Stephen King - 11/22/63

Stephen King - 11/22/63

Stephen King - 11/22/63
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Európa, 2012
Műfaj: misztikus, történelmi fikció, dráma, romantikus
Hossz: 1136 oldal
Fordította: Szántó Judit
Díjak:
World Fantasy-díj jelölt, 2012

Tartalom:
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.

Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása, gyilkosságok. Jake-George nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban az idő előre haladtával egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.

Stephen King most is elemében van, fantáziája korlátlan, szereplői és miliői hitelesek, legújabb regénye pedig letehetetlen.

Stephen King (1947-)

Stephen King – a horror-fejedelem – munkássága és jelentőssége már régóta messze túlhaladja azt a szintet, amit azon olvasók feltételeznek róla, akik a „horror” kitétel, magyarul skatulya miatt könyveitől azonnal viszolyogva fordulnak el. (Bár King népszerűsége vitathatatlan, nem kell féltenünk, hogy felkopna az álla, ilyen olvasók igenis léteznek. Magam is ismerek közülük párat.) King viszont horror valamint fantasy, életrajzi, stb… művei mellett igazi drámai mélységű szinte tisztán szépirodalmi műveket is írt már. Elég, ha csak az A remény rabjait vagy az Állj mellém! című kisregényére gondolunk. A misztikum esetleg ezekben az írásokban is helyet kaphat, mint az Atlantisz gyermekeiben például, ám karakterei, írásmódja és leírásai bármelyik szépírónak dicséretére válnának. Legújabb, bár 1971 óta folyamatosan érlelt – monstre - könyve, a 11/22/63 is ezt a vonalat követi.

A 11/22/63 ugyanis nem horror, sőt a fantasztikum irodalmának egyéb zsáneréhez is csak annyiban kapcsolatos, hogy a több mint 1100 oldal nagyjából öt százalékábanban (az elején és a végén) valóban van szó időutazásról. A könyv többi részére inkább a történelmi környezetben játszódó romantikus dráma jegyei illeszthetők rá legkönnyebben. A történelmi résznél még az „alternatív” kitételt is túlzónak érzem, lévén, hogy a könyv majd egészében a történelmileg – nagyjából legalábbis – valós, jól ismert Amerikában vagyunk 1958-63 között. Politikai thrillernek sem neveznék azonban egy olyan művet, amin nem nagyon lehet izgulni, sőt akciósabb rész sem nagyon van benne (talán két verekedést leszámítva), és a politika is inkább csak érintőlegesen van benne egy-egy beszélgetés, visszaemlékezés vagy újságcikk apropójából, valamint még az egyébként mindig nyerő összeesküvés elméleteknek is búcsút mondhatunk. Szerencsére ez Kingtől inkább csak meglepő, mint valódi aggodalomra okot adó tény. Bár csalódást ezúttal sem okozott, azért pár borzongásra éhes horror-fan esetleg csalódottnak érezheti majd magát.

"...ha már vajazol, vastagon kend!"

Az időutazással és hatásaival foglalkozó könyvek jó része operál a már szinte unalomig ismert pillangó-effektussal, vagy az időutazás paradoxonaival. Itt, mivel King nem tudta/akarta meghazudtolni a róla kialakult képet, szintén lesz dolgunk valami hasonlóval, de masszív ezer oldalon keresztül nem igen lesz dolgunk hasonló problémákkal. Ahogy Al kérdésére, miszerint "Mi történik, ha véletlenül megölnéd nagyapádat?", Jake - a főszereplő - tömören ennyit válaszol: "Mi a faszért csinálnék ilyet?" Ennyivel el vannak intézve a más szerzőket annyira megihlető paradoxonok. Az időutazás lehetőségének mikéntjére, pontos módjára vagy miértjére ebben a könyvben nem kapunk feleletet, ez tényleg csak a körítés – és a végkifejlet - miatt került bele egyáltalán.

"A kérdés azonban a régi: Mi történt? Ez. És ez is. És még ez is meg az is."

Az időutazás ürügyén King visszavisz minket egyik kedvenc színhelyére, Derry-be, ahol ugye az Az is játszódik - sőt a Shawshank börtöne is felidéződik egy pillanatra -, bemutatja nekünk, hogy a „bohócos-gyilkosságok” átélése és az azutáni év mennyiben változtatta meg a derry-i lakosok – kiemelten régi ismerőseink, Richie Tozier és Beverly Marsh – és a város életét. Megtudhatjuk, hogy Derry-vel (mint Dallassal is), valami még mindig nincs rendben, valami gonosz még mindig szunnyad ott, mélyen eltemetve. Most a Kossuth utcában nyújtja ki csápjait, és ha már épp arra jár egy lelkes időutazó, hát tegyen már ellene valamit, nem igaz? (Egészen az 537. oldalig kellett várnom az első (és utolsó) lúdbőrre, szóval nem a legizgalmasabb King könyvről írok most!)

Lee Harvey Oswald (1939-1963)

Mérföldek százaival és évekkel később, már Texasban, időutazónk kettős életet élve a tanítás mellett teszi a szépet szívszerelmének, az új, fiatal könyvtáros hölgynek, mialatt folyamatosan megfigyeli Lee Harvey Oswaldot, hogy mindent megtudjon a Kennedy elleni merényletről. El kell döntenie, hogy vajon valóban a magányos lövész végzett az elnökkel, vagy több szereplős – CIA, KGB, maffia, FBI – a játszma. Kennedyt ugyanis szerinte meg kell menteni, hiszen halálával kezdett a VILÁG erőteljes lejtmenetbe kapcsolni. Azonban a lehetséges összeesküvés elméletekkel sem foglalkozik mélyebben King.

„…Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elszalasztottunk.” 

Jake derry-i és texasi öt évének története alatt pedig megtudunk mindent az 50-es, 60-as évek kisvárosi Amerikájának hangulatáról. Ez a miliő az, amiben King mindig lubickol. Sorait öröm olvasni, annyi mindent beleír saját kulturális és történelmi élményeiből valamint elismerésre méltó mennyiségű kutatási anyagaiból, hogy szinte érezni a bűzt – főleg a nikotin bűzét - a lapokon, ami ezekből a tudatos környezetvédelem előtti időkből árad, miközben állandóan szól a Lindy Hop és a Rock & Roll. Mivel Jake a történet szerint a mi időnkből ment vissza – mi is lehetnénk az az átlagember, aki az évezred kalandját átélhette -, ezért érdekes aspektusa a könyvnek, mikor az ő szemén keresztül King lépten-nyomon rácsodálkoztatja az olvasót olyan változásokra – sokszor viselkedésbeli változásokra! -, amik bő 50 év alatt gyökeresen megváltoztak, általában nem a mi előnyünkre.

John F. Kennedy (1917-1963) és "Jackie" (1929-1994)

A karakterei természetesen most is életre kelnek a könyv lapjain – ahogy ezt Kingtől már megszokhattuk -, olyan rövid, frappáns, mégis fényképszerű leírásokat kapunk még a legkisebb mellékszereplőről is - legyen az beatnik vagy a kisvárosi iskolatanács karót nyelt pozőrje -, hogy öröm olvasni őket.

„Al szeme sarkából pókhálószerűen indáztak tova a ráncok, és a szemhéját beszövő apró, finoman hullámzó ráncocskák láttán a mozipénztáros már nem kért volna nyugdíjas-igazolványt.”

A múlt bemutatása persze nem idealizált, még ha eleinte esetleg annak is tűnhet - főleg ha ismerjük King 60-as évek imádatát. Kíméletlenül – bár valóban nem harsogóan az arcunkba tolva - bemutatja az amerikai álom másik oldalát is, a recessziót, a „deszkát a lyuk fölött a szömörcésben” (WC a színeseknek), a szegénységet és kilátástalanságot, a bűnözést, a hidegháború pesszimizmusát és a kommunista-gyűlöletet.

