Vernor Vinge - Tűz lobban a mélyben

Vernor Vinge - Tűz lobban a mélyben

(Gondolati Zónák 01.)

Vernor Vinge - A Fire Upon The Deep
(Zones of Thought 01.)
Eredeti megjelenés: 1992
Magyar kiadás: Ad Astra, 2012
Műfaj: sci-fi, fantasy, kaland
Hossz: 808 oldal
Fordította: Tamás Gábor
Díjak:
HUGO-díj, 1993
Nebula-díj jelölt, 1992
John W. Campbell emlékdíj-jelölt, 1993
Locus-díj jelölt, 1993

Tartalom:
Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú inteligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…

Az 1944-ben, Amerikában született Vernor Vinge matematika professzor és számítógép-tudós - valamint sci-fi író - magyarul most először megjelenő könyve talán nem volna akkora hír az egyszeri sci-fi olvasó számára, ha a zsáner mellett komolyabban elkötelezett (hardcore) sci-fi fanok már az Ad Astra Kiadó tavalyi bejelentése óta jól láthatóan nem égnének a várakozás felfokozott lázában. Így talán még ők is észrevették, hogy ez a Magyarországon szinte ismeretlen professzor - akinek eddig csak egy könyve jelent meg a Metropolis Media kiadásában, az A szivárvány tövében címmel - valami nem mindennapi dologgal rukkolt elő 1992 telén, amikor megjelent tőle a Gondolati Zónák (Zones of Throught) sorozat első része, a Tűz lobban a mélyben. Bár Vinge már 1968 óta foglalkozik komolyabban írással, első igazi sikereire a '80-as évek derekáig kellett várnia. A HUGO-díj jelölést kapott The Peace War 1984-es megjelenése óta mindegyik könyve - és novellája - nyert egy (vagy több) neves díjat, bár az igaz, hogy két könyvének megjelenése között átlagban hét év telik el, tehát nem egy hamari, kapkodós íróról beszélünk. :)

A Tűz lobban a mélyben a Gondolati Zónák trilógia leghamarabb megjelent része, de 1999-ben egy előzménykötet jelent meg hozzá A Deepness in the Sky címmel (HUGO-, Campbell- és Prometheus-díj, 2000 valamint Nebula-díj jelölés 1999). Csak 2011-ben jött a következő rész, a The Children of the Sky, ami már a Tűz lobban a mélyben történetét viszi tovább a két kötet cselekménye közt lévő tíz év különbséggel. Azoknak, akik ettől a ponttól nem sokkal tovább fognak már eljutni az ajánló olvasásában, jelzem, hogy igen, bizony, szívesen elolvasnám a másik kettő részt is!

"...Ravna véleménye szerint a súlytalanságban szeretkezni nem volt akkora élmény, amilyennek néhányan beállítják..."

Vinge univerzumában a galaxist Zónákra osztja fel. Ezek - belülről kifelé haladva - a Gondolattalan Mélység (GM), a Lomha Zóna (LZ), a Kívül (K) és a Transzcendencia (T). Ezeknek a beszélő neveknek a használatával könnyen érthetővé teszi a Zónák közti hatalmas különbségeket. A GM-ben egy emberihez hasonló intelligencia kialakulása lehetetlen, a fizika általános törvényei megváltoznak, a technikai felszerelések nem működnek, tönkremennek. A LZ-ban (a régi, Vén Föld itt található) a fénysebességet meghaladó utazás nem lehetséges, a technikai felszereltség és a civilizációk fejlettségi foka a galaxis többi részéhez mérve még mindig nevetséges. Értelmes technikai civilizációk milliói alakulnak itt ki, majd halnak ki úgy, hogy senki nem is tud róluk. Az itt élő szerencsésebb fajok - akik a galaxisból kifelé indulva próbálnak szerencsét, nem befelé, GM felé - jó pár évezred alatt ESETLEG kiérnek belőle, és megérkeznek a Kívülbe, ahol szintén különféle fajok milliói élnek, de nekik a fénysebességet meghaladó utazás - másodpercenként pár fényév itt nem elérhetetlen cél -, és a Star Wars / Star Trek filmeket idéző űroperákból ismerős "kütyük" a mindennapjaik unalmas részét képezik. Az utazás sebességének növekedésével tehát együtt nő a technikai színvonal is, valamint a gondolkodás is más, magasabb dimenziókban és sebességgel zajlik már. Az űrutazó fajok vándorlása nem áll meg és Alsó-Kívülről Közép-, majd Felső-Kívülig egyre fejlettebb civilizációk csoportjait találjuk meg. Felső-Kívül után jön a "T", ahol a természetes (illetve mesterséges) evolúcióban még magasabb gondolati szintet elérő fajok - vagy egyes egyedeik - Hatalmasságokká válhatnak és szinte isteni, de legalábbis felfoghatatlan tulajdonságok és lehetőségek haszonélvezőivé válnak. Konkrétumot persze nem igazán tud róluk senki.

"...A fél szívvel végzett programozás olyasféle időtöltés lehetett, mint a kötögetés, és minden bizonnyal az emberi létezés kezdetéig nyúlt vissza." 

A könyvben jócskán található techno-rizsa ellenére nem tudom, hogy az itt felvázolt univerzumnak lehet-e bármiféle tudományos alapja - gondolom nem. A kiindulópont az lehet esetleg, hogy a galaxis közepe és a spirálkarok vége - esetleg - más sebességgel forog egymáshoz viszonyítva, de nem vagyok csillagász/matematikus/fizikus szóval inkább meg se próbálom megérteni - ha egyáltalán van mit - az ötlet racionális magyarázatát. Maga az ötlet viszont szenzációs és már önmagában nagyszerű táptalajt biztosít egy igazán emlékezetes, epikus sci-fi kalandnak. A könyv tehát sokkal inkább fantasztikus, mint tudományos, de ezzel semmi baj nincs. A blog indulása óta tudatosan is próbálom jobban "beleásni" magam a sci-fi történetekbe - ugyanis a fantasy áll hozzám közelebb -, de az űrbe kihelyezett nagyszabású "fantasy" történetek - az űroperák zsánere - máris a kedvenceim lettek (a háborús sci-fik mellett).

Vinge azonban nem áll meg itt, sőt! Egyfelől az események helyszínét a lehető legtávolabb helyezve beutazzuk a fél galaxist a Sávon kívül II. utasaival, akik elsöprő technikai felsőbbrendűség birtokában vannak, míg a történet másik szálán egy középkori - de nem humán - civilizáció két birodalmának gyakorlatilag pitiáner és szánandó/nevetséges harcának közepére kerülünk, ahol a galaxis puszta létének veszélybe kerülését két embergyerek életéért folytatott versenyfutás hozza emberi ésszel is felfogható közelségbe. Igazából nálam már ennyivel - régimódi, kardos-ágyús várostrom és űrhajók egy regényben - is nyerő helyzetben lenne a könyv, ám Vinge a Zónák közti gondolkodásbeli különbségeket sikeresen átültette kicsibe, és így, a regény "középkori" részeiben szereplő non-humán faj - a tüskések - legfontosabb jellemzője is ez lett. A tüskések ugyanis falka-lények, akik közös falkatudattal rendelkeznek. Egy falka - jellemzően 4-6 egyedből áll - számít egy személynek, és a tagok cserélődésével az adott falka személyisége is alapvetően megváltozik. Sőt! A falkatagok egymáshoz viszonyított helyzete és távolsága is befolyásolja a falka intelligenciáját. Minél távolabb vannak egymástól az egyedek, annál butábbak - mint ahogy a GM-LZ-K-T-nél is láthatjuk ugyan ezt, nagyban. De ez még mind semmi! Két falka ha túl közel kerül egymáshoz, zavarja egymás gondolkodását és a falkák teljesen elvesztve a gondolkodás képességét - megőrülnek. A tüskés szereplők motivációjában, jellemvonásaiban ezért sosem lehetünk teljesen biztosak. (A zarándok mellett egyébként nekem Nyúzó volt a nagy kedvencem a regény technikailag elmaradt, középkori részeiben.) :P

A Tejútrendszer fölülnézetből

A Tejútrendszer oldalról

"...Többek között épp az empátia számított az egyik nagy előnyének - e nélkül a diagnosztikai jellegű képesség nélkül egyetlen szadista sem törekedhet a tökéletességre."

A könyvben nem csak a tüskésekkel ismerkedhetünk meg, hiszen a szerző sikeresen népesítette be a galaxisunkat - ahol az információ és a csillagrendszereken átívelő információs sávszélesség a legkeresettebb árucikk, ha nem számítjuk a Transzcendenciából visszaszivárgó technikát - számos, egymáshoz semmiben sem hasonlító civilizációval. A szkródutasok, a guruló cserepeken utazó páfrányok, és a Ködbeli Pödrölt, akiket még a legfejlettebb fordítóprogramok is mindig félreértenek csak pár kiragadott, de emlékezetes példa. Nagy számuk - és ismeretlen, meghökkentő tulajdonságaik - miatt még a regény szereplői sem tudják mit is várhatnak egy-egy képviselőjüktől, nem még az olvasók. A fő-fő-főellenség - a Métely, a másodosztályú perverzitás - pedig olyan nagyszabású és elképzelhetetlenül emberidegen hatalom, hogy mellette Darth Vader vagy Szauron nem hogy labdába se rúghatna, de még jelentéktelen lábjegyzet se lenne - ha véletlenül a galaxisunkba vetődne a regény cselekményekor. A Métely - a szuperintelligencia - ugyanis civilizációk százait pusztítja el reggeli előtt és komplett csillagrendszereket ebédel. Tessék Frodó és Luke Skywalker, ezt győzd le!

Mi volt a bajom a könyvvel? Rövid volt! Persze a kicsit több, mint 800 oldal nem annyira rövid, de mégis alig jutott (nem jutott!) hely benne az apró részletek leírására egyáltalán. Persze, emiatt pörgött a cselekmény, mint a búgócsiga - ami nagyon jó -, de például, ha a "...ruhája az ősi kalandok fonott anyagából készült...", vagyis gondolom textilből, akkor a mostani ruhák miből készülnek és hogy néznek ki? Nem tudom. Vagy, ha az egyik ember főszereplő a Vén Földről származónak néz ki - ami a többiek szerint roppant furcsa, sőt zavaró - akkor a többi ember-származék most hogy néz ki? Nem tudom. Vagy, ha a szkródutasok a szkródjukon utaznak - ami kiváló - akkor mi az a szkród? Igen, az a cserép, amin utaznak, oké, de hogy néz ki? (Ráadásul fontos is a dolog, sőt fél mondatokból kikövetkeztethető, hogy egy csomó mindent meg lehet állapítani csak abból, ha ránéznek a szkródra - merre járt, kikkel találkozott, ilyesmiket - de hogyan?) Szóval igazából ilyen téren maradtam csak "hoppon", egyébként iszonyúan tetszett. 1993-ban a HUGO-díjat megosztva kapta Connie Willis Ítélet Könyvével, amiben a koncepció is hasonló (a fél könyv sci-fi, a másik fél egy középkori környezetben játszódó kaland). Nem is régen olvastam C.W. könyvét - amiben a középkori rész szintén mesteri volt -, de a sci-fi rész szerintem Vinge közelébe sem jön. A Tűz lobban a mélyben egy nagyszabású vízió a civilizációk millióival teli galaxisokról.

"A politika változik, de a mohóság örök."

Még egy gondolat az Előszóról, ami nagyjából 10-12 oldal és a GONOSZ ébredéséről szól. Gyakorlatilag semmi komolyabb bajom nem volt a könyvvel ugye, de ha annyira vészjóslóan drámai, feszült és érdekfeszítő maradt volna végig a regény, mint ott, akkor még ha tízszer ilyen hosszú lett volna, a végén mégis a rövidségét átkoztam volna. Még háromszor elolvastam mióta befejeztem a könyvet! Z-S-E-N-I-Á-L-I-S!
Remélem még idén jön a másik két rész is. Én felkészültem! [Update: Jön! :) ]

A galaxisunk kb. 100-120.000 fényév széles és nagyjából 200-400.000.000.000 csillag(rendszer) található benne. A világegyetem pedig 100-800.000.000.000 galaxisból áll. Elképzelhetetlen méretek, távlatok és számok - szeretek köztük kalandozni nagyszerű sci-fi szerzők segítségével! Szerintetek van arra egyáltalán esély, hogy egyedül lennénk benne?

A könyvért köszönet az Ad Astra Kiadónak!

Értékelés: 9/10

Tűz lobban a mélyben Wallpaper 1920x1080