Ursula K. Le Guin - A rege
(Haini-ciklus)
Ursula K. Le Guin - The Telling(Hainish Cycle)
Eredeti megjelenés: 2000
Magyar kiadás: Delta Vision, 2011
Sorozat: MesterMűvek (sci-fi) 01.
Műfaj: science-fiction, szépirodalom, filozófia, vallás, alternatív történelem, filológia, disztópia, antropológia
Hossza: 218 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Díjak:
Locus-díj győztes, 2001
Tartalom:
„A Regében… Ursula K. Le Guin a képességei teljes birtokában álló, valódi mesélő adottságait egyesíti a bölcs és szenvedélyes lélekkel és egy igazi filozófus fegyelmezett, örökké válaszokat kutató elméjével. Haini-ciklusában megteremti egy lenyűgöző, meggyőző és igen hihető jövő valóságát.” (Peter S. Beagle, Az utolsó egyszarvú és A fogadós énekének írója)
Az egykor virágzó kultúrájú Aka bolygót teljesen megváltoztatta a technológia. Egy földi megfigyelő, Szatí, azonban tudomást szerez egy kitaszított csoportról, amely a vadonban él. Tagjai még ápolják az ősi hagyományokat, még mindig őrzik az elveszett vallást – a Regét. Szatít lenyűgözi a hitük, és szent zarándoklatra kíséri őket a hegyek közé, miközben tulajdon elméje és lelke veszedelmes útjait is bejárja.
 |
| Ursula K. Le Guin (1929 - ) |
Az írónő szerencsére az aktuális politikai korszakokat sikeresen átvészelő szerzőnek számít itthon, hiszen már 1979-ben jelent meg magyarul könyve (A sötétség balkeze, - Kozmosz), amit azóta is jobbára rendszeresen követ egy-egy regénye. Nálunk talán az epikus fantasy alzsánerébe tartozó hat részes Szigetvilág sorozata miatt ismerhetik a legtöbben - én eddig legalábbis csak azokat a könyveit olvastam -, amelyek bár valóban kiváló könyvek, de irodalomtörténetileg talán nem a legfontosabbak. Ezt a megtisztelő címet a Haini-ciklusa birtokolja.
A szerző Haini-ciklusba tartozó művei azonos science-fiction univerumban játszódnak. A regények önállóak, olvasásuk sorrendje tehát lényegtelen, nem tételezi fel az olvasóról, hogy ismeri az előző köteteket. Ebben az univerzumban játszódnak egyébként az A sötétség balkeze és az A kisemmizettek (Szukits/Cédrus, 1994) című könyvei is a magyarul elérhető művek közül.Ebben az univerzumban az emberiség már réges-régen szétáradt a Földről és benépesített számtalan bolygót. A fénysebességet el nem érő űrutazás miatt a különböző bolygók lakosai egyedül fejlődtek tovább (vagy vissza). A sokszor évmilliókra magukra maradt telepes-utódok jelentős része számára a Föld létezése és maga az űrutazás (és technológiai háttere) is régen feledésbe merült. A központi kormányzást, az emberiség egyetemes tudásának felkutatását és megőrzését az Ekumen nevű - jóindulatú - szervezet vállalta magára az utóbbi időkben, aminek a központja Hain. Ebben az univerzumban tehát nincsenek idegen fajok, ám a már véglegesen eltérő emberi kultúrák találkozása így is hasonló következményekkel és meglepetésekkel jár.
"...Most már tudta, hogy még mindig nem találta meg a lényeget, és félreértése olyan hatalmas és abszolút, hogy nem is ismeri fel."
A kicsit hosszú bevezető és világismertető után jöjjön valami konkrétum is. Semmivel kapcsolatban nem csodálkozom ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem csodálom, hogy a Delta Vision Kiadó beválogatta a MesterMűvek sorozatába, hiszen ez egyszerűen szenzációsan jó könyv. De azt sem csodálom, hogy a kiadó sci-fi alsorozatot elindító regénye az olvasókat ennyire megosztó könyvé vált hamar. Aki pergő űrcsatákra vagy akcióra vágyik, az kerülje el messzire. Semmi akció - vagy adrenalin növelő izgalom - nincsen benne. Még kalandosabb részek sincsenek. A címből adódik a feltételezés, hogy akkor esetleg valamilyen - persze kitalált - mondákat, történeteket olvashatunk majd, nos, ez azért részben igaz lett, de általában ez sem jellemző a könyvre. 
