Ursula Poznanski - Erebos
Ursula Poznanski - ErebosEredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Pongrác Kiadó, 2012
Műfaj: thriller, ifjúsági, misztikus
Hossz: 548 oldal
Fordította: Gémes Szilvia
Díjak:
Német Ifjúsági Könyv-díj győztes, 2011
Tartalom:
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…
Az olvasás szeretetét már egészen fiatalon át kell adnunk a következő generációnak, amit egy főleg felnőtteknek szóló hard sci-fivel, vagy egy egyébként hatalmas sikerű, monumentálisra hizlalt epikus fantasy történettel meglepően nehéz feladat, szükség van tehát a fiataloknak és a fiatalokról szóló könyvekre. Arra viszont mindig kíváncsi leszek, hogy egy felnőtt olvasó meddig találhat örömet a hasonló könyvek olvasásában. Jó példa a közelmúltból persze épp úgy van, gondoljunk akár Scott Westerfeld Leviatánjára az Ad Astrától, vagy Janne Teller felkavaró Semmijére a Scolartól, mint egy kicsit régebbre visszanyúlva a szintén Pongrác Könyvkiadós Incarceronra, aminek lassan már két éve várom a folytatását. És ezek csak olyan kiragadott példák, amikért nem kellett túlságosan keresgélnem az emlékezetemben.
 |
| Ursula Poznanski (1968 - ) |
A könyv főszereplői átlagos angliai kamaszok, akik egy nap azt veszik észre, hogy az iskolájukban egy titokzatos csomag jár kézről kézre. Minden nap egyre több tanuló kezd egyre furábban viselkedni, sőt, többen egyáltalán be sem járnak már a tanintézetbe. Mikor Nick is megkapja a csomagot, rájön, hogy a furcsa kór, ami pusztít, a játékszenvedély, amit az EREBOS című, hihetetlenül valóságos számítógépprogramtól való függés okoz. Miután Nick is a program hatása alá kerül, hamar kiderül számára, hogy messze nem az addikció a legnagyobb veszély, ami embertársaira leselkedik. A gyerekeket fenyegető vész ellen összefogó kis csapat a remény halvány sugarával a szívében - és az EREBOS valódi céljáról mit sem tudva - kezdi meg gyöngécske ellenállását a látszólag mindent tudó és mindent látó gépi intelligencia ellen. De lehet egy program egyáltalán ennyire intelligens, vagy valami egészen másfajta fenyegetés ármánykodik London gyermekeinek számítógépén?
Az EREBOS egy ifjúsági thriller, aminek főbb eseményei a valós világban játszódnak, nagy részük pedig a - mondjuk úgy - virtuális térben. Az olvasottabb felnőttek számára nem lesz egy világmegváltó élmény, a történet fordulatai ugyanis a thrillerek műfaji sablonjainak ismeretében kiszámíthatóak, sőt, az alapkoncepció is ismerős lehet pár filmből, de konkrétabbat írni az események mögött álló erőkről a spoilerveszély miatt nem szeretnék, mert az olyan lenne, mint előre elmondani, ki a gyilkos egy krimiben. Mindenesetre a valóban vaskos és szépséges külső-belső formátummal rendelkező (és igen súlyos) kötetet két nap alatt simán elolvastam, szóval elmondható, hogy olvastatja magát, gyorsan peregnek az események és változnak az erőviszonyok.
A történet végig könnyedén követhető, érdekes, a szereplőkről, akik szinte mindannyian gyerekek, két-három kivételtől eltekintve alig tudunk meg valami olyan pluszt, ami nem kapcsolódik szorosan a történethez, de igazából ez most nem is hiányzott. A kamasz szerelem persze nem maradhatott ki ebből a történetből sem, de itt még inkább megmosolyogtatóan romantikus, nem bicska-nyitogatóan nyálas, szóval egyáltalán nem zavaró. Igazán jó volt újra 14-16 évesnek lenni, és úgymond a gyerekek szemén keresztül figyelni a sokszor hihetetlen és néha vérfagyasztó(nak szánt) eseményeket. Fiatal, tapasztalatlan olvasóként nézve a való világ dolgai tényleg egyre rémisztőbbek, de még felnőttként is kirázott a hideg egy-két helyen, főleg amikor a gyerekek elvesztik lelkiismeretük kontrollját - remélem azt senki nem gondolta, hogy nem így történik majd! - és elkezdik egymást terrorizálni. Egy gyerekeknek szóló könyvnél nem lehet hibának felróni a hullahegyek hiányát sem, bár szerintem a tinédzser vonal dacára is elkélt volna bele még egy-két merészebb és főleg aljasabb húzás. Az írónő jól beleásta magát a fiatalokat megmozgató online kapcsolattartó-helyek és -programok világába, ezért valóban autentikus a XXI. század eleji nethuszárokkal teli hangulat. A gyerekek közt tényleg mindenki ismeri a deviantArt-ot, MSN-t, ICQ-t és társait.
A jó dolgok után nézzük kicsit a könyv hiányosságait, mert persze azért vannak. A gyerekek párbeszédeivel nem mindenhol voltam kibékülve, legalábbis emlékeim szerint mi nem ilyen visszafogottan beszélgettünk ennyi évesen. Véleményem szerint a csúnya beszéd, a mindent azonnal kimondó gyerekszáj nem „lóg ki” egy ifjúsági könyvből – nekem ez hiányzott. A játéktérben zajló események elmesélésével is végig volt egy kis problémám, aminek az oka talán a túlságosan is egyszerű, már-már fantáziátlan online valóság lehetett (ork-goblin-pók-óriás-skorpió), igaz, a vége, a nagy leleplezés még véletlenül sem nevezhető elhibázott, rossz befejezésnek. A gyermeklélektan szintén nem erőssége az írónőnek, legalábbis nem tudom mással magyarázni, hogy szerinte valós helyzet lehet az, amikor pár száz fiatal képes betartani olyan - teljes gyermeki valójukat kerékbekötő - szabályokat, amiket egy program erőszakol rájuk. Például, hogy ne beszéljenek a pillanatok alatt kedvenc hobbijukká váló időtöltésükről senkivel, még a legjobb barátjukkal sem és olyan dolgokat tartsanak titokban, amiket egyébként valószínűleg azonnal és örömmel újságolnának el mindenkinek, aki épp arra jár (mondjuk a karakterük nevét, vagy, hogy kit öltek le aznap az arénában). Arról nem is beszélve, hogy mennyire szeretünk ösztönösen is lázadni az ellen, ha megtiltanak a számunkra valamit!Nem csak könyvbarátként voltam kíváncsi azonban az EREBOSra, hanem mint hosszú online szerepjátékos múltra visszatekintő ember is. Különösen érdekelt, milyen thrillert lehet írni egy RPG (role-playing game, szerepjáték) programról - és hogy fogja majd állni a sarat a Ready Player One-nal szemben. Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy a könyvbéli EREBOS valójában mennyire lenne hiteles veszélyforrás gyermekeinkre. Egy laikus szemével talán a program valóban ilyen beszippantó hatású lehet, mint ahogy a könyvben a gyerekek a hatása alá is kerülnek, de ez sajnos teljességgel hibás és valószerűtlen feltételezés. Ilyen formában az EREBOS egy percig sem lenne érdekes egy mai fiatalnak. Gondolok itt arra, hogy nem lehet a játékban beszélgetni (csak a tábortűz mellett, oké), nincsenek küldetések, órákon keresztül nem lehet benne csinálni semmit, amíg a küldönc fel nem tűnik, aztán általában lesz egy rövid csata, majd az unatkozás folytatódik tovább. Nos, nekem ez nem azt a lélegző, pörgő világot mutatja be, aminek mindenáron a játékosává szeretnék válni. És szerintem ez a könyv legnagyobb hibája is, de szerencsére senki más nem fogja észrevenni, csak azok, akik hosszú éjszakákat áldoztak (áldoznak) az életükből játékszenvedélyük oltárán.
Összefoglalva elmondható tehát, hogy mint ifjúsági thriller, a könyv nem okoz csalódást. Kellemesen egyensúlyozik a felnőtteknek szóló (véres) regények és a gyermekirodalom közt meghúzódó keskeny, de mostanában viharos sebességgel bővülő sávon. Számos kisebb-nagyobb hibája ellenére is szerethető olvasmány, amit felnőttként is érdekes volt elolvasni, de tartalmát kéretik megfelelő fenntartással kezelni, már ami az online játékok gyermekeinket fenyegető káros hatásait illeti. Felnőtt - és játék-fanatikus - szemmel ilyen tehát az EREBOS.
A könyvért köszönet a Pongrác Kiadónak!
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése