A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 16., csütörtök

Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.


Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.

Kiadás: Főnix Könyvműhely, 2011
Hossz: 395 oldal
Műfaj: ifjúsági romantikus fantasy

Tartalom:
Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög? Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött. Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe. A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét. Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik.


Rövid értékelés - spoiler mentesen:
Igen, már megint nem "normális" fantasyt olvastam, sőt a következő sem az lesz még, hanem bepróbáltam egy számomra teljesen ismeretlen - bár nem elsőkönyves - magyar írónő ifjúsági (romantikus) fantasy könyvét részint merészségből, részint kíváncsiságból, mert csak jó kritikákat olvastam a könyvéről több helyről, sőt, a Moly-on, ami azért az átlag olvasók tetszését elég jól leképezi, viszonylag sok értékelés után is 95%-on áll - gratula hozzá!
Biztos voltam benne, hogy nem én vagyok a fő célcsoportja a könyvnek, de például az Incarceron felnőtt fejjel is élvezetes volt, hátha most is szerencsével járok, gondoltam.

A könyv - vagyis az írónő - stílusa nekem valahol Vavyan Fable és Terry Pratchett mixére hasonlított, ami igazán jó ajánlólevél. Humoros volt, de nem alpári módon, hanem szinte két mondatonként egy-egy beszólás, vicces odavetés, vagy humoros félmondatok tarkították az elbeszélést. Pratchett-szerű volt a megmosolyogtató részek tömege, illetve a fantasys téma miatt, míg "fablés" a női karakterek gondolatainak ki-karikírozása (van egyáltalán ilyen szó?) miatt, ugyanis a könyvből sokat megtudhatunk a női agy működésének csodáiról.:P
Személy szerint én már Pratchett mesternél is besokalltam a humor mennyiségétől, így itt is eljött az idő, mikor már nem nagyon tudott meghatni, hogy Lucifer hogy süt félmeztelenül palacsintát a bérházban, vagy az ostobábbnál (naívabbnál) ostobább (naívabb) angyalok közül melyik hogy sül fel épp.

Imre Viktória Anna (1988 - )
Tetszett viszont a Gaimenes-en kifacsart "mitológiája" a könyvnek, vagyis hogy a teljesebb élvezetéhez bizonyos fokú alapműveltség elengedhetetlen, mert anélkül nem jöhet át, hogy mi a poén abban, hogy az Isten(nő) 6 másodperc alatt teremtette a Földet, és a 7.-en megpihent. :D
A földöntúli (angyali, démoni) szereplők gyarló, emberi tulajdonságokkal vannak felvértezve, mint mondjuk az Amerikai istenek-ben. A Sötétség fejedelme egy kéjsóvár, piperkőc bájgúnár, míg az Isten(nő) sem az a 100%-ig jóságos teremtmény, amire számíthatnánk, hanem egy szexuálisan frusztrált (reménytelenül szerelmes), szeszélyes nőcske, aki az embereket simán felhasználja céljai elérésére. Mit várjunk akkor az emberi szerplőktől ezután? Majd mindegyikük a szexről ábrándozik, különböző romantikus vágyálmai után epekedik. A főszereplő - Serene - egy érzelmileg labilis, több mindenki után epekedő, tini bérgyilkos. Kimondom, én utáltam őt és Lucifert is. Az angyalok tetszettek (főleg az Őrült Mészáros), a pap - és persze a gyönyörű, skótkockás-mintás miniszoknyás, nyakkendős, térdcsizmás szukkubuszok hada, akik sűrű szerepeltetésének az esetleges többi férfi olvasó is igen hálás lehet gondolom. :)

A történet kicsit lassan halad előre, elveszi az időt a szereplők rágódásai ambivalens érzelmeiken (most megőrülök érte, most meg ellököm magamtól, engem meg se csókoljon),  és akkor a sok sírásról-rívásról-picsogásról még nem is szóltam. Én úgy éreztem, a romantikus, szexuális (bár általában semmi nincs, csak az epekedés) jelenetek számát simán meg lehetett volna tizedelni, és még akkor is marha sok maradt volna benne (valószínűleg azt is sokaltam volna még). Gondolom ezt viszont nem lehetett megtenni, mert ezek a romantikus motivációk vitték tovább végül az eseményeket, de azt kell mondjam, hogy mint 30+-os férfinek, ez jószerével kibírhatatlan volt.

Nagyon tetszettek az illusztrációk viszont!

A könyvet 14-18 év körüli lányoknak ajánlom, jól fognak szórakozni rajta, mert egyébként az ő szemükkel nézve a történet jó volt, az írónő stílusa és humora is élvezetes, ezért ők 2-3 pontot majd hozzáadhatnak a könyv pontszámához attól függően, mennyire romantikus ábrándozók.
Férfiaknak nem ajánlom, de nem is tudom, ki olvasna el a korosztályomból hasonló könyvet is akár rajtam kívül! :D
Sajnálom, de nekem ez most:

Értékelés: 5/10

Részletesebb webes ajánlók:

2012. január 1., vasárnap

Julie Kagawa - Vaskirály

Julie Kagawa - Vaskirály
(Vastrón 01.)

Julie Kagawa - The Iron King
(Iron Fey 01.)
Eredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Hossz: 372 oldal
Műfaj: ifjúsági, fantasy, romantikus
Fordította: Borbás Mária

Tartalom:
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.


Rövid értékels - spoiler mentesen:
Miután ezt a könyvet a Könyvmolyképző Kiadótól kaptam mintegy promóciós anyagként, hogy olvassam el és véleményezzem, ha van hozzá kedvem, nagy örömmel kezdtem neki az olvasásának. Mikor utána néztem a könyvnek egy kicsit és láttam, hogy jó értékelési vannak világszerte és valamennyire még a műfaja miatt is az érdeklődésemre számot tartó lehet, külön megörültem. Jó ötletnek tartom a kiadótól az ARC-kötetek kipróbálását, hiszen így, mire ténylegesen is bolti forgalomba kerül a kötet, az addig esetlegesen körülötte kialakuló hype miatt üzletileg sikeres lehet, mint más könyvek. Különösen fontos lehet ez a hype olyan könyveknél, mint ez is például, amelyek nem önálló történetek, hiszen ennek a könyvnek is eddig összesen 4 része jelent meg már külföldön (plusz két e-book exclusive novella), így egy esetleges nagyobb siker talán meggyorsíthatja a többi rész magyar kiadását. Persze az esetleges rossz "sajtó" miatt negatív előjele is lehet a dolognak.

Julie Kagawa
Pár dolog azért az olvasás előtt "zavart" kicsit. Először is nagyon tetszik, hogy a Könyvmolyképző a könyveit tudatosan elválasztja egymástól és külön sorozatok keretében adja ki őket. A Sötét Örvény sorozat első tagjának megjelenése óta a szívem csücskei (keménykötésű kiadásai a könyvespolcaim ékei), azonban a Fine Selection (Vörös Pöttyös) sorozatban megjelentekhez eddig nem sok közöm volt - és persze ez abban fog megjelenni majd. Ezen kötetek tartalmának végigolvasása is problémát okoz, hiszen a romantikától túlcsorduló könyvek olvasása semelyik életkoromban nem volt rám jellemző. Másik izgulásra okot adó momentum a könyv műfajának ifjúsági kitétele. Ilyeneket sem nagyon olvastam már jópár éve és amikor mégis, akkor meg mindig azon izgulok, hogy nehogy nagyon gyerekes legyen, maradjon élvezhető a felnőtt olvasók számára is. A közelmúltban tettem ebbe az irányba egy kitérőt, mikor az Incarceron-t olvastam és mivel meglepően jó volt, ezért vártam és vágytam már egy hasonló könyv olvasására ismét.

Hamar kiderült, hogy a könyvben lévő természetfeletti szereplők az angolszász hiedelemvilág, mesék, mondák lényeinek tulajdonságaival rendelkeznek, tehát a tündék nem jóságos, erdőben lakó hosszúfülő lények, mint ahogy a fantasy irodalomban jobbára megszokott, hanem hideg, embertelen, csak a saját dolgával törődő faj, akik embergyerekeket rabolnak és cserélnek ki saját ivadékaikra, és akik mérhetetlen közönnyel viseltetnek általában az emberek iránt, mint ahogy ezt Meghan Chase - a 16 éves főhősnő - is a saját bőrén tapasztalhatja.

Tetszett, a könyv által felvázolt környezet, ahogy az emberek világába beszűrődik a "fátyolon" túli tünde világ. Lakói számára lehetséges, bár cseppet sem veszélytelen a világok közti átjárás. A tünde birodalmak (Udvarok) véget nem érő intrikák, cselszövések útján próbálnak előnyt szerezni a többiekkel szemben, és közben próbálják a köztük fennálló törékeny békét is fenntartani. Az Udvarok kellően változatosak, az írónő szabadjára ereszthette fantáziáját és - ugyan rengeteg más műből kölcsönözve nevesített lényeket (Kacor király, Robin pajtás), népmesei folklór-elemeket (Nagy Sidhe Hajtóvadászat), klasszikus fantasy-kliséket (Narniába nyíló szekrényajtó), mondabeli szörnyeket (trollok, ogrék, bogartok, driádok, sellők, stb.) - ragyogó egészé kovácsolta Sohasohaföldet. Akármelyik világban folyt épp a történet, szinte sohasem lassult le, nem fulladt unalomba.

A szereplők megformálása és jellemükhöz való konzisztens ragaszkodás már nem sikerült ennyire jól. Több szereplő viselkedik egyik fejezetről a másikra váltva addigi karakterének ellentmondva, és ez nem a karakterfejlődés miatt van sajnos.
A legnagyobb negatívum pont a romantikus részeknél van, amit most nem vállalok el, hogy biztos csak azért nem tetszett, mert egyébként sem tetszenek a romantikus könyvek.
Amikor a főhősnő beleszeret a gyönyörű tünde-hercegbe, azért mert gyönyörű, pedig egy kumma szót nem beszéltek még egymással, majd a herceg az életére tör, és ezt legalábbis szóban többször megismétli a későbbiekben is, erre ugye természetesen az a folytatás több száz oldalon keresztül, hogy "jaj, de hát olyan gyönyörű, selymes a haja, meg a bőre is, jajaj, mi van velem, mikor csókol már meg?", majd erről az állásról se szó se beszéd, elkezdenek "csőrözni és járni", hát szerintem roppantul gagyi megoldás volt, kb. értelmetlen és érthetetlen is. 

Valaki majd nyugtasson meg, aki olvasott más romantikus könyvet is ezen kívül, hogy a többi romantikus könyvben ez ugye nem mindig ennyire bután van megírva? A könyv ezen vetülete számomra értékelhetetlen volt, ami a pontozáson is meglátszik. Egy tényleg fiatal olvasónak - mondjuk 10-16 közt -, azért ez a szám nyugodtan lehet jóval magasabb is, de aki már életében olvasott fantasy-t, az olvasott ennél jobban megírtat is, az biztos. 
Mivel a vége tetszett, azért maradok a második kötetre is, ha már egyszer elolvastam a "bevezetőjét" a történetnek! :D

Értékelés: 5/10

Részletesebb webes ajánlók:

2011. december 14., szerda

Leslie L. Lawrence - A villogó fények kolostora I-II.

Leslie L. Lawrence - A villogó fények kolostora I-II.

