Paolo Bacigalupi - A felhúzhatós lány

Paolo Bacigalupi - A felhúzhatós lány

Paolo Bacigalupi - The Windup Girl
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Ad Astra, 2012
Hossz: 566 oldal
Műfaj: sci-fi, steampunk, disztópia, thriller, biopunk
Fordította: Horváth Norbert
Díjak:
HUGO-díj (2010)
Nebula-díj (2009)
Locus-díj [legjobb első regény] (2010)
John W. Campbell-emlékdíj (2010)
Compton Crook-díj (2010)

Tartalom:

Az olajválság utáni jövőben a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és óriás lendrugókban tárolják az energiát, amelyeket tíztonnás óriáselefántok, megodontok erejével húznak fel…

Anderson Lake az AgriGen kalóriatársaság Bangkokba küldött ügynöke álcája szerint egy lendrugókat gyártó cég menedzsere, valójában azonban a független Thaiföld felbecsülhetetlen értékű, rejtett magbankját keresi.

Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, „új ember”. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából.

Kettejük találkozása hamarosan egész Thaiföldet megrengeti.

Ettől a könyvtől kicsit tartottam, hiszen annyi díjat nyert, és annyira az ízlésembe vág - elvileg -, hogy mi van, ha mégis pont ez nem fog tetszeni az új Ad Astrás könyvek közül? Akkor majd kiderül, hogy én értékelem hibásan a műveket - hiszen ennyi zsűritag tuti nem dönthetett egyszerre rosszul! :)

Ilyen gondolatokkal vettem a kezembe a könyvet, ami cirka 600 oldalas és kb. kilós kenyér súlyú volt, de annyira jól néz ki, hogy még az asszonyka is kivette a kezemből gyorsan, hogy a megodonton és Bangkok romjain gyönyörködhessen. A tehetséges borítófestőnek a galériája itt megtalálható, érdemes körülnézni. Remélem egy-két képét élvezhetjük még több könyvön a már felhasznált képein kívül is.

Paolo Bacigalupi (1972 - )

Az olajválság, a globális felmelegedés, a médiahírek a folyamatos génkísérletekről és a különböző mutáns vírusoktól (pld. madárinfluenza) való félelem annyira a mindennapjaink része, hogy nem csoda, hogy az olvasók 2009-ben azonnal a díjak özönét szavazták meg a könyvnek. Most, három évvel később, persze még közelebb érezzük magunkhoz ezt a világot, amit Bacigalupi vizionált.
A könyv jelentőségét a sci-fi irodalomra William Gibson 1984-es könyvéhez a Neurománc-hoz hasonlítják, de míg Gibson cyberpunk látomását ma talán már csöppet túlzónak érezhetjük - bár 1990 körül szentül hittünk barátaimmal a beteljesülésében - (hiszen 2020-ig már 8 év sincsen, és sehol nincsenek azok a világot irányító óriáscégek, vagy a mindent felölelő matrix), de mivel ez a könyv a XXIII. századi olajválság után játszódik valamikor a jövőben, ezért TELJESEN hihetőnek tűnik a szerző EGÉSZ - most még csak papíron létező - látomása.

Ki nem biztos benne, hogy mikor (nem tudom persze pontosan, de pár évtized múlva - esetleg pont 2200 körül) el fog fogyni a Föld kőolajkészlete, és a vízhajtásos autó még mindig csak a vágyainkban létezik, és még az országok is csak szigorúan meghatározott energiamennyiséget használhatnak fel évente a kőolajtartalék utolsó cseppjeiből, vajon nem az állatok erejére fogunk újra támaszkodni, hogy eljussunk egyik helyről a másikra, vagy lábbal, pedállal hajtjuk a számítógépünket, hogy áramot fejlesszünk hozzá, mint a könyv szerencsétlen sorsú szereplői?

Vagy nem hangzik-e hihetően az, a jövőből érkező újsághír, hogy egy mutáns gombafaj a citrusfélék egész családját kiirtotta (citrom, narancs, stb.), és hogy a tudósok egy új, betegségekkel szemben nagyobb ellenállóságú rizs- vagy épp kukorica-fajtát tenyésztettek ki... és a SoyPRO, az AgriGen vagy a TotalNutrient óriáscégek már árulják is?
Vagy, hogy a Föld növény- és állatvilága rohamosan szegényedik - dacára annak, hogy tudósok új fajokat "nemesítenek" ki -, és a kormányok az eredeti, romlatlan DNS minták titkos tárolóhelyét mindennél jobban őrzik a multicégek génügynökeiktől?

"...A törvények zavarba ejtő írások. Az igazság útjában állnak."

Vagy, hogy kifejlesztenek egy androidot [tudom, nem android, de így a legegyszerűbb], amit kifejezetten örömszerzésre programoztak - a természetesen még mindig létező - társadalmi elit számára?

Vagy elképzelhetetlen, hogy jöjjön egy olyan mutáns vírus - talán pont 3 évenként mutálódik majd, mint a könyvben -, ami az emberek jelentős hányadánál halált okoz? (Elvileg ugye a madárinfluenzát pont ilyenek festették le híradások, mielőtt kitört volna - de szerencsére sok áldozatot nem követelt, bár azóta is folyik az orrom állandóan.) :D

...ja, hogy ilyen hírek most is "havonta" jönnek mindenféle hírforrásból?

Nem tudom, hogy csak én vagyok-e pesszimista, de nekem ezeket a képeket elképzelni még úgy sem esik nehezemre, hogy saját magamat is ott látom a hícsí-kícsí-ket árusító bolt előtt cibiszkózisban haldokolva - tehát még az én életemben!!!

Ez a könyv legnagyobb erénye, hogy BÁRMIT, a jelenlegi valóságtól legteljesebb mértékben elrugaszkodott dolgot olvasunk is, mégis az lesz az érzésünk, hogy: "csak idő kérdése, és azt mi is látni fogjuk."

A végtelenül kidolgozott, precíz - és rettenetesen ijesztő - világtól eltekintve milyen a könyv stílusa?
Nagyon aprólékosan foglalkozik az író minden kis részlettel - akár a thaiföldi élet mindennapjairól akár a génmódosított vírusokról mesél -, ezért a könyv néhány részét akár túlírtnak is lehetne minősíteni, de én nem éreztem olvasásuk közben, hogy felesleges, unalmas részek lennének, de a cselekmény mindenesetre nem száguld előre. (A harmadától azért begyorsul jelentősen.) Az előző könyvnél - Marija Morevna és a Halhatatlan - panaszkodtam arra, hogy nehéz a nyelvezete az orosz szavak használata miatt? Ennek sokkal nehezebb, a folyamatos thai, kínai és az író által kitalált nevek és szavak használata miatt. Nyugodtan felkészülhetünk hasonló mondatokra, mert oldalankét többel is találkozhatunk majd: "Nem úgy, mint Kannyá, a mogorva Kannyá, aki mindig tyaj ron. Egyáltalán nem szanuk, hanem határozottan tyaj jen." :D - A lábjegyzeteket itt is el tudtam volna viselni, de gyanítom a fordító is örült volna, ha lett volna neki. (Egyébként szerintem nagyon jó lett ez a fordítás is!)
A könyv tipikus példája a rögtön a közepébe - in medias res - írásmódnak, ezért az elején (és a közepén) jópár helyen csak pislogni fogunk, annyira nincs megmagyarázva semmi. Ki mit miért csinál, kivel szövetséges, hol helyezkedik el a "hatalmi láncban". Melyik cég melyik állami rendfenntartó erővel áll kapcsolatban - akik természetesen egymással is rivalizálnak. Egyszóval a jól elmagyarázott génmódosított lendrugó gyártásának lépéseit hamarabb meg fogjuk érteni, mint az összes szereplő kapcsolati hálóját. De jól van ez így, legalább az biztosan elmondható, hogy a könyv folyamatos meglepetéseket, rácsodálkoznivalókat tartogat az olvasó számára.

A tartalomból megismerhető két főszereplő története szerintem nem volt annyira érdekes - főleg, hogy az egyik egy kalóriaügynök, és már a foglalkozása is elég volt az azonnali ellenszenvre -, mint a többi szereplő és Thaiföld - és talán az egész bolygó - sorsának szentelt oldalak. A Kereskedelmi és Környezetvédelmi Minisztériumok harca egyszerűen jobban érdekelt - persze a szálak összeértek, és akkor már semmi problémám nem lehetett. Azért kedvenc karaktert is volt időm választani - Bangkok Tigrise lett a nyertes, bár a könyvben szereplők közül bajosan találunk olyat, akivel azonosulni tudnánk - vagy egyáltalán akarnánk.

A sci-fi műfaj kedvelőiben gondolom fel sem merül, hogy pont ezt el ne olvassák - nagy hiba is lenne -, de rajtuk kívül is ajánlható a politikai- illetve az öko-thrillerek lelkes olvasóinak.

Az összes szereplő megismerése után (mondjuk a 70. oldal környékén) kíváncsi lennék, hogy ki tippelte meg helyesen, mi lesz a könyv PONTOS vége - azt szinte olvasás nélkül is tudni lehet, hogy NAGYJÁBÓL mi lesz! :D

A könyvet nagyon köszönöm az Ad Astra Kiadónak!
/Ja, és sikerült úgy kiolvasni, hogy nem tört meg a gerince egyáltalán, szóval kár volt aggódnom!/
:D

Értékelés: 10/10

Linkek:
Wikipedia
Moly
Goodreads