A Haini-ciklusba illesztve egy olyan történetet olvashatunk most, ami nem elsősorban sci-fi, legalábbis biztosan nem techno sci-fi, dacára az első fejezetnek (az egyetlennek, ami nem tetszett a könyvben), ahol az idegen bolygók és kultúrák sora és a már-már felismerhetetlen Föld politikai eseményeit mozgató erők szélvész gyors kavalkádja teljes erővel robban bele a gyanútlan olvasó arcába a főszereplőnő visszaemlékezésében. Sokkalta inkább egy szépirodalmi igényességgel elbeszélt története egy nyugati nyelvészprofesszor-(asszony) utazásának, expedíciójának a távol-keletre, a nagy kínai kulturális forradalom idején - ugyanis elég nehéz dolgunk lesz, ha a nyilvánvaló párhuzamokat figyelmen kívül szeretnénk hagyni. Rácsodálkozás a kultúrák és az emberi társadalmak, értékrendek sokszínűségére. A tábortüzek melletti történetmesélés és a mindennapos tapasztalatok megosztásának ősidőkből eredő fontosságának dicsérete. A könyvből végig árad a humanizmus és a vidéki életmód/emberek szeretete. (Persze az sehol nincs említve, hogy a könyvben szereplők ősei a kínaiak lettek volna!) A sci-fi körítés miatt nyilván a főleg csak „komoly” szépirodalmat - vagy a nyelvészettel, antropológiával, őstörténelemmel esetleg a keleti vallásokkal komolyabban foglalkozó - olvasók még véletlenül sem fognak találkozni ezzel a könyvvel, pedig biztos, hogy a számukra még sokkal többet nyújtana, mint annak, aki csak „szimplán egy jó sztorit” keres az olvasmányaiban. A mű a globalizáció ellenessége és a könyvek (szavak, történetek) szeretetének témája miatt túlzás nélkül Bradbury 451 Fahrenheit-jének testvérregénye is lehetne. Rövid, de nem egy könnyed olvasmány. Kár lett volna kihagyni.
Mert Aka világán totális kulturális és mentális kontroll van. A központi vezetés, a Társasági Állam és a Társadalmi és Kulturális Hivatal a Költészet és Művészet Központi Minisztériumával együtt ugyanis hetven évvel a könyv eseményei előtt - az újbóli és váratlan haini kapcsolatfelvételkor - betiltotta az ősi nyelvet és a hieroglifákon alapuló írást, és a hainit (a közöst) tette meg hivatalos államnyelvvé. A régi írás használatáért akár életfogytig tartó haláltábor is lehet a „jutalom”, a könyveket pedig mind egy szálig könyörtelenül megsemmisítették. A tiszteletteljes megszólításokat és az üdvözlést, búcsúzást, engedélykérést és hamis hála semmitmondóan rituális kifejezéseit pedig betiltották, mint a primitív képmutatás relikviáit, amik az őszinteség útjában állnak. "...Ennek a világnak a kormánya a technológiai hatalom és az intellektuális szabadság megszerzése érdekében törvényen kívül helyezte a múltat. […] Ennek a kormánynak a számára, amely kijelentette, hogy megszabadul a hagyományoktól, a szokásoktól és a történelemtől, minden régi megszokás, módszer, eljárás, gesztus, ötlet és vallásosság dögvész forrása volt, rothadó tetem, amelyet el kellett égetni vagy temetni. Az írást pedig, mely megőrizte ezeket, el kellett törölni.
Amennyiben a fővárosban tanulmányozott oktatófelvételek és történelmi valóképdrámák tényszerűek, mint ahogy véleménye szerint legalább részben azok voltak, a most élők élete alatt férfiakat és nőket nyomtak agyon a templomfalak, égettek meg mások a menekíteni próbált könyvekkel együtt, börtönöztek be egy életre a korszerűtlen rendszerellenesség és a reakciós ideológia miatt. A felvételek és drámák dicső színekben festették le ezt a múlt ellen folytatott küzdelmet, szigorúan hősies szavakkal írva le a bombázásokat, gyújtogatásokat, házrombolásokat. Bátor férfiak és nők szabadultak ki ostoba szüleik, az áskálódó papok, a babonaság tanítói és a reakciós bujtogatók uralma alól, és rendíthetetlenül égették porig a tévedések miazmás erdeit, hogy helyükre egészséges kerteket ültessenek – feljelentették a gonosz professzort, aki ideogramszótárt rejtett el az ágya alatt -, felrobbantották a borzalmas kaptárokat, ahol a tudatlanság mérgét raktározták – traktorokkal hajtottak át a gyarló, babonás rituálékon -, majd kéz a kézben vezették termelő-fogyasztó társaikat, hogy csatlakozzanak a csillagok menetéhez.
A sekélyes és terjengős retorika mögött valódi szenvedés, valódi szenvedély bújt meg. Mindkét oldalon."
Hetven év kellett ahhoz, hogy egy terrai küldöttet sikeresen kiképezzenek nyelvésznek, majd ideérjen az űrhajójával, hogy az aka-i nyelvet, kultúrát és történelmet tanulmányozza, de addigra a hieroglifák írása és olvasása már „halott tudomány” lett, a jeleket talán már csak ő ismeri egyedül, a régi, szájról szájra szálló történeteket pedig még ő sem. Szatí - a főhősnő - pedig nekiáll, hogy megtudja, mi az, és honnan származik egyáltalán a csak suttogva, félve emlegetett Rege. Egy történet csupán, vallás esetleg egy érthetetlen filozófiai irányzat vagy ősi bölcsesség? Valamint, hogy ez a gazdag nyelvtörténeti kincsekkel rendelkező nemzet vajon mi okból tagadta meg ősei örökségét. Nem ő az első, akinek gondolatai gróf Széchenyi híres mondatát - „Nyelvében él a nemzet!” - visszhangozzák. Mi lesz az akai néppel nyelvi gyökerei nélkül? Egyáltalán van még számukra visszaút? Vagy nem is kell…?A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése