Catherynne M. Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan
Catherynne M. Valente - DeathlessEredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Ad Astra, 2012
Hossz: 370 oldal
Műfaj: fantasy, mágikus realizmus, folklór, szépirodalom, mythpunk
Fordította: Kleinheincz Csilla
Tartalom:
Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej, hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.
A kiadónál dolgozókon kívül valószínűleg kevés ember várta nálam jobban, hogy az Ad Astra által jóelőre beharangozott könyveket végre a kezében tarthassa. Messziről látszott, hogy igényes művek értő kezek közé kerültek náluk. A könyvek élőben is nagyon szépek - bár igaz, hogy nem keményborítósak, amit mindig megjegyzek, amikor csak tehetem -, és az áruk is a magyarországi átlagár alatt maradt. (Aki tudja, mesélje már el, mert érdekelne, hogy a 370 oldalas és az 570 oldalas könyv hogy kerülhet ugyanannyiba? Nem kerül többe a nyomdai előállítás, ha a könyv több íven terpeszkedik el? - Gondolom ez a haszon rovására ment, szóval azt hiszem megelőlegezhetjük a kiadónak az "olvasóbarát" jelzőt.) Könyveik a mostanában divatossá vált kartonált (vissza behajtott borítójú) kiadásban jelentek meg, és nagy örömömre ez a sokszor céltalan fülecske rövid életrajzot és fényképet is tartalmaz a szerzőről, ami kis dolog ugyan, de nekem más kiadványokból mégis szokott hiányozni, szóval piros pont. A könyvek lapjai hófehérek, jól olvashatóak - de azért megjegyzem, hogy a sorok nagyon bent kezdődnek, ahhoz, hogy igazán kényelmesen széthajtva lehessen olvasni. Én ugyanis inkább a kezemet törném le, minthogy a könyvgerinc megtörjön. (Ennél a könyvnél ezt végül sikerült elérni, de már előre félek, hogy vajon a A felhúzhatós lány is gyűrődésmentes marad-e.)
Külön öröm, hogy könyveiket elektronikusan - féláron! - is elérhetővé tették. Megemlítésre méltó, hogy végre helyesírási szempontból is kiemelkedő kiadványt olvashatunk. Konkrétan négy hibát vettem észre csak - ez kiemelkedően jó szám!
Kleinheincz Csilla fordítása - laikusként - frenetikusan jól sikerült. Mondom ezt azért, mert a könyv, bár a műfaji besoroláshoz odaírtam, hogy folklór (mese), de brutálisan nehéz nyelvezetű (nyilván az elején, amíg meg nem szokja az ember fia az írónő stílusát). Ez főleg a szláv (orosz) szavak folyamatos szövegbe keverése miatt van így, de egyébként a "normális" mondatok is igénybe veszik az olvasó agykapacitását, hogy a szürreális, mesébe illő leíró képeket felfogja és a könyv valóságában a helyére tegye (magyarul, sokszor kapjuk a fejünkhöz a kezünket és kiáltunk fel, hogy "Most meg mivan már megint?" - :D )
Marija Morevna egy 6 éves kislány a cári Oroszországban, mikor legidősebb testvérét elveszi egy madárból férfivé alakuló ember. Ebben az időben a városi-értelmiségi családból származó kislány feje felett a történelmi-politikai rendek éveken keresztül tartó követhetetlenül gyors változásai zajlanak, kilakoltatások, nélkülözés, munkanélküliség, politikai tisztogatások folynak, de ebből ő szinte csak annyit fog fel, hogy egyre másra viszik el mellőle a madarak a testvéreit, de mivel a Párt még 11 családot a házukba költöztetett, egyre kevesebb a hely otthon, és ő is várná már, hogy egy madár elvigye őt messzire.
Hamar kiderül számára, hogy ő másként látja a valóságot, mint a többi ember, ő a "meztelen világ"-ot érzékeli, amit nem torzítanak el a társadalmi normák, beidegződések.
Az olvasó a történet előrehaladtával megismerkedik az orosz mesevilággal és az ezeket benépesítő lényekkel. (Ezekről nem sokat tudok, de régen olvastam egy Lebegő (vagy Száguldó) palota című vaskos, nagyalakú csodás orosz népmesei gyűjteményt és abból folyamatosan be-beugrottak részek, szereplők.) Találkozunk a változó idők szavát meghalló, kommunista egységfrontba tömörült házimanókkal, Baba Yagával a gonosz boszorkánnyal, az Óra Hosszának cárnéjával, Víjjel a Halál cárjával és magával Halhatatlan Koscsejjel is, az Élet cárjával, valamint annyi de annyi más klasszikus orosz mesefigurával, hogy hiba lenne külön mindet felsorolni (azért legnagyobb kedvencemet az allegórikus Fagy tábornokot még csak megemlítem). Ebben a könyvben természetesen mind modern (1910-50-es évekbeli) formát öltenek. A valóságunk történései azonban Koscsej mesebeli birodalmában (Bujánban) is éreztetik hatásukat.
Valente stílusa egyszerre lenyűgözően kacifántos, hosszú körmondataiba és leírásaiba könnyen belebicsaklik az ember szeme, de közben meseszerűen könnyed is marad. Ezt a látszólagos ellentmondást sokszor az írónő finom humora, szinte költői előadásmódja (Valente ugyanis több verseskötetes [5] költőnő is, sőt egyéb műveivel már több nemzetközi díjat [HUGO, Locus, Mythopoeic, Andre Norton, Tiptree, World Fantasy, Rhysling, Spectrum] is nyert, vagy legalábbis jelölt volt) oldja fel teljesen, bár egy jó 50-100 oldalt el kellett olvasnom, mire teljesen megszoktam ezt a szimbólumokban tobzódó, szürreális, az általunk megszokott és ismert mesevilágot fejtetőre állító stílust (sztálinista koboldok, meggyőződéses Párt-tag sárkány) és elbeszélő módot, utána azonban... egyszerűen csodás volt. Ne higyje azt azonban senki, hogy a könyv túlságosan harsány, vidám lenne, sokkal inkább melankólikus, depresszív, töprengő hangulat jellemző rá végig, de persze a háborús részek környékén méginkább.
Itt megjegyzem azért, hogy jópár lábjegyzetet szívesen vettem volna, mert rengeteg tipikusan orosz kifejezés, szó teljesen ismeretlen volt számomra, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok fiatalabb - akár az "átkosban" még meg sem született - olvasó szintén így lesz vele.
A könyv a szó szerinti tartalmától természetesen súlyosabb dolgokról is szól, első helyen természetesen a női-férfi kapcsolatokról, a köztük lévő állandó küzdelemről (ez milyen igaz), a szabad akaratról, a szerelemről, a háború borzalmairól és a hatalomról. Az életről.
"...Ahogy lenyeled a tehén nyelvét, egy pillanatra gondolkodj el azon, milyen különös és szent dolog valaki más nyelvét megenni. Ellopni tőle a beszéd, a holdra bőgés, a borjú szólításának hatalmát. Hogy méltó légy erre az ételre, ügyelned kell a saját szavaidra, csak azt szabad kimondanod, ami bölcs és okos, nehogy a te nyelved is így végezze, egy gazdag ember tányérján. Persze a gazdag embereket megritkította a Párt, de a második dolog, amit ma éjjel megtanulhatsz tőlem, ez: a városi koboldoknak talán bizottságot kell összehívniuk, hogy szétosszanak egyetlen szem burgonyát, de az erősek és kegyetlenek még mindig a dombon üldögélnek, vodkát vedelnek, fekete bundát viselnek és vödrével szürcsölik a borscsot, akár a vért."
A könyv az írónő szerint a mythpunk stílus (első?) képviselője, és a netes közönség Gaiman könyveihez hasonlítja a mesebeli alakok szerepeltetése miatt. Biztosan igaz, de nekem egyértelműen Susanna Clarke zseniális (HUGO, Locus, World Fantasy, Mythopoeic-díjak 2005 és Nebula-díj jelölés 2006) A hollókirály című művét juttatta az eszembe stílusával, igaz abban az angolszász folklór elevenedik meg, nem az orosz és persze a mondanivalója is más, de egyébként a hangulata kopp hasonló. [Most látom, hogy csak 75%-os a moly-on, ami szégyen (nyomtam is rá egy 10-est gyorsan).]
Nos biztos vagyok benne, hogy a Marija Morevna és a Halhatatlan is ragyogóan alkalmas lesz arra, hogy megossza olvasótáborát. Tizennégy éves koromban, mikor elkezdtem fantasyt olvasni, lehet, hogy a kukában landolt volna (pedig még sárkány is van benne), szóval tényleg nem való mindenkinek, mégsem féltem attól, hogy nem alakul ki körülötte masszív rajongótábor hazánkban is..
Kinek tudom ajánlani akkor jó szívvel? Olyan irodalmi kalandoroknak, akik értékelik - és epedve vágyják - az újszerűt. Nagyjából azoknak - leszámítva a vallásos témát -, akiknek tetszett A rizs és a só évei, ami hasonlóan haladó olvasási felfogást kívánt meg.
Linkek:
Catherynne M. Valente
Wikipedia
Moly
Goodreads
A kiadónál dolgozókon kívül valószínűleg kevés ember várta nálam jobban, hogy az Ad Astra által jóelőre beharangozott könyveket végre a kezében tarthassa. Messziről látszott, hogy igényes művek értő kezek közé kerültek náluk. A könyvek élőben is nagyon szépek - bár igaz, hogy nem keményborítósak, amit mindig megjegyzek, amikor csak tehetem -, és az áruk is a magyarországi átlagár alatt maradt. (Aki tudja, mesélje már el, mert érdekelne, hogy a 370 oldalas és az 570 oldalas könyv hogy kerülhet ugyanannyiba? Nem kerül többe a nyomdai előállítás, ha a könyv több íven terpeszkedik el? - Gondolom ez a haszon rovására ment, szóval azt hiszem megelőlegezhetjük a kiadónak az "olvasóbarát" jelzőt.) Könyveik a mostanában divatossá vált kartonált (vissza behajtott borítójú) kiadásban jelentek meg, és nagy örömömre ez a sokszor céltalan fülecske rövid életrajzot és fényképet is tartalmaz a szerzőről, ami kis dolog ugyan, de nekem más kiadványokból mégis szokott hiányozni, szóval piros pont. A könyvek lapjai hófehérek, jól olvashatóak - de azért megjegyzem, hogy a sorok nagyon bent kezdődnek, ahhoz, hogy igazán kényelmesen széthajtva lehessen olvasni. Én ugyanis inkább a kezemet törném le, minthogy a könyvgerinc megtörjön. (Ennél a könyvnél ezt végül sikerült elérni, de már előre félek, hogy vajon a A felhúzhatós lány is gyűrődésmentes marad-e.)Külön öröm, hogy könyveiket elektronikusan - féláron! - is elérhetővé tették. Megemlítésre méltó, hogy végre helyesírási szempontból is kiemelkedő kiadványt olvashatunk. Konkrétan négy hibát vettem észre csak - ez kiemelkedően jó szám!
Kleinheincz Csilla fordítása - laikusként - frenetikusan jól sikerült. Mondom ezt azért, mert a könyv, bár a műfaji besoroláshoz odaírtam, hogy folklór (mese), de brutálisan nehéz nyelvezetű (nyilván az elején, amíg meg nem szokja az ember fia az írónő stílusát). Ez főleg a szláv (orosz) szavak folyamatos szövegbe keverése miatt van így, de egyébként a "normális" mondatok is igénybe veszik az olvasó agykapacitását, hogy a szürreális, mesébe illő leíró képeket felfogja és a könyv valóságában a helyére tegye (magyarul, sokszor kapjuk a fejünkhöz a kezünket és kiáltunk fel, hogy "Most meg mivan már megint?" - :D )
Marija Morevna egy 6 éves kislány a cári Oroszországban, mikor legidősebb testvérét elveszi egy madárból férfivé alakuló ember. Ebben az időben a városi-értelmiségi családból származó kislány feje felett a történelmi-politikai rendek éveken keresztül tartó követhetetlenül gyors változásai zajlanak, kilakoltatások, nélkülözés, munkanélküliség, politikai tisztogatások folynak, de ebből ő szinte csak annyit fog fel, hogy egyre másra viszik el mellőle a madarak a testvéreit, de mivel a Párt még 11 családot a házukba költöztetett, egyre kevesebb a hely otthon, és ő is várná már, hogy egy madár elvigye őt messzire.
Hamar kiderül számára, hogy ő másként látja a valóságot, mint a többi ember, ő a "meztelen világ"-ot érzékeli, amit nem torzítanak el a társadalmi normák, beidegződések.
"...A házasság kevés tanút visel el."
 |
| Catherynne M. Valente (1979 - ) |
"...Én élvezem a keserűséget - a tapasztalat adja. Annak az előjoga, aki valóban élt. Neked is meg kellene tanulnod élvezni. Végtére is, amikor minden egyéb elfogyott, keserűség akkor is bőséggel akad."
Valente stílusa egyszerre lenyűgözően kacifántos, hosszú körmondataiba és leírásaiba könnyen belebicsaklik az ember szeme, de közben meseszerűen könnyed is marad. Ezt a látszólagos ellentmondást sokszor az írónő finom humora, szinte költői előadásmódja (Valente ugyanis több verseskötetes [5] költőnő is, sőt egyéb műveivel már több nemzetközi díjat [HUGO, Locus, Mythopoeic, Andre Norton, Tiptree, World Fantasy, Rhysling, Spectrum] is nyert, vagy legalábbis jelölt volt) oldja fel teljesen, bár egy jó 50-100 oldalt el kellett olvasnom, mire teljesen megszoktam ezt a szimbólumokban tobzódó, szürreális, az általunk megszokott és ismert mesevilágot fejtetőre állító stílust (sztálinista koboldok, meggyőződéses Párt-tag sárkány) és elbeszélő módot, utána azonban... egyszerűen csodás volt. Ne higyje azt azonban senki, hogy a könyv túlságosan harsány, vidám lenne, sokkal inkább melankólikus, depresszív, töprengő hangulat jellemző rá végig, de persze a háborús részek környékén méginkább.
Itt megjegyzem azért, hogy jópár lábjegyzetet szívesen vettem volna, mert rengeteg tipikusan orosz kifejezés, szó teljesen ismeretlen volt számomra, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok fiatalabb - akár az "átkosban" még meg sem született - olvasó szintén így lesz vele.
A könyv a szó szerinti tartalmától természetesen súlyosabb dolgokról is szól, első helyen természetesen a női-férfi kapcsolatokról, a köztük lévő állandó küzdelemről (ez milyen igaz), a szabad akaratról, a szerelemről, a háború borzalmairól és a hatalomról. Az életről.
"...Ahogy lenyeled a tehén nyelvét, egy pillanatra gondolkodj el azon, milyen különös és szent dolog valaki más nyelvét megenni. Ellopni tőle a beszéd, a holdra bőgés, a borjú szólításának hatalmát. Hogy méltó légy erre az ételre, ügyelned kell a saját szavaidra, csak azt szabad kimondanod, ami bölcs és okos, nehogy a te nyelved is így végezze, egy gazdag ember tányérján. Persze a gazdag embereket megritkította a Párt, de a második dolog, amit ma éjjel megtanulhatsz tőlem, ez: a városi koboldoknak talán bizottságot kell összehívniuk, hogy szétosszanak egyetlen szem burgonyát, de az erősek és kegyetlenek még mindig a dombon üldögélnek, vodkát vedelnek, fekete bundát viselnek és vödrével szürcsölik a borscsot, akár a vért."
A könyv az írónő szerint a mythpunk stílus (első?) képviselője, és a netes közönség Gaiman könyveihez hasonlítja a mesebeli alakok szerepeltetése miatt. Biztosan igaz, de nekem egyértelműen Susanna Clarke zseniális (HUGO, Locus, World Fantasy, Mythopoeic-díjak 2005 és Nebula-díj jelölés 2006) A hollókirály című művét juttatta az eszembe stílusával, igaz abban az angolszász folklór elevenedik meg, nem az orosz és persze a mondanivalója is más, de egyébként a hangulata kopp hasonló. [Most látom, hogy csak 75%-os a moly-on, ami szégyen (nyomtam is rá egy 10-est gyorsan).]
Nos biztos vagyok benne, hogy a Marija Morevna és a Halhatatlan is ragyogóan alkalmas lesz arra, hogy megossza olvasótáborát. Tizennégy éves koromban, mikor elkezdtem fantasyt olvasni, lehet, hogy a kukában landolt volna (pedig még sárkány is van benne), szóval tényleg nem való mindenkinek, mégsem féltem attól, hogy nem alakul ki körülötte masszív rajongótábor hazánkban is..
"...Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják, míg eljön az idejük."
Kinek tudom ajánlani akkor jó szívvel? Olyan irodalmi kalandoroknak, akik értékelik - és epedve vágyják - az újszerűt. Nagyjából azoknak - leszámítva a vallásos témát -, akiknek tetszett A rizs és a só évei, ami hasonlóan haladó olvasási felfogást kívánt meg.
Értékelés: 9/10
Linkek:
Catherynne M. Valente
Wikipedia
Moly
Goodreads
