A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokumentum-regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokumentum-regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 28., vasárnap

Bari Máriusz (D4m4g3) - Damage Report


Bari Máriusz (D4m4g3) - Damage Report

Eredeti megjelenés: MangaFan, 2012
Műfaj: dokumentum-regény, sci-fi, cyberpunk, internet, technika, japán, manga, future, tudomány
Hossz: 412 oldal

Tartalom:
A DAMAGE REPORT a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk. Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást? Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között?
Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.




Bari Máriusz
Tegnapelőtt óta a fenti könyv kibővített EBOOK változatát a szerző ingyenesen elérhetővé tette bárkinek, akit érdekelnek a könyv témái. Hiszen DAMAGE szerint az információ ingyenes és mindannyiunké.

Aki az elmúlt évtizedben otthonosan mozgott a főváros éjszakai életében, biztosan összefutott már Máriusszal egy-két-sok partin, ahol akár mint szervező, akár mint fellépő vagy csak látogató volt jelen. Mert ő tényleg ott volt mindenhol - ezt személyesen garantálhatom, hiszen többször is volt szerencsém vele - jobbára hajnal felé - beszélgetni mindenféle témákról, amik épp eszünkbe jutottak. Az "alternatív" fiatalság legnagyobb magyar underground közösségi és zenei portálának, az azóta békés jobblétre szenderült LD50-nek is alapítótagja volt. [RIP]

Annyiban rendhagyó most ez a poszt, hogy a könyvet - bevallom - még nem olvastam, de fogom, és látatlanban is elhiszem, hogy érdemes a figyelemre. A PDF file-t bárki bárhová feltöltheti, nincs jogvédelem alatt. Elolvasása legális, szóval egy próbát megér - már csak szerteágazó témái miatt is.

Valószínűleg még visszatérek egy hosszabb poszt erejéig a könyvre.

2013. április 23., kedd

Hahner Péter - A Vadnyugat


Hahner Péter - A Vadnyugat
20 hős, 20 talány

Eredeti megjelenés: Animus, 2012
Műfaj: életrajz, történelem, dokumentum, néprajz, művelődéstörténet
Hossz: 384 oldal

Tartalom:
Indiánok, cowboyok, kalandorok, kontinenst átszelő postakocsik, dübörgő bölénycsordák mellett zakatoló gőzösök… A Vadnyugat története számos regényírót és filmrendezőt megihletett már. De úgy történt-e minden, ahogyan azt könyv- és filmélményeink alapján tudni véljük? Valójában milyen ruhában járt egy vérbeli cowboy? Hány bölényt ölt meg Buffalo Bill? Milyen látomásai voltak Ülő Bikának a sorsdöntő összecsapás előtt? Mennyire gazdagodtak meg az aranyásók? Milyen szerepet játszott ez a távoli és rejtelmes vidék az Egyesült Államok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében? Minderre választ kaphatunk ebben a mítoszok és legendák mögé néző, lebilincselően érdekes könyvben.

Hahner Péter történész a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője. Több francia és angol klasszikus történelmi művet és életrajzot ültetett át magyarra. Most megjelent könyve a tizennegyedik önálló kötete. Korábbi munkái Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkoztak, s ő a szerzője a nagy sikerű 100 történelmi tévhit és Újabb 100 történelmi tévhit című köteteknek. A történelem iránt érdeklődők a Rubicon című folyóiratban is rendszeresen találkozhatnak írásaival.






Tipikusan az a könyv, aminek első ránézésre semmi keresnivalója a Profundus Librumon, de néha még én is kitekintek a fantasztikus témájú művek mögül. Mivel az egyik kedvenc korszakom és helyszínem - a Sötét Középkor mellett - a Vadnyugat és tágabban Amerika felfedezése (1492) óta a kontinens északi részén élő népek rövidke történelme a XX. századig bezárólag, ezért mióta megláttam a boltban a kötetet, már csak az volt a nagy kérdés, hogy mikor fogok végre írni erről a könyvről.

Hahner Péter (1954-)
Eddig Hahner Péter (1954 - ) történésztől egy könyvet sem olvastam ugyan, de már több mostanában megjelent könyvével szemeztem. A 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod (2010) és az Újabb 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod (2011) című könyvei is érdekeseknek tűntek. Az utolsó "akadály" kettőnk közt abban a pillanatban dőlt le, mikor a spagetti-westernekből és Karl May regényekből évtizedek óta szeretett és ismertnek vélt vidék történelmét vette górcső alá legújabb szerzeményében. A tanár úr most negyven rövid, illetve közepesen hosszú, élvezetes stílusban leírt értekezésben bizonyítja be, hogy bizony vannak még hiányos foltok az ismereteinkben, nem is kevés.
Amerikai "indián" törzsek

A könyv olvasása során megtudhatjuk, hogy a ma az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó területek 1607 - az első fehérek alapította és fennmaradt kolónia, Jacksontown - óta számított történelme a véres háborúk, népirtások és üldöztetések sora mellett a makacs közemberek akaraterejének, kitartásának és erőfeszítéseinek - azt kell mondjam - dicső diadala. Történelmi távlatból nézve valószínű, hogy minden földrész minden államáról lehetne hasonlóan sztorizgató, az érdekes részeket előtérbe emelő történelmi művet csinálni, de akkor mégis hol vannak ezek a könyvek? Biztosan léteznek, de velem csak nagyon ritkán jönnek szembe. [Talán a volt magyarországi angol nagykövet - Bryan Cartledge (1931) - ilyen lehet, aki annyira megszerette az országunkat, hogy két (angol nyelven is elérhető) könyvet is írt a történelmünkről. (Megmaradni, és a Trianon egy angol szemével). Az asszonyka kedvenc történésze, ő ajánlotta nagyon, szóval ha tévednék a stílusát illetően, őt okoljátok! ;-)]

Indián rezervátumok napjainkban


Már rögtön az első fejezetben rengeteg információt nyújt Hahner, amikor az indiánok - már az elnevezés is eleve hibás és túlzottan egyszerűsítő - közti kultúrális különbözőségről mesél, majd a területi eloszlásukról térképet is kapunk. A kontinens benépesüléséről meglepő módon pontosat nem tud senki (Kr. e. 10.000 (de akár 48.000 is lehetséges)), ahogy a pontos számukról sem - a fehérek eljövetele előtt egymillió és tízmillió között lehetett valahol -, így az indián kultúrák őskorából egy nagy ugrással el is jutunk hirtelen Pocahontasig, és az 1607-es esztendőig. (A dél-amerikai spanyol hódítás kora (1492-15XX-ig) néha említés szintjén még felmerül, de nem kell izgulnia az egyszeri érdeklődőnek, hogy - Winnetou és a cowboyok történetei helyett - a történelmi korszakok iszonyatos mélységeibe kell lemerülnie.
Amerika 1860-ban

A könyvet olvasva hamar rájöhetünk, hogy egy fejezet egy általános kérdést körüljárva - Hogyan éltek a gerendaházakban? - ismertet meg minket a lehető legélvezetesebb formában a korszakra illetve az épp tárgyalt területre hatást gyakorló néprajzi, politikai, vallási vagy történelmi ismeretekkel. Sok olyan apró furcsaság kapott magyarázatot ahogy haladtam előre a könyvben, amiket igazából sosem értettem, az utána nézés vagy egyszerűen a témán való gondolkodás meg rendszerint elmaradt, de mindig is érdekeltek. Nagyszerű példa, hogy hogyan, miért - és mikor - lettek az államhatárok nyílegyenesre kijelölve, vagy hogy mi a különbség egy állam (mint például Texas) és a már fehérek által szintén elfoglalt - a "békebírós" filmekből ismerős - territóriumok közt. Ennél jóval komolyabb témákat is érint persze a könyv. Például, a britek, franciák és spanyolok mellett az oroszok, a svédek és a hollandok is megpróbálták kihasítani a saját szeletüket az "amerikai tortából", és - kinek másnak, mint az oroszoknak -  ez hosszabb időre sikerült is. Vagy az Antonio López de Santa Anna mexikói diktátor seregei ellen vívott amerikai-mexikói háború, aminek a végén 1847.09.14-én "először vontak fel amerikai zászlót egy idegen állam fővárosában". Az igazán meghatározó történelmi események - például a függetlenségi háború vagy az észak-déli polgárháború - pedig egészen természetes, hogy nem maradhattak ki a kötetből.
Amerika 1839-ben
(Azért raktam be a két térképet, hogy lássátok, 21 év alatt mennyit változtak a nyugati részen a határok)

