Leslie L. Lawrence - A villogó fények kolostora I-II.

Leslie L. Lawrence - A villogó fények kolostora I-II.

Megjelenés: Studium Plusz Kiadó, 2011
Hossz: 630 oldal
Műfaj: krimi

Tartalom:

Leslie L. Lawrence, azaz Blobzang rinpócse, a nepáli Ngagpa kolostorba érkezik, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon. A rossz időjárás furcsa idegeneket kerget a kolostorba a már ott lévő, még furcsábbak mellé. A kísértetjárta kolostorban elszabadul a pokol: villogni kezd a titokzatos kék fény, vörös lángok ugrálnak az ablakokban, hirtelen felépül a rég lerombolt démonfal, karosszék repked a levegőben, a halott Kitty Loewenstein pedig tigris hátán lovagol. Aztán gyilkosság történik, majd még egy, még egy Hősünk múmiákat talál egy dobozban, hegyes fejű kalapácsot egy halott fejében, a kolostor apátját pedig egy kondérban, holtan. Leslie L. Lawrence nem retten meg: szorosra húzza az övét, fejébe nyomja sárga süvegét, felhúzza kunkori orrú díszcsizmáját és a gyilkos után ered. Vajon megtalálja?

Rövid értékelés - spoiler mentesen:

Amilyen könnyű dolgom volt az előzőleg írt könyvismertetőmnél, annyira vagyok bajban most ezzel.

Nem tudom, hogy van-e nagyobb Lőrincz L. László fan kishazánkban, mint én. Sok ismerősöm sok-sok könyvvel ezelőtt abbahagyta a szerző olvasását (vagy ritkította), mert hogy minden könyve ugyanazokból a sablonokból épül fel nagyjából (most a Lawrence néven írt könyveiről beszélek) - (minden nő gyönyörű, minden könyvben lefekszenek vele, akikkel lefekszik, nem gyilkosok, a gyerekeknek sosem esik bajuk, a végén mindig legalább 3 csapat esik egymásnak golyószórókkal, aki nagyon gyanús, az ártatlan, a leggonoszabb csirkefogó mindig az, aki alig szerepel az egész könyvben, és akkor is jóságos vagy esetleg semleges, stb., még lehetne sorolni bőven.) Ezt én is észrevettem, de nem igazán érdekelt. Mindig lekötött maga a történet, ami a krimiszál mögött volt megbújva (az utolsó 100 oldalon kb.), a könyvben elszórva evisszaemlékezésekként elmesélt anekdoták, történetek, és a humorát is kedveltem. De a legfontosabb, amiért mindig is kitartottam a szerző mellett, két dolog. Az első, hogy amikor az első Lawrence történetet olvastam - történetesen a Holdanyó fényes arca volt az -, pontosan 10 éves voltam, és nagyjából rettegtem rajta. Emlékszem, a tízórai pénzemből gyűjtöttem rá össze (20ft) az árát, és suli után aliig mertem hazamenni a még üres lakásba, el ne kapjon a gyilkos. Meg voltam veszve érte. A következő, hogy elmentem a keresztapámékhoz nyaralni 1-2 évvel később, akinek annyi könyve volt, hogy már a wc-ben is hegyekben áltak a könyvek, akinél megtaláltam a Sindzse szemét véletlenül, és képes voltam az összes könyvét többször átkutatni, hátha találok még a szerzőtől más könyvét. Ez olvasva nem soknak hangzik, de erre ráment az egész nyaralásom. Annyi könyve volt, mint egy könyvtárnak, valamint ekkor esett le, hogy egy írónak több könyve is lehet, nem csak egy - hiába, internet nélkül elég nehezen tudtam követni akkor még, hogy kinek milyen könyvei jelennek/tek meg. De ezután nem volt megállás, ezután a szerző hamar a KEDVENCEMMÉ lépett elő - hátmég amikor megtudtam, hogy Lawrence - a könyvben - magyar! Imádtam. Amikor meg azt is megtudtam, hogy tényleg magyar, és magyar névvel is ír más könyveket, úgy éreztem magam, mint a Kész átverés showban lennék és nagyon át lettem vágva! :D Fiatalság, bolondság. Mindegy, ennyi - és még több - számomra kedves emlékkel a hátam mögött, egyszerűen nem figyelhettem a többi "elmarasztaló" kritikára.

Azonban, mióta évente nem egy új könyve jelenik meg, hanem 2-3 is, kicsit megcsappant a lelkesedésem. Maguk a történetek (az összefoglalók) még mindig tetszenek a végén - bár ebben a csavarok pont nem ültek annyira, mert már rájöttem a főbb dolgokra (persze az alapsztorira persze nem lehet rájönni most sem) -, de egy csomó dolgot már nagyon unok bennük. Gyakran a könyv felén ásítozok, és nem azért mert rossz, hanem azért mert már 30x olvastam tőle. Értem, hogy minden könyvében, ami kolostorban játszódik, meg kell említeni - az új olvasók miatt is -, hogy ne lépjünk a küszöbre, mert a benne lakó szellem megharagszik, de minek könyvenként 5x megemlíteni? Én már 150x olvastam ezt a jó tanácsot minimum. Megjegyeztem.

Lőrincz L. László (1939 - )

És ezért nehéz ezt a könyvet értékelnem. Annak, aki most kezd ismerkedni a szerzővel, tudom ajánlani, bár azért elég sok hiba van benne (a gyerekszereplők förtelmesen bénán vannak megírva és az aktuális szexpartnerre is csak legyintek már, pár logikátlanság és bakugrás is maradt benne, valamint pár "al-rejtély" megoldása faék-bonyolultságú, és nagyon zavaró volt, hogy a lámakolostorban gyakorlatilag nem volt láma szereplő (3 volt és 2 szakács), miért nem találkozott velük soha senki?), simán közepes, és ugye már megint nem sikerült kitalálni, hogy mi körül forog az egész rejtélyes ügy (egyébként a könyvei harmadában nagyjából sikerül kitalálni) - bár a frakciókat és a gyilkosokat kizárásos alapon ki lehetett okoskodni -, szóval mondjuk 6-ost adnék rá. Az, aki már elolvasott 20 kolostoros Lawrence történetet, elég, ha elolvasssa az utolsó 100 oldalt, abból könnyen ki tudja találni, mi történt az első 530-ban. Nekik mondjuk 4 pontot érhet, hiszen a humor pld. megmaradt mint plusz elem az elejében is, de igazából semmi extra (félek, hogy nekem már a szerző újabb könyvei ennyik maradnak. Közepesek. Kár értük.)

Apropó!
Leslie L. Lawrence Magyarország egyik legsikeresebb/legolvasottabb írója ez nem lehet kérdéses, szóval egyszerűen nem értem, hogyan jöhetnek ki a könyvei ennyire agyzsibbasztóan, borzalmasan, botrányosan, ízléstelen, igénytelen, ronda-mint-a-bűn borítókkal? És ez nem csak az én véleményem és nem csak erre a könyvre gondolok, hanem majd mindegyikre (az újak közül mindegyikre) - kivéve a keménykötésű klasszikus kiadást, mert az igényes. Ki tudta meggyőzni vajon a szerzőt és a kiadót, hogy ez jó munka és szép, esztétikus? Csak arra tudok gondolni, hogy valami személyes kötődése lehet a grafikus "művész"-nek - Temesi Péternek - a szerzővel ill. a kiadóval, esetleg, hogy ingyen adta a munkáját, de ez még annyiért is sok.

Egy jó duma volt benne, ami nagyon tetszett:

"...Mindenkinek az érdemei szerint. A jó munkát meg kell fizetni. Ahol banán a fizetség, ott majmok dolgoznak."

Átlagolva (és a régi kapcsolatunknak köszönhetően) az értékelése legyen:

Értékelés: 5/10

Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia
Moly
Szatmári Péter
Olvasnijó