Magam is meglepődtem, hogy - közkívánatra - vissza "kell" hoznom a blogra a sorozat- és filmajánlókat, hiszen jó pár olvasó kérte tőlem ezt emailben. Annyiban nem volt mondjuk meglepő a kérés, hogy a sorozatos posztok hónapokkal a megírásuk után is folyamatosan vonzották a látogatókat. (A könyvek is, de azok véletlenszerűen, a filmesek pedig naponta. - Gondolom többen néznek tévét, mint ahányan rendszeresen olvasnak.) Mivel ugye a szlogen -
"Mindent az olvasóért!" - itt a blogon is érvényes, ezért újra lesz néha-néha (mikor kedvet kapok hozzá) mozgókép ajánló. [
Remélem elmarad az email-spam hogy ne legyenek filmek mégse! :)]
Nézzük át egy villámposzt erejéig, milyen sorozatok is kerültek az elmúlt fél év alatt a képernyőmre.
A
Black Mirror első évadáról tavaly jó szívvel emlékeztem meg. [
ITT] Az angol minisorozat három részes első évadját még most is jó szívvel ajánlom a horror/sci-fi/thriller műfaj rajongóinak. A második évad nem szakított a hagyományokkal és szintén három - teljesen különálló - részből áll. A színészi alakítás és a filmes stáb munkájára végig a brit profizmus jellemző. A részek ötletesek, de az első évad szintjét nem közelítik meg.
Az első rész a
Be Right Back címet viseli, és egy sci-fi dráma, amiben a főhősnő személyes tragédiáját eléggé "haladó" módon próbálja feldolgozni. Kicsit langyi, kicsit szomorkás, de nem rossz rész. [7/10]
A második a
White Bear címre hallgat, és ha elmondanám, hogy miről szól, értelmetlen lenne megnézni. Az eleje elég szürreálisan kezdődik. Egy amnéziás nő felébred egy lakásban, és hamar rájön, hogy egy csapat meg akarja őt ölni, az "ártatlan lakosok" pedig eközben - enyhén
Aphex Twin gnómosan - kamerázzák az ő rémült menekülését. Ígéretes horror-thriller, de ahogy halad előre a rész, egyre bénább. [6/10]
Az utolsó részben -
The Waldo Moment - egy szürke komikus, aki egy tv-show medve-animációjának kölcsönzi hangját, akarata ellenére a politikai csatározások kellős közepében találja magát, sőt hirtelen a miniszterelnöki székre is esélyes lesz. Nagyon enyhén sci-fi-s társadalmi-dráma. Egyáltalán nem tetszett, unalmas volt, de ebben hangzott el a sorozat legfőbb mondanivalója és legjobb monológjai - kétszer is. [6/10]
Összességében sajnos ez egy kihagyható évad volt, főleg az első évaddal összehasonlítva.
Az
American Horror Story első évadáról is írtam [
ITT], és igazából annyira nem tetszett, hogy sokáig gondolkoztam, hogy belekezdjek-e egyáltalán a másodikba. Végül két ok miatt kezdtem el. Az első, hogy a két évad története közt nincs kapcsolat (új a sztori), és olyan ritkák a horror-sorozatok, hogy vadásznom kell rájuk.
Az
SFmag lelkendezett az évadról nem is túl régen, ahol FB-kommentben meg is írtam -
Brandon Hackett pedig jól szembe szállt a véleményemmel :D -, hogy szerintem nem volt jó ez az évad sem. (Pedig jól kezdődött!) Ryan Murphy a Kés/Alatt című sorozattal nagyot alkotott (a lányoknak meg a Glee-vel - gondolom), de nem az én ízlésemnek készítette az AHS-t. A második évad egy elmegyógyászaton játszódik - ígéretes -, ...ahol aztán mindenki összegyűlik. Vannak itt vérszomjas emberevő zombik, UFO-k, démon, Sátán, őrült gyilkos, emberkísérletek, nácik (kicsit olyan egyveleget hoztak össze, mint a kaszát kapott
The River című természetfeletti horror), de ez már ott sem működött valami nagyon. Meg lehet magyarázni, hogy ez miért jó, meg hogy az alkotók sem vették magukat komolyan, de ez egyszerűen gyenge volt. Az első évadnál jobb volt azért. Amire újra nem lehet panasz, az Jessica Lange - aki egy teljesen másik szerepben bukkan fenn, nem az első évados karakterét viszi tovább - és pár színésztársa (pld. Zachary Quinto és James Cromwell), az operatőr (esetleg) és a főcímzene/klipp. A történet kiszámítható és igazából néhol még unalmas is. [5/10 és akkor szerintem még túl is pontoztam.]
A
Workaholics (A munka hősei) szintén visszatérő [
ITT] vendég a blogon. A három fiatal lakótárs - és munkatárs - "életét" bemutató szitkomról nem érdemes sokat mesélni, mivel nem nagyon változott semmit a felállás. Aki nem veti meg néha napján az altesti és szexista humort, annak kötelező. A harmadik évadban már több volt a gyengébb rész, de mellettük vannak kifejezetten kiemelkedően poénosak is. A húsz perces részeket könnyedén be tudtam szorítani egy-egy kajálás mellé. [
Asszony ki volt akadva, hogy ilyen alpári, sz.r poénokon is fetrengek!] [8/10] Amíg megy, nézős!
Első évad, és azt hiszem nem is lesz több. Angol négy részes minisorozat (thriller-dráma) lezárt történettel.
A régen törvénytelen üzleteiből meggazdagodott befektető és családja uralja Brighton kikötőjét. Egyik fia a frissen betelepülni szándékozó könyörtelen albán embercsempész família hálójában találja magát. Apja ezt már csak presztízsből sem hagyhatja, de azt senki nem sejti, hogy agya súlyos beteg, és már többet tartózkodik a súlyos titkokkal terhes múltban, mint a jelenben. Ráadásul, mikor elveszti a kapcsolatát a valósággal, kontrollálhatatlan dührohamokat kap.
Szokásos angol precizitás és profizmus jellemzi a filmet. Emiatt szeretem annyira az angol sorozatokat és filmeket. Profi színészi alakítások (mindenkinél), kifogástalan stábmunka. A történet erősen kezd, aztán még jobb lesz, majd a harmadik rész körül elkezd szétesni, mint a főszereplő tudata. Mármint hogy pont emiatt esik szét. Az ígéretes kezdetet látva várt, két család csatájából végül nem sokat kapunk, szóval az akciófilmre vágyók csalódhatnak benne. [7/10]
A
Gengszterkorzó című HBO sorozatot remélem nem kell bemutatni senkinek. Az alkoholtilalom körüli évek Amerikájában Atlantic City ura a politikus-gengszter Nucky Thompson. Övé a pénz, a hatalom, a dicsőség és persze a nők is. Mindenki a zsebében van, de hát a legmagasabbról a lehet a legnagyobbat esni. A gengszterek, politikusok és az FBI nyomozók kereszttüzében Nuckynak a legnagyobb problémát saját családján belül kell megtalálnia.
Kosztümös, gengszteres krimi, dráma. Az HBO nem tud hibázni. Először nem is érdekelt annyira, aztán beszippantott egy rész alatt mint a huzat. Kicsit lassú, eleinte nem is véres nagyon, de aztán azért a durvulás is megérkezik. A színészi játék nagyon erős (Steve Buscemi a legnagyobb figura rég óta!). Valahogy kitűnik a pénzhiány néhány helyen (a CGI pocsék a show többi részéhez viszonyítva), de nem igazán zavaró. Ajánlom! [10/10] Szerencsére készül a negyedik évad is. Lehet el kéne olvasni a könyvet is.
A
Boss-ban Chicago polgármesterének hatalmi harcát figyelhetjük közelről politikai riválisaival szemben. Hatalmi dráma, amit csak még inkább hangsúlyoz, hogy a polgármesternél halálos betegséget diagnosztizáltak, ami egy-két év alatt elviszi. Ő ennek ellenére elhatározza, hogy minden áron eltitkolja betegségét, és haláláig megtartja a pozícióját és befolyását. Mondani sem kell, hogy - jó politikusi szokás szerint - a cél érdekében minden eszköz megengedett - és mindenki feláldozható.
A sorozat legnagyobb erénye a főszereplő alakítása, mert bár a sztorival sincsen komoly gond, igazság szerint elég lassú és nem sok minden történik benne. Akik szeretnének elmerülni egy intrikával átszőtt, korrupt világban - de azért ne a magyar valóság legyen! -, azoknak ajánlom. [7/10]
Erről is írtam már [
ITT], és valószínű, hogy túlságosan kritikus vagyok a horror sorozatokhoz, főleg, ha "zombis" - vagyis kedvenc! - az illető mozgókép, de tény, hogy nem igazán tetszett, és akkor még enyhén fogalmaztam. Túlságosan emberközpontú, sokszor nyálas és a legnagyobb probléma - a logikátlanságát nem nézve -, hogy az egész film feszültségmentes. A karakterek többsége még úgy sem vált ki belőlem pozitív reakciókat, hogy állandóan ők vannak az arcunkba nyomva. Pár szereplőt kedvelek - mert hitelesek -, például a redneck testvérpárt, és... ja, ennyi. Kimagasló színészi alakításokat hasonló sorozatoknál nem is várok el igazán, így nem is csalódtam, de a maszkmesterek és az operatőr kimagasló munkát végeztek. A harmadik évadban jött a Kormányzó - végre -, aki hozott egy kis életet a sorozatba, ami így jobb, mint a második évad, de nem jelentősen. [5/10] Állítólag a képregény-alap sokkal jobb és más a sztori is. Lehet inkább azt kéne megszerezni. A Walking Dead regény(ek) jó(k) vajon? [Nem kérdés, hogy maradok a sorozat végéig, de nem sok reményt látok a javulásra - pedig ráférne!]
Ezt [
ITT] méltattam. De a második évadot nem fogom. Ami a könyvekben a fantasy, a filmekben nálam az a western műfaja (kedvenc). Az első évad még jobb volt egy közepes sorozatnál, de ezt olyan szinten untam, hogy nem is tudtam megülni egy helyben. Mászkáltam a részek alatt, folyamatosan le-lekonyult a fejem az őrületes történettől, amit össze tudtak hozni a forgatókönyvírók nekünk. Arra már nem emlékszem, hogy konkrétan miért untam végtelenül - asszonynak jobbára tetszett -, de azt tudom, hogy csak a Svéd és Mr. Durant karaktereinek színészi játéka volt értékelhető az egész évad alatt. (Konkrétan a Svéd k...a jó volt még mindig!) Kicsit el is ment a kedvem a műfajtól, szóval a másik két westernsorozatba - a Copper-be és a Hatfield & McCoy-ba bele sem kezdtem azóta. [3/10]
Erről [
ITT] lehet olvasni pár mondatnál többet, már ha valaki oda mer kattintani! :)
Nos, ezt nem nagyon tudom megmagyarázni - már ha nem elég magyarázat Ashley Rickards neve valakinek. :) Bugyuta tinivígjáték (igen, romantikus is kicsit), iszonyú szar zenékkel - bár a második évadra erre már fel sem figyeltem külön -, de aranyos volt a humora, a tizenéves iskoláslányokat alakító huszonéves színésznők szintén. Valahol talán még az is "érdekelt", hogy a két hódolója közül kivel fog összejönni - az egyiknek még drukkoltam is. Azóta már elfelejtettem kivel jött össze, tehát már izgatottan várom a harmadik évadot!!! :D [6/10]
Kínos!
Erről - majdnem erről - [
ITT] lehet olvasni. Nekem nagyon tetszett a látványos első évad és szegény Andy Whitfield halála miatt leforgatott előzményévad szintén. Nem volt kérdéses, hogy visszatérjek-e az ókori gladiátorok véres világába.
A látvány - a CGI - kicsit gyengébb volt, mint az előző évadokban (de lehet, hogy csak megszoktuk már), de a sztori még mindig fordulatos, az összecsapások kegyetlenek (csak kevesebb, mint mikor még az arénában voltak a gladiátorok) és a meztelen jelenetek sem csökkenek. A színészek előtt le a kalappal - ahhoz képest, hogy - ugyebár - "agyatlan izompacsirták". A főszereplőváltást is megszoktam, semmi igazi hiányérzetem nem volt most sem. A mimózalelkűeken kívül mindenkinek ajánlott. ["Xéna" jobban - és meztelenebbül - néz ki, mint húsz évvel ezelőtt!] [10/10]