A "páros" fejezetekben ezzel szemben egy szimbolikus alak - indián vagy fehér vegyesen - életének színes, izgalmas vagy akár sorsfordító eseményei elevenednek meg. A harcokkal vagy épp felfedezésekkel teli élettörténetek olvasása során tisztább képet kapunk a kor határvidéki embereinek gondolkodásmódjáról, küszködésekkel és tragédiákkal sűrűn átszőtt mindennapjaikról. Ledől a mogorva, emberkerülő pioneer-ok mítosza, de nem kell izgulni, emellett a régről ismert történelmi alakokról szóló eddigi ismereteinket új dimenzióval bővíti és új "hősöket" - politikusokat, szerencsevadászokat sőt egyszerű farmereket -, is megismerhetünk. Életük felidézése közben mérhetetlen sok apró anekdotikus információt tudunk meg olyan személyekről, akik életük bizonyos szakaszában kapcsolatba kerültek hősünkkel. Egyik személyes apró kedvencem (sok más mellett) - persze a katonás, hősies-faktora miatt - a Defiance-erőd (Kihívás-erőd) névadásának körülményei.
Amerika történelme 1492-1750 (akiknek nincs ideje történelemkönyvekre)

Amerika történelme 1750-2010

A könyv végén lévő filmajánlóért - mindet beszerzem, ami még nincs meg! - és kronológiai áttekintésért, valamint természetesen a könyvben szereplő térképekért és grafikákért pedig külön köszönet illeti a szerzőt/kiadót, mint ahogy a fogalomtárért is. Remélem sikerült átadnom, hogy remek könyvet olvastam. Nem pontozok már a blogon, de ide eldugok egy 10/10-et. Egy mondatot sem untam a könyvben, és olvasás közben észrevétlen még tanultam is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet vagy a Vadnyugatot illetve az itt játszódó történeteket. Gratulálok!

A könyvért köszönet az Animus Kiadónak!

Alfred Jacob Miller (1810-1874) vadnyugati képei
Alfredo Rodriguez vadnyugati galériája


George Washington átkel a Delaware folyón
Megskalpolt fejvadász
Wyatt Earp (és társai)
Az 1862-es Dakota-háború menekültjei

Mormon úttörők 1847-ből



2013. április 17., szerda

Leslie Watkins & David Ambrose - Összeesküdt ellenségek

Leslie Watkins & David Ambrose - Összeesküdt ellenségek

Leslie Watkins & David Ambrose - Alternative 3
Eredeti megjelenés: 1978
Magyar kiadás: Pannon Könyvkiadó, 1993
Műfaj: dokumentum, sci-fi, thriller, átverés (hoax)
Hossz: 218 oldal
Fordította: Seres Iván
Linkek:
A teljes könyv angolul