A könyv története kerek, jól összerakott – bár ugye a misztikus szál nincs megmagyarázva -, történelmileg és politikailag hitelesnek tűnő. Személy szerint egy jó történetre, egy jó King-történetre vágytam, amit végül maradéktalanul megkaptam, bár a borzongás most elmaradt. Nem értek egyet azzal a vélekedéssel, miszerint ez lenne az utóbbi tíz év legjobb King könyve – még ha World Fantasy-díjra jelölték is (amit végül Lavie Tidhar kapott meg az Oszamáért) -, szerintem a Setét Torony sorozatának ez idő alatt megjelenő mindhárom része kenterbe veri, ahogy a Blaze is. Mindazonáltal akik önként le tudnak mondani a magasfeszültség idegborzoló hatásairól egy hamisítatlan King-stílusban megírt „romantikus dráma” kedvéért, azoknak nem okoz majd csalódást, sőt azt hiszem, új rajongókat is könnyen szerezhet a szerző számára. A könyv filmváltozata elvileg már készül, producere maga King lesz. (A rendezője pedig remélem Darabont.) 

„…mert jó munka volt, és mert Harry fájdalma belőlem, az olvasójából érzelmi reakciót váltott ki. Talán nem ez jellemez minden, A+-ra értékelt írásművet? Az a dolguk, hogy reakciókat váltsanak ki…”

  

A könyvért köszönet az Európa Kiadónak!

 Értékelés: 8/10

Wallpaper 1920x1080

Stephen King - A búra alatt

Stephen King - A Búra alatt

Stephen King - Under The Dome

Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Európa Könyvkiadó, 2011
Hossz: 1536 oldal
Műfaj: sci-fi, thriller
Fordította: Szántó Judit

Tartalom:
Chester's Mill békés kisváros. Ezt legfeljebb Dale Barbara, iraki veterán, most gyorséttermi szakács vonná kétségbe, aki összetűzésbe keveredett a városka legnagyobb hatalmú emberének a fiával és a barátaival. Szerencséje volt, mert a rendőrfőnök nem a befolyásos apának hitt, hanem neki. De Barbie tanult a történtekből: úgy dönt, továbbáll. Olyan sok a hasonló kisváros, és közepesen sült hamburgert készítő szakácsra mindenhol szükség van. Számításába egyetlen hiba csúszik - a Búra, amely váratlanul, a derült égből ereszkedik alá, és elvágja Chester's Millt a külvilágtól. És ahogy az emberek lassan felfogják, hogy a láthatatlan, de nagyon is valóságos akadály ott van és ott marad, kiderül, hogy Chester's Mill nem is olyan békés hely.
Stephen King felejthetetlen figurákat teremt ebben a regényében is. A város három tanácsosa, a helyi újság szerkesztő-tulajdonosa, két lelkész - egy férfi és egy nő -, a városi kórház személyzete, a rendőrség állománya mind fontos szerepet játszanak, ki jót, ki rosszat. És nincs mód elmenekülni a városból...

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy bevallom, Stephen King az egyik kedvenc íróm. Lehet, hogy az elfogultságom miatt van, de nekem kivétel nélkül minden könyve tetszett - igen, még a Mobil is, amit sikk utálni. Van, amelyiknek maga a kiindulópontja nem is érdekelt különösebben - pédát nem nagyon tudnék írni most, de biztosan volt ilyen is -, azonban pár könyve elolvasása után már tudtam, hogy a történetvezetési, elbeszélői stílusa, szóhasználata (hogy gyakran káromkodnak benne a szereplők például), a karakterek (főleg a kisvárosi emberek) felépítése, mozgatása annyira rám - és olvasók millióira -, lett szabva, hogy örömmel olvastam minden könyvét. Igen, én is tudom, hogy néhánynak a végén jött a NAGY SZÖRNY, és... ennyi. Ezektől a megoldásoktól én sem estem hasra, de azt sem felejtettem el, hogy előtte 500-1000 oldalon iszonyú jót szórakoztam!

King - a tájékozatlanabb olvasók számára - mindörökre a "horror királya" marad (a csak és kizárolag magas irodalmi értékeket képviselő műveket fogyasztó olvasóknál ez - természetesen - mint negatív jelző értendő), amely természetesen vitán felül áll - persze megosztott trónus ez a klasszikus nagyokkal (pld.: Lovecraft, Poe). Manapság trendi, hogy belekötünk az élő fába is, ezért sokan kérdőjelezik meg King utóbbi időben nyújtott írói teljesítményét, meg hogy beállt a futószalag mellé és termeli a rosszabbnál rosszabb könyveket, de én ezzel egyszerűen nem értek egyet. Ízlések és pofonok esete persze. Kingben az (is) a csodálatos, hogy amelyik könyve viszont nem horror, azok még sokkal jobbak, mint a "megszokott" minőségű művei. (Aki szerint például a Halálsoron, A remény rabjai, az Atlantisz gyermekei vagy A test [Állj mellém!] című művei nem szépirodalmi alkotások, az sürgősen olvassa el ezeket újra!)

Az átlag King műveknél is monumentálisabbra sikeredett A Búra alatt című könyv sem horror, bár persze attól elborzadhatunk, hogy az emberi lélek mélységeiből miféle förtelmek böffenhetnek elő, ha egy előre nem látható és a beavatkozási lehetőségeinket messze túlhaladó szituációba csöppen az esendő, mindennapi ember.

"...Előbb vagy utóbb, de a vér mindig a falra fröccsen."

Amikor King könyvet veszek, el sem olvasom a tartalmát, csak automatikusan megy be a kosárba, ezért történhetett meg, hogy arra gondoltam, hogy amikor a Búra leválasztja a kisvárost az USA területéről, a benn ragadt kb. 2000 ember életét fogjuk nyomon követni - mondjuk - több száz éven keresztül, mint Cronin A szabadulás című könyvében (élőholtak nélkül - [vagy nem]). Nos mivel imádom az ilyen felépítésű műveket, ezzel semmi problémám nem lett volna, de ilyet ne várjon senki. (Gondolom senki nem lepődik meg rajta, hogy a katasztrófa óramű pontossággal bekövetkezik, hiszen ez egy King könyv, szóval ezt gyakorlatilag biztosra lehet venni. :D) A szerzői jegyzetben állítja King, hogy célja egy olyan regény megírása volt, amiben végig az érződik, hogy "padlógázzal megyünk" - 1536 oldalon keresztül. Ezt a vállalását aztán be is tartotta mindvégig! A könyvben unalmas fejezet sem volt, mindben dübörgött előre a történet az - már a könyv elején sejthető - elekerülhetetlen vég felé, amire King kedve szerint egyáltalán nem kell évekig várnunk. Olvastam, hogy vannak, akik nem kedvelik Kinget túlságosan, mert könyveiben nem által gusztustalan, gyomorforgató eszközökhöz nyúlni, hogy a kívánt hatást elérje az olvasóban. Ezt ő maga sem tagadta, azt mondja, az a lényeg, hogy valahogy elérjük ezeket a hatásokat, és szerintem sincs ezzel semmi baj, de mivel ez nem horror, ezért ilyen részek egyáltalán nincsenek benne, viszont a feszültség fejezetről fejezetre egyre magasabb.

A könyv olvasása közben olyan érzésem volt, mintha újraírta, vegyítette volna a Végítélet-et a Rémkoppantók-al és a Köd-el.

"...Ha papba bújik az ördög, az a pap nagyon mélyre süllyed. Olyan mélyre, hogy cilinderrel a fején átsétálhat a csörgőkígyó hasa alatt."

A vallás majd minden könyvében fontos szerepet játszik, de talán a Végítélet-ben volt a legfontosabb szerepe. Az abban szereplő démoni vezető és seregei és az isteni kiválasztott kevesek epikus harca itt is megfigyelhető, csak kicsiben. Az egész Föld teljes pusztulása helyett itt a kisvárosi diktatúra kialakulása ellen kell azoknak a keveseknek összefogniuk, akik nem akarják, hogy a mű-vallásos kisember totális elnyomásba taszítsa őket. A Köd-el való párhuzam pont emiatt a behatárolt, izolált helyi konfliktus miatt volt számomra olyan erős (abban a szupermarket, ahonnan ha kimész, meghalsz - ebben a kisváros, amiből egyszerűen nem lehet kimenni), valamint, hogy a viszonylag kis helyre szorult emberek viselkedése hogy változik szinte óráról órára a történtek (és az emberi manipulációk) hatására. A Rémkoppantók pedig szintén a kisvárosi emberek találkozása - és küzdelme - valami felfoghatatlannal, ami csak a tudományos fantasztikum világából származó lehet.

Stephen King (1947 - )

Az, hogy ebben a könyvében szinte semmi klasszikus horrorelemet nem használt az író, senkit ne bátorítson el, hiszen a kisváros lakosai már a könyv első oldalain hullani kezdenek, amely jelenség egyre csak fokozódik, egészen addig, míg a regény vége felé közeledve már-már szinte háborús méreteket ölt. George R. R. Martinra mondják, hogy ne kedveljük meg a szereplőit, mert nem élnek sokáig. Hát King megmutatja, hogy még Martinnak is van mit tanulnia tőle e téren!

King sosem hagyta el Maine-t, majd minden regényének ez az állam ad helyszínt, ahogy most sincs ez másként. Chester's Mill majdnem legközelebbi szomszédja a mára legendássá vált Castle Rock. Az itt élő kisvárosi, korlátolt, képmutató, bigottul vallásos embertípust King mindenkinél jobban ismeri, és ami még lényegesebb, hitelesen, élvezetesen élettel is meg tudja tölteni könyvei lapjain - és ezekből a szereplőkből most annyi van, hogy a könyv elején fel vannak sorolva oldalakon keresztül, hogy nehogy elfelejtsük, ki kicsoda (nem mintha erre igazából szükség lenne, de ez már István Király zsenije miatt van). Ez az a stílusjegye, amit a legjobban kedvelek. A másik pedig a humora, amelyekkel prózájába beleszőve, szinte oldalanként találkozhatunk. Persze sokszor nyers és szabadszájú, néha szarkasztikus, vagy kifejezetten tapló, de mindig hatásos - a simán viccestől a szörnyűségesig.

"...– Én Jézus leszek – közölte a Séf...

Amikor visszafordult, mosolygott, de a tekintete üres volt.

– És haragos vagyok."

"...Valaha kitűnő asztalosmester volt, aki különösen a konyhaszekrények, lépcsőkorlátok és párkányok terén remekelt. Újabban inkább olyankor tüntette ki magát, amikor a Jell-O pudingot nem az orrába szívta fel, időnként pedig még a vécére is kiért, mielőtt fél tucat véres göröngyöt a kagylóba pottyantott volna."

"...– Mi ez a füst? – kérdezte hirtelen Wanda, és északkelet, azaz a 119-es felé mutatott.
– Fogalmam sincs. Talán fingott az anyósom."

A fordítás szerintem jól sikerült, kiugró hibák nem voltak benne - bár ugye ez a minimum, sajnálom viszont, hogy nem jött ki azonnal az újabb, fehér, keményborítású formátumban, mert az kicsit jobban néz ki, mint a puhafedelű kiadás (persze gondolom majd két év múlva kijön úgy is, de úgy már csak a szívem fájdítom majd érte, nem veszem meg). Ezért jár a fekete pont a kiadónak. A borító olyan amilyen, nem rossz, de az eredeti fekete-arany hatású kiadás mérföldekkel jobb.

A könyvből állítólag már készül a sorozat, amit persze várok, bár a King-es tv-s filmadaptációk elég ritkán sikerülnek értékelhetőre, elég csak az utolsóra gondolni (Bag Of Bones). Itt van a könyvhöz egy trailer, ami nem is lett olyan rossz, bár a számláló ennél magasabról kéne, hogy induljon! :D

A Végítélet jobban tetszett, mert egyszerűen monumentálisabb volt a sztori, meg mert a végén csak nem tette meg, ami pedig már egy ideje benne volt a történetben, és így sántított a befejezés, ezért:

Értékelés: 8/10

Részletesebb webes ajánlók:

Wikipedia

Moly

Goodreads

Aeonflux

Alice

Kötvefűzve

Óriási

Könyvkukac

Európa Könyvkiadó

Könyvmolyz