Megjelenés: Studium Plusz Kiadó, 2011
Hossz: 630 oldal
Műfaj: krimi

Tartalom:
Leslie L. Lawrence, azaz Blobzang rinpócse, a nepáli Ngagpa kolostorba érkezik, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon. A rossz időjárás furcsa idegeneket kerget a kolostorba a már ott lévő, még furcsábbak mellé. A kísértetjárta kolostorban elszabadul a pokol: villogni kezd a titokzatos kék fény, vörös lángok ugrálnak az ablakokban, hirtelen felépül a rég lerombolt démonfal, karosszék repked a levegőben, a halott Kitty Loewenstein pedig tigris hátán lovagol. Aztán gyilkosság történik, majd még egy, még egy Hősünk múmiákat talál egy dobozban, hegyes fejű kalapácsot egy halott fejében, a kolostor apátját pedig egy kondérban, holtan. Leslie L. Lawrence nem retten meg: szorosra húzza az övét, fejébe nyomja sárga süvegét, felhúzza kunkori orrú díszcsizmáját és a gyilkos után ered. Vajon megtalálja?


Rövid értékelés - spoiler mentesen:
Amilyen könnyű dolgom volt az előzőleg írt könyvismertetőmnél, annyira vagyok bajban most ezzel.

Nem tudom, hogy van-e nagyobb Lőrincz L. László fan kishazánkban, mint én. Sok ismerősöm sok-sok könyvvel ezelőtt abbahagyta a szerző olvasását (vagy ritkította), mert hogy minden könyve ugyanazokból a sablonokból épül fel nagyjából (most a Lawrence néven írt könyveiről beszélek) - (minden nő gyönyörű, minden könyvben lefekszenek vele, akikkel lefekszik, nem gyilkosok, a gyerekeknek sosem esik bajuk, a végén mindig legalább 3 csapat esik egymásnak golyószórókkal, aki nagyon gyanús, az ártatlan, a leggonoszabb csirkefogó mindig az, aki alig szerepel az egész könyvben, és akkor is jóságos vagy esetleg semleges, stb., még lehetne sorolni bőven.) Ezt én is észrevettem, de nem igazán érdekelt. Mindig lekötött maga a történet, ami a krimiszál mögött volt megbújva (az utolsó 100 oldalon kb.), a könyvben elszórva evisszaemlékezésekként elmesélt anekdoták, történetek, és a humorát is kedveltem. De a legfontosabb, amiért mindig is kitartottam a szerző mellett, két dolog. Az első, hogy amikor az első Lawrence történetet olvastam - történetesen a Holdanyó fényes arca volt az -, pontosan 10 éves voltam, és nagyjából rettegtem rajta. Emlékszem, a tízórai pénzemből gyűjtöttem rá össze (20ft) az árát, és suli után aliig mertem hazamenni a még üres lakásba, el ne kapjon a gyilkos. Meg voltam veszve érte. A következő, hogy elmentem a keresztapámékhoz nyaralni 1-2 évvel később, akinek annyi könyve volt, hogy már a wc-ben is hegyekben áltak a könyvek, akinél megtaláltam a Sindzse szemét véletlenül, és képes voltam az összes könyvét többször átkutatni, hátha találok még a szerzőtől más könyvét. Ez olvasva nem soknak hangzik, de erre ráment az egész nyaralásom. Annyi könyve volt, mint egy könyvtárnak, valamint ekkor esett le, hogy egy írónak több könyve is lehet, nem csak egy - hiába, internet nélkül elég nehezen tudtam követni akkor még, hogy kinek milyen könyvei jelennek/tek meg. De ezután nem volt megállás, ezután a szerző hamar a KEDVENCEMMÉ lépett elő - hátmég amikor megtudtam, hogy Lawrence - a könyvben - magyar! Imádtam. Amikor meg azt is megtudtam, hogy tényleg magyar, és magyar névvel is ír más könyveket, úgy éreztem magam, mint a Kész átverés showban lennék és nagyon át lettem vágva! :D Fiatalság, bolondság. Mindegy, ennyi - és még több - számomra kedves emlékkel a hátam mögött, egyszerűen nem figyelhettem a többi "elmarasztaló" kritikára.

Azonban, mióta évente nem egy új könyve jelenik meg, hanem 2-3 is, kicsit megcsappant a lelkesedésem. Maguk a történetek (az összefoglalók) még mindig tetszenek a végén - bár ebben a csavarok pont nem ültek annyira, mert már rájöttem a főbb dolgokra (persze az alapsztorira persze nem lehet rájönni most sem) -, de egy csomó dolgot már nagyon unok bennük. Gyakran a könyv felén ásítozok, és nem azért mert rossz, hanem azért mert már 30x olvastam tőle. Értem, hogy minden könyvében, ami kolostorban játszódik, meg kell említeni - az új olvasók miatt is -, hogy ne lépjünk a küszöbre, mert a benne lakó szellem megharagszik, de minek könyvenként 5x megemlíteni? Én már 150x olvastam ezt a jó tanácsot minimum. Megjegyeztem.

Lőrincz L. László (1939 - )
És ezért nehéz ezt a könyvet értékelnem. Annak, aki most kezd ismerkedni a szerzővel, tudom ajánlani, bár azért elég sok hiba van benne (a gyerekszereplők förtelmesen bénán vannak megírva és az aktuális szexpartnerre is csak legyintek már, pár logikátlanság és bakugrás is maradt benne, valamint pár "al-rejtély" megoldása faék-bonyolultságú, és nagyon zavaró volt, hogy a lámakolostorban gyakorlatilag nem volt láma szereplő (3 volt és 2 szakács), miért nem találkozott velük soha senki?), simán közepes, és ugye már megint nem sikerült kitalálni, hogy mi körül forog az egész rejtélyes ügy (egyébként a könyvei harmadában nagyjából sikerül kitalálni) - bár a frakciókat és a gyilkosokat kizárásos alapon ki lehetett okoskodni -, szóval mondjuk 6-ost adnék rá. Az, aki már elolvasott 20 kolostoros Lawrence történetet, elég, ha elolvasssa az utolsó 100 oldalt, abból könnyen ki tudja találni, mi történt az első 530-ban. Nekik mondjuk 4 pontot érhet, hiszen a humor pld. megmaradt mint plusz elem az elejében is, de igazából semmi extra (félek, hogy nekem már a szerző újabb könyvei ennyik maradnak. Közepesek. Kár értük.)

Apropó!
Leslie L. Lawrence Magyarország egyik legsikeresebb/legolvasottabb írója ez nem lehet kérdéses, szóval egyszerűen nem értem, hogyan jöhetnek ki a könyvei ennyire agyzsibbasztóan, borzalmasan, botrányosan, ízléstelen, igénytelen, ronda-mint-a-bűn borítókkal? És ez nem csak az én véleményem és nem csak erre a könyvre gondolok, hanem majd mindegyikre (az újak közül mindegyikre) - kivéve a keménykötésű klasszikus kiadást, mert az igényes. Ki tudta meggyőzni vajon a szerzőt és a kiadót, hogy ez jó munka és szép, esztétikus? Csak arra tudok gondolni, hogy valami személyes kötődése lehet a grafikus "művész"-nek - Temesi Péternek - a szerzővel ill. a kiadóval, esetleg, hogy ingyen adta a munkáját, de ez még annyiért is sok.

Egy jó duma volt benne, ami nagyon tetszett:

"...Mindenkinek az érdemei szerint. A jó munkát meg kell fizetni. Ahol banán a fizetség, ott majmok dolgoznak."

Átlagolva (és a régi kapcsolatunknak köszönhetően) az értékelése legyen:

Értékelés: 5/10

Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia
Moly
Szatmári Péter
Olvasnijó

2011. november 25., péntek

Arthur Herzog - Étvágy

Újraolvasó
Arthur Herzog - Étvágy


Arthur Herzog - The Craving
Eredeti megjelenés: 1982
Magyar kiadás: Maecenas Könyvkiadó, 1992
Hossz: 352 oldal
Műfaj: thriller, katasztrófa, orvos
Fordította: Müller György


Tartalom:
A világhírű amerikai szerző ezúttal is hiteles kutatásokra építkező katasztrófaregényt írt. A SOWREN: elhízás elleni szer. Jóízű, tápláló, a tetejében fogyaszt is. Amerikaiak milliói élnek vele, karcsúak tőle, arányosak, emésztésük kiváló.
De váratlanul megbomlik a szervezet és a Sowren "összhangja". A tünet: ÉTVÁGY.
Egyre erőszakosabb a falánkság és torkosság tébolya. Végül a maró, gyötrelmes éhségérzetet már semmi sem csillapítja többé. Az Egyesült Államokra rátör a halálos ÉTVÁGY…
Jó étvágyat, olvasó!


Rövid értékelés - spoiler mentesen:
Úgy döntöttem, hogy új al-témával bővítem a blogot, neveztesen az Újraolvasó-val, amely kategória alá azokat a könyveket veszem, amelyeket mostanában olvastam újra. Micsoda váratlan fordulat! :D

Igazán nem szokásom sajnos - idő hiányában - újraolvasnom könyveket, amiket régebben már "kivégeztem", viszont a kiolvasott könyveket meg elfelejtem 1-2 év múlva, még az igazán jókat is (a kiválókat azért nem, bár a konkrét eseményláncolatra, ami a regény gerincét adja nem nagyon emlékszem azoknál sem). Erre is jó ez a blog - nekem -, évek múlva is elég lesz fellapozni ezeket a kis emlékeztetőket, és talán beugranak az emlékek.
Most olvastam másodszor ki a könyvet - és ezzel már így is előkelő helyen van a többször olvasott könyveim listáján :P
Kettőnél többször egyébként csak az Egri csillagokat olvastam ki (3x), és Walter M. Miller - Hozsánna néked, Leibowitz-át (3x), de azt mostanában tutira kiolvasom mégegyszer, amivel valószínűleg semmilyen könyvolvasmányom nem tud versenyre kelni a távoli jövőben sem, és ezzel meg is szerzi a Kedvenc Könyv Aranydíját.

De visszatérve az Étvágyra.
Herzogtól annak idején a 90-es években sok regényt olvastam. A Kos jegyében volt - ha jól emlékszem - az első olyan regény, amit egyfekvő helyemben kiolvastam. Persze reggel lett közben, még szerencse, hogy szombat (vagy vasárnap) és nem kellett suliba mennem. Mondanom sem kell, mennyire tetszett. Tizenegy éves voltam. :D 
Az Étvágyat tehát már mint Herzog-"rajongó" olvastam először. Tizenöt éves voltam akkor, és csak arra emlékszem, hogy valami fogyasztószerről szólt, ami igazi katasztrófa-könyvhöz illően nem úgy hatott, mint amire alkotói számítottak.

Arthur Herzog (1927 - 2010)
Most teljesen véletlenül kezdtem bele pont ebbe, semmiféle különleges okom nem volt rá, ha csak az nem, hogy nem volt hosszú, és úgy emlékeztem, Herzog jó könyveket ír.

A könyv témája ma is aktuális, talán jobban mint 1982-ben. Most is sokan diétáznak, az emberek meg tömik magukba a sok mesterségesen előállított készítményeket (orvosságok, tartós élelmiszerek, stb.), amik hatóanyagairól, fiziológiai hatásukról nem tudnak semmit. Mi történne, ha kiderülne, hogy az egyik legkelendőbb termék - minden fogyasztójánál - halált okoz?
A felütés tehát remek, a kidolgozás azonban már nem annyira.
Az orvosi maszlag emészthetően van adagolva, alig pár oldal - az, hogy a leírt dolgok igazak-e orvosilag, vagy sem, nem érdekel. Gonodolm jó része igaz lehet, annyi orvosszakértőnek van köszönet mondva az előszóban. 
Sajnos a kutatás a kór majd az ellenszer után is így van "elmismásolva" pár oldalban le van tudva az egész, semmi kiemelkedő. 
A párbeszédek szintén átlagosak, bár egy nagyon jót azért találtam:

" Egy nő számára egy csinos test már fél siker. Egy szép arc a másik fele.
– Érdekes, alig látok itt férfiakat. Rájuk nem igazak ugyanezek a szabályok?
– A férfiak fizetnek azért, hogy a nők itt lehessenek. Azt hiszem, ez elég is." 