Tartalom:
Azonosítatlan repülő tárgyak nyomába erednek a pilóták, de hamarosan szem elől veszítik őket. Űrhajósok különös benyomásai a Holdon: jártak volna itt előttünk emberek? Kiváló képességű szakemberek eltűnnek, mint a kámfor, de továbbra is küldenek haza leveleket. Tucatjával tűnnek el háziállatok és hétköznapi emberek, mások felbukkannak, s fogalmuk sincs róla, honnan is érkeztek. Kiszáradás vagy újabb vízözön fenyegeti a Földet? Ezek a látszatra egymástól független tények mind-mind apró, de árulkodó mozaikdarabkák, melyekből egy valószínűtlen méretű, nemzetközi terv sejlik fel: az emberiség jobbik részének elköltöztetése a katasztrófa felé száguldó Földről. Egy angol televíziósdokumentum-adás nyomán kötetünk szerzői merész, mégis valószínű következtetésekkel leplezik le az összeesküdt hatalmak e roppant tervének iszonyú embertelenségét.




1977.06.20-án csak H. G. Wells Világok harca című regényéből készült, Orson Welles rendezte 1938-as rádiójátékhoz mérhető - amikor a mit sem sejtő hallgatókkal elhitették, hogy UFO-k támadják épp a Földet - sokként rázta meg Nagy-Britannia tévénéző lakosságát a Sceptre Television Science Report címre hallgató tudományos műsorának egyik adása. Ebben az ominózus részben, ami Alternative 3, azaz a "3-as számú változat" címen futott, neves tudósok és oknyomozó riporterek álltak elő azzal a megdöbbentő leleplezéssel, hogy az amerikai és az orosz nagyhatalmak közösen (titokban) épp a Mars kolonizálását végzik. Az ok: a Föld széndioxid szintjének megállíthatatlan növekedése miatt biztosan bekövetkező, emberi civilizáció kipusztulásának megakadályozása. A módszer: "agyelszívás", vagyis tudományos területeken dolgozó emberek eltűntetése és Marsra költöztetése, rabszolgámunkára használt "közönséges" emberek tömeges elrablása, az Alfa Holdbázis Arkhimédesz-bázis és a Cassini-bázis felépítése a Holdon, valamint telepátiával elkövetett öngyilkosságoknak feltüntetett gyilkosságok. A műsor sugárzása után persze villámgyorsan jött a hivatalos cáfolat, hogy az egész csak egy ugratás, egyenesen Bolondok Napi tréfa volt csupán (a felvételt ugyanis 04.01-én rögzítették).

A könyv szerzőpárosa 1978-ban jelentette meg művét, ami azt kell mondjam, elég jól sikerült. A dokumentum-regény manapság már a szenzációhajhász tévéadásokból jól ismert módon, a drámai hatást egyre fokozva, eleinte a kevésbé lényeges információkat csepegtetve - és közben folyamatosan a mézesmadzagot húzva előttünk, hogy lesz még itt sokkal durvább is! - jut el a végső, az ULTIMATE TERROR-hoz. Közben lehallgatott telefonbeszélgetésekből, az Északi-sark jégpáncélja alatt 64 méterrel lévő atom-tengeralattjárón folytatott szuper-titkos nemzetközi megbeszélések átirataiból, TOP SECRET jelentésekből és gondos nyomozati munkával összeszedett apróságokból végül egységes egésszé összeálló történetet ismerünk meg.

A mű stílusa szórakoztató, olvasmányos, sőt - a néha felfedezhető, egymásból nem következő, sőt össze sem igen függő, mégis ok-okozati kapcsolatba állított random eseményeket leszámítva - sokszor érdekes, izgalmas és elgondolkoztató. Mint a legjobb, leginkább hihető összeesküvés-elméletes teóriákban, az igazság magja - sőt talán több is -, itt is valós eseményeken és információkon alapul. Ezért is nehéz megcáfolni a jól kidolgozott elméleteket, hiszen több hiteles adatnak utána lehet nézni. A könyv hátulján "politikai nyomásra" feltüntetett 'spekuláció' szócskát, és a tévéadás után kiadott cáfolatot pedig könnyű egy legyintéssel elintézni, hiszen a bizalom a médiában és a politikusokban már rég megrendült annyira, hogy az utca embere nagy bölcsen, a fejét rázva beletörődve suttogja kedvenc kocsmájában ivócimborájának: "Persze, még SZÉP hogy tagadják! Nem mondanak nekünk EZEK semmit."

A '90-es évek profitorientált magyarországi könyvkiadására jellemzően persze a magyar kiadáson sehol nincs feltüntetve, hogy nem valódi dokumentum-regény a könyv, inkább izgalmas thriller, esetleg egy Blair Witch Project-szerű, jól kitalált ugratás. Nem meglepő módon a film és a könyv a hivatalos cáfolat ellenére is az összeesküvés-junkiek kedvelt műve lett. A hasonló stílusú műveiről ismert Jim Keith Casebook on Alternative 3: Ufo's, Secret Societies and World Control című könyvében egyenesen vitába száll a cáfolattal és kiemeli a könyv teljes mértékben bizonyítható részeit. Igazán nehéz dolga ráadásul nincs is, hiszen az eltelt idő (a könyv első eseményei az '50-es években játszódnak) alatt bebizonyosodott néhány manapság már evidensnek tűnő dolog. Például, hogy az üvegházhatás és az emberi túlnépesedés bizony nem légből kapott, csak sci-fi regényekben szereplő ötlet csupán. (A könyvben még a 2000-re jósolt népességi adatok is helyesek.) Szintén bizonyított tény már, hogy az üvegházhatás miatt a Föld átlaghőmérséklete emelkedik ugyan, de mégsem ez lesz a fő problémánk - először -, hanem a tengerszint emelkedése. (Itt egy érdekes cikk a témában.) Az illegális emberkísérletek ténye (az SS katonaorvosainak látványos leleplezése óta legalább is) szintén nem fantasztikum, hanem sajnos valóság. Az egészséges embereken titkos laboratóriumokban (a könyvben elmegyógyintézetekben) végzett pszichosebészeti kezelések, amiknek a célja egy irányítható "rabszolga"-faj megalkotása innen már csak egy tyúklépés, főleg ha belátjuk, hogy a paranormális jelenségek kutatása (telepátia, spontán öngyulladás, stb.), tanulmányozása mennyire felkapott téma már egy jó ideje - és a politikai vezető(in)k is mennyire elégedettek lennének egy birkamód irányítható lakossággal. Vagy nem? :) Az Edward Uhler Condon asztrofizikus professzor által vezetett - állampolgári nyomásra felállított, az egyre sokasodó "repülő csészealj"-észlelések körüli eseményeket vizsgáló - bizottságról szóló adatok is - legalább Wikipediás szinten - helytállóak.

A Mars - "Máma má ott vagyunk má?"
A cáfolhatatlan tények mellett azért - az internet korában már könnyen leellenőrizhető - hibás adatok és következtetések is szép számmal szerepelnek a könyvben. Szerintem például az 'egyes változat'-nak is nevezett módszer messze kevésbé drága, veszélyes vagy etikátlan, mint a hármas, arról már nem is beszélve, hogy az utána felmerülő problémák megoldására is lenne még pár száz évünk. A gyilkosságok, eltűnések és a kormányzati összeesküvések pedig önmagukból fakadóan ellenőrizhetetlenek. A holdbázisok és az 1962-ben a Marsot elért - és ott belélegezhető levegőt találó - telepesek léte pedig egyenesen megmosolyogtató. (Ha mégis igaz lenne, akkor pedig... damn you, NASA!) Viszont a könyv jó táptalaja lehetett az írók mellett - Ken Mitchell írt 2003-ban egy felejthetőnek tűnő techno-thrillert Alternative 3 címmel, aminek a hátterét adja a Watkins könyv - Hollywood forgatókönyvíróinak is. A könyv eseményeihez megszólalásig hasonló részek időről-időre feltűnnek a '80-as, '90-es évek mozifilmjeiben.

Nem tagadom, valamennyire kedvelem a paranoiás összeesküvés-elméleteket, bár a legelszálltabb ideáktól simán távol tudom magam tartani. Annyit biztosra veszek mindenesetre, hogy a világ nagyhatalmi vezetői finoman szólva kozmetikázzák azokat a híreket, amik - szerintük - "csak a nyugalom megzavarására valók", és amiktől a polgárok reakciója várhatóan kilépne a békés mederből. Szerintem tévednek, de úgy is tudjuk jól, hogy a politikusok (és a MULTIK) mind rosszak! (Igaz, Misi? ;-) ). Az Összeesküdt ellenségek címre keresztelt "átverőkönyv" pedig - hibái ellenére is - tetszett és jól elszórakoztatott még ma is. 

A teljes Alternative 3 film (angolul)

2011. december 29., csütörtök

Max Brooks - World War Z - Zombiháború

Max Brooks - World War Z - Zombiháború

Max Brooks - World War Z: An Oral History Of The Zombie War 
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011
Hossz: 405 oldal
Műfaj: horror, dokumentum-regény, disztópia, sci-fi
Fordította: Pásztor Zoltán

Tartalom:
A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.
Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatársaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról, és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.
Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják egyes olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.
Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Rövid értékelés - spoiler mentesen:
A szavazatok alapján Max Brooks - Word War Z könyve érdekelte most a legjobban az olvasókat itt a blogon, és mivel engem is nagyon izgatott, hogy milyen lehet egy zombikról szóló KÖNYV, ami a szó szoros értelmében nem is horror, hanem DOKUMENTUM-REGÉNY, egyáltalán nem esett nehezemre előre venni az olvasmányos listámon.

Max Brooks (1972 - )
A könyv a meg nem határozott nagyon közeli disztópikus jövőben játszódik (vicces, de igazából már a múltban, hiszen Fidel Castro még él a könyvben, miközben ugye már 2008-ban meghalt - [lehet, hogy az Alpha egységek elvégezték a feladatkat, és nem robbant ki a járvány???]), a kb. 10 éves Első Zombi Háború után. A tartalom meglepően jól összefoglalja, mi vár ránk a könyvben. Az emberiség legyőzte az élőhalott veszélyt, na de milyen áron? A háborúról szóló jelentése miatt a szerző meginterjúvol jópár túlélőt, akik valahogy túlélték az apokalipszis-szerű háborút. A közvetlen, személyes hangvételű jelentést azonban az ENSZ kérésére statisztikai adatok szintjére átírja, a kimaradt sztorikat könyvbe rendezve kiadja, hogy sose feledjük, hogy zajlott ez az egész háború.
Ennyi van a 3 oldalas előszóban, onnan pedig gyakorlatilag egy interjú-kötet az egész könyv mondjuk Havas Henrik stílusában. Párbeszéd nincs, csak a szerző kérdései és narrálása, hogy az intejúalany beszéde közben milyen metakommunikációs jeleket használ - valamint természetesen a kérdezett válaszai.

Huhuhúú, de rosszul hangzik ez egy igazi (túlélő)horror-ra, vagy akcióra váró könyvolvas számára!!! Igaz?!
Az hát, de ne szaladjunk messzire azért, mert SEMMI PROBLÉMA nincs ezzel a formával, sőt!

