális érzékű olvasók mentenék fel az eretnekség bűne alól. A teljes történet lezárásáról nyilvánvaló okok miatt nem szeretnék nyilatkozni, de annyi mindenesetre elmondható, hogy nagyszerű megoldást választott a szerző. A rövid szakaszokra bontott, csupán egy-két mondatos kis fejezet-részek - amikben a fontosabb szereplőkről megemlékezik - ugyan egy grandiózus történet végét jelentik, de közben olyan új kérdéseket is felvetnek, amikre talán egyszer, egy másik könyvben még választ is kapunk.

Battle Sister farsangi öltözet :)

A trilógia harmadik része önmagában nem feltétlenül állná meg a helyét. Túl sok kérdés gyökerezik az első és második kötet lapjain ahhoz, hogy a belső gyötrelmeket vagy akár a történetet magát teljes pompájában be lehessen fogadni az előzmények ismerete nélkül. A „logós” könyveket nem kedvelőknek is az első részt merném csak bátran ajánlani, a másik két rész többször is a ponyvásabb megoldások felé nyitott. Az Eisenhorn szerelmi életével kapcsolatos mellékszálat például kifejezetten nem szerettem. Nem is hiányzott a könyvbe, és az emberfeletti akarattal rendelkező inkvizítorról kialakult képet is rombolta egy kicsit, bár a célja a főszereplő romlatlan, emberi oldalának hangsúlyozása volt, ezért könnyen megmagyarázható. A figurás Warhammer játék szabályrendszerével összevetve még néhány logikai hibát is tartalmazott - titán és démon nevetséges összecsapása például -, de rajongóknak ezzel együtt is érdemes elolvasni a trilógiát, ami összességében méltó párja akár Ian Watson Inkvizítor-jának is (bár a személyes kedvencemnél, az Űrgárdistánál azért gyengébb).

A Szukits Könyvkiadó márciusban jön a következő Warhammer 40.000 könyvvel, ami a Hórusz eretnekségről szóló hosszú-hosszú sorozat nyitókötete lesz, a The Horus Heresy: Hórusz felemelkedése - szintén Dan Abnett tollából -, ami a felfedezések és hódítások korába repíti vissza az olvasót, a 31. évezredbe. Személy szerint sokat vártam az Eisenhorn inkvizítor trilógiájától és szerencsére nem is kellett csalatkoznom egyik részben sem - sőt az első rész még túl is teljesítette az elvárásaimat -, de az igazi „warhammerikumra”, az Űrgárdisták tömegeire bizony még egy hónapot várnunk kell. Kiadói tervek szerint a Hórusz-sorozat folyamatosan jelenik meg a következő néhány évben, de mellette elindítanak más sorozatokat is. Az Eisenhorn trilógia elolvasása után pedig azt remélem, hogy Dan Abnett „tolókocsis” Ravenor inkvizítorának története lesz az első új bejelentésük.

A könyvért köszönet a Szukits Könyvkiadónak!

Értékelés: 8/10

Kim Stanley Robinson - A rizs és a só évei

Kim Stanley Robinson - A rizs és a só évei

Kim Stanley Robinson - The Years Of Rice And Salt

Eredeti megjelenés: 2002
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2009
Hossz: 608 oldal
Műfaj: alternatív történelem, kaland, vallás, szépirodalom, science-fiction
Fordító: Uram Tamás
Vásárlás:
Galaktikabolt
Díj: Locus-díj 2003

Tartalom:

Képzeljük el, hogy a 14. századi Európa népességének nem 30-40, hanem 99 százalékát irtotta ki a fekete halál! Ez történelmünk egész menetét megváltoztatta volna. Kontinensünk keresztény kultúrája szinte teljesen megsemmisül, helyét a betelepülők iszlám és buddhista szellemisége veszi át. Az Újvilágot Kína fedezi föl, s a Közel- és Távol-Kelet szuperhatalmainak harapófogójában vergődő India az egyetlen, amely a rohamléptekben fejlődő tudománynak és technikának köszönhetően magára vállalhatja a függetlenségre vágyó kisebb nemzetek vezetőjének szerepét. A minden könyvére alaposan felkészülő Kim Stanley Robinson a Vörös Mars után ismét egy rendkívül hiteles és hihető világot teremt, ám most itt, a Földön. Hétszáz év történelmét írja újra, lebilincselő alternatívát kínálva bolygónk múltjára, jelenére és jövőjére.

Sok könyvvel szemezek már régóta, amelyeknek az idő előrehaladtával egyre kevesebb esélyük van, hogy valaha is valóban elolvasásra kerüljenek. Szerintem ez a könyv dobogós lenne közöttük. Egy szerencsés véletlen során azonban kikötött nálam egy belőle, hagytam is más irányú terveimet és nekiduráltam magam. Éreztem, ez nem lesz egy könnyed menet.

Nos részben lett csak igazam. A könyvet mindenesetre nem ajánlom azoknak, akik csak egy könnyed délutánt szeretnének eltölteni egy jó könyv társaságában. A történet kellően kalandos, izgalmas ahhoz ugyan, hogy az olvasó lelkesedését, kíváncsiságát végig fenntartsa, ám ennél sokkal többre vállalkozik - és sikerrel véghez is viszi.

