Kim Stanley Robinson - A rizs és a só évei
Eredeti megjelenés: 2002
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2009
Hossz: 608 oldal
Műfaj: alternatív történelem, kaland, vallás, szépirodalom, science-fiction
Fordító: Uram Tamás
Vásárlás:
Galaktikabolt
Díj: Locus-díj 2003
Tartalom:
Képzeljük el, hogy a 14. századi Európa népességének nem 30-40, hanem 99 százalékát irtotta ki a fekete halál! Ez történelmünk egész menetét megváltoztatta volna. Kontinensünk keresztény kultúrája szinte teljesen megsemmisül, helyét a betelepülők iszlám és buddhista szellemisége veszi át. Az Újvilágot Kína fedezi föl, s a Közel- és Távol-Kelet szuperhatalmainak harapófogójában vergődő India az egyetlen, amely a rohamléptekben fejlődő tudománynak és technikának köszönhetően magára vállalhatja a függetlenségre vágyó kisebb nemzetek vezetőjének szerepét. A minden könyvére alaposan felkészülő Kim Stanley Robinson a Vörös Mars után ismét egy rendkívül hiteles és hihető világot teremt, ám most itt, a Földön. Hétszáz év történelmét írja újra, lebilincselő alternatívát kínálva bolygónk múltjára, jelenére és jövőjére.
Sok könyvvel szemezek már régóta, amelyeknek az idő előrehaladtával egyre kevesebb esélyük van, hogy valaha is valóban elolvasásra kerüljenek. Szerintem ez a könyv dobogós lenne közöttük. Egy szerencsés véletlen során azonban kikötött nálam egy belőle, hagytam is más irányú terveimet és nekiduráltam magam. Éreztem, ez nem lesz egy könnyed menet.
Nos részben lett csak igazam. A könyvet mindenesetre nem ajánlom azoknak, akik csak egy könnyed délutánt szeretnének eltölteni egy jó könyv társaságában. A történet kellően kalandos, izgalmas ahhoz ugyan, hogy az olvasó lelkesedését, kíváncsiságát végig fenntartsa, ám ennél sokkal többre vállalkozik - és sikerrel véghez is viszi.
Azt szeretné bemutatni, hogy vajon milyen lenne egy keresztény-zsidó vallás nélküli világ történelme, fejlődése. Ehhez az egész könyvön végigvonuló kérdéskörön elengedhetetlen a többi vallás mélyebb ismerete. A könyv nagy részét tehát a keleti emberek gondolatiságát, kultúrtörténetét, vallásait gondosan bemutató történetek, példabeszédek, vallásmagyarázatok teszik ki.
(De azt ugye senki nem gondolja akkor sem, ha nem emelem ki külön, hogy nem 700 évnyi háborúságról vagy legalábbis folyamatos forrongásról fog olvasni? - Végülis az emberiségről szól a könyv! :D )
Kim Stanley Robinson (1952 - ) |
Finoman szólva nem vagyok kifejezetten egy vallások után túlzottan érdeklődő ember, de azt kell mondanom, hogy a nem túl érdekfeszítő téma (a vallás) ilyen részletes bevonása a műbe mégse riasszon el senkit, mert profin van megírva, nem unalmasan, mintha egy példabeszédet kéne elolvasni. A vallások után - gyakorlatilag bármely vallás után - egy kicsit is érdeklődő embernek pedig kötelezően ajánlott. Buddhistáknak meg pláne, főleg, hogy a szerző is buddhista.
A legjobb részei a vallások egymásra hatásának bemutatását magyarázó fejezetek és a vallások fejlődésével foglalkozó részek.
De ha ennyi nem lenne elég vállalás egy könyvben, a szerző itt nem állt meg. Számomra a legérdekesebb részek azok voltak, amikor a különböző tudományágak (matematika, fizika, csillagászat, orvostudomány), szakmák (metallurgia, régészet) kialakulásáról szóltak (pld. 4. rész - Az alkimista).
De van még tovább! A könyvben két teljes esszé foglalkozik a Földön kialakult gazdasági egyenlőtlenséggel. Az egyik, A vagyon és a négy nagy egyenlőtlenség olyan mélységben (és a laikusnak legalábbis érthetően és főleg hitelesen), hogy egy profi gazdasági elemző lehet még az esszé forrását is meg tudná nevezni! :) - Mindenképpen profi mű-a-műben!
"..lecsap a halál, anélkül, hogy különösebb hatással volna a mindennapokra, leszámítva, hogy minden örökre megváltozik."
A történet maga egyébként megdöbbentően egyszerű és nagyszerű egyben. A könyvben a 700 év eseményei több részre - gyakorlatilag 10 novellára - bontva tárulnak ki a szemünk előtt. A történet főszereplője mégis csak egy-két ember, különböző nevekkel és életutakkal, amire a buddhizmus és a lélekvándorlás ad nagyszerű eszközt az író kezébe.
Főhőseink először mint egy mongol harcos és egy néger rabszolga fiú tűnnek fel a történetben, majd hamarosan indiai közember és egy tigris! bőrében találjuk őket, majd a dzsáti - életeken átívelő közös család - új tagjaival ismerkednek meg, mint például az első iszlám királynő, vagy az építész. Az idő a Földön megy előre, de a tanulságok és a következmények a bardóban - halál utáni létben - kerülnek kimondásra, ugyanis - természetesen -, a szereplők földi porhüvelye az al-történetek végén persze mindig rendre elbukik.
Az író könyveire - álítólag - jellemző a szörnyű precizitás, minden könyve aprólékosan ki van dolgozva, évek kutatómunkája előzi meg. Ezt én készségesen elismerem a vallási téren mutatott - laikus szememnek ámulatba ejtő - tárgyi tudása láttán, pedig ez volt az első Kim Stanley Robinson könyv, amit olvastam.
Kifejezetten haladó olvasóknak csak!
"...Ez az emberiség történelme, nem az uralkodók, tábornokok és a háborúik, hanem az emberek névtelen cselekedetei, akiknek soha nem írják le a nevét, a másokért végzett, áldásként továbbszálló jótettek, amikor idegenekért teszed meg azt, amit az anyád tett meg érted, vagy nem teszed azt, ami ellen az anyád világéletében fölemelte a szavát. Ez az, ami előrevisz bennünket, ez tesz azzá, amik vagyunk."
(Az mondjuk "???megnyugtató???", hogy a kereszténység nélkül sem lett volna fenékig tejfel az emberiség történelme, sőt!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése