Alastair Reynolds - Jelenések tere
(Jelenések tere 01.)
(Revelation Space 01.)
Eredeti megjelenés: 2000
Magyar kiadás: Alexandra, 2012
Műfaj: sci-fi
Hossz: 672 oldal
Fordította: Bujdosó István
Díjak:
Arthur C. Clarke-díj jelölt, 2001
Tartalom:
Az amarantinok kilencszázezer évvel ezelőtt kihaltak. Balszerencse volt csupán, hogy épp akkor történt a pusztító napkitörés, amikor sikerült kijutniuk a világűrbe? Vagy lehet összefüggés az események között? A Resurgam, az egykori amarantin bolygó telepeseit ez a kérdés nem különösebben foglalkoztatja, még azután sem, hogy mélyen a felszín alatt egy egész várost találnak, a közepén egy szárnyas amarantin szobrával.
De a briliáns és kíméletlen tudós, Dan Sylveste nem nyugszik, amíg ki nem deríti az igazságot – bármekkora árat is kelljen fizetni ezért. Az amarantinok tragédiája nem volt véletlen. A veszély pedig most is ott leselkedik a közelben. Közelebb, mint Sylveste gondolná…
 |
| Alastair Reynolds (1966 - ) |
A Jelenések tere sorozat jelenleg hét részből áll. Az még rendben is van, hogy az első része ez a regény - ami egyébként elég kevés példányszámban jelent meg az Egyesült Királyságban, ezért manapság az évtized legkeresettebb első kiadásaként tartják számon a gyűjtők -, de a többi kötet olvasási sorrendje már közel sem ennyire egyértelmű - bár az Alexandra Kiadó azért elég könnyen meghatározhatja majd nekünk, hiszen a magyar fordítások remélhetőleg a jövőben folyamatosan jönnek. Megjelenés szerint a következő kötet a Chasm City (2001), ami ugyanebben az univerzumban játszódik, de különálló történet. A Jelenések terének klasszikus folytatása a Redemption Ark (2002), amit a trilógia - ezt a három részt ugyanis Inhibitor azaz Gátló-trilógia néven szokás emlegetni, bár gondolom itt inkább az elnyomókra utal - lezárása követ, az Absoultion Gap (2003). A szerző a The Prefect (2007) című önállóan is olvasható kötettel még visszatért az általa kitalált világba, és hogy ne legyen ilyen egyszerű, még két novellás kötet is megjelent - Diamond Dogs, Turquoise Days (2002) a címadó két rövidebb történettel és a Galactic North (2006) a maga nyolc novellájával -, amik szintén a Jelenések tere univerzumában játszódnak. Na, vajon melyik jön magyarul leghamarabb? Én leginkább a Redemption Ark-ra tippelnék. :) [Azt, hogy az írások időrendben hogyan követik egymást - vagyis az optimális olvasási sorrendet - pedig itt lehet megnézni.]
 |
| A teljes sorozat |
Számomra a könyv három nagyobb részből állt. Az első harmad rendkívül érdekesen meséli el az általam egy bekezdéssel ezelőtt ismertetett kiinduló helyzetet. A régészeti ásatás, és az amarantinok kifejlődésének, kultúrájának majd hanyatlásának bemutatása - amivel kezdődik a könyv - nagyszerűen megalapozza az olvasóban az érzést, hogy itt (mint a Napok Házában is) valami észbontóan epikus történetet fogunk olvasni. Ezt az érzést erősíti tovább az ultrák négy kilométer hosszú, ezer emelet magas, Végtelen Nosztalgia névre hallgató fényhajóján történő események is. Ezek a részek mélységet adnak az ember által "meghódított" univerzumnak, és - a Chasm City-beli részekkel együtt - sikerrel érzékeltetik az emberi civilizáció világűrrel szembeni jelentéktelenségét. Itt ismerjük meg az emberiség mellett élő - de félig sem ismert vagy megértett - földönkívüli civilizációkat (mintanyomók, fátyolszövők, elfojtók) és 2-300 oldalon keresztül mindent a legnagyobb rendben érzünk - mert úgy is van. Grandiózus, félelmetes, elgondolkoztató - és eleinte kicsit nehezen követhető az eltérő idősíkok miatt.
A második harmadban jönnek a problémásabb részek. Először is, a történet szinte semmit nem halad előre. A Sylveste-s régészeti szál teljesen leáll, politikai-drámai családtörténetbe vált, amit csak pár jelenetben "old" a Calvin béta-személyiséggel folytatott agytorna vagy a fátyol-expedíciók története. Az ultrás szálnak sem ez a tipegés-topogás az erőssége. A hat kereskedő közül háromnak egyébként se jut több epizódszerepnél, és a hajón utazó emberek közt hiába van feloldhatatlan véleménykülönbség a számukra legfontosabb témákban, de a feszültség még így sem igazán érezhető köztük. Egyedül Naplopó karaktere hozott némi enyhet számomra a hajón játszódó részekbe ilyentájt. Reynolds erőssége - bár talán túlzás ezt kijelenteni úgy, hogy még csak két könyvét olvastam - nem a karakterek kidolgozásában, hanem a történetalkotásban és főleg a világteremtésben keresendő. De a legnagyobb probléma nem is az egy helyben topogás volt, hanem az, hogy az eddigi oldalakon felvázolt események annyira logikusan voltak felépítve, hogy - mindenfajta megerőltetés nélkül - sikerült előre kitalálnom minden fordulatot. Azt, hogy ez direkt, írói eszközként volt így, vagy véletlenül, azt nem tudom. Egyébként pedig még pozitívan is felfoghatnám, hiszen az események lineárisan követték egymást - logikai bukfencek, deus ex machinák és légből kapott cselekménysorozatok nélkül -, ahogy egy jó sci-fihez illik is, de a váratlansági 'óbazdmeg!'-faktor nekem nagyon hiányzott. Itt megemlíteném még azt, hogy bár nem elsősorban intellektuális sci-fi a regény (mint szerintem sok Lem például), de akciódús részt sem nagyon fogunk találni benne. Helyette pár mondatosnál bizony hosszabb leíró részeket olvashatunk és érdekes/tudományos gondolat- és információ-csírákat például a fekete lyukak és neutrínócsillagok kialakulásáról és "működéséről", vagy a földönkívüli civilizációk természetéről. Ez van akinek tetszik, és van akinek nem, nekem semmi averzióm nem volt ezzel kapcsolatban.
A harmadik részben - hatalmas meglepetés - az események megoldása, a zárórész kapott helyet. Itt végre újra haladt a történet, nem is kicsit. Meglepnie is sikerült, de legalább is nem sikerült eltalálnom a legnagyobb titok megoldását, szóval megkaptam a már várt áll leesésemet is a könyvtől. Konkrétan a vége mondjuk nem tetszett annyira - mármint az, hogy mi történt a szereplőkkel -, de így volt kerek és nehéz lett volna másként - kicsit happy end-esebben - befejezni."...Az ember vagy távol tartja magát egy neutroncsillagtól, vagy meghal. Ez a szabály. [...] Itt a gravitáció az úr. És a gravitáció nem ismer enyhítő körülményeket, nem foglalkozik az igazsággal, és nem fogad el kegyelmi kérvényeket sem az utolsó pillanatban, hogy meggyőződése ellenére áthágja a saját törvényeit. A gravitáció mindent összenyom, egy neutroncsillag közelében pedig még inkább, mint bárhol."
 |
| Az ember által "megismert" világűr a Jelenések tere sorozat könyveiben |
 |
| Egy nagyszerű kép Naplopóról. Jobb, mint ahogy én képzeltem el... |
A könyvért köszönet az Alexandra Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése