2012. április 15., vasárnap

Naomi Novik - Őfelsége sárkánya

Naomi Novik - Őfelsége sárkánya
(Temeraire 01.)

Naomi Novik - His Majesty's Dragon
(Temeraire 01.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Agave Könyvek, 2008
Hossz: 329 oldal
Műfaj: fantasy, kaland, háború, alternatív történelem
Fordította: Heinisch Mónika
Díjak:
Locus-díj győztes [legjobb első regény] (2007),
HUGO-díj jelölt (2006),
Compton Crook-díj győztes [legjobb SF/F regény] (2007),
John W. Campbell-díj [legjobb elsőkönyves szerző] (2007)

Tartalom:
A napóleoni háborúk már önmagukban is izgalmasak, ám ha belegondolunk, hogy a csata nemcsak a földön, hanem a levegőben is dúl, méghozzá sárkányok hathatós segítségével, akkor egészen újfajta izgalmak várnak ránk. Amikor Őfelsége Hajója, a Kevély elfog egy francia fregattot és megszerzi a fedélzeten található legnagyobb kincset, egy kínai sárkánytojást, a tengeri ütközetek veterán angol tisztjének, John Laurence kapitánynak beteljesedik a végzete. Megszokott életét és jelenét feldúlja a bizonytalan jövő - és a váratlan barátság a legfurcsább lénnyel, akit valaha látott. Temeraire, a sárkány hátán Laurence kapitány kitapasztalja a légi hadviselés csínját-bínját. Hogy megtörjék Bonaparte arcátlan támadását a brit föld ellen, és hogy megakadályozzák a franciákat saját sárkányaik bevetésében, Laurence-nek és Temeraire-nek eleddig ismeretlen veszélyekkel és kihívásokkal kell szembenézniük, amelyeken a Brit Birodalom jövője áll vagy bukik.

"Úgy keltek életre lelki szemeim előtt a könyvek, ahogy olvastam őket. Ezek csodálatosan megírt regények, hiszen nemcsak frissek, eredetiek és lendületesek, de tele vannak csodálatos, érző szívű szereplőkkel. Az Őfelsége Sárkánya két olyan műfaj ötvözete, amit különösen szeretek: fantasy és történelem. Alig várom, hogy lássam, amint sárkányok is részt vesznek a napóleoni háborúkban. Én az ilyen filmek miatt járok moziba."
(Peter Jackson, A Gyűrűk ura-trilógia rendezője)  


Vegyük ezt a regényt, ami immár négy éve jelent meg magyarul, majd itt vagyok én, a fantasy irodalom örökös híve. Miért nem olvastam még? Miért vártam eddig ezzel a sorozattal, mikor mindenki istenítette? (Mellesleg pont ez volt az egyik oka persze, ahogy pont a minap Nima is írta [érdekesek a kommentek is]). Azért, mert nő írta. Idióta egy előítélet nem mondom, de nem azt kérdőjelezem meg, hogy egy nő nem tud jó könyvet, jó fantasyt írni (Robin Hobb - hosszú évekig azt hittem fickó), azt kérdőjeleztem meg magamban, hogy jó fantasy-háborús könyvet tudnak-e írni. (Meg akkoriban pont elegem volt a sárkányokból egy kicsit - mint most a vámpírokból)
Kezdjük gyorsan a negatív dologgal. Nos, Naomi Novik nem tudott. :)
A pozitív oldal: szerintem nem is akart.

Ami miatt viszont mégis különösen vonzott ez a sorozat, az a napóleoni háború idején játszódó történet - és a hajó a borítón. Gyerekkorom óta rettenetesen komálom a tengeren, a vitorláshajókon játszódó történelmi/kaland/ifjúsági/háborús könyveket is [Aki olvasta Komáromi Zoltán - Bátrak hajóját, annak repül a pacsi! 10/10]. - Ez mondjuk végülis nem olyan lett, de erről később.
Nos a könyv végül jobb lett, mint reméltem. A történet az elejétől fogva pörgött, de a lényeg, hogy a legelejétől bevonzott a történetbe. Az angol fregatton szolgáló keményvonalas tengerészkapitány karaktere nekem minden mennyiségben jöhet. Itt is azonnal megkedveltem, ráadásul később sem adja fel az elején megismert stílusjegyeit és szokásaihoz, neveltetéséhez végig hű marad, ezért a könyv olvasása közben sem kellett kiábrándulnom belőle.
(A napóleoni háborúk még az "úriember" háborúk közé tartoztak, amikor a szemben álló felek becsülete sokat számított, ami mára annyira szokatlan, hogy lassan felüdülést jelent egy azidőtájt játszódó háborús könyv olvasása is.) 
A másik főszereplő Temeraire, a sárkány, akiről - már bocsánat -, de én semmit nem feltételeztem, azt hittem rajta fognak majd csatába menni, néha megsebesül, stb., olyan lesz, mint egy "sima" Dragonlance-es fantasy sárkány. Nos ennél sokkal többről van szó. Ebben a világban a sárkányok értelmesek - egyik faj kevésbé, a másik az embernél is értelmesebb -, tudnak beszélni, saját személyiségük van, a feladatokat csak akkor teljesítik, ha az ő morális szűrőjükön is átmegy, nem követik gazdájukat fejetlenül a halálba, koncertekre szeretnének járni, este felolvastatnak maguknak, stb.
A többi szereplő egyenlőre (hiszen több részes sorozatról van szó) - nagyon - mellékszereplő, róluk alig-alig lehetett megtudni bármit is.

A történetvezetés példás (leszámítva a csatákat, ld. később), a könyv olvastatja magát, gyakorlatilag le sem lehet tenni, a világ ügyesen kitalált, a történet pörög, bár nem csatából csatába mennek, mint amire akár joggal számítani lehetne, sőt! A sárkányok faja és viselkedése talán a legjobban kidolgozott az eddig általam olvasott sárkányokat is felvonultató könyvekkel összehasonlítva. (Anne McCaffrey-t tehát ne vegyük ide, mert egyenlőre ő is még várat magára.) A leíró és a párbeszédes részek is teljesen rendben vannak, persze szépirodalomról azért ne beszéljünk. Egy dolgot azért nem tudok "megbocsátani" az írónőnek. Azt tudtam már, hogy a sárkányok és reptetőik közötti kapcsolat bizony jópár oldal lelkizést kitesz, azonban ezek a részek engem nem fárasztottak le semennyire, szóval nincs ezzel semmi probléma - csak egy dolog zavart, de az borzalmasan. A kapitány a hím sárkányát amikor hízeleg, kedveskedik neki, rendre kicsimnek, drágaságomnak szólítja. ....[sőt, a sárkány egyszer felajánlja neki, hogy összeházasodhatnak... hát igen, ott még nem volt túl okos sárkány! :D] Könyörgöm ezt miért kellett...?! Persze kis dolog, de...

Naomi Novik (1973 - )
A helyszín a történelmi Föld, ahol minden ugyanolyan, mint ahogy emlékszünk rá történelemóráról (nincs mágia, szörnyek, kitalált birodalmak), kivéve, hogy az emberek mellett sárkányok is élnek. A történet kezdetén javában dúl az angol-francia háború, ami végigvonul az egész könyvön, ám tényleges harci esemény talán kettő van benne (az egyik jó hosszú), és nekem ezek jelentették a könyv gyenge részeit. A csataleíró részek olvasása közben alig tudtam elképzelni, mi-merre-hány-méter. Ki merre repül, mit csinál, miért csinája azt és miért úgy... Sokszor az írónő ezt meg sem próbálja elmagyarázni (például a végső csatánál az utolsó francia stratégiai húzást), nekem elmismásoltnak tűntek a jelenetek sokszor - persze vér sem volt, esetleg ettől az ifjúsági titulust is megkaphatja a könyv -, például azt sem tudom még mindig, hogy a sárkány hátán szolgáló légi/harci személyzet (az ülők és a csüngők), hányan voltak összesen. Ez elég zavaró volt, mert amikor átmászott hozzájuk pár támadó, akkor nem tudtam eldönteni, hogy kell-e szurkolni, mert a támadók kétszeres erőfölényben vannak, vagy mondjuk fele annyian sem.
Ja és még egy, a sárkányok mérete - egymáshoz viszonyított mérete - sem volt eléggé letisztázva (mondjuk egy táblázatban a könyv végén), így amikor egy Petit Chevaliert 2 Winchester és 2 Sárga Kaszás megtámadott, akkor sem tudtam eleinte, hogy a 4 sárkány hősies (öngyilkos) támadást hajtott végre, mert együtt nem voltak akkorák, mint a Petit Chevalier [pont ilyen egyébként nem volt benne, csak nem akarok spoilerezni! :P].
Ezek a hiányosságok leírva hosszabbak, mint ahogy olvasás közben átlendülhetünk rajtuk, hiszen a könyv nagy részét ezek SEMMIBEN nem befolyásolják.
A végére Temeraire az ízlésemnek túl erőssé válik, meglátjuk, hogy ez mennyiben változtatja meg a sorozat főbb vonásait - végig emberi léptékeit - a későbbiekben.

A történet során főleg Temeraire felcseperedését tojásból giganttá követhetjük végig, valamint barátságuk kialakulását és megerősödését kapitányával Laurence-el, és a reptetők közé való beilleszkedésüket és kiképzésüket. Ezt pedig sikerrel - és ami a fő -,  élvezetesen tudja tálalni az írónő.

A sorozatnak angolul most jött ki a 7. része, a magyar kiadás a negyediket már letudta, a következő rész megjelenéséről egyenlőre semmi hír. Amennyiben a többi rész sem veszít a minőségéből, akkor remélem, hogy a még hiányzó részek is hamar a boltok polcaira kerülhetnek, mert megérte elolvasni az elsőt!

(A végén a Köszönetnyilvánítás több, mint egy oldal, és észrevettem, hogy a férjén kívül MINDENKI nő volt, akinek megköszönte a segítséget! Szerintem ez lehetett a baj a csatajelenetek "realitásának" hiánya miatt.)

A könyvért köszönet az Agave Könyveknek!


Értékelés: 8/10

Linkek:

2 megjegyzés:

  1. Sajnos a második rész elég gyengére sikerült, elég vontatott is lett, ezért szüneteltetem az olvasást. (Értsd: nálam az első 10/10, a második 10/8.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 10/8 azért nem olyan rossz arány. Alkalomadtán majd folytatom én is.

      Törlés