Először is, a maradék 400 oldal tömény izgalom, amit az épp interjúvolt (elég sok) szereplő egyes szám első személyű háborús elbeszélései garantálnak. Van a megkérdezettek közt természetesen sok politikai vezető, hivatásos katona, de rengeteg a sors által véletlenszerűen kiválasztott túlélő-civil is, mint például, űrhajós, vak kertész, mélytengeri búvár, őrült gyermek, ortodox pap, hacker, tv-s celeb, harcikutya kiképző és még sorolhatnám napestig. A szereplők történetei által bejárhatjuk konkrétan az EGÉSZ világot (Magyarországot a Diósgyőri vár (és védői) képviselik nem túl nagy sikerrel) Észak-Korea, Japán, Amerika, Kuba, Kína, Antarktisz, Franciaország, Dél-Afrika, Nemzetközi Űrbázis, hogy csak pár helyszínt említsek. 
A történetek nem meglepő módon a zombi-ember háború csatáinak felelevenítéséről szólnak, a technika hatástalanságáról, az országok bukásáról, a nélkülözésről, az átélt borzalmakról, az emberiség gerincének megroppanásáról, valamint - persze, de nem bántóan buta módon - az emberi nagyságról és küzdeni akarásról. 
A könyv 15. oldalán tudtam már kb., hogy ez nagyon fog tetszeni, izgultam végig, hogy most mi  lesz, hogy lesz, pedig ugye az elején kiderül, hogy győzünk, szóval igazán lehetett volna nyugodtabban is olvasni, de nem ment. Ezek a rövid - általában 2-10 oldalas - történetek annyira jól kitaláltak és megírtak - legalábbis nekem nagyon tetszettek, hogy szinte elfelejtettem, hogy nem egy második világháborút feldolgozó valóságos borzalmakról szóló interjúkötetet olvasok, csak egy fikciót, és ezt nagyon kevés könyvnél éreztem. 

Miről nem írtam még egy zombiháborúval foglalkozó könyvnél?
Ja, a zombikról! Pont olyanok, mint a filmekben. Többször mondtam már, hogy ők a kedvenceim, nem tudom miért. A vámpírok nem mozgatnak meg bennem semmit, hiába van ez a nagy hype körülöttük már évek óta. A filmek is gyengék általában amik róluk szólnak, na de a zombik és a róluk szóló filmek... az igen! 
Szóval lassúak, buták, mérhetetlenül sokan vannak, erősek, csak akkor "halnak meg", ha elpusztul az agyuk és meg akarnak minket enni! Pont ahogy szeretem őket.
Viszont a könyv is miattuk veszített el 1 pontot. 
Az egyik fő motívum volt a könyvben a tengerből támadó zombik, amivel nem is lenne semmi bajom, de az egyik történetben egy atomtengeralattjáró merül le az óceán fenekére olyan szintre, ahol már félő, hogy a tengeralattjáró nem bírja a nyomást és összeroppan. Ott találkoznak az óceán fenekén vonuló zombi-hordákkal!
WTF!!!
Hát azért az ő fejük is szétmegy simán akkora nyomáson, ilyen tekintetben nem természettfeletti lények. Ez oltári nagy baromság, amit nem ment az a tény, hogy persze az egész könyv is az (bár persze roppantul szórakoztató is mellette)! :D
Van még benne pár apró butaság, de ezen kívül olyan, ami rontaná az értékelést, nincsen, persze azért nem árt kicsit nyitottnak lenni a dologra. - Na jó, egy példa: hogy lettek ennyien és mitől lett zombi az első? Már az elsőkre is gyorsan és azonnal ráment a katonaság, de nem tudták megállítani azt a kevés zombit? Aztán meg "simán" a több milliárdot?

Külön tetszett még benne, hogy mikor már vége volt az egész háborúnak, jön még pár olyan történet, amik a háború utáni életet mutatják be, roppant hangulatosan:

"...Múlt héten legénybúcsút tartottunk az egyik szomszéd srácnak. Elkértük a környék egyetlen működő DVD-lejátszóját meg egy-két békebeli pornót. Az egyik jelenetben Lusty Canyont három ürge sorozta egy ilyen gyöngyházmetál BMW Z4 kabrió motorháztetőjén, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ma már biztos nem gyártanak ilyen fasza verdákat."

Értékelés: 9/10

A könyvből már forgatják a filmet - talán Brad Pitt főszereplésével -, amit már az eddigieknél is sokkal jobban várok! Ebből szenzációsan jó (de legalábbis iszonyúan látványos) zombifilmet lehetne csinálni, amelyek telis-tele lehetnének látványos tömeg(pusztító) jelenettel, iszonyú méretű zombi hordákkal, látványos csatákkal. Remélem nem fogunk csalódni jövőre a mozikban!

Részletesebb webes ajánlók: