Andreas Eschbach - Összeomlás
Andreas Eschbach - AusgebranntEredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2011
Hossz: 550 oldal
Műfaj: thriller, sci-fi
Fordította: Varga Csaba BélaDíjak:
Kurd-Lawitz-díj, 2008
Tartalom:
Markus Westermann német komputerprogramozó egy jobb élet reményében érkezik az Egyesült Államokba, az álomállás ígérete azonban nem válik valóra. Kétségbeesetten keres valami más esélyt, hogy a „korlátlan lehetőségek földjén” mégiscsak megtalálja számítását. Ekkor találkozik egy osztrák kutatóval, aki új módszerével forradalmasítaná a kőolajlelőhelyek felkutatását és kiaknázását.
Markus egyszeriben nyakig merül az energiaipar sötét mesterkedésekkel teli világába, és kénytelen ráébredni, hogy az emberi civilizáció egy olyan krízishelyzet felé tart, mely gyökerestül forgathatja fel a fennálló társadalmi rendet. Mert ha elfogy az olaj, élethalálharc indul meg országok és szövetségek között, a technikai fejlődés leáll, és a Földön újra beköszönt a középkor.
Andreas Eschbach, A Jézus-videó és a Hajszőnyegszövők szerzője ezúttal egy lélegzetelállítóan izgalmas világvége-thrillerrel jelentkezik, amely mai, energiaínséges, kőolajfüggő világunkban a lehető legaktuálisabb kérdéseket teszi fel, hogy a maga irodalmi eszközeivel keressen rájuk válaszokat. Válaszokat, melyekre akár már holnap szükségünk lehet.
Markus egyszeriben nyakig merül az energiaipar sötét mesterkedésekkel teli világába, és kénytelen ráébredni, hogy az emberi civilizáció egy olyan krízishelyzet felé tart, mely gyökerestül forgathatja fel a fennálló társadalmi rendet. Mert ha elfogy az olaj, élethalálharc indul meg országok és szövetségek között, a technikai fejlődés leáll, és a Földön újra beköszönt a középkor.
Andreas Eschbach, A Jézus-videó és a Hajszőnyegszövők szerzője ezúttal egy lélegzetelállítóan izgalmas világvége-thrillerrel jelentkezik, amely mai, energiaínséges, kőolajfüggő világunkban a lehető legaktuálisabb kérdéseket teszi fel, hogy a maga irodalmi eszközeivel keressen rájuk válaszokat. Válaszokat, melyekre akár már holnap szükségünk lehet.
Andreas Eschbach idehaza - dacára, hogy nem az Összeomlás az első könyve, ami magyarul is elérhető - nem akkora név még, mint külföldön. Tudni kell róla, hogy a németajkú területek legsikeresebb bestseller sci-fi szerzője, könyvei folyamatosan ott vannak a szakma díjazottjai között. A Jézus-videó mellett a másik magyarul megjelent könyve a Hajszőnyegszövők volt. Erről a nagyszerű regényről márciusban volt szerencsém írni pár méltató sort. [A jövőben ennek jön a folytatása is (Quest) a Metropolis Mediától.] Az Összeomlás pedig ismét jó példája annak, miért lett ennyire sikeres a szerző világszerte. (Bár ezen könyvének angol változatát hiába kerestem, elvileg Burned Out a címe.)
Összeismerkedésem a könyvvel nem indult éppen simán. Mivel a borítónak bedőlve arra gondoltam, hogy itt egy poszt-apokaliptikus anti-Mad Max regényt fogok olvasni pár életben maradt szerencsétlenről, akik az olaj nélküli világban a romok közt bóklásznak, majd sorra elbuknak és elkezdődik az emberiség alkonya. Nos ez az, amiről nem szól a könyv. Pontosabban nem így szól erről.
 |
| Andreas Eschbach (1959 - ) |
Teljesen érthetően - és én bizony most remélem is, hogy a regény kedvéért kicsit negatívabban a valóságnál - meséli el ezekben a részekben a kőolajipari társaságok, az államok, uralkodók és a különböző titkosügynökségek köznapi ember előtt teljesen titokban tartott gazdaság-politikai megállapodásait, a különböző események, háborúk, merényletek történelmi összefüggéseit, (Miért szövetségese Szaud-Arábia Amerikának, mikor a szaudi nép körében Amerika a közellenség képe?; Miként lehetséges, hogy a szaudi uralkodócsalád 20.000 tagja(!) a világ legtehetősebb polgárai közé számít és országukban bármit megtehetnek, de a nép egy főre eső GDP-je a világon a legkisebb, és hogy Szaud-Arábia eladósodottsága a legmagasabb a világon?) illetve a kőolaj-kitermelés módszereit, szakmai fogásait és az olajmezők jelenlegi állapotát.A magam részéről vagyok annyira paranoiás (vagy naív?), hogy elhiggyem, amit a szerző a könyv előtti megjegyzésében ír, miszerint a könyvben szereplő puszta - kétségbe ejtő - számadatok bizony valósak és bárki megtekintheti őket (persze már amelyiket), és a történelmi adatok sem a képzelet szüleményei (persze a tények mögötti spekulációk, összeesküvés-elméletek már más tészta).
Emiatt a paranoiás látásmódom miatt gondolom azt is, hogy egy ilyen gazdasági thriller, ami ennyire a szeme előtt van mindenkinek (mondom, még az iskolában is erről tanulunk földrajzon), szó szerint sokkal félelmetesebb, mint egy zombi-apokalipszises horror (amit imádok egyébként), vagy egy idegen inváziós sci-fi (amit szintén imádok) mű. Az Összeomlást olvasva - pedig az első felében a könyvnek, csak a feszültség mesteri fokozása és a tények (felének) ismertetése történik - már azon kezdtem el gondolkodni, hogy venni kéne egy fegyvert, hogy meg tudjam védeni a családot, vagy legalább a ház energiaellátását átállítani napelemesre és beszerezni pár mezőgazdasággal és kenyérsütéssel foglalkozó könyvet (és vetőmagokat), és háztáji állatokat valamint kitanulni a háztáji gazdálkodás csínyját-bínyját - biztos ami biztos, felkészülve a jövőre.Egyszóval, nem vagyok földrajztudós és nem tudom, a könyv pesszimista jövőképe mennyire valós (és mennyire lefutott ügy az alternatív energiaforrások jelenlegi "használhatatlansága" / kihasználatlansága), de ha egy könyv ennyire elgondolkoztatja az embert - miközben remekül szórakozik egyébként a csavaros és jól kitalált történeten is -, akkor le kalappal, maximálisan elérte a célját.
A masszívan thrilleres történetre egyébként jórészt alig-alig lehet rásütni a sci-fi jelzőt, de azért a vége már mindenképpen az, és pár tudományos módszer is (pld. az oztrakció) túl jól hangzik ahhoz, hogy feltétlenül igaz legyen - és a neten sem találtam róla említést sem.
A könyvet fajsúlyos témája ellenére is falni lehet, az olvasót egy pillanatra sem engedi el, az írás stílusa könnyen emészthető, mégis - sajnos túlzással persze, hiszen ismerve önmagam és a többi embertársam alapvető gondolkozásmódját, tudom, hogy ez majdhogynem lehetetlen - szinte már életmód- és szemléletmódváltásra ösztönző. A sok szereplő különböző idősíkokban felváltva mozgatása sem fárasztó, mindig azonnal tudni lehet, épp ki van a középpontban. Ezen szereplők háttere a könyvben történetük fontossága szerint van jobban vagy csak kevésbé kidolgozva. A gőzerővel pörgő történetet nem szakítják meg minduntalan fölösleges - unalmas - karakterfelépítéssel foglalkozó részek. A történelmi visszatekintéseket én nem sorolnám ide, mert bár a történet előrehaladását nyilván megszakítják, de ezek a részek, még azok is, ahol - a könyvet még nem olvasók számára legalábbis biztosan riasztóan hatóan - csak a száraz(abb) adatokat kapjuk [olajmezők hozama, elhelyezkedése, élettartama, politikai tárgyalások az amerikai és a szaudi elnök közt a világháború után, stb.], jószerével a könyv legérdekesebb részei. A főbb szereplők közül jellemre nem feltétlenül mindannyian szimpatikusak, de hát ez így van a valóságban is, ugye.
A könyv stílusa miatt - "gazdasági-apokalipszises" - persze nagy fegyverropogásra, jól ismert thrilleres fordulatokra (bérgyilkosság, autós üldözések, stb.) most ne nagyon számítson a jövőbeni kedves olvasó, mert bár nyilván lehetett volna erre a ponyvásabb irányba is elvinni a könyv cselekményét, az író most nem az egyszerűbb utat választotta.
A könyv központi kérdése mellett, hogy vajon mi lesz velünk - esetleg a gyermekeinkkel - a kőolajszármazékok nélkül, manapság nem mehet el senki, aki felelősségteljesen gondolkozik. A könyv által adott - logikus - válaszoktól pedig az olvasóban néhány pillanatra biztosan meg fog fagyni a sz...
A könyvet fajsúlyos témája ellenére is falni lehet, az olvasót egy pillanatra sem engedi el, az írás stílusa könnyen emészthető, mégis - sajnos túlzással persze, hiszen ismerve önmagam és a többi embertársam alapvető gondolkozásmódját, tudom, hogy ez majdhogynem lehetetlen - szinte már életmód- és szemléletmódváltásra ösztönző. A sok szereplő különböző idősíkokban felváltva mozgatása sem fárasztó, mindig azonnal tudni lehet, épp ki van a középpontban. Ezen szereplők háttere a könyvben történetük fontossága szerint van jobban vagy csak kevésbé kidolgozva. A gőzerővel pörgő történetet nem szakítják meg minduntalan fölösleges - unalmas - karakterfelépítéssel foglalkozó részek. A történelmi visszatekintéseket én nem sorolnám ide, mert bár a történet előrehaladását nyilván megszakítják, de ezek a részek, még azok is, ahol - a könyvet még nem olvasók számára legalábbis biztosan riasztóan hatóan - csak a száraz(abb) adatokat kapjuk [olajmezők hozama, elhelyezkedése, élettartama, politikai tárgyalások az amerikai és a szaudi elnök közt a világháború után, stb.], jószerével a könyv legérdekesebb részei. A főbb szereplők közül jellemre nem feltétlenül mindannyian szimpatikusak, de hát ez így van a valóságban is, ugye.
A könyv stílusa miatt - "gazdasági-apokalipszises" - persze nagy fegyverropogásra, jól ismert thrilleres fordulatokra (bérgyilkosság, autós üldözések, stb.) most ne nagyon számítson a jövőbeni kedves olvasó, mert bár nyilván lehetett volna erre a ponyvásabb irányba is elvinni a könyv cselekményét, az író most nem az egyszerűbb utat választotta.A könyv központi kérdése mellett, hogy vajon mi lesz velünk - esetleg a gyermekeinkkel - a kőolajszármazékok nélkül, manapság nem mehet el senki, aki felelősségteljesen gondolkozik. A könyv által adott - logikus - válaszoktól pedig az olvasóban néhány pillanatra biztosan meg fog fagyni a sz...
A könyvért köszönet a Metropolis Media Kiadónak!
Értékelés: 9/10
Interjú a szerzővel a könyvről (angolul): Energy Bulletin
Andreas Eschbach - Ausgebrannt (3SAT - német nyelvű)
