2012. március 3., szombat

Andreas Eschbach - Hajszőnyegszövők

Andreas Eschbach - Hajszőnyegszövők

Andreas Eschbach - Die Haarteppichknüpfer
Eredeti megjelenés: 1995
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2009
Hossz: 288 oldal
Műfaj: sci-fi
Fordította: Varga Csaba
Vásárlás:
Galaktikabolt

Tartalom:
A távoli jövőben, egy még távolibb bolygón... A hajszőnyegszövők időtlen idők óta gyártják szőnyegeiket a császárnak - feleségeik és lányaik hajából. Egy ilyen szőnyeg elkészítése egy egész élet munkája, ellenértékéből a család újabb nemzedékének jóléte biztosított.
Egy nap aztán űrhajó érkezik, felderítőkkel a fedélzetén, és a bolygólakóknak szembesülniük kell a ténnyel, hogy a birodalom megfeledkezett róluk. Vajon szükség van még egyáltalán a munkájukra? És ha nem, az talán egyet jelenthet a birodalom végével?

Németország első számú bestsellerszerzőjének (A Jézus-videó) bemutatkozó regénye, amely aprólékosan kidolgozott társadalomképének és újszerű történetének hála több nemzetközi díjat is elnyert.


Ezt a könyvet megjelenése óta szerettem volna elolvasni, pedig még a tartalmát sem futottam át, nem is tudtam, miről szól pontosan (ha elolvastam volna, hamarabb sort kerítettem volna a könyvre az biztos). Az érdekelt, hogy miről szólhat egy sci-fi, amiben az asszonyok (ja nem, a fériak!) emberi hajból szőnyeget készítenek! A közelmúltban, mikor megjelent a szerző következő könyve magyarul (Összeomlás - már kívánságlistán van!), újra eszembe jutott ez a furcsa című/témájú könyv és elhatároztam, hogy most van itt az ideje, hogy belekezdjek.

Eddig nem volt túl sok jó tapasztalatom a német írókkal. Gyakorlatilag Michael Ende (Végtelen történet, Momo) könyvein kívül egy sem fogott meg - igaz nagyon nem is próbálkoztam a kudarcok után. Andreas Eschbach a második, aki elégedett olvasóvá tett onnan. (Hiába, az angolszász irodalom annyira nagy túlsúlyban van, hogy más nyelvterületről származó könyvet - kivéve magyart - alig-alig veszek kézbe (igen, sajnos a kelet-európai [orosz] irodalmat is ide számítva - Viktor Pelevint kivéve)).

Viszont az biztos, hogy Eschbach többi könyvéért is hajtóvadászatot fogok indítani, annyira tetszett.

Andreas Eschbach (1959 - )
A könyv gyakorlatilag novellák láncolata, amik egymástól szinte teljesen különálló történetek, amiket csak egy-egy szereplő vagy helyszín kapcsol össze - a hajszőnyegeken túl - az egyik előző fejezettel. A részek között akár több év, évtized is eltelhet, sőt a múltban játszódó részt is találhatunk benne. A nagy, kerek történet a végére mégis kialakul, és megtudhatjuk, ami a szereplőket is a legjobban foglalkoztatja, hogy mégis mi a fenére való az a rengeteg hajszőnyeg!

A mesélési mód, a nyelvezet élvezetes, jó novellához méltóan a részek végén gyakori a csattanó, ami nemegyszer meghökkentő fordulatot ad az eseményeknek. A szereplők ugyan sokan vannak, ám mégsem lehetséges elveszni a történet szövevényében, mert általában csak egy-két fejezet hosszan szerepelnek, majd a történet egészen váratlan helyen, teljesen új szereplőkkel folyik tovább. Egyébként ez nekem még azért is tetszett külön, mert amig ki nem derült, hogy most épp hol és mikor vagyunk, lehetett azon gondolkozni, azzal játszani fejben, hogy vajon ki/mi a kapcsolat az előző részekkel. Kifejezetten jól működő fogás, amit meglehetősen ritkán használnak a regényírók.

A történet az elvárásoknak megfelelően fordulatos, a szereplők a szereplési idejükhöz mérten csak pár tollvonással vannak ábrázolva, de jónéhány közülük így is roppant érzékletesen kidolgozott, mintha egész regényeket elbírna a karakterük (a kedvencem az egész könyvben az adószedő volt). Én egy pillanatán sem unatkoztam a könyvnek.
A téma egyébként a hajszőnyegekről hamar áttevődik a hiábavalóság, a személyi kultusz, a vallás, a fanatikus hit emberiségre gyakorolt hatására, de ez nem megy az olvashatóság kárára, sőt. Az írás néhol enyhén (?) depresszív hangulatú, a mondanivalója elgondolkoztató, bár az igaz, hogy a birodalom valós életképessége pár részlet miatt igencsak megkérdőjelezhető, de ezt nem éreztem igazán problémának. A novellák a vége felé kissé vesztenek a lendületükből, de a vége jó volt. Olyan érzésem volt egy kicsit abban a fejezetben, mintha Stanislaw Lem Kiberiádá-ját olvasnám. Tényleg, az is de nagyszerű könyv!

"...Ne hidd, hogy egyszerű feladat vár rátok. Semmi sem nehezebb annál, mint kiirtani egy vallást, még akkor sem, ha alapvetően hamis volt a hit."

A könyvnek 2001-ben Quest címmel folytatása is megjelent, ami a Hajszőnyegszövők univerzumában játszódik az eredeti történetet megelőzően több ezer évvel. Magyarul még nem jelent meg.

Aki a regény szisztematikus elemzésére - és lehúzására - kíváncsi, az olvassa el Antal Józsefnek az SF Szakosztályon publikált munkáját. Nem tisztem védeni a Hajszőnyegszövőket, tényleg van benne hiba jócskán (például rövid), de örülök, hogy a Zsoldos Péter-díjas Antal József (Diagnózis, Justitia) minden könyve hibátlan, 10/10. Ja, hogy nem az.

Értékelés: 8/10

Linkek:

6 megjegyzés:

  1. Azért nevetséges, hogy Antal József egy Diagnózis után Szélesi Sándorral együtt "állatorvosi lónak" titulál egy könyvet. Milyen kár, hogy a Zsoldos díj ennyire értékevesztett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is ez volt a bajom a tanulmánnyal. A könyv minden hibája mellett - melyik könyv tökéletes? - is élvezetes és olvasmányos, azt ne mondjam, elgondolkodtató.
      Lehetett volna jobb? Persze, simán!
      És?

      Törlés
  2. Most hogy jön ide a Zsoldos-díj? Antal és Szélesi véleménye a kötetről az egyik part, ez meg a másik. Nekik (és még sokaknak) nem tetszett a kötet, a bejegyzés írójának pedig igen. Egyik sem jobb vagy rosszabb vélemény a másiknál, egyszerűen más. Ennek a bejegyzésnek kissé „csakazértisjóezakönyv” szájíze van, de ez az én problémám.
    Miért lenne nevetséges állatorvosi lónak titulálni egy kötetet, ha a véleményezőnek ez a véleménye róla? Nevetségesnek inkább azt nevezném, ahogy a bejegyzés végén a szerző „méltatja” Antal József műveit, melyeknek aztán tényleg semmi közük a Hajszőnyegszövőkhöz.
    És még mindig nem értem, hogy jön ide Antal és Szélesi Zsoldos-díja(i)?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A.J. könyveinek nem a Hajszőnyegszövőkhöz van köze, hanem A. J.-hez magához. Tényleg nem kell, hogy mindenkinek tetszen ez a könyv, én is találtam benne hibákat, totális logikátlanságokat, és olvastam sokkal jobb könyveket is, ám mégis tetszett, mert hibái ellenére is jó volt olvasni.
      A. J. kritikájában is nem az nem tetszett, hogy elemzésében a végén elmarasztalja a könyvet, hanem a stílusa, hogy majd Ő MEGMONDJA, hogy milyen az igazán jó könyv, mert EZ NEM AZ! Én csak annyit kérdeztem meg a végén, hogy vajon ha az ő munkáit elemeznénk a saját matematikai képletével, milyen eredmény jönne ki? Ki az, aki eldönti, hogy egy regény a gondolat-stílus-eredetiség vektoron hány pontot kaphat? Az elemző, tehát a pontozás itt is szubjektív, ergo annyit ér, mint az enyém.

      A poszt pedig nem "csakazértisjó", amelyik könyv nem tetszik, azt megírom, de itt csatlakoztam a többség véleményéhez - mert tetszett. Szerintem a könyv jó. Ennyi.
      Ha az író uraknak - és pár másik embernek - nem tetszett, attól én még nagyon jól fogok aludni! :D

      Nekem személy szerint semmi bajom a Zsoldos-díjjal, se a díjazottjaival.

      Törlés
    2. A kérdésem a kommentelőnek szólt. Továbbra sem értem, miért keverte ide a Zsoldos-díjat. Jobban mondva, nem értem a díj „értékvesztése” miatti sopánkodását. Ugyanis azt feltételezi, hogy összefüggés lehet a díj elnyerése és az egyéni véleményalkotási képesség között. Ergo, ha valaki díjazott, csakis rosszul ítélhet meg egy művet.
      Az ilyenfajta degradálás sértő, sőt bicskanyitogató, mert a (hátsó)szándék átsüt a szövegen.
      BWizard, a te bejegyzéseddel kapcsolatban ezt írtam: „Egyik sem jobb vagy rosszabb vélemény a másiknál, egyszerűen más.“
      Én dacos hangnemet olvasok ki a bejegyzésedből, de úgy írod le a véleményed egy könyvről, ahogy jónak érzed.
      Antal József is úgy írta le, ahogy ő jónak érezte.
      Gondolom hasonlóan jól fog aludni. :)

      Törlés
  3. Értettem én, meg tényleg szoktam dacos és konok is lenni, de a könyvismertetőknél megpróbálom reálisan - ahogy én látom/érzem - értékelni a könyveket. A túlbecslést is kerülném, ha tudom és lehúzni sem szeretnék olyan művet, amiben valami értéket azért találtam. De elfogadom mások véleményét is azért - bár attól az enyém ugye nem változik meg. :)

    VálaszTörlés