Azt szeretné bemutatni, hogy vajon milyen lenne egy keresztény-zsidó vallás nélküli világ történelme, fejlődése. Ehhez az egész könyvön végigvonuló kérdéskörön elengedhetetlen a többi vallás mélyebb ismerete. A könyv nagy részét tehát a keleti emberek gondolatiságát, kultúrtörténetét, vallásait gondosan bemutató történetek, példabeszédek, vallásmagyarázatok teszik ki.
(De azt ugye senki nem gondolja akkor sem, ha nem emelem ki külön, hogy nem 700 évnyi háborúságról vagy legalábbis folyamatos forrongásról fog olvasni? - Végülis az emberiségről szól a könyv! :D )

Kim Stanley Robinson (1952 - )

A könyvből egyszerűen mindent megtudhatunk az iszlámról, a buddhizmusról, a hinduizmusról - legalábbis amennyit egy egyszerű olvasót érdekelhet, nem kétlem, hogy egy profi, hivatásos vallásmagyarázó biztosan húzná valamin az orrát. Ebből a szempontból egyszerűen csodálatos iromány, ám azt azért megjegyezném, hogy könnyed olvasmánynak senki sem fogja értékelni, a vallásmagyarázatokkal, tanmesékkel, - szerintem - irtózatosan bonyolult nevekkel és sosem hallott fogalmakkal iszonyúan sűrűn átszőtt könyvet. Nem véletlen, hogy a regény több mint 100 lábjegyzetet tartalmaz, és természetesen minden szó így sincs megmagyarázva - viszont ami meglett, az onnantól fogva sűrűn vissza-visszatér majd, szóval jó, ha az ember meg is tanulja rögtön, mi/ki az a kádi, wasfd, dzsáti, mir haddzs, mogul, szúfi, uléma, heterodox, medreszé, maghribi, hindu, neofita, szidzsdáj, muzulmán, iszlám, síita, tarikat, maghribi, hadísz, isznád, kháridzsiták, izár, hidzsáb, digaraz, szahem, vampum, clinamen, stb. - mert ezekhez hasonló (ezek nem kitalált "fantasy-s" szavak) kifejezésektől hemzsegni fog a könyv minden oldala!

Finoman szólva nem vagyok kifejezetten egy vallások után túlzottan érdeklődő ember, de azt kell mondanom, hogy a nem túl érdekfeszítő téma (a vallás) ilyen részletes bevonása a műbe mégse riasszon el senkit, mert profin van megírva, nem unalmasan, mintha egy példabeszédet kéne elolvasni. A vallások után - gyakorlatilag bármely vallás után - egy kicsit is érdeklődő embernek pedig kötelezően ajánlott. Buddhistáknak meg pláne, főleg, hogy a szerző is buddhista.
A legjobb részei a vallások egymásra hatásának bemutatását magyarázó fejezetek és a vallások fejlődésével foglalkozó részek.

De ha ennyi nem lenne elég vállalás egy könyvben, a szerző itt nem állt meg. Számomra a legérdekesebb részek azok voltak, amikor a különböző tudományágak (matematika, fizika, csillagászat, orvostudomány), szakmák (metallurgia, régészet) kialakulásáról szóltak (pld. 4. rész - Az alkimista).
De van még tovább! A könyvben két teljes esszé foglalkozik a Földön kialakult gazdasági egyenlőtlenséggel. Az egyik, A vagyon és a négy nagy egyenlőtlenség olyan mélységben (és a laikusnak legalábbis érthetően és főleg hitelesen), hogy egy profi gazdasági elemző lehet még az esszé forrását is meg tudná nevezni! :) - Mindenképpen profi mű-a-műben!

"..lecsap a halál, anélkül, hogy különösebb hatással volna a mindennapokra, leszámítva, hogy minden örökre megváltozik."

A történet maga egyébként megdöbbentően egyszerű és nagyszerű egyben. A könyvben a 700 év eseményei több részre - gyakorlatilag 10 novellára - bontva tárulnak ki a szemünk előtt. A történet főszereplője mégis csak egy-két ember, különböző nevekkel és életutakkal, amire a buddhizmus és a lélekvándorlás ad nagyszerű eszközt az író kezébe.

Főhőseink először mint egy mongol harcos és egy néger rabszolga fiú tűnnek fel a történetben, majd hamarosan indiai közember és egy tigris! bőrében találjuk őket, majd a dzsáti - életeken átívelő közös család - új tagjaival ismerkednek meg, mint például az első iszlám királynő, vagy az építész. Az idő a Földön megy előre, de a tanulságok és a következmények a bardóban - halál utáni létben - kerülnek kimondásra, ugyanis - természetesen -, a szereplők földi porhüvelye az al-történetek végén persze mindig rendre elbukik.

Az író könyveire - álítólag - jellemző a szörnyű precizitás, minden könyve aprólékosan ki van dolgozva, évek kutatómunkája előzi meg. Ezt én készségesen elismerem a vallási téren mutatott - laikus szememnek ámulatba ejtő - tárgyi tudása láttán, pedig ez volt az első Kim Stanley Robinson könyv, amit olvastam.

Kifejezetten haladó olvasóknak csak!

"...Ez az emberiség történelme, nem az uralkodók, tábornokok és a háborúik, hanem az emberek névtelen cselekedetei, akiknek soha nem írják le a nevét, a másokért végzett, áldásként továbbszálló jótettek, amikor idegenekért teszed meg azt, amit az anyád tett meg érted, vagy nem teszed azt, ami ellen az anyád világéletében fölemelte a szavát. Ez az, ami előrevisz bennünket, ez tesz azzá, amik vagyunk."

(Az mondjuk "???megnyugtató???", hogy a kereszténység nélkül sem lett volna fenékig tejfel az emberiség történelme, sőt!)

Értékelés: 10/10

(Mivel a kiindulópontján kívül (szuper-pestis) semmi "klasszikus" sci-fi elem nincsen benne, ezért aki valami Star Wars-os, vagy akár csak valamilyen "normális" sci-fi-t várna az értékelésem után is, az csalódni fog!)

A könyvért köszönet a kiadónak!

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads