A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kleinheincz Csilla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kleinheincz Csilla. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 8., hétfő

G. K. Chesterton - A vándorló kocsma


G. K. Chesterton - A vándorló kocsma

G. K. Chesterton - The Flying Inn
Eredeti megjelenés: 1914
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2013 
Hossz: 256 oldal 
Műfaj: fantasy, szatíra, klasszikus, szépirodalom, alternatív történelem
Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla

Tartalom:
Egy angol ember semmire sem vágyik jobban, mint hogy a napi munkák végeztével betérjen kedvenc pubjába. Egy új törvénynek köszönhetően azonban sorra elkezdik bezárni a kocsmákat országszerte. Patrick Dalroy, az ír tengerészkapitány és Humphrey Pump, a Vén Hajó nevű szesztanya tulajdonosa azonban közösen furfangos tervet eszel ki a rendelkezés kijátszására: az ivót kocsira rakják, és járni kezdik vele a vidéket, egyre komolyabb fejtörést okozva a hatóságoknak.
Mindeközben Anglia az uralkodó politikai erők játékszereként a legdrákóibb iszlám szabályozást vezetné be az alkoholfogyasztás visszaszorítására, de a vándorló kocsma egykettőre az ellenállás jelképévé válik, filozófiai magasságokba emelve az ivás hagyományát. Hiszen jól tudjuk: a lé határozza meg a tudatot.

Gilbert Keith Chesterton angol író, a jámbor Brown atya és Az ember, aki Csütörtök volt megteremtője olyan hírességeknek szolgált inspirációul, mint az ír politikus Michael Collins, Mahatma Gandhi vagy az argentin Jorge Luis Borges. Ezzel a művével, mely jócskán megelőzte korát, és manapság vált csak igazán aktuálissá, azt a tételt igazolja zseniálisan, miszerint az egyik ember utópiája a másik számára rémálom lehet.

Chesterton minden mondata mögött egy olyan ember áll, aki festeni képes a szavakkal.”
Neil Gaiman

Méltatlanul elfeledett prófétai mű az európai társadalmak iszlamizálódásáról.
The American Spectator





G.K. Chesterton (1874.05.29 - 1936.06.14)
Ennél előnytelenebb képet nem találtam, de olyan aranyos! :D
Aki 2013-ban a Galaktika Baráti Kör tagja, az - az egyéb kiváltságokat is magába foglaló 4000 forintos tagdíj fejében - ingyen juthat hozzá ehhez az exkluzív kiadványhoz, ami egyébként máshogy kereskedelmi forgalomba nem kerül. Mivel én is azok közé az emberek közé tartozom, akik szeretik, ha több olyan dologgal is rendelkezik, ami a tömegeknek nincs (olyan kis dolgokra gondolok, mint egy dedikált könyv, egy egyedi könyvjelző, tagság egy zárt szakmai közösségben - vagy egy kis példányszámú kötet birtoklása), ezért már lebegett is a vörös posztó, hogy én ezt a könyvet márpedig akarom. :D [Főleg, miután - szokásomtól eltérően - elolvastam a könyv hátulján lévő ajánlót.]

Bár irodalom "faktos" voltam világ életemben, és a fantasztikus irodalmon kívüli műveket is szoktam figyelni, de - ne ítéljetek meg túl szigorúan - Gilbert Keith Chesterton neve a világon semmit nem jelentett nekem. Se róla nem hallottam semmit, se a könyveiről, sőt meg voltam győződve róla, hogy nem is jelent meg tőle semmi még magyarul. (Igen, a második bekezdést, az író méltatását már nem olvastam el.)

"...Nem akartam szemrehányást tenni - közölte Humphrey Pump azzal az angolsága alapját jelentő tévedhetetlen szívélyességgel, amely még megmentheti az angolok lelkét -, de ez az igazság."

Ahogy haladtam a már rögtön az elején nagyon is kedvemre való könyvben, azonnal az ismertetőt fogalmazgattam magamban. "Klasszikus, romantikus írókra - Charles Dickensre, Robert Luis Stevensonra, (vagy akár H. G. Wellsre esetleg Jules Vernere) - hajazó nyelvezet" - még nem is gondoltam arra, hogy mennyire beletrafáltam. Azt hittem addig - hogy miért, meg se kérdezze senki -, hogy a könyv "nem mai gyerek", biztosan "megvan már vagy tíz éves is". Mekkora volt az elképedésem, mikor kiderült a könyv kolofonjából, hogy az első angliai kiadása 1914-ben volt, szóval Chesterton Dickensnek majdhogynem kortársa volt. Na, kezdjük csak akkor előről!

"A becsületesen erjesztett szeszes ital fogyasztása egyszerűen a vegetarianizmus diadala."

G. K. Chesterton író, költő és gondolkodó 1874-ben született Londonban és hatvankét éves korában, 1936-ban hunyt el. Illusztrátorként, költőként, újságíróként és kritikusként is dolgozott - ő írta például az Encyclopaedia Britannica-ba a Charles Dickensről szóló bejegyzést -, regényeket csak később kezdett írni. Detektívtörténetei - főszereplőjük Brown atya - mára klasszikusnak számítanak a zsánerén belül. Több regényének is témája a jövő utópisztikus társadalmának változásai. A vándorló kocsma is ebbe a sorba illik bele. Az Edwar-kori értelmiségi elit tagja volt, akinek véleményére sokan és sokat adtak, ezért a szatíráinak leple alatt rejtőző komoly társadalmi bírálatok gyakran hullottak gazdag termőtalajra. A fentebb (a tartalomban) felsorolt politikusokon kívül olyan írók vallják őt szellemi atyjuknak vagy példaképüknek, mint J. R. R. Tolkien, Neil Gaiman, Ernest HemingwayFranz Kafka vagy Terry Pratchett (a lista messze nem teljes). Életéről, jelentős munkásságáról - és műveiben található vallási és filozófiai szimbólumrendszer megfejtéséről - halála óta több kutató is könyvet írt. Bár nagyjából nyolcvan regényéből magyarul nem az összes elérhető még, azért időről-időre megjelent tőle pár kötet - eddig összesen tizenhat (bár a Brown atyás novelláskötetek közül pár ugyanaz, csak más címmel). Most mehetek összegyűjteni a könyveit. Eddig ugye van egy. :D

"...Mert Lady Joan a semmiből megérezte az Istentől való szelet, amelyet akaraterőnek neveznek, és az ember egyedüli mentsége a világon."

Essünk is túl azon az egy dolgon, ami esetleg elriaszthat pár lehetséges olvasót. Az alig 256 oldalas könyvben nem történik semmi. Mármint akció, üldözés, kalandok, párbajok és társaik, amik egy fantasztikus könyvben azért általában előfordulnak. Ebben nem. Két furfangos "népmesehős" egyszer itt tűnik fel, majd amott, beszélgetnek egy darabig, majd nem sokkal később nemezisük szintén felbukkan, mire ők valahogy felszívódnak. Nos, nagyjából ennyi az egész. De:

"...Csodálatos, mennyire könnyű túlélni másvalaki keresztre feszítését."

Annyira hihetetlenül jó volt olvasni az egész könyvet - bár a XX. század elejét felidéző dagályosabb elbeszélő-stílust és szóvirágokat azért persze meg kell szokni! -, hogy hirtelen nem is tudok jelzőket kitalálni rá. Az író kifejezésmódja egyszerűen hibátlan. A történet hátterében lévő világ - a XX. század első évtizedének vidéki Angliája - első blikkre pont olyan, mint ahogyan más viktoriánus könyvekből már megismerhettük, mégis, rengeteg apró részletében egészen más. Ha pedig már az elején bajba kerültem a jelzőkkel, nem is tudom, hogy tudnám még fokozni azt a karakterek miatt. Egyszerűen csodálatos, amit Chesterton művel a szereplőivel. Charles Dickens legjobb napjait idéző leírások alapján ismerjük meg a regény főhőseit. Nem számít, hogy egy falusi bugris, vagy polgár, esetleg egy rideg, felfuvalkodott arisztokrata nemes az angol Parlamentből, mindannyian szerethetőek, érdekesek és mélyen emberiek (persze van aki csak nagyon mélyen). :D Szerethetőek, mert hogy is ne szeretnénk meg őket, ha az egész könyv alatt folyamatosan (minimum) mosolygunk esendőségükön, szófordulataikon, akcentusukon, furcsaságaikon, csodálkozunk fortélyos gondolkodásukon vagy minden alapot és logikusságot nélkülöző - mégis meggyőzően előadott - ideáikon, hovatovább őrületbe hajló, biblikus példabeszédek kifacsarásán, félremagyarázásán alapuló eszméiken. (Misziszra Ammon nagy figura!) Chesterton szerencsére akkor sem hibázott, amikor véletlenül nem a "társadalomkritikus" részeket írta, hanem mondjuk a "mocskos tömeg borissza abajkodásáról" szólókat. Azt kell mondjam, bizony elég autentikusan sikerült részek azok is! :D Egyszerűen annyi  jól eltalált szereplője van a könyvnek, hogy még a kedvenceimet is bajos lenne kiválasztani közülük. Dalroy kapitány, Ugyanakkor Hibbs és Mr. Wimpole, a madarak költője - aki a kötet egyik legerőteljesebb (leginkább elgondolkodtató) részének, a XIV. fejezetnek volt jelentős karaktere - biztosan ott vannak az élbolyban.

"...úgy tűnt, mint aki nem egyszerűen összeszedi, hanem inkább a feneketlen tenger aljáról vonszolja föl merészségét. Kétség nem fér hozzá, ez volt a nép elfeledett bátorsága."

Prófétai műnek tartják - az angolok legalább is - A vándorló kocsmát, hiszen jelenleg valami hasonló folyik a Csatorna túlsó oldalán. (Persze nem az alkoholfogyasztást akarják beszüntetni.) Nem vagyok ott, a bevándorlók nagy számán túl nem tudom ezt pontosan mire is alapozzák, de biztosan igazuk van. Engem igazság szerint ez a része érdekelt a legkevésbé a könyvnek. Viszont minden oldalán találtam olyan megfigyeléseket, mély igazságokat, ami komoly ember- és világismeretről árulkodik. A kiragadott idézetek jellemzően most ilyenek. A kötet Chesterton számos versét is tartalmazza - amelyek az elbeszélés részei, nem különálló versek -, de őszintén szólva a Shelley-féle szárnyaló verselés sosem volt az én ízlésem. Így nem is igen szeretném fordítója, Kleinheincz Csilla munkáját véleményezni, de szerintem neki köszönhető, hogy két-három földhözragadtabb vers még úgy is tetszett - konkrétan az egyik a Dal a fűszeresek ellen, a másik meg "Hupák végtelen útmutatója" -, hogy nem vagyok nagy rajongója az angol romantikus költészetnek. A szövegtörzs fordítása sem lehetett túl egyszerű feladat - egy-két értelmezhetetlen mondat sajnos maradt is a szövegben - a szójátékok miatt, de szerencsére a kötet végén található 'Jegyzetek' nagy segítségünkre van az utalások pontosabb megértésében.

"...Mit lehetne szánalmasabbnak tartani annál, mint a tehetetlen kétéltű örökké tartó őrjöngését? Mi lehetne rettenetesebb egy osztriga könnyénél? [...] De azt hiszem, még a költő is megvilágosodott volna, ha látja az egyre kisebbedő autó sofőrülésén ülő férfi fehér, eltökélt és megszállott arcát. Ha látta volna, talán eszébe jut a neve, sőt talán még akár a természete is annak a bizonyos állatnak, amelyik nem volt sem szamár, sem osztriga, hanem az a teremtmény, amelyet elfeledni mindig is a lehető legegyszerűbb volt az embernek, amióta csak elfeledte egyszer Istent egy bizonyos kertben."

A klasszikus alternatív történelmi könyvek sorába illeszthető talán legkönnyebben ez a sok rejtett (?) bölcseletet tartalmazó mű, amiben igazán sok science-fiction vagy fantasy elemet nem fogunk felfedezni. Aki viszont szereti a szatirikus humorral átitatott, könnyen olvasható filozófiai/metafizikai műveket - amik mondjuk egy párhuzamos univerzumban játszódnak -, az szeretni fogja. Nagyon fogja szeretni! Egyébként nem az a regény, ami zajos sikerre számíthatna - ahhoz túl sok, nem az alapvető műveltséghez tartozó ismeret szükséges a totális megértéséhez és túl kevés a konkrét történés benne -, gondolom ezért is jött ki alacsony példányszámban, csak GBK exkluzív kötetként, de személy szerint örülök, hogy ezt a könyvet választották. Annyit mindenképpen meg kell még jegyeznem, hogy a magyar borító mérföldekkel jobban sikerült, mint eddig bármelyik ország akármelyik kiadásáé. (Nem írtam ugyan külön róla - direkt -, de igen, van benne romantikus szál - hiszen egy majdnem-romantikus-kori regény -, szóval olvassák lányok is el nyugodtan, még ha nem is szeretik annyira a rumot!) :D

"...Azzal az elméleti szakemberrel, aki új elméletet állít fel egy új esemény leírására, nincsen sok gond. Ám az, amelyik egy hamis elméletből indul ki, majd aszerint lát mindent, hogy ezt igazolja, az emberi értelem legveszedelmesebb ellenségei közé tartozik."

2013. január 27., vasárnap

10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia


10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia

Eredeti kiadás: Ad Astra, 2012 [e-book]
Főszerkesztő: Kleinheincz Csilla
Műfaj: sci-fi, novellás
Hossz: 248 oldal
Fordította: Küry Miklós, Szökrönyös László, Huszár András, Farkas Balázs, Cs. Szabó Sándor, Benkő Ferenc, Kleinheincz Csilla
Vásárlás: Ad Astra (ha lehet, mégis inkább az oldalsávomon lévő Ad Astrás widgeten keresztül!) :P

Tartalom:
Pillangóvá változó szeretők; tulajdon lelkét kereső robot; cigarettafüstként kavargó, teremtő lehelet; kapcsolatfelvétel az ismert univerzum peremén; az Első Magyar Igazságosztó és Bűnüldöző Egylet története – az SFmag, a legolvasottabb hazai online fantasztikus magazin Hugo-, Sturgeon- és World Fantasy díjas novellák közül válogat, nagy öregektől és utóbbi években befutott szerzőktől, külföldiektől és magyaroktól egyaránt. Tíz novella a fantasztikus irodalom legjavából!






2011-ben az SFmag.hu, a spekulatív fikcióval foglalkozó iránymutató online magazin már készített egy szabadon letölthető válogatást [innen] az abban az évben közölt novelláikból. Egy évvel később szerencsére folytatták a már megkezdett utat, és újra kiválogattak a számunkra néhány olyan művet, amikre mindenképpen szerették volna felhívni a sci-fi rajongók figyelmét. Vállalkozásuk mellé sikerült felsorakoztatni az Ad Astra Kiadót, akik szintén a minőségi fantasztikus irodalom elkötelezett hívei, és a 10 címre keresztelt - csak elektronikus formátumban elérhető - novelláskötetet már az ő webshopjukból vásárolhatjuk meg. A könyvbe a zsánert manapság (is) meghatározó szerzők írásai kerültek be. A kötetet Kindlén olvastam, amin a külalakja hibátlan képet mutatott és a helyesírási hibák száma is elfogadható mértékű (azért még volt benne jócskán). Az elektronikus formátumnak hála, ezeknek a hibáknak a kijavítása nem lehetetlen, amit a kiadó egyébként folyamatos update-ek útján meg is ígért a vásárlóinak - ez az e-bookok egyik nagy előnye. Most nézzük a novellákat külön, a végén átlagolok majd - mint mindig, ha hasonló könyvet olvasok.

Jeffrey Ford - Teremtés
Emócionális - komolyan már-már szemet könnyeztető - apa-fiú történet a szeretetről. Minden mondatát imádtam, az apa karakterének értékrendjével azonosulni egy pillanat műve sem volt. Remélem később még jobban fogok hasonlítani rá. Kedvenc volt rögtön. Erős kezdés, kár, hogy ilyen rövid. (World Fantasy-díj, 2003)
Értékelés: 10/10

Elizabeth Hand - Kénkő Kleopátra
Hosszabb lélegzetű urban-horror - van ilyen egyáltalán? miért nincs? - írásának sikerült tényleg felbosszantania. Főszereplője, az amerikai rovartudós-palánta lány, aki elég övön aluli módszerekkel sokkolja az írás gyanútlan olvasóit. Ez a mű szívből egy férfinek sem tetszhet az tuti. Először a kis pillangók mindenütt, majd a csavar. Ááá! Utáltam minden egyes mozzanatát, de pont ezért volt jó írás. :D [Nem vagyok egy nagy világjárós fajta, de a novella írásának ideje után nem sokkal pont voltam Camden Town-ban (London), és bár a Kaptárba ugyan nem jutottam el, de a bevásárló-túrát bizony én is végigjártam, majdnem pontosan úgy - a cipőboltoktól kezdve a piacon át a fétisüzletekig bezáróan - és szinte biztos, hogy ugyanazokban a boltokban, mint a főszereplő. Iszonyú jó hely egyébként!]
Értékelés: 7/10

Peter Watts - A sziget
Az évmilliók óta úton lévő, a már rég megsemmisült Földtől egyre távolabbi űrszektorokban féreglyuk-kapukat építő űrhajó legénysége - a fedélzeti számítógéppel folyamatos macska-egér harcot vívva - végre találkozik az első, nem földi eredetű létformával, ami mellett még Lem Solarisának bolygó-tudata is jelentéktelenné minősülne. Meglepően humoros írás volt a fatalista szereplők dacára is. Igazán jó volt azt a részt olvasni benne, amikor az űrt, mint mérhetetlenül békés helyet mutatja be (sehol egy "Az űrben senki nem hallja a sikolyod!" attitűd) , ahol igazából nincs semmi ok az agresszív magatartásforma egyeduralkodóvá válására, hiszen mindenkinek bőven van benne hely... elvileg. (HUGO-díj, 2010)
Értékelés: 8/10

Adam Troy-Castro - Fölösek
Mennyi erőfeszítésébe kerül vajon egy írónak, hogy minél elborzasztóbb anti-utópiát találjon ki? Most Adam Troy-Castrónak sikerült valószínűleg eddig az egyik leggyomorforgatóbbal előrukkolni. A Mátrixban az energiaforrásnak tenyésztett emberiség jövőképe ehhez képest szinte humánus. Nem szeretném, ha ez az idő eljönne. Soha. Az írás szerkezete mondjuk annyira nem tetszett, mint az ötlet. (Nebula-díj jelölt, 2011)
Értékelés: 7/10

Rachel Swirsky - Erósz, Fília, Agapé
Egy saját személyiségében is bizonytalan robot és gazdájának párkapcsolati drámája, amit egy örökbefogadott gyerek is bonyolít. Az őrült kakadu tetszett benne, egyébként elég unalmas volt. (HUGO-, Sturgeon-, Locus-, Tiptree-díj jelölt)
Értékelés: 5/10

Moskát Anita - A megnemszületettek városa
A kötet első magyar szerzőjének írásában olyan lelkek elképesztő küszködésiről olvashatunk, akiktől megtagadták az Édenbe jutás lehetőségét, mert önhibájukon kívül meg sem születtek, tehát egyáltalán nem is éltek. A nem kicsit depresszív hangulatú novellában ebből a teljes kilátástalanságban eltöltött örök "nem élet"-ből (purgatóriumból?) keresik a kiutat ezek a páriák, de az Édenbe jutást kérlelhetetlen (kegyetlen) angyalok serege  nehezíti meg. Nagyon kemény, lehúzó novella, ami főleg a vallásos érzületű olvasók számára vethet fel egy izgalmas teológiai kérdést - és okozhat álmatlan éjszakákat. Ezek az angyalok tényleg nem viccelnek. Gratulálok!
Értékelés: 7/10

Tobias S. Buckell - Anakoinózis
A novellában az emberek űrhajója egy olyan bolygón hajt végre kényszerleszállást, ahol az őslakosok áldott naivitásban és megingathatatlanul optimista életszemlélettel élik világukat. A két gyökeresen eltérő kultúra egymásra hatása először a várt irányba indul - kizsákmányolás -, aztán viszont váratlan fordulatot vesz. Nagyon aranyosak voltak benne az "ewokok"! :D [Anakoinózis: a régi retorikában az olyan szónoki fordulat neve, mikor a szóló mintegy hallgatóitól, a bíráktól, sőt a ellenféltől kér tanácsot, megkínálja őket a döntéssel, s úgyszólván velük együtt beszéli meg a kérdést. Mivel a szónok ily nyilatkozatot csak azzal a tudattal tehet, hogy más is kénytelen volna a fennforgó kérdésben az ő álláspontjára helyezkedni, e fordulat a meggyőződés erejét hathatósan feltünteti. - Forrás: kislexikon.hu]
Értékelés: 7/10

Juhász Viktor - A rádiumember magányossága
Az Első Magyar Igazságosztó és Bűnüldöző Egylet szuperhőscsapat megalakulásának és első bevetésének története a Gotham Citytől nem is olyan távoli Budapesten. Nagyon tetszett a MARVEL (?) univerzumba helyezett alternatív fővárosunk, mint helyszín, és a valóban tipikusan magyar történet - a főbrutál fegyver, ami nálunk valószínűleg sosem tudna elkészülni, az egyszerűen hatalmas volt -, szóval nem az írás hibája, de úgy tűnik, engem már sajnos a szuperhősös sztorik egyáltalán nem tudnak lázba hozni (filmen sem). Persze az csak a körítés volt, értem én...
Értékelés: 7/10

Robert Charles Wilson - Descartes-színház
RCW írását vártam a legjobban. A műnek persze semmi köze a Pörgés-trilógiában történő eseményekhez, de az írás felépítése, hangulata miatt nem okozott nehézséget, hogy olvasás közben elhitessem magammal, hogy mégis van kapcsolat és újra ott voltam a menekültek dobozvárosában. Semmi ilyesmiről nem volt szólt, de mégis olyan volt! Értitek? Egyébként egy zseniális ötletekkel teli pakolt, jól átgondolt világban játszódó filozófiai moralitás történet volt, amiben csak egy dolog nem tetszett annyira, hogy teljesen világos volt már az első harmada környékén, hogy mi lesz a vége és ki van a háttérben. És még be is jött a tippem 100 százalékban.(Sturgeon-díj)
Értékelés: 7/10

Catherynne M. Valente - A téridő tizenhárom arca
Ha meg akarja valaki tudni, milyen stílusú novella nem tetszik nekem egyáltalán, az olvassa el ezt. Bevallom, nekem alig sikerült, bár nem volt hosszú - szerencsére. A tizenhárom rövid írás fele Stanislaw Lem Kiberiádájának stílusában megírt mítoszokat tartalmazott, de azt kell mondjam, Lemnek ez fényévekkel jobban sikerült. Erről elég is ennyi, mert csak szapulnám tovább, a másik felében egy talán - bocsánat, de semmi késztetést nem éreztem, hogy utánanézzek - életrajzi ihletésű részletek egy sci-fi írónő életéből, rükvercben. Azt, hogy volt-e valami mélyebb mondanivalója is, ami felett figyelmetlenül átsiklottam, valószínűnek tartom, de sajnos annyira sem fogott meg, hogy egy pillanatig elmélázzak felette. Sajnálom, hiszen a Marija Morevna és a Halhatatlan című könyve nagyon tetszett.
Értékelés: 3/10

A novellák átlagolás után tehát a kötet, amit ezúton is köszönök az Ad Astra Kiadónak és az SFmag.hu munkatársainak egyaránt:

Értékelés: 7/10

2013. január 16., szerda

Ursula K. Le Guin - A rege

Ursula K. Le Guin - A rege
(Haini-ciklus)

Ursula K. Le Guin - The Telling
(Hainish Cycle)
Eredeti megjelenés: 2000
Magyar kiadás: Delta Vision, 2011
Sorozat: MesterMűvek (sci-fi) 01.
Műfaj: science-fiction, szépirodalom, filozófia, vallás, alternatív történelem, filológia, disztópia, antropológia
Hossza: 218 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Díjak:
Locus-díj győztes, 2001

Tartalom:
A Regében… Ursula K. Le Guin a képességei teljes birtokában álló, valódi mesélő adottságait egyesíti a bölcs és szenvedélyes lélekkel és egy igazi filozófus fegyelmezett, örökké válaszokat kutató elméjével. Haini-ciklusában megteremti egy lenyűgöző, meggyőző és igen hihető jövő valóságát.” (Peter S. Beagle, Az utolsó egyszarvú és A fogadós énekének írója)

Az egykor virágzó kultúrájú Aka bolygót teljesen megváltoztatta a technológia. Egy földi megfigyelő, Szatí, azonban tudomást szerez egy kitaszított csoportról, amely a vadonban él. Tagjai még ápolják az ősi hagyományokat, még mindig őrzik az elveszett vallást – a Regét. Szatít lenyűgözi a hitük, és szent zarándoklatra kíséri őket a hegyek közé, miközben tulajdon elméje és lelke veszedelmes útjait is bejárja.




Ursula K. Le Guin (1929 - )
Ursula K. Le Guin amerikai írónő 1929-ben született Kaliforniában. Édesapja antropológus volt, édesanyja író. Mivel ennek az örökségnek nem sikerült ellenállnia, Le Guin előbb a kultúrális antropológia, majd a tudományos-fantasztikus irodalom lelkes tanulmányozója lett.  Tudományos tanulmányai sikeres befejezése után - a ’60-as évektől kezdve - folyamatosan publikál. Írt sci-fi, fantasy és gyermek könyveket, de novellákat és verseket is. Munkájára J. R. R. Tolkien és Philip K. Dick mellett olyan szerzők hatottak, mint Virgina Woolf vagy Paul Myron Anthony Linebarger (vagyis Cordwainer Smith). Műveiért eddig egyebek közt öt HUGO-, hat Nebula- és tizenkilenc(!) Locus-díjat kapott. Az életműve elismeréséért nemrégiben a science-fiction nagyasszonyává választották.

Az írónő szerencsére az aktuális politikai korszakokat sikeresen átvészelő szerzőnek számít itthon, hiszen már 1979-ben jelent meg magyarul könyve (A sötétség balkeze, - Kozmosz), amit azóta is jobbára rendszeresen követ egy-egy regénye. Nálunk talán az epikus fantasy alzsánerébe tartozó hat részes Szigetvilág sorozata miatt ismerhetik a legtöbben - én eddig legalábbis csak azokat a könyveit olvastam -, amelyek bár valóban kiváló könyvek, de irodalomtörténetileg talán nem a legfontosabbak. Ezt a megtisztelő címet a Haini-ciklusa birtokolja.

A szerző Haini-ciklusba tartozó művei azonos science-fiction univerumban játszódnak. A regények önállóak, olvasásuk sorrendje tehát lényegtelen, nem tételezi fel az olvasóról, hogy ismeri az előző köteteket. Ebben az univerzumban játszódnak egyébként az A sötétség balkeze és az A kisemmizettek (Szukits/Cédrus, 1994) című könyvei is a magyarul elérhető művek közül.

Ebben az univerzumban az emberiség már réges-régen szétáradt a Földről és benépesített számtalan bolygót. A fénysebességet el nem érő űrutazás miatt a különböző bolygók lakosai egyedül fejlődtek tovább (vagy vissza). A sokszor évmilliókra magukra maradt telepes-utódok jelentős része számára a Föld létezése és maga az űrutazás (és technológiai háttere) is régen feledésbe merült. A központi kormányzást, az emberiség egyetemes tudásának felkutatását és megőrzését az Ekumen nevű - jóindulatú - szervezet vállalta magára az utóbbi időkben, aminek a központja Hain. Ebben az univerzumban tehát nincsenek idegen fajok, ám a már véglegesen eltérő emberi kultúrák találkozása így is hasonló következményekkel és meglepetésekkel jár.

"...Most már tudta, hogy még mindig nem találta meg a lényeget, és félreértése olyan hatalmas és abszolút, hogy nem is ismeri fel." 

A kicsit hosszú bevezető és világismertető után jöjjön valami konkrétum is. Semmivel kapcsolatban nem csodálkozom ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem csodálom, hogy a Delta Vision Kiadó beválogatta a MesterMűvek sorozatába, hiszen ez egyszerűen szenzációsan jó könyv. De azt sem csodálom, hogy a kiadó sci-fi alsorozatot elindító regénye az olvasókat ennyire megosztó könyvé vált hamar. Aki pergő űrcsatákra vagy akcióra vágyik, az kerülje el messzire. Semmi akció - vagy adrenalin növelő izgalom - nincsen benne. Még kalandosabb részek sincsenek. A címből adódik a feltételezés, hogy akkor esetleg valamilyen - persze kitalált - mondákat, történeteket olvashatunk majd, nos, ez azért részben igaz lett, de általában ez sem jellemző a könyvre. 

A Haini-ciklusba illesztve egy olyan történetet olvashatunk most, ami nem elsősorban sci-fi, legalábbis biztosan nem techno sci-fi, dacára az első fejezetnek (az egyetlennek, ami nem tetszett a könyvben), ahol az idegen bolygók és kultúrák sora és a már-már felismerhetetlen Föld politikai eseményeit mozgató erők szélvész gyors kavalkádja teljes erővel robban bele a gyanútlan olvasó arcába a főszereplőnő visszaemlékezésében. Sokkalta inkább egy szépirodalmi igényességgel elbeszélt története egy nyugati nyelvészprofesszor-(asszony) utazásának, expedíciójának a távol-keletre, a nagy kínai kulturális forradalom idején - ugyanis elég nehéz dolgunk lesz, ha a nyilvánvaló párhuzamokat figyelmen kívül szeretnénk hagyni. Rácsodálkozás a kultúrák és az emberi társadalmak, értékrendek sokszínűségére. A tábortüzek melletti történetmesélés és a mindennapos tapasztalatok megosztásának ősidőkből eredő fontosságának dicsérete. A könyvből végig árad a humanizmus és a vidéki életmód/emberek szeretete. (Persze az sehol nincs említve, hogy a könyvben szereplők ősei a kínaiak lettek volna!) 

A sci-fi körítés miatt nyilván a főleg csak „komoly” szépirodalmat - vagy a nyelvészettel, antropológiával, őstörténelemmel esetleg a keleti vallásokkal komolyabban foglalkozó - olvasók még véletlenül sem fognak találkozni ezzel a könyvvel, pedig biztos, hogy a számukra még sokkal többet nyújtana, mint annak, aki csak „szimplán egy jó sztorit” keres az olvasmányaiban. A mű a globalizáció ellenessége és a könyvek (szavak, történetek) szeretetének témája miatt túlzás nélkül Bradbury 451 Fahrenheit-jének testvérregénye is lehetne. Rövid, de nem egy könnyed olvasmány. Kár lett volna kihagyni.

Mert Aka világán totális kulturális és mentális kontroll van. A központi vezetés, a Társasági Állam és a Társadalmi és Kulturális Hivatal a Költészet és Művészet Központi Minisztériumával együtt ugyanis hetven évvel a könyv eseményei előtt - az újbóli és váratlan haini kapcsolatfelvételkor - betiltotta az ősi nyelvet és a hieroglifákon alapuló írást, és a hainit (a közöst) tette meg hivatalos államnyelvvé. A régi írás használatáért akár életfogytig tartó haláltábor is lehet a „jutalom”, a könyveket pedig mind egy szálig könyörtelenül megsemmisítették. A tiszteletteljes megszólításokat és az üdvözlést, búcsúzást, engedélykérést és hamis hála semmitmondóan rituális kifejezéseit pedig betiltották, mint a primitív képmutatás relikviáit, amik az őszinteség útjában állnak.

"...Ennek a világnak a kormánya a technológiai hatalom és az intellektuális szabadság megszerzése érdekében törvényen kívül helyezte a múltat. […] Ennek a kormánynak a számára, amely kijelentette, hogy megszabadul a hagyományoktól, a szokásoktól és a történelemtől, minden régi megszokás, módszer, eljárás, gesztus, ötlet és vallásosság dögvész forrása volt, rothadó tetem, amelyet el kellett égetni vagy temetni. Az írást pedig, mely megőrizte ezeket, el kellett törölni.
Amennyiben a fővárosban tanulmányozott oktatófelvételek és történelmi valóképdrámák tényszerűek, mint ahogy véleménye szerint legalább részben azok voltak, a most élők élete alatt férfiakat és nőket nyomtak agyon a templomfalak, égettek meg mások a menekíteni próbált könyvekkel együtt, börtönöztek be egy életre a korszerűtlen rendszerellenesség és a reakciós ideológia miatt. A felvételek és drámák dicső színekben festették le ezt a múlt ellen folytatott küzdelmet, szigorúan hősies szavakkal írva le a bombázásokat, gyújtogatásokat, házrombolásokat. Bátor férfiak és nők szabadultak ki ostoba szüleik, az áskálódó papok, a babonaság tanítói és a reakciós bujtogatók uralma alól, és rendíthetetlenül égették porig a tévedések miazmás erdeit, hogy helyükre egészséges kerteket ültessenek – feljelentették a gonosz professzort, aki ideogramszótárt rejtett el az ágya alatt -, felrobbantották a borzalmas kaptárokat, ahol a tudatlanság mérgét raktározták – traktorokkal hajtottak át a gyarló, babonás rituálékon -, majd kéz a kézben vezették termelő-fogyasztó társaikat, hogy csatlakozzanak a csillagok menetéhez.
A sekélyes és terjengős retorika mögött valódi szenvedés, valódi szenvedély bújt meg. Mindkét oldalon."


Hetven év kellett ahhoz, hogy egy terrai küldöttet sikeresen kiképezzenek nyelvésznek, majd ideérjen az űrhajójával, hogy az aka-i nyelvet, kultúrát és történelmet tanulmányozza, de addigra a hieroglifák írása és olvasása már „halott tudomány” lett, a jeleket talán már csak ő ismeri egyedül, a régi, szájról szájra szálló történeteket pedig még ő sem. Szatí - a főhősnő - pedig nekiáll, hogy megtudja, mi az, és honnan származik egyáltalán a csak suttogva, félve emlegetett Rege. Egy történet csupán, vallás esetleg egy érthetetlen filozófiai irányzat vagy ősi bölcsesség? Valamint, hogy ez a gazdag nyelvtörténeti kincsekkel rendelkező nemzet vajon mi okból tagadta meg ősei örökségét. Nem ő az első, akinek gondolatai gróf Széchenyi híres mondatát - „Nyelvében él a nemzet!” - visszhangozzák. Mi lesz az akai néppel nyelvi gyökerei nélkül? Egyáltalán van még számukra visszaút? Vagy nem is kell…?

A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!

Értékelés: 10/10

2013. január 12., szombat

Scott Westerfeld - Leviatán

Scott Westerfeld - Leviatán
(Leviatán 01.)

Scott Westerfeld - Leviathan
(Leviathan 01.)
Eredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Ad Astra, 2012
Hossz: 542 oldal
Műfaj: sci-fi, steampunk, háború, kaland, alternatív történelem
Fordította: Kleinheincz Csilla
Illusztrációk: Keith Thompson
Díjak: 
Locus-díj győztes - ifjúsági - Y/A - kategória (2010)
Aurealis-díj győztes - ifjúsági -Y/A - kategória (2010)

Tartalom:
Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a légierőnél. Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.





Scott Westerfeld (1963- )
Scott Westerfeld 1963-ban született az Egyesült Államokban. Eddigi leghíresebb regényfolyama a disztópikus Csúfok-sorozat, amit a Könyvmolyképző adott ki magyarul (és bocsánat, de borzalmas borítókkal - bár ahogy látom, a külföldiek is hasonló design szerint jelentek meg). Könyvei a sci-fi különböző területeit ölelik fel. Ez a mostani regénye, ami a Leviatán trilógia nyitókötete, az ifjúsági steampunk vonulatba tartozik. Számomra, amikor lassan már pironkodva kell(ene) elsétálnom a könyvesboltok ifjúsági- vagy a fantasztikum irodalmának számára fenntartott szekciója felé - "Nézd, az az apuka biztos a kisfiának keres olvasnivalót. Milyen aranyos!" -, mindig az a legfőbb kérdés, hogy az adott ifjúsági mű, ami elsődlegesen és konkrétan nem az én korosztályom számára íródott, felnőtt fejjel is élvezhető-e, ad-e nekem valamit. Ez persze most sem volt másként.

Bár elenyészően kevés olvasó foglalkozik komolyan vele, de nekem vesszőparipám, szóval kezdjük a könyv külalakjával. Az Ad Astra Kiadó első keményfedeles kiadása egészen egyszerűen csodálatos. (Kár, hogy így nem illeszkedik a kiadó többi kötete mellé a polcon. Mondtam én, hogy azoknak is keménykötésben kellett volna kijönnie! :) ) A védőborító grafikájától kezdve Keith Thompson egész oldalas és kisebb méretű rajzain keresztül - amik a könyvben szétszórva mindenfelé fellelhetőek - a hófehér papíron és a számomra kissé szokatlan nagyságú betűméreten és a dupla sorközökön át egyszerűen minden. A könyv szokásos betűmérettel szerintem 300 oldal se biztos, hogy lenne, de ennek a formátumnak valószínűleg meg volt az oka. A fiatal olvasók számára valószínűleg vonzóbb ez a forma, valamint az egész oldalas belső grafikák is kötötték valamennyire a design-t, nem nagyon lehetett tőle elszakadni. Mindenesetre, bár nem szándékoztam ilyesmit figyelni a blogon, a könyv, legalábbis regény kategóriában, biztosan megérdemli a "2012 legszebb kiadása" díjat. Bizony, megérdemelte volna a könyv, hogy ezt a posztot még a karácsonyi ajándékvásárlási hajsza előtt kirakjam, hátha valaki pont olvasnivalót keresett gyermekének, de hát minden nem jöhet össze...

Ez a térkép sokkal jobb, mint az unalmas történelmi térképek. Rengeteg apró részlet van rajta. Oroszország a legDURVÁBB!

A külső szépség azonban természetesen mit sem ér, ha nem párosul hasonló belső értékekkel. A könyvben rejtett mondanivalót, örök érvényű tanácsokat, vagy túlságosan magasröptű dolgokat ne keressünk. Itt most nem erről van szó. Ez egy vérbeli kalandregény, amit kis túlzással akár Verne is írhatott volna. Ezt igazán elismerésre méltó dicséretnek szántam. Westerfeld stílusa ugyanis nagyon jó. Könnyen olvasható, izgalmas, néhol drámai esetleg akciós. Mindig pontosan adagolja a fordulatokat, sehol nem ül le a könyv, sehol nem fogunk unatkozni. Néhol humoros is, bár ezzel az eszközzel sajnos nem sokszor él. A könyv nyelvezete a célközönség igényeihez van igazítva, tehát észrevehetően egyszerűbb, mint mondjuk egy szépirodalmi alkotásé. A könyvben sok helyütt előforduló darwinista és barkács kifejezések miatt azonban még ez sem fog semmit levonni a regény élvezeti értékéből. Ezeket a kifejezéseket szerencsére sikerült a fordítónak tökéletesen magyarítania, és olyan szavakat barkácsolnia - puccosmári -, amiket elhatároztam, hogy használni is fogok. Gratulálok! :-)

A történet pedig az első világháború kitörésének körülményeinek krónikája - a fantasztikum eszköztárának felhasználásával. Gyakorlatilag azt sem tudtam, melyik szövetségnek drukkoljak jobban. Lassan az ősidőkbe nyúlik vissza a jövőbeni mechanikus lépegetők és társaik iránti rajongásom. A Battletech univerzum Mechwarrior és Mechwarrior: Dark Age regényei régóta itt porosodnak már a polcomon. A PC-s és társasjátékokat is ronggyá gyűrtük a haverokkal anno a fantasy klubban ahová eljártam. A tengelyhatalmak iránti lelkesedésem tehát az első oldalaktól töretlenül jelen volt, amikor is az ifjú Sándor herceg gyakorlatilag beköltözött Küklopsz gyártmányú viharjárója pilótafülkéjébe. Később, mikor a barkácsok elkezdték felsorakoztatni a különböző hadigépezeteiket - zeppelinek, lépegetők, szárazföldi hadihajók -, nos, inkább vesszen a misztikum ködébe, milyen élvezetet okozott. :) [Sajnos semmilyen magyar vonatkozása nincs a könyvnek, meg sem vagyunk említve, maximum, mint Osztrák-Magyar Monarchia címen.]

Ez mondjuk kicsit spoiler, de nem akartam várni vele még egy-két évig...

A darwinisták DNS-kezelt koholmányait sem okozott gondot megkedvelnem. A valós életben még nem döntöttem el, hogy örülnék-e annak, ha a génállományt a tudósok felügyelet nélküli játszadozásainak eszközévé tennénk. Néha ezt gondolom, néha azt. De többször gondolom azt, hogy bizony jó lenne látni élőben mamutot vagy erszényes farkast - vagy kék bőrű embert. Amikor pedig a másik főszereplő - Deryn - felül a huxley-ra (repülő medúza) majd szembetalálkozik a beszélő futárgyíkkal, már tudtam, hogy nincs menekvés, elvesztem.Természetesen ezt cseppet sem bántam, örömmel merültem el a Westerfeld által megálmodott alternatív valóságban. Kicsit a múltban, kicsit a jövőben érezvén magam.
Hajrá barkácsok! Hajrá darwinisták!


A könyv eseményeinek nagyobb része valós történelmi eseményeken alapul - ahogy a szerző ezt részletesen le is írja a könyv végén -, de talán pont ezért, hiszen jórészt ismerjük a nevezetes merénylet utáni eseményeket, nem elsősorban a történet az, ami "elviszi a hátán" a könyvet - és mondjuk ki, nem is a szereplők jellemábrázolásának finomságai. Sokkal inkább a stílusa. A regény megszólít(hat)ja a reménybeli olvasóit, a fiatalokkal felfedeztetheti az olvasás örömét és a képzelet szabad szárnyalásának szépségét. Több stílus kedvelői is megtalálhatják benne a számításukat. A fantasztikum és főleg a "steam" kedvelői természetesen, de mellettük a klasszikus XIX. századi kalandregényírók munkásságát kedvelők szintén. Olyan érzés volt olvasni, mintha egy H. G. Wells és Jules Verne koprodukcióban készült regényt olvasnék, amit olyan rajzokkal tettek még olvasó-barátabbá, szebbé, amilyeneket Charles Dickens vagy Walter Scott írásainak korabeli kiadásaiban láthatunk - vagy manapság néhány igényes gyerekkönyvben, például a Micimackóban.
2013 tavaszán jön a második rész a Behemót. Várom nagyon!



A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!

Értékelés: 9/10

Wallpaper (1920x1080)

2012. április 23., hétfő

Catherynne M. Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan

Catherynne M. Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan

Catherynne M. Valente - Deathless
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Ad Astra, 2012
Hossz: 370 oldal
Műfaj: fantasy, mágikus realizmus, folklór, szépirodalom, mythpunk
Fordította: Kleinheincz Csilla

Tartalom:
Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej, hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.  








A kiadónál dolgozókon kívül valószínűleg kevés ember várta nálam jobban, hogy az Ad Astra által jóelőre beharangozott könyveket végre a kezében tarthassa. Messziről látszott, hogy igényes művek értő kezek közé kerültek náluk. A könyvek élőben is nagyon szépek - bár igaz, hogy nem keményborítósak, amit mindig megjegyzek, amikor csak tehetem -, és az áruk is a magyarországi átlagár alatt maradt. (Aki tudja, mesélje már el, mert érdekelne, hogy a 370 oldalas és az 570 oldalas könyv hogy kerülhet ugyanannyiba? Nem kerül többe a nyomdai előállítás, ha a könyv több íven terpeszkedik el? - Gondolom ez a haszon rovására ment, szóval azt hiszem megelőlegezhetjük a kiadónak az "olvasóbarát" jelzőt.) Könyveik a mostanában divatossá vált kartonált (vissza behajtott borítójú) kiadásban jelentek meg, és nagy örömömre ez a sokszor céltalan fülecske rövid életrajzot és fényképet is tartalmaz a szerzőről, ami kis dolog ugyan, de nekem más kiadványokból mégis szokott hiányozni, szóval piros pont. A könyvek lapjai hófehérek, jól olvashatóak - de azért megjegyzem, hogy a sorok nagyon bent kezdődnek, ahhoz, hogy igazán kényelmesen széthajtva lehessen olvasni. Én ugyanis inkább a kezemet törném le, minthogy a könyvgerinc megtörjön. (Ennél a könyvnél ezt végül sikerült elérni, de már előre félek, hogy vajon a A felhúzhatós lány is gyűrődésmentes marad-e.)
Külön öröm, hogy könyveiket elektronikusan - féláron! - is elérhetővé tették. Megemlítésre méltó, hogy végre helyesírási szempontból is kiemelkedő kiadványt olvashatunk. Konkrétan négy hibát vettem észre csak - ez kiemelkedően jó szám!

Kleinheincz Csilla fordítása - laikusként - frenetikusan jól sikerült. Mondom ezt azért, mert a könyv, bár a műfaji besoroláshoz odaírtam, hogy folklór (mese), de brutálisan nehéz nyelvezetű (nyilván az elején, amíg meg nem szokja az ember fia az írónő stílusát). Ez főleg a szláv (orosz) szavak folyamatos szövegbe keverése miatt van így, de egyébként a "normális" mondatok is igénybe veszik az olvasó agykapacitását, hogy a szürreális, mesébe illő leíró képeket felfogja és a könyv valóságában a helyére tegye (magyarul, sokszor kapjuk a fejünkhöz a kezünket és kiáltunk fel, hogy "Most meg mivan már megint?" - :D )

Marija Morevna egy 6 éves kislány a cári Oroszországban, mikor legidősebb testvérét elveszi egy madárból férfivé alakuló ember. Ebben az időben a városi-értelmiségi családból származó kislány feje felett a történelmi-politikai rendek éveken keresztül tartó követhetetlenül gyors változásai zajlanak, kilakoltatások, nélkülözés, munkanélküliség, politikai tisztogatások folynak, de ebből ő szinte csak annyit fog fel, hogy egyre másra viszik el mellőle a madarak a testvéreit, de mivel a Párt még 11 családot a házukba költöztetett, egyre kevesebb a hely otthon, és ő is várná már, hogy egy madár elvigye őt messzire.
Hamar kiderül számára, hogy ő másként látja a valóságot, mint a többi ember, ő a "meztelen világ"-ot érzékeli, amit nem torzítanak el a társadalmi normák, beidegződések.

"...A házasság kevés tanút visel el."

Catherynne M. Valente (1979 - )
Az olvasó a történet előrehaladtával megismerkedik az orosz mesevilággal és az ezeket benépesítő lényekkel. (Ezekről nem sokat tudok, de régen olvastam egy Lebegő (vagy Száguldó) palota című vaskos, nagyalakú csodás orosz népmesei gyűjteményt és abból folyamatosan be-beugrottak részek, szereplők.) Találkozunk a változó idők szavát meghalló, kommunista egységfrontba tömörült házimanókkal, Baba Yagával a gonosz boszorkánnyal, az Óra Hosszának cárnéjával, Víjjel a Halál cárjával és magával Halhatatlan Koscsejjel is, az Élet cárjával, valamint annyi de annyi más klasszikus orosz mesefigurával, hogy hiba lenne külön mindet felsorolni (azért legnagyobb kedvencemet az allegórikus Fagy tábornokot még csak megemlítem). Ebben a könyvben természetesen mind modern (1910-50-es évekbeli) formát öltenek. A  valóságunk történései azonban Koscsej mesebeli birodalmában (Bujánban) is éreztetik hatásukat.

"...Én élvezem a keserűséget - a tapasztalat adja. Annak az előjoga, aki valóban élt. Neked is meg kellene tanulnod élvezni. Végtére is, amikor minden egyéb elfogyott, keserűség akkor is bőséggel akad."

Valente stílusa egyszerre lenyűgözően kacifántos, hosszú körmondataiba és leírásaiba könnyen belebicsaklik az ember szeme, de közben meseszerűen könnyed is marad. Ezt a látszólagos ellentmondást sokszor az írónő finom humora, szinte költői előadásmódja (Valente ugyanis több verseskötetes [5] költőnő is, sőt egyéb műveivel már több nemzetközi díjat [HUGO, Locus, Mythopoeic, Andre Norton, Tiptree, World Fantasy, Rhysling, Spectrum] is nyert, vagy legalábbis jelölt volt) oldja fel teljesen, bár egy jó 50-100 oldalt el kellett olvasnom, mire teljesen megszoktam ezt a szimbólumokban tobzódó, szürreális, az általunk megszokott és ismert mesevilágot fejtetőre állító stílust (sztálinista koboldok, meggyőződéses Párt-tag sárkány) és elbeszélő módot, utána azonban... egyszerűen csodás volt. Ne higyje azt azonban senki, hogy a könyv túlságosan harsány, vidám lenne, sokkal inkább melankólikus, depresszív, töprengő hangulat jellemző rá végig, de persze a háborús részek környékén méginkább.
Itt megjegyzem azért, hogy jópár lábjegyzetet szívesen vettem volna, mert rengeteg tipikusan orosz kifejezés, szó teljesen ismeretlen volt számomra, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok fiatalabb - akár az "átkosban" még meg sem született -  olvasó szintén így lesz vele.

A könyv a szó szerinti tartalmától természetesen súlyosabb dolgokról is szól, első helyen természetesen a női-férfi kapcsolatokról, a köztük lévő állandó küzdelemről (ez milyen igaz), a szabad akaratról, a szerelemről, a háború borzalmairól és a hatalomról. Az életről.

"...Ahogy lenyeled a tehén nyelvét, egy pillanatra gondolkodj el azon, milyen különös és szent dolog valaki más nyelvét megenni. Ellopni tőle a beszéd, a holdra bőgés, a borjú szólításának hatalmát. Hogy méltó légy erre az ételre, ügyelned kell a saját szavaidra, csak azt szabad kimondanod, ami bölcs és okos, nehogy a te nyelved is így végezze, egy gazdag ember tányérján. Persze a gazdag embereket megritkította a Párt, de a második dolog, amit ma éjjel megtanulhatsz tőlem, ez: a városi koboldoknak talán bizottságot kell összehívniuk, hogy szétosszanak egyetlen szem burgonyát, de az erősek és kegyetlenek még mindig a dombon üldögélnek, vodkát vedelnek, fekete bundát viselnek és vödrével szürcsölik a borscsot, akár a vért."

A könyv az írónő szerint a mythpunk stílus (első?) képviselője, és a netes közönség Gaiman könyveihez hasonlítja a mesebeli alakok szerepeltetése miatt. Biztosan igaz, de nekem egyértelműen Susanna Clarke zseniális (HUGO, Locus, World Fantasy, Mythopoeic-díjak 2005 és Nebula-díj jelölés 2006) A hollókirály című művét juttatta az eszembe stílusával, igaz abban az angolszász folklór elevenedik meg, nem az orosz és persze a mondanivalója is más, de egyébként a hangulata kopp hasonló. [Most látom, hogy csak 75%-os a moly-on, ami szégyen (nyomtam is rá egy 10-est gyorsan).]
Nos biztos vagyok benne, hogy a Marija Morevna és a Halhatatlan is ragyogóan alkalmas lesz arra, hogy megossza olvasótáborát. Tizennégy éves koromban, mikor elkezdtem fantasyt olvasni, lehet, hogy a kukában landolt volna (pedig még sárkány is van benne), szóval tényleg nem való mindenkinek, mégsem féltem attól, hogy nem alakul ki körülötte masszív rajongótábor hazánkban is..

"...Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják, míg eljön az idejük."

Kinek tudom ajánlani akkor jó szívvel? Olyan irodalmi kalandoroknak, akik értékelik - és epedve vágyják - az újszerűt. Nagyjából azoknak - leszámítva a vallásos témát -, akiknek tetszett A rizs és a só évei, ami hasonlóan haladó olvasási felfogást kívánt meg.


A könyvért külön köszönet az Ad Astra Kiadónak!
A könyvből részletet olvashatsz itt!

Értékelés: 9/10

Linkek:
Catherynne M. Valente
Wikipedia
Moly
Goodreads