A női-férfi kapcsolatok viszont katasztrófálisak. A főszereplő és barátnője közti "perzselő" kapcsolat nem perzsel, de a vejkó-feleség-exbarátnő/kutatótárs szerelmi háromszög minden egyes monológját igazi  fájdalom olvasni, annyira rosszak.
De a legrosszabbak általában is, mikor a női karaktereken keresztül szeretne az író valami érzelmet kifejezni. Ezektől a falnak mentem, olyan életidegennek éreztem őket.
A férfi karakterek viszont jobbak voltak sokkal. Nem a vej volt a kedvencem persze, hanem MacDonald, a kanadai milliárdos, ő adott a regénynek egy kis ízt.

A történetben azok a részek tetszettek igazán, amikor a betegek saját maguknak is hazudnak. Tagadják a probléma létezését, vakon figyelmen kívül hagynak minden jelet. A legjobb példa a főszereplő lánya. Ő igazán idegesítő volt.
Ennél is jobb részek voltak, hogy mennyire elszántan védelmezték a gyógyszert azok, akiknek valami köze volt hozzá (persze anyagi köze). A pénzhajhászás, a többiek eltiprása, "kizsebelése" minden másnál fontosabb ezeknek az embereknek. - Mennyien vannak ezek a való életben is!


Nem akarom lehúzni a könyvet azért nagyon, hiszen nem volt rossz, ráadásul kiderült az olvasás közben, hogy semmire nem emlékeztem a történetből, még a végére sem, szóval olyan volt teljesen, mintha egy új könyvet olvastam volna, de a blog pontozási rendszere alapján nem kaphat mást, mint:


Értékelés: 5/10


Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia
Moly
Goodreads


Fiatal detektívek figyelmébe:
Felajánlok egy almát annak, aki elmondja nekem, hogy hogyan lehet az, hogy Arthur Herzog - Delej című könyve magyarul megjelent 1991-ben és 1996-ban, az eredeti címe Polar Swap ahogy az a magyar kiadás kolofonjából kiderül, angolul 2008-ban jelent meg először! De: letöltöttem az Amazonról a Polar Swap Kindle bemutató darabját, és összevetettem az én magyar papír-változatommal, és SEMMI köze nem volt a két könyvnek egymáshoz, csak annyi, hogy a főszereplő ugyanaz volt. Hogy van ez?


Kaphat egy másik almát az, aki megmondja, hogy honnan vették a magyar kiadók azt, hogy az Alkuszok eredeti címe Milennium 3, mikor ilyen című regény egyáltalán NINCS Herzog bibliográfiájában. A Village Buyers viszont persze ugyanarról szól, mint az Alkuszok.


Azért a rendszerváltás körüli magyar könyvkiadási/könyvkiadói morálról/hozzáértésről meg van a véleményem, de inkább nem írom le.

2011. november 16., szerda

Raymond E. Feist - A rettegés légiója

Raymond E. Feist - A rettegés légiója 
(Démonháború 01.)


Raymond E. Feist - Rides A Dread Legion
(The Demonwar Saga 01.)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Beholder Könyvkiadó, 2010
Hossz: 331 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Ruzsinszki Zsolt

Tartalom:
A tündék elveszett rokonai,a taredhelek, vagyis a "csillagok népe" a világegyetem túlsó végéről érkeznek Midkemiára.Jelenlegi bolygójukon mindent elemésztő démonhorda szorongatja őket, és egykori hatalmas birodalmukból csak maroknyi túlélő maradt. Taredhel legendák mesélnek az ősi világról, ahonnan minden tünde származik. Ezt a helyet egyszerűen Otthonnak hívták,s holléte az idő homályába veszett. Most azonban úgy vélik, Otthon Midkemiával azonos, ezért eljönnek, hogy visszaköveteljék.
A kegyetlen és gőgös taredhelek nem hagyják, hogy bármi terveik útjába álljon. Pug és a Tanács azonban hamar ráébred, hogy nem feltétlenül a tündék jelentik a legnagyobb fenyegetést, hanem az őket üldöző démonhorda. S közben Pug feje felett ott lebeg a prófécia: végig kell néznie, amint mindenki, akit szeret, előtte hal meg…


Rövid értékelés - spoiler mentesen:
Feist-et 1991-ben kezdtem el olvasni, természetesen Az érzőszívű mágus-sal (Mágus - A tanítvány és Mágus - A mester), ami ekkor - fiatalon és ilyen szegényes felhozatal mellett, ami akkoriban a magyar fantasy kiadás produkálni tudott - hamar a kedvenc könyvemmé vált. Instant 10 pontos lett volna, ha már akkor is pontoztuk volna a könyveket. Azóta nem olvastam, szóval igazán kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg csak a fenti okok miatt emlékszek úgy, hogy nagyon jó volt a könyv és igazából felnőttként már nem is tetszene. Ezt nem tudom most megválaszolni.
Az elkövetkező évek alatt a Beholder Könyvkiadó rendületlenül hozta ki az író Midekemiás (és szorosan kapcsolódó) köteteit. Most nem nézem meg, hogy hány rész jelent meg, de sok, és mindet olvastam, sőt itt vannak a polcomon. A részek persze egyre kevésbé tetszettek, de sosem voltam Feistel túl szigorú, még az utolsó köteteket is szivesen olvastam, mert Pug, Nakor, James és a többiek történetei elszórakoztattak, és azért egy bizonyos szint alá sosem csökkent a minőségük. Hatosnál rosszabbat egyik részre sem adnék, de a legtöbb 7-8-as lenne szerintem - így visszagondolva rájuk, már amit sikerül felidézni belőlük.
Valahogy úgy jött össze, hogy A rettegés légiója volt az első Feist könyv, amit nem vettem meg a megjelenéskor, és az olvasás is egyre csak húzódott. (Nem a roppant béna borító volt az oka (bár az angol kiadásé sem a legszebb, az igaz)). (Update: 50%-os leértékelésekor ma (11.11.16.) vettem meg.) Tehát az előtte lévő rész óta (Az őrült isten dühe, 2008) - három éve - semmit nem olvastam Midkemiáról. 
De, eljött ennek a könyvnek is az ideje - és a folytatásnak is el fog jönni.
Raymond E. Feist (1945 - )
Azt, hogy melyik faj kivel szövetséges, melyik szereplő kivel milyen viszonyban van, már alig tudtam felidézni. Az azonban biztos volt már a történet elején, hogy most kapunk egy rakás új szereplőt, szóval gondoltam majd kialakul minden szépen. Ki is alakult, csak sajnos nem úgy ahogy szerettem volna. Az új karakterek érdektelenek voltak - bár Feist megpróbálta a gyémántlovag-nő és a fiatal szélhámos-démonidéző és az öreg harcos fia hátterét szépen árnyalni, de egyszerűen nem tudtak érdekelni. Én Pug-ot akartam és a régi társait! Persze ez hülyeség, tudom, hogy csak nem olyan passzban olvastam a könyvet, amit megérdemelt volna, igazából nem sok probléma volt vele, de az igaz, hogy mire megjelent Pug (Hatodik fejezet), én kétszer elaludtam a könyvön. Szó szerint. Pedig voltak már démonok is meg minden!
És itt van a nagyobb, valódi problémám az íróval!  
Máskor nem panaszkodnék egy jó kis inváziós fantasy ellen, sőt! - Ide velük! Hajrá Malazák!! - De szegény nyomorult Midkémiát minden könyvben/Midkémiai évtizedben valaki megpróbálja leigázni. Jönnek a tsurannik, a kígyóemberek, a valheruk, az istenek, a Sötét Ösvény Testvérisége, a dasatik, (meg valami szauruszokról is beszéltek ebben a részben, hogy az ő világukon halt meg Fekete Macross, de erre már egyáltalán egy csöppet sem emlékszem), most meg a taredhelek és a démonok. Most komolyan, miért nem lehet valami egyedibbet kitalálni, mint inváziót MINDEN RÉSZBEN!?! Szerintem ez kicsit a lustaság jele lehet. Ráadásul ebben a részben maga az invázió még el sem kezdődik! A szereplők beszélgetnek és ide-oda repkednek. Azért, hogy mégse lehessen mondani azt, hogy ebben a részben egyáltalán nem történik semmi a könyv végének fordulata gondoskodik, meg persze az elején a taredhel világ lassú de megállíthatatlan pusztulása. Ha ezen túl tudunk emelkedni, akkor viszont egy korrekt iparos-fantasy-t olvashatunk, amitől azért a stílus szerelmeseinek nem kell túlzottan tartania... bár azért ez nem túl nagy dícséret. (Idén jelent meg az új trilógia első része - The Chaoswar Saga - The Kingdom Besieged -, ahol Kesh fog inváziót indítani. Mondjuk ez jó, hogy legalább nem egy másik létsík újra, bár azért néztem csak hirtelen utána, mert a könyv olvasása közben, mikor megemlítik, hogy a törpök fő ellenségei az orkok a Harag idején egy másik világra menekültek el (pár ezer évvel ezelőtt ugye), és Midkemián nem élnek egyáltalán, azonnal tudni véltem, hogy a következő trilógia az ő visszatérésükről fog szólni. De nem, arra még várni kell, de nem hiszem, hogy ne találkoznánk velük még.) :-)
A gyémántlovag-nő karaktere a könyv legalja volt. Egy kicsit sem hihető a magyarázat (nincs is nagyon), ahogy egyszercsak a kurtizánból gyémántlovag lesz, aki utálja, hogy gyönyörű, a férfiakat ki nem állhatja, de közben sírós szerelembe esik. Mint egy rossz tini úgy váltogatja az arcait. A démonidézők végül nagyjából megkedveltették magukat, de a régiektől azért messze elmaradtak. Visszaolvasva a kritikát, lehet hogy kicsit szigorú voltam, mert jobbra számítottam, de azért a könyv nem vészes. Jó szívvel még 7 pontos is lehetne, de most nincs kedvem jószívűnek lenni.
Egyébként ez a sorozat csak két részes, nem trilógia.

Értékelés: 5/10


Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia
Moly
Goodreads
Ekultura

2011. október 24., hétfő

Shirley Jackson - Sóbálvány

Shirley Jackson - Sóbálvány

Shirley Jackson - The Magic Of Shirley Jackson
Eredeti megjelenés: 1965
Magyar kiadás: Európa Kiadó, 1983
Hossz: 269 oldal
Műfaj: szépirodalom, horror, dráma
Fordította: Csák Gyula, Falvay Mihály, Gönczi Éva, Horváth Krisztina

Tartalom:
„Shirley Jackson ijesztő látomását a bomlásról és az őrületről, az elidegenedésről és a befelé fordulásról, a kegyetlenségről és a rettegésről sokan saját neurotikus lázálmának tekintették. Pedig ez a látomás századunk érzékeny és pontos elemzése, koncentrációs táborokkal és atomfegyverrel terhelt, ijesztő korunk kifejező szimbóluma” – írja az amerikai írónő férje.

Shirley Jackson 1919-ben született, és 1965-ben, negyvenhat évesen halt meg. Több regényt is publikált, de életművének legfigyelemreméltóbb darabjai a novellái, amelyek apró, jelentéktelennek látszó hétköznapi dolgokról, eseményekről szólnak, s kivétel nélkül meghökkentő, bizarr vagy rémületbe ejtő befejezésbe torkollnak. A nagyvárosi gyalogos-átkelőhely előtt kétségbeesetten álló ember, a tengerparton gazdátlanul heverő láb, a földijüket derűs egykedvűséggel megkövező falusiak – szimptomái a mechanizmussá vált életnek, a világ kannibalizmusának, az univerzum széthullásának. Shirley Jackson Amerika- és világképében nincs meghittség, biztonság, emberség. Hősei mindig úton vannak, de nincs hová menniük.
Rövid értékelés - spoiler mentesen:
(Shirley Jackson (1916 - 1965)
Nem is tudom már pontosan, melyik Stephen King könyvben mondta a szerző, hogy nagy hatással volt írói pályájára Shirley Jackson, és az egyik kedvenc könyve máig is az írónő The Haunting of Hill House (1959) című könyve, amit egyszerűen remekműnek, az egyik legjobb legjobb kísértettörténetnek titulált. Sajnos, mivel ez a regény magyarul még mindig nem elérhető - és mivel még nem olvastam tőle semmit úgyse -, úgy döntöttem, hogy bepróbálom a Sóbálvány című novellaválogatást, amit viszonylag egyszerűen be tudtam szerezni. A kedvcsináló eléggé érdekesen hangzott, hogy nagy várakozással vessem bele magam az olvasásába.
Sajnos hamar kiderült, hogy a hölgy nem lesz a kedvenc horrorszerzőm. Írásai - ebben a kötetben csak persze - nem is igazi horror-novellák, esetleg thrillerek, hanem inkább drámák, emberi helyzetek bemutatásai - egy mentálisan beteg ember szemén keresztül. Kicsit olyan, mintha Csáth Gézát olvasnánk, csak az jó, ez meg... nem annyira. Lehet, hogy csak nem tudtam értékelni az írói nagyságot, ahogy bemutatja, hogyan gondolkozik egy skizofrén vagy egy mániás depressziós, de bevallom, nem ilyen írásokra számítottam, szóval kissé csalódottan olvastam tovább a könyv harmadától. De nem a téma miatt voltam csalódott, hiszen jó néhány írónak sikerült már bemutatni az "őrületet", a normálistól eltérő gondolkozást könyveikben, itt meg jobbára unatkoztam csak novelláról novellára.


A Démon-kedves
A vőlegény nem érkezik meg a házasságkötésre. Vajon hová tűnt? A menyasszony a keresésére indul.
Már az elbeszélés stílusa sem tetszett, rögtön az első oldalakon ellenszenves volt, bár a poros kisváros hangulatát jól visszaadta. Dráma.
Értékelés: 3/10

Eladósorban
A könyvárus lánynak nem tetszik a munkája, mert nagyon személytelennek érzi azt, magát pedig elveszettnek a nagy áruházban.
Ez nem volt annyira kutyaütő, mint az előző - de lehet csak azért, mert rövidebb volt -, és a vége még poén is volt.
Értékelés: 6/10

Eszmecsere
A páciens az orvosával próbálja megbeszélni, hogy mi a gond ezzel a felgyorsult, egyre változó világgal.
Ez egy érthető írás volt - bár a doki nem értette, hogy mivan -, és még MEGÉRTHETŐ is a hölgy dilemmája (lehet én is kezdek megőrülni?), de a novella maga akkor sem volt egy nagy eresztés.
Értékelés: 4/10

Sóbálvány
A házaspár két hétre New Yorkba utazik vakációra, ahol nem érzik jól magukat, mert mintha az emberek - a tömeg - nem is látnák őket. Legalábbis az asszonyt.
Ekkor már vártam, hogy legalább a címadó novella csapjon már oda, de sajnos semmi. Dráma arról, hogy az ember a nagyvárosban mennyire egyedül érezheti magát, milyen személytelennek. Igazából nem tetszett semmi benne szintén, csak egy dolog: ezt a 60-as években írta az írónő, aki maga is - TERMÉSZETESEN - mindenféle elmebajtól szenvedett. Kíváncsi lennék rá, hogy mit szólna a mai New Yorkhoz.
Értékelés: 5/10

Az áruló
A kisvárosba újonnan költözött család kutyájára a közösség kimondja a "halálos ítéletet", mert az megölt pár csirkét. A gazdája megpróbál találni valami módot arra, hogy a kutyát leszoktassa a csirkevadászatról.
Mostanában elég sok olyan könyvet olvastam, ami az amerikai déli államokban játszódtak a 20-50-es években. Azoknak a hangulatát hozza ez a történet jól - bár Erskine Caldwell könyvei például azért jobbak voltak sokkal -, szóval legalább a hangulat rendben volt. Maga a történet persze szörnyű csattanóval zárul (nem a kutya halálával).
Ezek a történetek is azt a hitet erősítik majd bennünk, hogy az amerikai kisvárosokban mennyi sok buta redneck él. Minden arrafelé játszódó történet hemzseg tőlük.
Szépirodalom, dráma.
Értékelés: 6/10

Virágoskert
Egy városi nő a fiával vidékre költözik, ahol mindenki kedvesen fogadja, de ez hamar megváltozik, amikor egy fekete munkást vesz maga mellé fel segítőnek a ház körül.
Dark-fantasy elem ebben sem volt, viszont lelki terror azért igen, stílusában is végre megcsillantott valamit abból, amit én értékelhetőnek, jónak tartok. Nem is keveset.
Szépirodalom, dráma.
Értékelés: 7/10

Elizabeth
A könyvszerkesztő hölgy élete unalmas, magányos és nem találja a boldogságot New Yorkban, ráadásul társa egy új, fiatalabb titkárnőt hoz a céghez. Közben mindenki a rossz időjárásról beszél.
Precíz, az eddigi novelláihoz hangulatilag és témailag is illeszkedő írás a magányosságról, az ember magárahagyatottságáról. Aki az ilyeneket szereti, komálni fogja, én már eléggé kezdtem unni, pedig ez még a jobbak közé tartozott. Úgy láttam eddig, hogy a hosszabb írásai jobbak a hölgynek (ez is közéjük tartozott).
Szépirodalom, dráma.

Amikor eddig eljutottam, akkor tudatosult bennem, hogy igazából mi nem tetszik Jacckson stílusában. Az, hogy a szereplő minden gondolatát leírja. Szó szerint:

Már menetkészen, kabátban s kalapban volt, amikor sebtében beágyazott, gondosan elsimítva a takaró ráncait, a tisztítóba szánt ruhákat pedig a szekrény sarkába gyömöszölte, s az járt a fejében, hogy: este kiporszívózok és mindent rendbe rakok, esetleg felmosom a fürdőszobát, továbbá forró fürdőt veszek, ha hazajöttem, egyúttal hajat is mosok s rendbe teszem a körmeimet; majd miután bezárta maga mögött a lakásajtót és megindult lefelé a lépcsőn, az a gondolat foglalkoztatta, hogy: talán ma beugrom valahová és veszek néhány méter védőhuzatnak való, színes anyagot. Esténként megvarrogatnám, és mindjárt nem lenne ez a lakás olyan sivár reggelente, amikor felkelek; valami sárga színhatás is kellene, mondjuk néhány sárga edény, amiket sorba raknék a falra.

Más szerző is csinálja ezt néha, és nem is idegesítő, mert a szereplői gondolnak valami érdekeset, de ezen csak elalszok. :(
Értékelés: 5/10

Gyere, táncolj velem Írországban
A cipőfűzőárus bácsit pár hölgy vendégül látja a lakásában.
Ennyi. Biztos, hogy velem van a baj, de én semmi értékelhetőt nem találtam ebben a nyúlfarknyi novellában.
Értékelés: 1/10

Ez csak természetes
Új szomszédok költöznek Mrs. Tylorék mellé, akiknek van egy-két bogaruk.
Ez nem volt rettenetes, és nem volt az sem zavaró, hogy nem volt elhúzva, épp csak, hogy bemutatta az új szomszéd életének - számára - furcsa aspektusait. De kiemelkedő sem volt egyáltalán.
Értékelés: 5/10

A fog
Egy nő - keményen be-fájdalomcsillapítózva - utazik buszon New York-ba, hogy a fogorvos megnézhesse fájó fogát. Útközben megismerkedik Jimmel, aki csak a fejében létezik.
Ez volt az első olyan novella, amiben van egy kis humor is - nem is egyszer csillan fel -, ami megjelenésének már igencsak ideje volt, hogy feldobja ezeket a komor írásokat. Persze nem vicces ez a novella sem - de ez nem nagy meglepetés.

Eddig minden novellájának a főszereplője nő volt - ennek is -, és ezt valószínűleg más nők jobban is élveznék, mint ahogy én teszem eddig. Meglepődnék, ha ennek a novellának - is - az alapja nem valami önéletrajzi élmény lenne.
Értékelés: 6/10

A sorsolás
Az ősi sorshúzáson az egész falu részt vesz, mert azon dől el, milyen lesz a termés az idén.
Ettől a novellától valami iszonyat nagy domborítást vártam, hiszen számtalan díjat nyert műről van szó, illetve a sok-sok Shirley Jackson válogatáskötet címadó darabjáról.
Igazából nem is volt rossz egyáltalán, de persze messziről szaglott, hogy mi lesz a vége, de ez nem is volt feltétlenül baj, legalább a feszültség végig növekedik az olvasóban. Ez is az emberi kapcsolatok silányságáról szólt. Szépirodalom, "horror".
Értékelés: 7/10

Az autóbusz
Az öreg hölgy elalszik a buszon majd rossz helyen száll le.
Ennél többet nem is lehet mondani a történetről, mert az már spoileres lenne. A filmnek a címét sem lehet leírni, aminek a poénja, csattanója nagyjából ugyanez. Mindenesetre bár messziről látszik, hogy mi fog történni az idős hölggyel, ez a jobb novellák közül való. Megjelenés idején kétségkívül friss ötlet volt! Horror.
Értékelés: 6/10

A szép idegen
Az asszony várja a vonattal hazaérkező urát, ám amikor megérkezik végre, azt kezdi gyanítani, hogy az érkező nem a férje. És ennek még örül is. Plusz még egy csavar.
Jófajta kis novellácska az emberi kapcsolatok, a függés furcsaságáról.
Értékelés: 6/10

A nyaralók
A házaspár elhatározza, hogy tóparti nyaralójukban - ahol már 17 éve nyaralnak minden évben - idén egy hónappal tovább maradnak, mint megszokott, ám mintha a falusiak ennek nem örülnének. Egyáltalán.
Ez olyan volt, amilyeneket én vártam, és szerettem volna olvasni. Szuper volt, sokkal jobb, mint a többi (kivéve azt a sok mondat ismétlést, ami úgy látom, az 50-es 60-as évek amerikai szerzőinek sajátja, mert nem csak Shirley Jackson-nál láttam, és a többieknél is zavart. - Elvileg a feszültség növelésére használnák, de nekem az a funkciója nem jön át.) Suspense, horror.
Értékelés: 9/10

A szikla
A házaspár és a sógornőjük - a férfi betegségéből lábadozva - nyaralni megy egy tengeri szigetre egy régi kőtorony-házba. A sziget egyedüli vendége rajtuk kívül egy kis öregember, akivel nem tudnak mindannyian találkozni, csak a sógornő. vajon ki ez az öreg és mit akar tőlük?
Igen, értettem, hogy kicsoda az öreg, de akkor sem volt egy maradandó történet. Azt viszont tényleg elkönyvelhetjük az olvasás után, hogy a halál nem válogat! :D Horror.
Értékelés: 5/10


2007 óta az év legjobb horror és dark fantasy írásait a Shirley Jackson-díjjal (is) jutalmazzák.
Össz-értékelés az átlag alapján: 5,4 pont
Annyira nem tetszett, hogy 6 pontot kapjon. 
Értékelés: 5/10 
Részletesebb webes ajánlók: