Dan Simmons - Hyperion
(Hyperion 01.)
Dan Simmons - Hyperion(Hyperion Cantos 01.)
Eredeti megjelenés: 1989
Magyar kiadás: Agave Könyvkiadó, 2010 (Cherubion, 2001)
Hossz: 537 oldal
Műfaj: sci-fi
Fordította: Huszár András
Tartalom:
Egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata, hét ember, hét teljesen eltérő életút, s ami közös bennük: a Hyperion.
A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be, a Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak, egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeinek fittyet hányó legendás Időkripták és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. Heten vágnak neki az útnak, ám közülük csak egy élheti túl a zarándoklatot, annak az egynek viszont teljesülhet leghőbb kívánsága.
Dan Simmons 1989-es könyve, a Hyperioni énekek néven ismert ciklus első kötete a sci-fi megkerülhetetlen alapműve, amely 1990-ben elnyerte a Hugo- és a Locus-díjat. A Canterbury mesék szerkezetére épülő regény egyszerre nagyszabású űropera és irodalmi kaland, gondos karaktertanulmány és társadalomkritika, zsánereken átívelő kutatás a világegyetem titkai után.
Rövid értékelés - spoiler mentesen:
A Hyperion 2001-es első magyar nyelvű megjelenése óta szemeztem ezzel a könyvvel. Tetszett a tartalma, az akkori fórumokon olvasható méltató kritikákat is olvastam, meg a külföldi neves díjak amiket megnyert, eleve arra predesztrinálták, hogy elolvasom azonnal, de pont abban az időben ébredtem rá, hogy jó-jó a sci-fi, de a fantasy az én igazi kedvencem. Ezért a könyv végül beszerzetlenül maradt - és olvasatlanul. (Mellesleg azt is meg akartam várni, hogy amikor elolvasom, a sorozat mind a négy részét egyszerre tudjam olvasni (már akkor sem bíztam annyira sajnos a magyar könyvkiadásban, hogy biztos lehettem volna benne, hogy a többi kötet is bizton kijön magyarul.)2010-ben láttam, hogy a könyv újra megjelent magyarul - új fordításban - az Agave jóvoltából, ezért (miután kijött a második rész és megígérték, hogy jönnek a további részekkel is - [bennük még hiszek]) be is szereztem, és most végre el is olvastam.
Az új fordításnak biztosan jogi okai voltak, de az érdekelne, hogy melyik fordítás a jobb. Ahogy láttam, az előző kiadásban sok nevet meghagytak angolul (cégek, technológiák, stb...), ami talán nem volt egy buta ötlet, nem mintha lefordítva annyira rosszul hangzanának néhány kivételtől eltekintve, de ezen kívül vajon van különbség köztük? (Egyszer, ha sok időm lesz, lehet elolvasom az első kiadást is.) [Ahogy közben olvasgatom máshol, nem sok, vagy nem sokan olvasták mindkettőt.][Itt egy nagyon jó kis interjú a két fordítóval a Hyperion kapcsán az sfmag.hu-ról.]
Térjünk rá a tartalomra.
Agyeldobás az első történettől kezdve a könyv legvégéig (ami konkrétan pont egyáltalán nem tetszett ellentétben az egész művel, de mivel van folytatása, nem voltam túlságosan letörve). Lenyűgözően felépített világ, kezdve a legapróbb csak megemlített mütyürkéktől az egész Hegemónián át a mesterséges intelligenciákig vagy a Fájdalom Uráig. A könyv minden oldalán többször találkozunk valami apró, lezseren odavetett kuriózummal, technikai fejlesztéssel, a történetekben éppen soros helyszín varázslatosan egyedi flórájával, faunájával, amiknek épp lehet, hogy a történet szempontjából semmi szerepe nincsen, de egyszerűen elsöprő tömegük, sűrűségük miatt olyan hangulatot teremtenek, annyira bevonják az olvasót a könyvbe, hogy szinte azon csodálkozunk - és reménykedünk -, hogy a Költő szavai vajon csak a költőkre vonatkoznak, az írókra nem?
„...A költők a valóság tébolyult bábái. Nem azt látják, ami van, vagy ami lehet, hanem hogy minek kell lennie.”
 |
| Shrike, A Fájdalom Ura |
"...Ha az egyháznak meg kell halnia, haljon hát meg – de haljon meg dicsőn, a Krisztusban való újjászületés biztos tudatában. Ne önként és dalolva, de becsülettel, bátran és szilárd hittel vonuljon a sötétségbe, követve az előttünk vonuló milliók példáját, eleget téve mindazon nemzedékekkel szembeni kötelességének, akik a haláltáborok elszigetelt némaságában, a nukleáris gombafelhők képében, a rákos betegek osztályán és a pogromokban néztek szembe a halállal; akik a sötétségbe menetelve remélni már nem tudtak, de imádkozni és bízni még igen. Imádkozni és bízni abban, hogy nemhiába történt mindez, hogy volt valami értelme, amiért megérte elszenvedni azt a sok fájdalmat, meghozni azt a sok áldozatot."
 |
| Dan Simmons (1948 - ) |
"...– Apa – szólalt meg Rachel –, szeretnék kérdezni valamit, amit kétéves korom óta már legalább kismilliószor megkérdeztem. Hiszel Istenben?
Sol nem mosolyodott el. Nem tehetett mást, mint hogy ugyanazt a választ adja, amit már kismilliószor adott.
– Várom, hogy hihessek."
Sol nem mosolyodott el. Nem tehetett mást, mint hogy ugyanazt a választ adja, amit már kismilliószor adott.
– Várom, hogy hihessek."
A mű nyelvezete nekem nagyon tetszett, tele van költői képekkel, szinte mindegy, hogy esetleg épp milyen szörnyűségről mesél az író. Sok versrészlet is van a könyvben, de azoktól mondjuk pont nem estem hanyat - úgy látszik, a XIX. század angol romantikus költészete nem az én asztalom.
"...A legtöbb holttest körül ott lebegett saját, vérből és szövetből képződött naprendszere."
Az Agave Hyperion borítója nagyon tetszik, bevallom, hozzájárult ahhoz, hogy végre beszerezzem ezt a szuper könyvet - bár az a sárga borítós (lengyel kiadás) még sokkal jobban tetszik -, de mit akarna jelenteni? Golyókkal artistáskodó szereplők ugyanis pont nincsennek benne (meg labdák se).
Értékelés: 10/10
Részletesebb webes ajánlók:
Nálam ez a kötet még jóval 10 pont alatt volt (maximum a pap története közelítette meg azt), na de a Hyperion bukása! Az nagyon szépen kikerekítette a történetet, ill. annyira jó sci-fi regény volt, amilyenből nagyon keveset olvastam az utóbbi években. (Talán csak Heinleintől A Hold börtönében, Iain M. Banks Anyag c. regényének az utolsó harmada, Frank Herbert Heisenberg szeme c. regényének első fele és Arthur C. Clarke valamint Stephen Baxter Napvihara kerültek nálam egy ligába azzal az utóbbi évek magyar megjelenései közül.)
VálaszTörlésNos ezek közül pont egyiket sem olvastam, bár a Hold börtönében pont tervben van (egy laza tervben egyenlőre), de ránézek a többire is, ha már ajánlottad, csak jelenleg egy csöppet el vagyok maradva így is. :)
Törlés