Stephen King - 11/22/63
Stephen King - 11/22/63Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Európa, 2012
Műfaj: misztikus, történelmi fikció, dráma, romantikus
Hossz: 1136 oldal
Fordította: Szántó Judit
Díjak:
World Fantasy-díj jelölt, 2012
Tartalom:
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.
Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása, gyilkosságok. Jake-George nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban az idő előre haladtával egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
Stephen King most is elemében van, fantáziája korlátlan, szereplői és miliői hitelesek, legújabb regénye pedig letehetetlen.
 |
| Stephen King (1947-) |
A 11/22/63 ugyanis nem horror, sőt a fantasztikum irodalmának egyéb zsáneréhez is csak annyiban kapcsolatos, hogy a több mint 1100 oldal nagyjából öt százalékábanban (az elején és a végén) valóban van szó időutazásról. A könyv többi részére inkább a történelmi környezetben játszódó romantikus dráma jegyei illeszthetők rá legkönnyebben. A történelmi résznél még az „alternatív” kitételt is túlzónak érzem, lévén, hogy a könyv majd egészében a történelmileg – nagyjából legalábbis – valós, jól ismert Amerikában vagyunk 1958-63 között. Politikai thrillernek sem neveznék azonban egy olyan művet, amin nem nagyon lehet izgulni, sőt akciósabb rész sem nagyon van benne (talán két verekedést leszámítva), és a politika is inkább csak érintőlegesen van benne egy-egy beszélgetés, visszaemlékezés vagy újságcikk apropójából, valamint még az egyébként mindig nyerő összeesküvés elméleteknek is búcsút mondhatunk. Szerencsére ez Kingtől inkább csak meglepő, mint valódi aggodalomra okot adó tény. Bár csalódást ezúttal sem okozott, azért pár borzongásra éhes horror-fan esetleg csalódottnak érezheti majd magát.
"...ha már vajazol, vastagon kend!"
Az időutazással és hatásaival foglalkozó könyvek jó része operál a már szinte unalomig ismert pillangó-effektussal, vagy az időutazás paradoxonaival. Itt, mivel King nem tudta/akarta meghazudtolni a róla kialakult képet, szintén lesz dolgunk valami hasonlóval, de masszív ezer oldalon keresztül nem igen lesz dolgunk hasonló problémákkal. Ahogy Al kérdésére, miszerint "Mi történik, ha véletlenül megölnéd nagyapádat?", Jake - a főszereplő - tömören ennyit válaszol: "Mi a faszért csinálnék ilyet?" Ennyivel el vannak intézve a más szerzőket annyira megihlető paradoxonok. Az időutazás lehetőségének mikéntjére, pontos módjára vagy miértjére ebben a könyvben nem kapunk feleletet, ez tényleg csak a körítés – és a végkifejlet - miatt került bele egyáltalán."A kérdés azonban a régi: Mi történt? Ez. És ez is. És még ez is meg az is."
Az időutazás ürügyén King visszavisz minket egyik kedvenc színhelyére, Derry-be, ahol ugye az Az is játszódik - sőt a Shawshank börtöne is felidéződik egy pillanatra -, bemutatja nekünk, hogy a „bohócos-gyilkosságok” átélése és az azutáni év mennyiben változtatta meg a derry-i lakosok – kiemelten régi ismerőseink, Richie Tozier és Beverly Marsh – és a város életét. Megtudhatjuk, hogy Derry-vel (mint Dallassal is), valami még mindig nincs rendben, valami gonosz még mindig szunnyad ott, mélyen eltemetve. Most a Kossuth utcában nyújtja ki csápjait, és ha már épp arra jár egy lelkes időutazó, hát tegyen már ellene valamit, nem igaz? (Egészen az 537. oldalig kellett várnom az első (és utolsó) lúdbőrre, szóval nem a legizgalmasabb King könyvről írok most!)
 |
| Lee Harvey Oswald (1939-1963) |
Mérföldek százaival és évekkel később, már Texasban, időutazónk kettős életet élve a tanítás mellett teszi a szépet szívszerelmének, az új, fiatal könyvtáros hölgynek, mialatt folyamatosan megfigyeli Lee Harvey Oswaldot, hogy mindent megtudjon a Kennedy elleni merényletről. El kell döntenie, hogy vajon valóban a magányos lövész végzett az elnökkel, vagy több szereplős – CIA, KGB, maffia, FBI – a játszma. Kennedyt ugyanis szerinte meg kell menteni, hiszen halálával kezdett a VILÁG erőteljes lejtmenetbe kapcsolni. Azonban a lehetséges összeesküvés elméletekkel sem foglalkozik mélyebben King.
„…Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elszalasztottunk.”
 |
| John F. Kennedy (1917-1963) és "Jackie" (1929-1994) |
„Al szeme sarkából pókhálószerűen indáztak tova a ráncok, és a szemhéját beszövő apró, finoman hullámzó ráncocskák láttán a mozipénztáros már nem kért volna nyugdíjas-igazolványt.”
A múlt bemutatása persze nem idealizált, még ha eleinte esetleg annak is tűnhet - főleg ha ismerjük King 60-as évek imádatát. Kíméletlenül – bár valóban nem harsogóan az arcunkba tolva - bemutatja az amerikai álom másik oldalát is, a recessziót, a „deszkát a lyuk fölött a szömörcésben” (WC a színeseknek), a szegénységet és kilátástalanságot, a bűnözést, a hidegháború pesszimizmusát és a kommunista-gyűlöletet.
A könyv története kerek, jól összerakott – bár ugye a misztikus szál nincs megmagyarázva -, történelmileg és politikailag hitelesnek tűnő. Személy szerint egy jó történetre, egy jó King-történetre vágytam, amit végül maradéktalanul megkaptam, bár a borzongás most elmaradt. Nem értek egyet azzal a vélekedéssel, miszerint ez lenne az utóbbi tíz év legjobb King könyve – még ha World Fantasy-díjra jelölték is (amit végül Lavie Tidhar kapott meg az Oszamáért) -, szerintem a Setét Torony sorozatának ez idő alatt megjelenő mindhárom része kenterbe veri, ahogy a Blaze is. Mindazonáltal akik önként le tudnak mondani a magasfeszültség idegborzoló hatásairól egy hamisítatlan King-stílusban megírt „romantikus dráma” kedvéért, azoknak nem okoz majd csalódást, sőt azt hiszem, új rajongókat is könnyen szerezhet a szerző számára. A könyv filmváltozata elvileg már készül, producere maga King lesz. (A rendezője pedig remélem Darabont.) „…mert jó munka volt, és mert Harry fájdalma belőlem, az olvasójából érzelmi reakciót váltott ki. Talán nem ez jellemez minden, A+-ra értékelt írásművet? Az a dolguk, hogy reakciókat váltsanak ki…”
A könyvért köszönet az Európa Kiadónak!
Értékelés: 8/10
 |
| Wallpaper 1920x1080 |
