Michael Chabon - Jiddis Rendőrök Szövetsége

Michael Chabon - Jiddis Rendőrök Szövetsége

Michael Chabon - The Yiddish Policemen's Union
Eredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Cartaphilus, 2012
Műfaj: sci-fi, krimi, alternatív történelem, szatíra, tragédia
Hossza: 432 oldal
Fordította: M. Nagy Miklós
Díjak:
HUGO-díj győztes, 2008
Nebula-díj győztes, 2007
Locus-díj győztes, 2008
John W. Campbell-díj jelölt, 2008
Edgar Allan Poe-díj jelölt, 2008
BSFA-díj jelölt, 2007

Tartalom:
Krimi, sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel: Michael Chabon 2007-ben megjelent, számos díjat elnyert könyve olyan kategorizálhatatlan, vagy olyan sokféleképpen kategorizálható – és élvezhető! –, hogy nem nagy merészség kimondani: az elmúlt évtizedek egyik legkülönösebb és legnagyszerűbb irodalmi alkotása.
Chabon világában (ahol Hitler előbb legyőzte Sztálint, s aztán Berlinre hullott az első atombomba) Amerika a második világháború alatt elfogad egy törvényt, amelynek értelmében a menekülő zsidók letelepedhetnek Alaszkában, s így a holokausztban „csak” kétmillió zsidó pusztul el… A Palesztinában létrejövő zsidó államot az arab túlerő elpusztítja, s így a zsidóság nagy része Alaszkában köt ki, egy Sitka nevű városban és környékén, amely hatvan évre autonómiát kap.
Itt, Sitkában játszódik a történet, akkor, amikor megint „fura idők járnak” – az autonómia hat évtizede után a jövő újból bizonytalan: a zsidók elveszítik már-már megszeretett új hazájukat. Landsman nyomozó és félig zsidó, félig alaszkai őslakos társa ekkor kezd el nyomozni egy rejtélyes gyilkosság ügyében, amiből a legelején csak annyi világos: az áldozat egy narkós fiú, és a szobában, ahol megölték, van egy sakktábla, rajta bizarr állással, amely talán valamiféle kulcsa lehet a megoldásnak...

Michael Chabon (1963 - )

Michael Chabon 1963-ban született az Egyesült Államokban. Tíz éves korában kezdett el írni véletlenül, egy iskolai házifeladat hatására és azonnal tudta, hogy ezt szeretné csinálni felnőtt korában is - szerencsére, mondhatjuk már, hiszen generációjának egyik legünnepeltebb írója lett. Szülei válása után kábítószeres anyjával élt. Első könyve 1988-ban - 25 éves korában - jelent meg és azonnal bestseller lett. 2001-ben Pulitzer-díjat kapott új könyvéért és onnantól nem volt megállás, a díjak folyamatosan jöttek. A Jiddis Rendőrök Szövetsége elnyerte a Nebula-, a HUGO-, és a Locus-díjat is.  Regényei mellett forgatókönyveket is ír, legutóbb például a John Carter-hez. Több könyvéből készült film is - sajnos felemás sikerrel -, de ebből a műből az Oscar-díjas Coen testvérek készítenek filmváltozatot, szóval minden adva van, hogy megszülessen az új Fargo vagy Nem vénnek való vidék.

"Sitkában [...] évente hetvenöt gyilkosság történik. Ezek egy része a bandákhoz kötődik: az orosz starkerek (vagányok) előszeretettel nyírják ki egymást. A többi sitkai gyilkosság úgynevezett indulatból elkövetett bűncselekmény: így lehet röviden megfogalmazni az alkohol tűzfegyverekre gyakorolt hatásának matematikai eredményét."

Nem vagyok előítéletes a zsidósággal. Landsman nyomozóhoz hasonlóan vélekedek a vallási irányzatokról is. (Ki nem szarja le? (Már bocsánat!)) Azonban, mint ahogy a sportmérkőzéseken is, legalábbis ha nem az adott csapat szurkolója valaki, az emberek nagy többsége hajlamos a kisebb csapatnak szurkolni. Így vagyok én valahogy a zsidókkal (meg még egy csomó mindennel), már ha tíz évente egyszer eszembe jutnak. Bár a világ egyik legelterjedtebb vallása, alig „maroknyian” vannak a többi világvallással összehasonlítva. Történelmük kemény szívások sorozata - persze hasonlóan egy csomó más néphez -, de hát a Jiddis Rendőrök Szövetsége nem a többi népről szól. Nem szoktam olvasni direkt külön a zsidókról/vallásokról szóló könyvet, mert nem érdekel. Az a fajta vagyok, akit hasonló kerülő utakon kell elérniük az ilyesfajta témákkal! :)

"...- Szóljon egy jó szót az érdekemben a Messiásnak.
- Ó, arra semmi szükség.
- Nincs szükség, vagy nincs értelme?
A vidám szempár hirtelen olyan acélossá válik, mint egy fogorvosi tükör korongja.
- Az magától függ. Hát nem?"

Chabon noir-regényének méltatására alig tudok írni valamit - ez többször előfordult már, ha valamelyik könyvet nagyon-nagyon megszerettem. Sokkal könnyebb egy gyenge könyvet lehúzni, mint egy zseniálisat úgy dicsérni, hogy az ne legyen visszás. Nem akarom csak a felsőfokú jelzőket halmozni, ezért csak annyit mondok, hogy ezt a regényt „bekedvenceltem”. Egy bajom volt vele - a szokásos, mondhatni -, miért nem keménykötésben jött ki? Pedig a Cartaphilus Könyvkiadó könyvei viszonylag sokszor kapnak tartósabb borítást. Most vigyázhatok erre a - foltgyűjtő és koszmágnes - fehér könyvre, mint a hímes tojásra! (A borító viszont jobban tetszik sokkal, mint az eredeti.)

„...soha nem kellett a feketekalapos körzetben járőröznie latke (palacsinta; rendőrjárőr) korában, tapogatózva az üres tekintetekből és csendekből szőtt homályos tengerfenéken, amely össze tudna roppantani egy tengeralattjárót.”

A szereplők mindegyike egyszerűen tökéletes. Landsman nyomozó nagy kedvenc lett hamar. Az élettől már teljesen megcsömörlött, talajt vesztett noz (zsaru) gondolkodásával, életfilozófiájával, tetteivel, sőt sokszor szavaival azonosulni egy pillanat alatt sikerült (bár persze messze nem fogy itthon annyi sligovica, mint a könyvben), de a többiek sem maradtak le mellette - csak kevesebbet találkozhattunk velük. A hátterük majd mindegyiküknek tökéletesen ki lett dolgozva, a személyiségük, motivációjuk világos. A könyv telis-tele van jiddis nyelvű kifejezésekkel, szavakkal, amik külön ízt - sós hering ízét, ugyebár - adnak a regénynek. Olyan szép és találó hasonlatokkal, képekkel, jelenetekkel telitűzdelt, hogy öröm volt olvasni minden egyes sorát. Egy csomó idézetnek valót tudnék gyűjteni minden egyes oldaláról. Szerencsére a fordítás sem rontja el az élményt. Gratulálok is érte, mert nem tűnik igazán egyszerű feladatnak a könyv.

Berko Shemets, az egyetlen tlingit (indián) zsidó rendőr és kedvenc kőkalapácsa

"...Két nyomorult alkoholista támolyog ki, az egyiket Landsman valamikor megakadályozta abban, hogy véletlenül a másik nadrágjára vizeljen, egymásba kapaszkodnak: emberlétra az esőnek döntve. Revüszámot adnak elő egy újsággal és a széllel, majd beröppennek az éjszakába: két toprongyos molylepke."

Általában könnyedén megy a gondolataim összegyűjtése egy-egy könyvről, most meg ülök itt, meredek a képernyőre és még mindig a mű hatása alatt vagyok. Egy igazán jó olvasmányélményhez persze kell egy jó sztori és pár hiteles szereplő, de ez mit sem ér, ha hibádzik a hangulat, ha stílustalan az írás. Chabon könyve szerencsére pont ebben a legerősebb. Az első oldaltól kezdve a legvégéig nem ereszt a hangja, cinikus humora, az emberi lélek legsötétebb mélységébe hatoló éleslátása. Próbáltam összegyűjteni a gondolataimat a könyvről, de most nem igazán megy, szóval vissza a dedós módszerhez. Nézzük egyesével a tényeket.

"...a csudálatos tyúk még egy sor meghökkentő jóslatot mondott, bár elfelejtette megemlíteni a levest, amelyben aztán megfőtt, miután megint ugyanolyan néma lett, mint maga az Úristen. Landsman arra gondol, hogy még a történelem legfelületesebb ismerete is azt mutatja, hogy amikor fura idők jártak a zsidókra, akkor fura idők jártak a tyúkokra is."

A könyv, már ha hihetünk a tartalomnak, műfaj szerint kategorizálhatatlan. Krimi: mindenképpen, az egész könyv a fordulatos és nagyívű nyomozásról szól, az áldozatról és az önsorsrontó nyomozóról. Könnyedén megállja a helyét, mint krimi, bármelyik másik, tisztán bűnügyi műfajú könyvvel összehasonlítva - csak ez jobb. Sci-fi: igazából semmi tudományos fantasztikus dolog nincs benne. Az Alaszkába űzött zsidók története sokkal inkább az alternatív történelem - esküszöm nem értem, hogy emiatt miért menekülnek el tömegek egy csomó könyvtől! - alzsánerébe tartozik. Ott viszont nagyon működik. Sok-sok könyvet elolvasnék még, ami ebben a feje tetejére állt Földön játszódik, ahol Marilyn Monroe a First Lady - nem is feltétlenül csak a zsidók szemszögéből. Politikai szatíra: mindenképp. A zsidóság valós problémái előbukkannak a sorok közül. Olvasásuk során pedig groteszknek, abszurdnak tűnő - de valójában elég pontos - képet kapunk a zsidók életének, gondolatiságának, életfilozófiájának, vallási hiedelmeinek furcsaságairól. Sakkregény: a könyvben mindenki sakkozik és egy sakk feladvány is vissza-visszatérő fejtörő, szóval igen. Szerelmes regény: az a két mondat, amikor több is történik, mint élcelődés a másik nem számlájára, talán még nem elég a szerelmes regény kitételhez - szerencsére. Sorsregény: nagyon is. Egy nép regénye és néhány szerencsétlen, kívül rekedt pária regénye egyszerre. A könyv egészére egységesen jellemző műfaja viszont – ami nem is szerepel a tartalomismertetésben - szerintem: tragédia. Egyéni vagy társadalmi (már ha lennének ilyen alkategóriák) - ez már csak nézőpont kérdése. Valóban kategórizálhatatlan-e vagy sem, nekem már nem számít. A lényeg, hogy egy okos könyv, ami szórakoztatva elgondolkodtató, sötéten világos, világosan sötét. Sokszor elolvasni való műremek. Zsidó-"fóbok" is nyugodtan fogyaszthatják, arra pedig kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy egy mélyen vallásos érzületű, feketekalapos haszid zsidónak hogy tetszene (gondolom el se olvasná, de ha esetleg mégis). Jöhet a többi Chabon könyv. Akkor is el fogom olvasni őket, ha a fantasztikumhoz egyáltalán semmi köze sem lesz!

„...Csak hogy dacoljon önmagával, mert dacolni magával, másokkal és dacolni az egész világgal - ez Landsmannak és népének egyetlen szórakozása és öröksége.”

A könyvért köszönet a Cartaphilus Könyvkiadónak!

Értékelés: 10/10

Cartaphilus megjelenések

Sikerült pár izgalmas megjelenési dátumot megtudnom a Cartaphilus Kiadó kedves munkatársnőjétől.

Részletek természetesen a További bejegyzések mögött!
:)

Michael Chabon - Jiddis Rendőrök Szövetsége (The Yiddish Policemen's Union, 2007) című HUGO-, Nebula- és Locus-díjat egyaránt megnyert könyve még ebben a hónapban megjelenik. (11.20-25.) - Nagyon jó a magyar borító, sokkal jobban tetszik, mint az eredeti! (Ezt nagyon vártam már!)

Tartalom:
Krimi, sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel: Michael Chabon 2007-ben megjelent, számos díjat elnyert könyve olyan kategorizálhatatlan, vagy olyan sokféleképpen kategorizálható – és élvezhető! –, hogy nem nagy merészség kimondani: az elmúlt évtizedek egyik legkülönösebb és legnagyszerűbb irodalmi alkotása.
Chabon világában (ahol Hitler előbb legyőzte Sztálint, s aztán Berlinre hullott az első atombomba) Amerika a második világháború alatt elfogad egy törvényt, amelynek értelmében a menekülő zsidók letelepedhetnek Alaszkában, s így a holokausztban „csak” kétmillió zsidó pusztul el… A Palesztinában létrejövő zsidó államot az arab túlerő elpusztítja, s így a zsidóság nagy része Alaszkában köt ki, egy Sitka nevű városban és környékén, amely hatvan évre autonómiát kap.
Itt, Sitkában játszódik a történet, akkor, amikor megint „fura idők járnak” – az autonómia hat évtizede után a jövő újból bizonytalan: a zsidók elveszítik már-már megszeretett új hazájukat. Landsman nyomozó és félig zsidó, félig alaszkai őslakos társa ekkor kezd el nyomozni egy rejtélyes gyilkosság ügyében, amiből a legelején csak annyi világos: az áldozat egy narkós fiú, és a szobában, ahol megölték, van egy sakktábla, rajta bizarr állással, amely talán valamiféle kulcsa lehet a megoldásnak...

MICHAEL CHABON amerikai író 1963-ban született; 1988-ban jelent meg első könyve The Mysteries of Pittsburgh (Pittsburghi rejtélyek) címmel. Azóta számos nagy sikerű regényt, elbeszéléskötetet és esszékötetet írt; 2000-ben kiadott The Amazing Adventures of Kavalier & Clay (Kavalier és Clay csodálatos kalandjai) című regényéért Pulitzer-díjat kapott. A Jiddis Rendőrök Szövetségének megfilmesítési jogát az Oscar-díjas Coen testvérek vásárolták meg.

„Chabon könyve letehetetlen és szívbe markoló; manapság ő az egyik legjobb angol nyelvű író.”
The Washington Post

„1988-as debütálásától kezdve világos volt, hogy Michael Chabon különlegesen tehetséges, varázslatos stílusú író.” - The New York Time

„A Jiddis Rendőrök Szövetsége ragyogó, művészi, parodisztikus bűnügyi regény, amely az utolsó cseppig megérdemli őrületes sikerét.” - New York Books 

David Mitchell - Felhőatlasz (Cloud Atlas, 2004) című könyvére sem kell sokat várni már, hiszen 11.21-én már kézbe is lehet fogni és olvasni ezt a Nebula- és Arthur C. Clarke-díj jelölt művet. Nemsokára jön belőle a film is! (OFC!) 
 

Tartalom:
MINDEN ÖSSZEFÜGG
Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban.
David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat?
A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet.

„Az eddigi legmerészebb vállalkozás… egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges és nagyratörő író tollából.” – Matt Thorne, Independent on Sunday

„David Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út. Velem legalábbis ez történt.” – A.S. Byatt, Guardian

„A jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege.” – Neel Mukherjee, The Times

„A mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul ejtett.” – Lawrence Norfolk, Independent 

A többi hír sajnos már nem ennyire jó, de sebaj, lássuk mi csúszik át jövőre: 

Daniel H. Wilson - Robokalipszis (Robocalypse, 2011) és Michael Grant - Téboly (BZRK, 2012) című könyve csak 2013 februárjában lehet az érdeklődőké.

 
 

Könyvajánló

Holnap, október 16-án jön ki VÉGRE Amerikában Justin Cronin Szabadulás trilógiájának második része, The Twelve (A tizenkettek) címmel. A szabadulás-t (az oldal legelső - és nagyon béna - posztja volt, ne olvassátok el!) 2010-ben hozta el a magyar olvasóknak a Cartaphilus Könyvkiadó, és azóta is az egyik legjobb könyv volt, amit a blog indulása óta olvastam. Poszt-apokaliptikus/horror témában pedig biztosan a legjobb. Bárkinek ajánlottam, és elolvasta, dobott tőle egy hátast. 

Mondanom sem kell, hogy nagyon várom a magyar megjelenést! Remélem, hogy a kézirat már ott van a magyar kiadónál és a fordítói munka előkészületei már javában tartanak - mondjuk a kiadói tervek közt egyenlőre még nincs fenn -, továbbá, hogy a könyv külalakja ugyan olyan lesz majd, mint az első részé volt (és hogy a napfogyatkozásos borítót kapjuk mi is, ami színvilágában jobban illik majd a lányfejes mellé).

Addig is izgatottan várom a hivatalos magyar bejelentést! :-D

Jan Wallentin - Strindberg csillaga

Jan Wallentin - Strindberg csillaga

Jan Wallentin - Strindberg stjärna
Eredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Cartaphilus Könyvkiadó, 2012
Hossz: 439 oldal
Műfaj: kaland, misztikus
Fordította: Papolczy Péter

Tartalom:

Sarkvidéki jégmezők a tizenkilencedik század végén. Három svéd sarkkutató   eltűnik egy veszélyes léghajóút során. A holttestük bő harminc év múlva kerül   elő.

Senki nem tudja biztosan, hogyan halt meg Andrée és két segédje. És nagyon kevesen vannak tisztában az expedíció valódi céljával, kevesen tudják, hogy a Nils Strindberg nevű ifjú fizikus poggyászában ismeretlen eredetű kereszt és csillag lapult.

Több mint egy évszázaddal Andrée léghajós expedíciója után egy amatőr búvár érdekes és hátborzongató felfedezést tesz egy dalarnai bányában. Egy holttestre bukkan, amit senki nem keres. A lapok néhány napig intenzív figyelemmel követik az eseményeket, de amikor kiderül, hogy a bányában talált férfi a huszadik század elején halt meg, lanyhul az érdeklődésük.

Ezzel szemben épp ettől válik izgalmassá az eset néhány titkos szervezet és titokzatos egyén számára. Ugyanis a lapok beszámolói szerint a tetem egy régi keresztet szorongatott merev kezében. Don Titelman történész véletlenül hall a keresztről, és akarata ellenére belecsöppen a csillag utáni hajszába.

Strindberg keresztje. És Strindberg csillaga. Még a beavatottak sem tudják, hova tűntek. Egészen mostanáig.

Ami nem sok jót ígér Don Titelman számára.

A "Strindberg csillaga" egy lélegzetelállítóan izgalmas, a "Da   Vinci-kód"-ot és az "Indiana Jones"-t idéző kalandregény. Történet az ősi tudásról, az emberi gonoszságról és a XX. század háborúiról.

 Gyakorlatilag a borítót meglátva tudtam, hogy nekem ez KELL! Északi-sark? Léghajó? "Ősi" titkok? Kaland? Nyomozás? A tartalom szerint a könyv ezt mind egyszerre nyújtja.
Nézzük mit adott valójában.

Jan Wallentin (1970 - )

Az első harmada a könyvnek szó szerint letehetetlen volt. A történet kiindulópontja teljesen szokatlan témával kezdődött (búvármerülés leállított bányák járataiban), érdekes, izgalmas, a felfedezett szörnyű rejtély azonnal magával ragadó volt. A könyv egyszerűen beszippantott. Később az újságok belső életébe és a köztük lévő rivalizálásba kapunk egy kis bepillantást - köszönhetően talán annak, hogy Jan Wallentin újságíró -, ami hamar fellebbenti a szakma árnyoldalairól a leplet és teszi mindezt úgy, hogy ezek miatt a részek miatt a sztori sodrása egy pillanatra sem bicsaklik meg közben.
A külföldi kritikákban azt nevezik meg a könyv fő hibájának, hogy a szereplők laposak, élettelenek, hamisnak érződnek. Nos, én ezzel akkor most tisztelettel nem értenék egyet. A könyv ezek nélkül a szereplők nélkül félig ennyire érdekes, egyedi sem lenne. A főszereplők minimum 40-50 évesek, rossz egészségi állapotúak, fegyvernek látszó tárgyat sem láttak még életükben, nemhogy használni tudnának akár egy pisztolyt is, az egyik kábítószer- és gyógyszerfüggő akit a múlt rémségei, gyermekkori félelmei szinte ronccsá tettek, szóval a lehető legmesszebb állnak az Indiana Jones-féle makk egészséges ugra-bugra piff-puff figuráktól (akiknek szintén megvan a saját bájuk). A mellékszereplők közt sem nagyon van akár még szimpatikus sem, úgy értem, hogy még a jók oldalán sem nagyon.

"...Eltűnődött. Mikor is futott utoljára? Bár mindig kiváló memóriával büszkélkedhetett, erről a mozgástípusról nem voltak emlékképei."

VÉGRE egy "alapvető" kalandregény-sablont is sikerül megdönteni, ugyanis NINCS benne romantikus szál! :D

Dandan-Uilik romvárosa

A történet alakulása során rengeteg érdekes dolgot megtudhatunk a történelem néhány korszakáról és alakjáról. Főleg az első és a második világháború német alakjai, erőszakszervei tűnnek fel gyakran a könyv lapjain, persze egyáltalán nem rózsás képet festve róluk. Konkrétan annál a résznél, ahol az SS orvosok (Hygiene Institut der Waffen SS) ténykedéséről volt szó - bár igazából semmi olyat nem írt le, amit ne tudnánk már történelemóráról akár - majdnem rosszul lettem. Ezen kívül a germán mitológiáról, rúnákról, Ultima Thule-ról az árja faj feltételezett őshazájáról, a Thule Társaságról a nácik okkultista szervezetéről vagy az Ahnenerbe-ről (Ősök öröksége) Heinrich Himmler 1935-ben alapított régész-szervezetéről tudhatunk meg adatokat, érdekességeket.

"...Miért hívjuk fel a világ figyelmét arra, hogy nekünk németeknek nincs őstörténetünk? Nem elég, hogy a rómaiak nagyszerű épületeket emeltek, amikor a mi őseink még mindig vályogkunyhókban éltek? Himmler éppen kiásatja a vályogház falvakat, és lelkesen szökdécsel minden megtalált cserépedény és kőbalta körül. Csak azt bizonyítjuk ezzel, hogy mi még mindig kőhegyű lándzsákat hajigáltunk, és nyílt tűz körül guggoltunk, amikor Görögország és Róma a civilizáció legmagasabb fokát érte el. Igazság szeint jobb lenne, ha csendben maradnánk, de Himmler rohangál és lelkendezik. A mai rómaiak biztos betegre röhögik magukat a leletein." /Hitler/

Nils Strindberg leszál a léghajójával a sarkkörön

Ezeken túl persze még rengeteg történelmi érdekességet megtudhatunk - főleg német, okkultista és háborús témákban -, de ezeket most inkább nem spoilerezném el, de a téma szerelmesei nem fognak csalódni.
Közben - sokszor visszaemlékezések formájában - beutazhatjuk a fél Földet kezdve a Takla-Makán sivatagával, Dandan-Uilik elveszett városán keresztül, a belga Ypern-en, a béke városán át az Északi-sarkkörig bezáróan. Megismerhetjük több vitatott, de híres személy életének fontosabb (néha kitalált) állomásait (Svein Hedin, Karl Maria Wiligut) és néhány nem kritizált (nem náci) híresség például a könyv címében is szereplő Nils Strindberg élete is a középpontba kerül a rejtély kutatása közben. (Mellesleg a könyv olvasása alatt eszembe sem jutott, hogy Strindberg valóságos személy és az expedíciója is az volt - ráadásul pont a születésnapomon indultak el az Északi-sarkra!) :D

Egyszóval tehát a szereplőkkel és a történelmi részekkel minden rendben van, a rejtély végig lekötött teljesen, az író stílusa néhol kissé nehezen követhető (3-4 leíró résznél egyszerűen nem értettem, hogy mit látnak a szereplők), de a párbeszédek rendben voltak, a sztorivezetés teljesen érthető, logikai bakugrások csak kis számban fordultak elő. A szöveg az északi írókra - talán lehet mondani, hogy - jellemzően kissé borongós, sötét hangulatú, de az SS-es részeken kívül azért az olvasók remélhetőleg nem fognak rajta nagyon "befordulni" így sem. A könyvben nagyon kevés az erőszakos rész (persze megint az SS-t és a háborús részeket leszámítva), de nem is hiányzott sehonnan a plusz izgalomforrás, mert a nyomok követése közben üresjárat nem nagyon volt így sem. (Talán egy kicsit a belga és németországi részekben.) Az persze ugye senkit nem lep meg, hogy semmi nem az aminek látszik? Egy ilyen könyvben máshogyan nem is lehet! :)

Egy dologról még biztosan nem esett itt szó. Vajon mitől misztikus ez a krimi? Nos nem csak az ereklyék miatt amire vadásznak a szereplők és nem csak a nácik árja mitológia utáni érdeklődése miatt, hanem van benne egy - szerintem - elég kidolgozatlan paranormális szál, ugyanis az egyik szereplő médium (mondjuk), és a Túlvilág Kapuján túlról kap néha üzeneteket. Jobb lett volna enélkül a vonal nélkül az egész könyv, de elrontani így sem tudta, úgyhogy végülis együtt lehet élni ezzel a megoldással is. :)

"...A fajkutatók azonban ekkor kelepcébe kerültek. A Szovjetúnió megszállása minden elméletüket a feje tetejére állította. Ki hallott addig a csuvasokról, a mordvinokról vagy a tungúzokról? Ki tudta, hogy a sok népcsoport közül melyik zsidó? Lehet, hogy mind árják? A német köztisztviselők nem tudták a választ."

És hogy mi nem tetszett benne? Valamiért azt hittem, hogy majd egy expedíció fog bolyongani a nagy fehérségben és csőstül jönnek a sarki viszontagságok, kalandok (Az ilyen könyveket szeretem. Promotáltam már a Bátrak hajóját a blogon, ugye? Fogom még többször is! Olvassátok el! 10/10). Ehhez képest TALÁN 30-40 oldal ha játszódott a hómezőkön, szóval ilyen szempontból csalódás. Hogy miért gondoltam ezt? Fogalmam sincs, talán a borító miatt. :)

Ja, igen a külcsínről! A fentebb linkelt borítók láttán nyugodtan leszögezhetjük, hogy a miénk (a svéd eredeti egyébként) a legszebb. Egyszerűen jó fogni és a dombornyomás is igen tetszetőssé teszi (a gerince pedig nem rongálódik könnyen)! (Mondjuk a Carta Light sorozatba tartozó könyvvel nekem még problémám nem volt.)

A könyvért köszönet a Cartaphilus Könyvkiadónak!

Részlet a könyvből!

Értékelés: 7/10

Linkek:
Moly
Goodreads

Justin Cronin - A szabadulás

Justin Cronin - A szabadulás

(The Passage 01.)

Justin Cronin - The Passage
(The Passage 01.)  

Eredeti megjelenés: 2010.

Magyar kiadás: Cartaphilus Könyvkiadó 2010

Hossz: 840 oldal

Műfaj: poszt-apokaliptikus-horror
Fordította: Baló András Márton, Pék Zoltán

Tartalom:

„Gyorsan történt. Harminckét perc kellett ahhoz, hogy elpusztuljon egy világ, és megszülessen egy másik.”
Rákbeteg feleségének halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz a „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…

Justin Cronin (1962- )

Justin Cronin A szabadulás című poszt-apokaliptikus látomása egy ezer évet átfogó trilógia első része. A páratlan reklámkampánnyal beharangozott kötet megjelenését óriási várakozás előzte meg az USA-ban. Ennek megfelelően már a boltokba kerülésének hetében fölkerült a New York Times bestsellerlistájára, ahol egészen a negyedik helyig jutott.
Justin Cronin az Egyesült Államokban, New Englandben született. Második regénye, a Mary and O’Neil két díjat is hozott a szerzőnek, a Pen/Hemingway Awardot és a Stephen Crane Prize-t. Cronin jelenleg irodalmat tanít a Rice Egyetemen. Családjával a Texas állambeli Houstonban él.

„Az Őrség tagjai azt mondták, a hadsereg visszajön, és hoz még gyerekeket meg katonákat, de végül nem jött senki. A buszok és a teherautók elhajtottak, és amikor leszállt a sötétség, bezárták a kapukat, és felgyulladtak a fények, amik úgy világítottak, mintha nappal lenne, a csillagok nem is látszódtak. Micsoda látvány volt! Terrence és én kimentünk, hogy megnézzük, reszketve a hidegtől, és én tudtam, hogy amit mondott, az igaz. Mostantól itt élünk. Ott voltunk, együtt, az Első Éjszaka, amikor a fények kigyulladtak, és a csillagok kihunytak. És az azóta eltelt években, abban a sok-sok évben nem láttam többé a csillagokat egyszer sem.”

„Nem minden évben jelenik meg olyan könyv, mely lenyűgözi a megszállott regényolvasókat, akik valósággal a rabjává válnak, mert a műben olyan kitűnően ötvöződik a remekül kitalált történet és az egyszerű, mégis fenséges szöveg. Az idei évben ez az adomány Justin Cronin A szabadulás című regényében ölt testet. Olvassanak el csak tizenöt oldalt, és meglátják: képtelenek lesznek abbahagyni; olvassanak el újabb tizenöt oldalt, és meglátják: a történet rabul ejti önöket, hajnalig le sem tudják tenni a könyvet. Olyan mű ez, melynek élettelisége a szárnyaló képzelet legnagyobb epikus alkotásaival vetekszik. Mi mást mondhatnék még? Talán csak annyit: olvassák ezt a könyvet, és meglátják, a hétköznapi világ egyszerűen megszűnik létezni.”

Stephen King

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

 Imádom a vastag könyveket, de ez valamiért elborzasztott, mikor megláttam a boltban. De azért megvettem, mert a témája miatt kötelező vétel volt.

Nos nagyon röviden, 2010-ben olvastam sok jó könyvet, de talán ez volt a legjobb közöttük!

Alig várom, hogy kijöjjön a következő része 2012-ben és megtudjam, hogyan folytatódik a szereplők sorsa. Remélem azt is ugyan ilyen igényes formában (és méretben) adja ki a kiadó, mint ezt a kötetet.

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, kivéve, akit riaszt a sok vér és erőszak, ami a könyvben szerepel (de sosem öncélúan).

Zseniális!

A könyv filmjogai eladva a Fox 2000 filmstúdiónak, rendező Matt Reeves, a producer Ridley Scott!

Értékelés: 10/10

Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia 
Moly
Goodreads
Keményfedél
Könyvkukac
Amigalszanak