BSFA-díj (1979 - )

BSFA-award (1979-)

A BSFA-díjat a Brit SF Szövetség ítéli oda a legjobb sci-fi vagy fantasy írónak, akinek az előző naptári évben az új könyve először Angliában jelent meg, vagy máshol régebben ugyan megjelent már, de Angliában az előző évben jött ki először.

Vannak vajon olyan könyvek még ezen a listán, ami miatt fáj a szívetek, hogy nem olvashatjátok még magyarul? Adassuk ki! :D 
[Lehet már nem okoz túlságosan nagy meglepetést, de én még mindig - ha már egyszer ezen a listán is rajta vannak - Brian W. Aldiss Helliconia trilógiájának második és harmadik részét várom legjobban, valamint az első kiadás ráncfelvarrások utáni újra kiadását! - Keménykötésben! :D]

 
Köszönet a már kiadott könyvekért a kiadóknak! 

(Ha valamelyik könyv magyar kiadását lehagytam volna, kérlek jelezzétek! Köszi!)

2011

Christopher Priest - The Islanders

Kim Lakin-Smith - Cyber Circus

China Miéville - Embassytown

Adam Roberts - Light Alone

Lavie Tidhar - Osama (Osama) [Ad Astra]

2010

Ian McDonald - The Dervish House (A dervisház) [Ad Astra]

Paolo Bacigalupi - The Windup Girl (A felhúzhatós lány) [Ad Astra]

Lauren Beukes - Zoo City (Zoo City) [Ad Astra]

Ken MacLeod - The Restoration Game

Tricia Sullivan - Lightborn

2009

China Miéville - The City & The City

Stephen Baxter - Ark

Ursula Le Guin - Lavinia

Adam Roberts - Yellow Blue Tibia

2008

Ken MacLeod - The Night Sessions

Stephen Baxter - Flood

Nick Harkaway - The Gone-Away World

Neal Stephenson - Anathem

2007

Ian McDonald - Brasyl

Michael Chabon - The Yiddish Policemen's Union (Jiddis Rendőrök Szövetsége) [Cartaphilus]

Ken MacLeod - The Execution Channel

Richard Morgan - Black Man

Alastair Reynolds - The Prefect

Bryan Talbot - Alice in Sunderland

2006

Jon Courtenay Grimwood - End of the World Blues

M. John Harrison - Nova Swing

Roger Levy - Icarus

James K. Morrow - The Last Witchfinder

Liz Williams - Darkland

2005

Geoff Ryman - Air (Levegő) [Delta Vision]

Jon Courtenay Grimwood - 9tail Fox

Ken MacLeod - Learning the World

Justina Robson - Living Next Door to the God of Love

Charles Stross - Accelerando

2004 

Ian McDonald - River of Gods

Susanna Clarke - Jonathan Strange and Mr Norrell (A hollókirály) [Agave]

Jon Courtenay Grimwood - Stamping Butterflies

Ken MacLeod - Newton's Wake

Alastair Reynolds - Century Rain

Kim Stanley Robinson - Forty Signs of Rain

2003

Jon Courtenay Grimwood - Felaheen
William Gibson - Pattern Recognition (Trendvadász) [Magyar Könyvklub]

Gwyneth Jones - Midnight Lamp

Alastair Reynolds - Absolution Gap

Justina Robson - Natural History

Tricia Sullivan - Maul

2002

Christopher Priest - The Separation

Jon Courtenay Grimwood - Effendi

M. John Harrison - Light (Fény) [Metropolis Media]

Gwyneth Jones - Castles Made of Sand

China Miéville - The Scar (Armada) [Metropolis Media]

Kim Stanley Robinson - The Years of Rice and Salt (A rizs és a só évei) [Metropolis Media]

2001

Alastair Reynolds - Chasm City
Neil Gaiman - American Gods (Amerikai istenek) [Szukits, Agave]

Jon Courtenay Grimwood - Pashazade

Gwyneth Jones - Bold As Love

Paul McAuley - The Secret of Life

Geoff Ryman - Lust

2000

Mary Gentle - Ash: A Secret History

Jon Courtenay Grimwood - redRobe

John Meaney - Paradox

China Miéville - Perdido Street Station (Perdido pályaudvar: végállomás I-II.) [Ulpius]

Alastair Reynolds - Revelation Space

1999
Ken MacLeod - The Sky Road
Eugene Byrne - ThiGMOO
Simon Ings - Headlong
Justina Robson - Silver Screen
Mary Doria Russell - Children of God

1998
Christopher Priest - The Extremes 
Iain M. Banks - Inversions (Ellentétek) [Agave]
Kathleen Ann Goonan - Queen City Jazz
Ken MacLeod - The Cassini Division
John Meaney - To Hold Infinity

1997
Mary Doria Russell - The Sparrow 
Jack Deighton - A Son of the Rock
M. John Harrison - Signs of Life
Tim Powers - Earthquake Weather
Michael Swanwick - Jack Faust

1996
Iain M. Banks - Excession (Holtpont) [Agave] 
Gill Alderman - The Memory Palace
Ken MacLeod - The Stone Canal
Kim Stanley Robinson - Blue Mars
Neal Stephenson & George Jewsbury - Interface
Bruce Sterling - Holy Fire

1995
Stephen Baxter - The Time Ships (Időhajók) [Metropolis Media]
Peter F. Hamilton - The Nano Flower
Paul J. McAuley - Fairyland
Ian McDonald - Chaga
Michael Moorcock - Blood: A Southern Fantasy
Christopher Priest - The Prestige (A tökéletes trükk) [Delta Vision]

1994
Iain M. Banks - Feersum Endjinn
Eric Brown - Engineman
Greg Egan - Permutation City
Gwyneth Jones - North Wind
Ian McDonald - Necroville

1993
Christopher Evans - Aztec Century
Colin Greenland - Harm's Way
Nicola Griffith - Ammonite
Kim Stanley Robinson - Green Mars
Neal Stephenson - Snow Crash (Snow Crash) [Metropolis Media]

1992
Kim Stanley Robinson - Red Mars (Vörös Mars I-II.) [N&N]
Simon Ings - Hot Head
Ian McDonald - Hearts, Hands and Voices
Lisa Tuttle - Lost Futures
Connie Willis - Doomsday Book

1991
Dan Simmons - The Fall of Hyperion (Hyperion bukása) [Agave, Cherubion]
Mary Gentle - The Architecture of Desire
Paul J. McAuley - Eternal Light

1990
Colin Greenland - Take Back Plenty 
Iain M. Banks - Use of Weapons (Fegyver a kézben) [Agave]
Mary Gentle - Rats and Gargoyles
William Gibson & Bruce Sterling  - The Difference Engine (A gépezet) [Metropolis Media]
Dan Simmons - Hyperion (Hyperion) [Agave]

1989
Terry Pratchett - Pyramids (Piramisok) [Delta Vision]
Jonathan Carroll - A Child Across the Sky
C. J. Cherryh - Cyteen
Kim Stanley Robinson - The Gold Coast
Geoff Ryman - The Child Garden

1988
Robert Holdstock - Lavondyss 
Iain M. Banks - The Player of Games (A játékmester) [Agave]
William Gibson - Mona Lisa Overdrive (Mona Lisa Overdrive) [Valhalla Páholy, Szukits]
Gwyneth Jones - Kairos
Bob Shaw - The Wooden Spaceships
Lucius Shepard - Life During Wartime

1987
Keith Roberts - Gráinne

1986
Bob Shaw - The Ragged Astronauts 
Greg Bear - Blood Music (A vér zenéje) [Móra]
William Gibson - Count Zero (Számláló nullára) [Valhalla Páholy, Szukits]
Josephine Saxton - Queen of the States
Bruce Sterling - Schismatrix

1985
Brian W. Aldiss - Helliconia Winter
Tim Powers - The Anubis Gates (Anubisz kapui I-II.) [Valhalla Páholy]
Keith Roberts - Kiteworld
Geoff Ryman - The Warrior Who Carried Life
Gene Wolfe - Free Live Free

1984
Robert Holdstock - Mythago Wood
J. G. Ballard - Empire of the Sun (A Nap birodalma) [Európa]
Angela Carter - Nights at the Circus (Esték a cirkuszban) [Magvető]
William Gibson - Neuromancer (Neurománc) [Valhalla Páholy, Szukits]
Christopher Priest - The Glamour

1983
John Sladek - Tik-Tok 
Brian W. Aldiss - Helliconia Summer
Michael G. Coney - Cat Karina
Mary Gentle - Golden Witchbreed
Gene Wolfe - The Citadel of the Autarch

1982
Brian W. Aldiss - Helliconia Spring (Helliconia: Tavasz) [Tájfun]
Michael Bishop - No Enemy But Time
John Crowley - Little, Big
Philip K. Dick - The Divine Invasion (Isteni inváziók) [Agave]
Gene Wolfe - The Sword of the Lictor (A Lictor kardja) [Delta Vision]

1981
Gene Wolfe - The Shadow of the Torturer (A kínvallató árnya) [Delta Vision]
J. G. Ballard - Hello America
Robert Holdstock - Where Time Winds Blow
Christopher Priest - The Affirmation

1980
Gregory Benford - Timescape
Michael Bishop - Transfigurations
John Crowley - Engine Summer
Frederik Pohl - Beyond the Blue Event Horizon (Túl a kék eseményhorizonton) [Móra, Ulpius]
Keith Roberts - Molly Zero
Norman Spinrad - A World Between

1979
J. G. Ballard - The Unlimited Dream Company
Arthur C. Clarke - The Fountains of Paradise (Az éden szökőkútjai) [Totem Plusz]
Thomas M. Disch - On Wings of Song
Tom Reamy - Blind Voices
Rob Swigart - A.K.A.: A Cosmic Fable

Stephen Baxter - Időhajók

Stephen Baxter - Időhajók

Stephen Baxter - The Time Ships

Eredeti megjelenés: 1995

Magyar kiadás: Metropolis Media, 2012

Műfaj: sci-fi

Hossz: 520 oldal

Fordította: Hidy Mátyás
Vásárlás:

Galaktikabolt 

Díjak:

Philip K. Dick-díj (1996)

John W. Campbell-díj (1996)

BSFA-díj (1996)
Kurd-Laßwitz-díj (1996)
Arthur C. Clarke-díj jelölt (1996)

Tartalom:

A 19. század utolsó éveiben H. G. Wells, az angolszász SF atyja megírta egyik legfontosabb művét Az időgépet, a meg nem nevezett Időjáró fantasztikus történetét, utazásokról a távoli jövőbe és vissza, a viktoriánus Angliába. De talán mégsem ő találta ki az egészet, lehetett valami valóságalapja a mesének, esetleg egy élménybeszámoló…
Az Időjáró frissen előkerült, újabb kézirata csodálatos kalandokra invitálja olvasóit, többmillió éves utazásra, melynek során bepillanthatunk a morlockok és eloik által lakott Naprendszer távoli utópiájába, egy évtizedes világháború sújtotta Londonba, a paleocén őslényparadicsomába, és végül a messzi jövőbe, ahol az emberiség romjain született mechanikus életforma immár arra készül, hogy egy grandiózus terv végrehajtásával közvetlenül a kezdeténél terelje új irányba a történelmet.
És mindez azért, mert a 19. század utolsó éveiben egy angol író regényes formában nyilvánosságra hozta egy csupán Időjáróként megnevezett személy kalandjait.

Stephen Baxter számos díjjal kitüntetett és még többre jelölt monumentális regénye a klasszikus wellsi történet újraértelmezése a tudomány és az irodalom legmodernebb eszközeivel.

Stephen Baxter (1957-)

Stephen Baxter egyike azon számos írónak, akiket már régóta nézegetek, hogy be kéne próbálni, de valahogy sosem jutott rá alkalom. A könyvei több díjat nyertek - az Időhajók ugye egymaga négyet is -, valamint érdekesnek tűnnek a témái is. A régmúlt napok fénye című könyvével kezdtem volna az ismerkedést valószínűleg, ha megjelenese óta - április - ki nem jött volna az Időhajók, egy ilyen - számomra legalábbis - pompázatos borítóval és időutazásra csábító történettel.

A mű az 1891-es évben kezdődik - talált kézirat formájában -, amikor H. G. Wells még nem írta meg Az időgép (1895) című azonnal klasszikussá vált művét, és minthogy a kéziratot olyan valaki írta, aki ebben a viktoriánus korban született és élt (egy ideig), a nyelvezete eleinte kissé nehezen emészthető, körmondatos, régies. Ez mondjuk a Prológus alatt marad zavaró, aztán mikor elkezdődik a kaland már fel sem figyeltem rá. Mindenesetre az elmondható Baxterről, hogy hiba nélkül vette át a XIX. századi írók nyelvezetét, írói eszközeit, ami nem kis teljesítmény egy szerzőtől, akinek azért jóval több köze van a modern tudományokhoz, hiszen végzett matematikus és mérnök, aki matematikát és fizikát tanított, majd - miután sikertelenül jelentkezett űrhajósnak - információs technológiákat. Mondjuk, úgyis, mint a H. G. Wells társaság alelnökének, valószínűleg volt is "kedve" alaposan tanulmányozni Wells nyelvezetét, akinek munkássága egyébként is nagy hatással volt rá. Könyvei a sci-fi úgynevezett "hard" vonalába tartoznak, amire a tudományos alaposság jellemző inkább, mint a minden kötöttsége alól felszabadított fantázia. Mindenesetre Baxter egyéni stílusáról emiatt most nem is tudok többet mondani, hiszen az szinte biztos, hogy ebben a könyvében alapvetően más hangon narrál, mint más munkáiban. (Azt mondjuk sajnos gyanítom, hogy a humor-faktor szinte teljes hiánya a többi könyvében is a saját stílusjegye lehet.)

Baxter egyébként most fejezte be Terry Pratchettel közös első könyvét, a The Long Earth-öt (magyar kiadásáról egyenlőre nem tudok, de KELL!). [Most vettem észre: Rossz hír a magyar elektronikus könyvek árát túlzónak tartóknak, hogy konkrétan ez a könyv e-book formátumban majdnem 5 dollárral drágább (20,55$), mint a keményfedeles kiadvány (14,93$), pedig ugye az Amazont kiemelten olcsónak tartja általában mindenki.]

 Az Időhajókról elmondható, hogy nem fog benne csalódni, az sem, aki egy "egyszerű" kalandos történetre vágyik, és az sem, aki szerint egy jó könyv elképzelhetetlen elméleti matematika, geofizikai szakszavak vagy kvantummechanikai törvények alapos magyarázata nélkül.

 Nehéz erről a könyvről spoiler-eső nélkül írni, hiszen senki olvasmány-élményét nem szándékozom rontani, ezért most kicsit "hátulról mellbe" haladnék.

Ennek a könyvnek az olvasása alatt tudatosult bennem más - műfajtól teljesen függetlenül - művek nagy hibája, mégpedig az, hogy - optimális esetben - valami hatásos kezdet után nem emelkedik a könyv színvonala, hanem néhol kicsit szinte már unalmas részek váltakoznak közepes és jobb részekkel, majd a végén - szintén optimális esetben - jön egy csattanó, egy remek lezárás, vagyis a mű nem folyamatosan emelkedő élményt nyújt, hanem hullámzót.



Pristichampus

Erről itt most szó sincs (szinte a végéig).

Ezzel persze nem azt akartam írni, hogy az eleje unalmas lett volna. Hogyan is lehetne unalmas, mikor onnan indít, ahol Az időgépnek vége lett, vagyis, hogy az időjáró félresikerült útjáról épp megérkezik otthonába a távoli jövőből, és szinte azonnal el is határozza, hogy újra nekivág az idő ösvényeinek.

Tényleg nagyon szívesen megírnám, hogy kalandos útja pontosan merre vezet, mi történik vele a saját ideje - 1891 - előtti 50.000.000 év és a saját kora utáni 30.000.000 év közti jópár útja között, de biztos vagyok benne, hogy van aki még nem olvasta ezt a remek könyvet, és nem akarom, hogy bárki a felmenőimet emlegesse valamilyen trágár kontextusban.

Annyit írok csupán, hogy a kezdet után bárhová kerül az időjáró, a következő helyszínen egyre grandiózusabb kalandok és egyre nagyobb problémák tornyosulnak előtte. Csak annak, aki olvasta és emlékszik Robert Charles Wilson Pörgés-trilógiájára, annak lehet elképzelése a grandiózusság igazi mértékéről (az abban olvasottakat nyugodtan szorozza meg az időutazás "bekavaró-faktor"-számával, és akkor nagyjából betájolva érezheti magát.) ami az Időhajók-ban vár a lelkes olvasókra.

"...Megdöbbentem, mennyire nem vagyunk tudatában, milyen gyorsan elszalad az életünk, és milyen jelentéktelenek azok az események, amelyek meghatározzák nyúlfarknyi létünket, ha a hömpölygő történelem mércéjével mérjük. Annyik sem vagyunk, mint a kérészek – ki vagyunk téve a geológia és az evolúció engesztelhetetlen erejének, amely olyan lassan munkál, hogy nem is vagyunk tudatában a létezésének!"

Dyatrima

Tudni "kell", hogy jómagam inkább a kalandos vonalra lennék vevő. A pár sorral feljebbi zárójeles kitétel (mármint, hogy a könyv cselekményének színvonala folyamatosan emelkedik - MAJDNEM A VÉGÉIG) azért került bele így kiemelve a recenzióba, mert a könyv - mondjuk - utolsó negyedére szinte teljesen megváltozik.

A tudományos részek és fizikai elméletek a kalandosabb részek alatt is folyamatosan és világosan megmagyarázva vannak jelen a könyvben, de főleg kisebb, inkább gondolatébresztő módon (például a naptár alapú időmérés tudományos szempontból elégtelen, elavult - ráadásul hibás, mert pontatlan - rendszere, vagy az évszakok megszűnése, a Föld forgásának lelassulása) és bármilyen elképzelhetetlen technikai fejlesztést (vagy evolúciós változást) is látunk az időjáró szemén keresztül, MÁR-MÁR hihető, hogy csak idő kérdése - és még pár fizikai törvény megfejtése - és az emberiség valóban képes lesz hasonló dolgokat építeni, (vagy az evolúció kérlelhetetlen hatására tényleg ennyire megváltozni). Azonban a vége felé az addigi jó értelemben vett kalandregény - nem teljesen váratlanul - egy jóval magasabb szintre emelkedik.

Az eddig sem kis léptékű kalandokat számomra - nem csak szinte, hanem ténylegesen - elképzelhetetlen mértékűre növeli, és eközben remek - bár mondom, nekem a tudomány ezen szintjei már teljesen hihetetlenek (még ha egyszer be is bizonyítják, hogy igazak az elméletek, hiszen a kísérletek folynak már napjainkban is) és érthetetlenek - kvantummechanikai és metafizikai fejtegetéseket kapunk melléjük (sokvilág-interpretáció, történelmek elágazásának elmélete, párhuzamos univerzumok). (Nem hiszem, hogy sokak élményét tenném tönkre, de a fizika-szakos egyetemi tanárok - akik olvassák a blogot! :) - biztos örülnek neki, ha megemlítem, hogy a Stern-Gerlach-kísérletről is szót ejt Baxter, ami még az "egyszerűbbek" közül való. Nos nekem is van erre egy szavam egyébként: Mivaaaan?????) :)

A gravitációs szingularitás, az Ősrobbanás magyarázata viszont kifejezetten érzékletes és meglepően érthető volt (legalábbis azt hiszem értettem) - persze óvodás szinten.

Kurt Gödel (1906-1978)

A könyvben folyton felemlegetett - sőt néhol aktívan szereplő - tudós figurája Kurt Gödel világhírű osztrák (cseh)-amerikai matematikus, logikus és tudományfilozófus, akinek ha jól számolom egyedül is sikerült felállítania több tételt, amik a könyvben is szerepeltek  (nemteljességi tétel, teljességi tétel), és amikből semmit nem értek! :)  - Megnyugtató, hogy az ember fia azért mindig bízhat a komoly tudományok embereiben, hogy sikeresen megkavarják a fejét! GOOD JOB!

Aki kevésbé tudományos, de az időutazással foglalkozó könyvet keres - szintén H.G. Wells-el és a viktoriánus Angliával a középpontban -, annak Félix J. Palma - Az idő térképe című könyvét ajánlom nyugodt szívvel. Aki pedig kevesebb kalandot szeretne és mégtöbb kvantumfizikát, az olvasson tankönyvet! :)

"...Azt hiszem, az én korom emberei közül sokan álltak a háború pártján – egyszerűen két nagyhatalom közötti feszültségek levezetésének tekintették. Az emberek úgy gondoltak a háborúra – legalábbis az épp soron következőre –, mint egy nagy tisztítótűzre, az utolsó háborúra, amit valaha is meg kell vívni. Már láttam, hogy ez nem így van: az emberek a bennük rejlő vadság miatt háborúztak, és mindenfajta magyarázat csak túlméretezett agyunk elmés szüleménye volt."

Nekem meg jöhetnek Baxter többi munkái, mert ez pont így volt jó.

Pontosabban... nem. Egy dolog volt benne, ami nem tetszett. Amikor az időutazásról olvasunk, van egy axióma, amit már mindenki kívűlről fúj. NE VÁLTOZTASS SEMMIN A MÚLTBAN! (Mert egy pillangó máshogy rebbenti a szárnyát és a nagyapád meghal - vagy hasonlók.) Nos, ha ettől most sikerült eltávolodni olyan messzire, amennyire csak lehetséges, akkor a másik TIPIKUS jellemzőt - a saját farkába harapó kígyót (vagyis, hogy Te Magad saját Magadhoz és saját Magadnak csöngetsz be a film elején - a'la Lost Highway - de ott ez még működött -, (és sajnos ezer másik - jobb - példát is lehetne írni) minek kell mindig erőltetni?)

Egyébként legjobban a paleocén tengeres rész tetszett, mert olyan ifjúkori emlékeket olvasmányokat idézett fel, mint V. A. Obrucsev Utazás Plutóniába-ja vagy Tőke Péter Veszedelem az ősvilágból-ja. Tíz éves kor körüli gyermekünknek inkább ezeket - és Verne könyveit - ajánljuk majd, ne az Időhajókat! :)

„A múlt alapján biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen ma élő faj sem fogja átvinni változatlan mását a távoli jövőbe…” [Darwin]

Egyébként - egy könyvének olvasása után - nagyon is ráindultam Baxter többi könyvére. Műveit jól elhatárolható kategóriákba sorolhatjuk. Első a Xeelee-sorozat - első része a szerző első könyve, a Raft -, ami Baxter önálló világa és már jópár (11) kötet - A Destiny's Children sorozat 4 kötetével együtt - látott napvilágot ebből az univerzumból, ahol a gravitációs hatások sokkal erősebbek, mint ahogy mi megszokhattuk.

Írásainak másik csoportjába az Arthur C. Clarke-al közösen írt Időodisszeia-trilógia tartozik valamint a külföldi olvasókat igencsak megosztó Manifold quadrológia, ami a Fermi-paradoxon körül forog, vagyis a látszólagos ellentmondást próbálja megmagyarázni a földön kívüli civilizációk létezésének magasra becsült valószínűsége és a rájuk utaló bizonyítékok hiánya között, valamint a NASA-trilógia, ami arról szól, hogy a sikeres Holdraszállás után Nixon elnök nem az űrállomás programot erőlteti, hanem folytatja a Naprendszer felfedezését (Mars).

„Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.” [Thomas Hardy]

És bár ezek a könyvek is teljesen biztosan érdekesek, én mégis az alternatív történelmi regény sorozatainak kiadását várom már nagyon (semmi ezirányú infóm nincsen egyébként). (A Flood-sorozatot [Globális katasztrófa a tengervíz megemelkedése miatt. De hová megyünk, ha az emelkedés nem áll meg?], a Time's Tapestry-sorozatot [Misztikus próféciák alakítják egy család sorsát 400 éven keresztül a rómaik által elfoglalt Britanniában], a Mammoth-trilógiát [A jégkorszak után egy elzárt szigeten fennmaradt mammut kolóniának a legnagyobb veszedelemmel kell szembenéznie - az emberrel], de főleg a Northland-trilógiát [7300 évvel Krisztus előtt Angliát még nem választotta el tenger az öreg kontinenstől. Kolosszális erőfeszítések árán ezt az állapotot akarják fenntartani egy kőfallal a környéken élő "történelem előtti" népek. Ez a fal nem csak a térség földrajzát változtatja meg, hanem a történelmet is.]). Különálló könyvei közül pedig az Evolution-t. Komolyan, ALIG VÁROM MÁR!

A recenziós példányért köszönet a Metropolis Media Könyvkiadónak!

Értékelés: 9/10