Mindenkinek az ideinél sokkal jobb,
Boldog Új Évet Kívánok 2012-re!
2011. december 31., szombat
2011. december 29., csütörtök
Max Brooks - World War Z - Zombiháború
Max Brooks - World War Z - Zombiháború
Max Brooks - World War Z: An Oral History Of The Zombie War Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011
Hossz: 405 oldal
Műfaj: horror, dokumentum-regény, disztópia, sci-fi
Fordította: Pásztor Zoltán
Tartalom:
A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget.
Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatársaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról, és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező.
Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják egyes olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé.
Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.
A szavazatok alapján Max Brooks - Word War Z könyve érdekelte most a legjobban az olvasókat itt a blogon, és mivel engem is nagyon izgatott, hogy milyen lehet egy zombikról szóló KÖNYV, ami a szó szoros értelmében nem is horror, hanem DOKUMENTUM-REGÉNY, egyáltalán nem esett nehezemre előre venni az olvasmányos listámon.
 |
| Max Brooks (1972 - ) |
A könyv a meg nem határozott nagyon közeli disztópikus jövőben játszódik (vicces, de igazából már a múltban, hiszen Fidel Castro még él a könyvben, miközben ugye már 2008-ban meghalt - [lehet, hogy az Alpha egységek elvégezték a feladatkat, és nem robbant ki a járvány???]), a kb. 10 éves Első Zombi Háború után. A tartalom meglepően jól összefoglalja, mi vár ránk a könyvben. Az emberiség legyőzte az élőhalott veszélyt, na de milyen áron? A háborúról szóló jelentése miatt a szerző meginterjúvol jópár túlélőt, akik valahogy túlélték az apokalipszis-szerű háborút. A közvetlen, személyes hangvételű jelentést azonban az ENSZ kérésére statisztikai adatok szintjére átírja, a kimaradt sztorikat könyvbe rendezve kiadja, hogy sose feledjük, hogy zajlott ez az egész háború.
Ennyi van a 3 oldalas előszóban, onnan pedig gyakorlatilag egy interjú-kötet az egész könyv mondjuk Havas Henrik stílusában. Párbeszéd nincs, csak a szerző kérdései és narrálása, hogy az intejúalany beszéde közben milyen metakommunikációs jeleket használ - valamint természetesen a kérdezett válaszai.
Huhuhúú, de rosszul hangzik ez egy igazi (túlélő)horror-ra, vagy akcióra váró könyvolvas számára!!! Igaz?!
Az hát, de ne szaladjunk messzire azért, mert SEMMI PROBLÉMA nincs ezzel a formával, sőt!
Először is, a maradék 400 oldal tömény izgalom, amit az épp interjúvolt (elég sok) szereplő egyes szám első személyű háborús elbeszélései garantálnak. Van a megkérdezettek közt természetesen sok politikai vezető, hivatásos katona, de rengeteg a sors által véletlenszerűen kiválasztott túlélő-civil is, mint például, űrhajós, vak kertész, mélytengeri búvár, őrült gyermek, ortodox pap, hacker, tv-s celeb, harcikutya kiképző és még sorolhatnám napestig. A szereplők történetei által bejárhatjuk konkrétan az EGÉSZ világot (Magyarországot a Diósgyőri vár (és védői) képviselik nem túl nagy sikerrel) Észak-Korea, Japán, Amerika, Kuba, Kína, Antarktisz, Franciaország, Dél-Afrika, Nemzetközi Űrbázis, hogy csak pár helyszínt említsek.
A történetek nem meglepő módon a zombi-ember háború csatáinak felelevenítéséről szólnak, a technika hatástalanságáról, az országok bukásáról, a nélkülözésről, az átélt borzalmakról, az emberiség gerincének megroppanásáról, valamint - persze, de nem bántóan buta módon - az emberi nagyságról és küzdeni akarásról.
A könyv 15. oldalán tudtam már kb., hogy ez nagyon fog tetszeni, izgultam végig, hogy most mi lesz, hogy lesz, pedig ugye az elején kiderül, hogy győzünk, szóval igazán lehetett volna nyugodtabban is olvasni, de nem ment. Ezek a rövid - általában 2-10 oldalas - történetek annyira jól kitaláltak és megírtak - legalábbis nekem nagyon tetszettek, hogy szinte elfelejtettem, hogy nem egy második világháborút feldolgozó valóságos borzalmakról szóló interjúkötetet olvasok, csak egy fikciót, és ezt nagyon kevés könyvnél éreztem.
Miről nem írtam még egy zombiháborúval foglalkozó könyvnél?
Ja, a zombikról! Pont olyanok, mint a filmekben. Többször mondtam már, hogy ők a kedvenceim, nem tudom miért. A vámpírok nem mozgatnak meg bennem semmit, hiába van ez a nagy hype körülöttük már évek óta. A filmek is gyengék általában amik róluk szólnak, na de a zombik és a róluk szóló filmek... az igen!
Szóval lassúak, buták, mérhetetlenül sokan vannak, erősek, csak akkor "halnak meg", ha elpusztul az agyuk és meg akarnak minket enni! Pont ahogy szeretem őket.
Viszont a könyv is miattuk veszített el 1 pontot.
Az egyik fő motívum volt a könyvben a tengerből támadó zombik, amivel nem is lenne semmi bajom, de az egyik történetben egy atomtengeralattjáró merül le az óceán fenekére olyan szintre, ahol már félő, hogy a tengeralattjáró nem bírja a nyomást és összeroppan. Ott találkoznak az óceán fenekén vonuló zombi-hordákkal!
WTF!!!
Hát azért az ő fejük is szétmegy simán akkora nyomáson, ilyen tekintetben nem természettfeletti lények. Ez oltári nagy baromság, amit nem ment az a tény, hogy persze az egész könyv is az (bár persze roppantul szórakoztató is mellette)! :D
Van még benne pár apró butaság, de ezen kívül olyan, ami rontaná az értékelést, nincsen, persze azért nem árt kicsit nyitottnak lenni a dologra. - Na jó, egy példa: hogy lettek ennyien és mitől lett zombi az első? Már az elsőkre is gyorsan és azonnal ráment a katonaság, de nem tudták megállítani azt a kevés zombit? Aztán meg "simán" a több milliárdot?
Külön tetszett még benne, hogy mikor már vége volt az egész háborúnak, jön még pár olyan történet, amik a háború utáni életet mutatják be, roppant hangulatosan:
"...Múlt héten legénybúcsút tartottunk az egyik szomszéd srácnak. Elkértük a környék egyetlen működő DVD-lejátszóját meg egy-két békebeli pornót. Az egyik jelenetben Lusty Canyont három ürge sorozta egy ilyen gyöngyházmetál BMW Z4 kabrió motorháztetőjén, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ma már biztos nem gyártanak ilyen fasza verdákat."
Értékelés: 9/10
A könyvből már forgatják a filmet - talán Brad Pitt főszereplésével -, amit már az eddigieknél is sokkal jobban várok! Ebből szenzációsan jó (de legalábbis iszonyúan látványos) zombifilmet lehetne csinálni, amelyek telis-tele lehetnének látványos tömeg(pusztító) jelenettel, iszonyú méretű zombi hordákkal, látványos csatákkal. Remélem nem fogunk csalódni jövőre a mozikban!
Részletesebb webes ajánlók:
2011. december 27., kedd
Gyors karácsonyi számvetés
Biztosra mentem és a karácsonyi könyves listáimat már jó előre kiosztottam a kedves családom tagjai közt. Pont jókor van karácsony egyébként, mert ilyenkor már eléggé el vagyok maradva pár számomra érdekes könyv megvásárlásával. Az ajándékokkal - és egy kicsi csalással (az ilyenkor magamnak megvett könyvekkel, melyek elsikkadnak a többiek ajándékhalmai közt) -, így egy kicsit behoztam a lemaradásból. A lényeg, hogy az idei karácsony ezt hozta a házikönyvtárnak (ezekről jönnek is majd szépen lassan a postok a többiek mellett):
Robert Low - A bálnák útja
Robert Low - Az ordas tenger
Max Brooks - World War Z
Kristin Cashore - Graceling - A garabonc
Kristin Cashore - Fire - Zsarát
Robert Silverberg - Valentine, Napkirály
Raymond E. Feist - A sötétség kapuja
Dan Simmons - Hyperion
Dan Simmons - Hyperion bukása
Brent Weeks - Túl az árnyakon
valamint (de ezek még nincsennek nálam, csak - utó - rendelés alatt)
Greg Keyes - Folyamszülött
Greg Keyes - Hollóisten I-II.
A kívánságlistám nem igazán csökkent számottevően azért, szóval lesz mire költeni jövőre is a boltokban, csak legyen rá keret is, mert idén nem nagyon volt. :S
Az azért látszik, hogy karácsonykor a Könyvmolyképző Kiadó volt a kedvencem (bár az Első Törvény 3. része nem jött ki idén! )! :)
[Bár ha asszonypajtás ajándékát is nézzük, akkor messze az Európa Kiadó lett a befutó! :D] - De erről nem lesz poszt szerintem tőlem! :)
Robert Merle - Francia história I-XIII.
2011. december 24., szombat
Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme
Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme
(A Királygyilkos Krónikája: Második Nap)
Patrick Rothfuss - The Wise Man's Fear(The Kingkiller Chronicles: Day Two)
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Gabo Könyvkiadó, 2011
Hossz: 997 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Bihari György
Tartalom:
Második nap
„Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.” A nevem Kvothe. Hercegnőket loptam vissza sírdombokban alvó királyok mellől. Felégettem Trebon városát. Feluriannal háltam, majd ép bőrrel és elmével távoztam. Fiatalabban csaptak ki az Egyetemről, mint amennyi idős korában a többséget odaengedik. Olyan utakon jártam a holdfényben, amelyekről mások nappal is félnek szólni. Istenekkel beszéltem, asszonyokat szerettem, olyan dalokat írtam, amelyek hallatán a kobzosok elsírták magukat. Hallhattál rólam.
Így kezdődik egy hőstörténet a hős tulajdon szempontjából – egy mese, amelynek nincs párja a fantasy-irodalomban. A bölcs ember félelme a királygyilkos krónikájának második napja, amelyben Kvothe, miután egyre jobban elmérgesedik a viszálya egy befolyásos nemessel, kénytelen elhagyni az Egyetemet, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hajótörötten, üres zsebbel, egy szál maga érkezik Vintasba, ahol hamarosan belekeveredik az udvari intrikába. Mialatt megpróbálja elnyerni egy hatalmas arisztokrata kegyét, Kvothe leleplez egy gyilkossági kísérletet, konfliktusba kerül egy vetélytárs arkanistával, és elindul egy zsoldos csapat élén a vadonba, hogy megfejtse a talányt: ki (vagy mi) tartja rémületben az utazókat a Király Útján. Időközben Kvothe válaszokat is keres, mert meg akarja tudni az igazságot a titokzatos Amyrról, a Chandrianról és a szülei haláláról. Az úton kiállja a legendás ademi zsoldosok próbáját, visszaszerzi az Edema Ruh becsületét, és átlép Tündeországba. Ott találkozik Felurian tündével, akinek egyetlen férfi sem állhat ellen, és akit egy se élt még túl… kivéve Kvothét.
Rövid értékelés - spoiler mentesen:
Először is köszönet a Gabo kiadónak, hogy már az amerikai megjelenés évében kiadták - sokak örömére és megkönnyebbülésére - magyarul is A Királygyilkos Krónikájának második részét. Ezt nem lehetett egyszerű véghezvinni, tekintve, hogy a könyv majdnem 1000 oldalas, nagyformátumú, sűrűn teleírva - pont ahogy én szeretem [egy könyvbe sűrítve egy hosszabb trilógia egész cselekménye]. (Csak engem idegesít, hogy mostanában egyre több az olyan könyv, ami kijön 600 oldalon, tripla sorközzel és dupla betűmérettel, szóval akár 200 oldalon is kijöhetne simán! Ez csak azért van, hogy drágábban lehessen adni a könyvet vajon, vagy valakit egyszerűen csak ennyire nem izgatnak a fák???)
A fordítás Bihari György munkája, miként az első rész is - ez volt az első, amit megnéztem, mikor levetem a könyvet a könyvesbolt polcáról -, akinek a munkáival személy szerint nagyon elégedett vagyok, ahogy A szél nevénél is jeleztem. Itt sincs ez másként szerencsére. Az író mellett a fordító is kifogástalan munkát tudhat maga mögött ezzel a könyvvel. - A versbetétek is jók lettek!
Szerencsés vagyok - és irgalmatlanul türelmes, hogy két évig halogatni tudtam az első részt -, hiszen A szél nevét egy hónappal ezelőtt olvastam csak ki, ezért minden szereplőre, minden csavarra, fordulatra tisztán emlékeztem. Az előző rész elolvasása után persze semmi esély nem volt arra, hogy a második részt is két hosszú évig halogassam, hiszen az annyira magával ragadott, annyira ott hagyott a történet harmadában, hogy képtelenség volt tovább halogatni, de szerencsére nem is kellett.
Összevetve az előző résszel:
A karakterek tökéletesen kidolgozottak, mind-mind pont annyira, amennyire kell.
A nyelvezete semennyit nem romlott - látszik, hogy a trilógia egészét/vázát egyben íra meg az író, a stílusban nincs megbicsaklás sehol, a könyv olvastatja magát - de még mennyire! Egyébként nekem az író történetszövése, mesélése Peter S. Beagle könyveire hasonlít, nyugodtan össze lehet vetni például Az utolsó egyszarvú című könyvével.
A kevés kritikus hangvételű megnyilvánulás azt vetette a szerző szemére, hogy az első részben nem történt semmi, és remélik, hogy a második már "akciódúsabb" lesz. Hááát.... :D Szóval, ez nem egy hümmögő, hímező-hámozó hááát volt, de tény, hogy ebben sincsennek lovagi ütközetek, varázspárbajok, sárkányok, démonok, orkok vagy szinte bámi, ami miatt valaki klasszikus fantasyt olvas. Az első rész jórészt az Egyetemen játszódott, ahol Kvothe zenél(getett), tanul(gatott), mulat(ozgatott), csajozgat(na) stb. Pont, mintha a szomszéd fiú mesélné el mindennapjait az érdeklődőnek.
"...Hozzászoktam a kocsmai verekedéshez. Az ember azt hinné, az Egyetemen ritkaság, pedig az égetett szesz nagy kiegyenlítő. Hat-hét tömény után igen kevés különbség van egy felszarvazott molnár és egy vizsgán megbukott, ifjú alkimista között. Mindkettő alig várja, hogy kiverhesse valakinek a fogát."
A második részben ez folytatódik a könyv felében/harmadában. Amikor végre elindul és elkezdődnek a kalandjai, akkor meg képes húzni egy ilyet a sokatmondó című, Az utazásról, röviden című fejezetben:
"...Mindazonáltal ezek az események nem sokat számítanak a történet lényege szempontjából. Kihagyom őket a fontosabb dolgok kedvéért. Sommásan, tizenhat nap alatt jutottam el Severenbe. Kicsit tovább tartott, mint terveztem, de egy pillanatig sem unatkoztam az úton."
Élveztem az egész könyvet, de ez a fejezet hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Szerintem erre a poénra emlékezni fogok sokáig, hogy az 1000 oldalas könyvbe nem fértek bele a kalandok! :D Zseniális! :D
Persze nem lett így vége a könyvnek, innen jönnek azok a részek, amiket a tartalom is említ.
Ezek közül nekem a tündés rész csöppet halványabb volt összehasonlítva a többivel, de ezért bőven kárpótol, hogy mennyi mindent megtudunk a Négy Szegellet távoli, eddig csak max. történetekben felidézett birodalmairól, népeiről. Annyi kisebb-nagyobb ZSENIÁLIS történet/történet-részlet/népszokás/mese van a könyvben megemlítve, bemutatva, elmesélve, ami páratlan fantáziát feltételez az íróról. Miatta nem fogunk egy fél soron sem unatkozni a könyvben, hiába "vánszorog" csak előre lassan a cselekmény. És ez a könyv legnagyobb erénye is. Minden kibontására van idő, ami valóban a történethez tartozik, ami előre viszi a cselekményt, de hiába a lassú történetvezetés, az oldalanként csepegtetett kis érdekességek olyan élővé varázsolják Kvothe világát, hogy gyakorlatilag letehetetlen a könyv. Az ünnepek miatt nem tudtam befejezni 2 nap alatt, pedig az első nap simán megvolt az első 600 oldal. Faltam.
Olvastatja magát, könnyed olvasmány, de nem "léha", ha lehet így érteni a különbséget, sőt! Főleg az ademre-i részekben (ami eléggé hajaz a japán/kínai népek kultúrájára), igen magvas, elgondolkodtató filozófiai eszmefuttatások, tanmesék, gondolatok vannak leírva!
Egyebek mellett még az is tetszett - ellentétben néhányakkal, akiknek baja volt a főhős "szuper"-ségével -, hogy Kvothénak egyáltalán nincsenek szuper képességei (még harcolni sem tud). Csak jó emlékezete és ragyogó esze valamint kitartása segíti naggyá/hírhedté válása útján. Döntéseivel saját magát sodorja kellemetlen/veszélyes szituációkba, amelyekből egyre nehezebben találja meg a kiutat. Még ebben a kötetben sem ura mágiájának, jobbára véletlenül sikerül varázsolnia csak, és úgy sem minden második oldalon, sőt, inkább nagyon is ritkán (4x-5x) a két kötetben összesen. Szerintem ez teljesen rendben van, nem is hasonlítható például Drizzt Do'Urden a "legendás" drow harcos végletekig eltúlzott táposságához.
 |
| A Négy Szegellet |
Olvastatja magát, könnyed olvasmány, de nem "léha", ha lehet így érteni a különbséget, sőt! Főleg az ademre-i részekben (ami eléggé hajaz a japán/kínai népek kultúrájára), igen magvas, elgondolkodtató filozófiai eszmefuttatások, tanmesék, gondolatok vannak leírva!
Egyebek mellett még az is tetszett - ellentétben néhányakkal, akiknek baja volt a főhős "szuper"-ségével -, hogy Kvothénak egyáltalán nincsenek szuper képességei (még harcolni sem tud). Csak jó emlékezete és ragyogó esze valamint kitartása segíti naggyá/hírhedté válása útján. Döntéseivel saját magát sodorja kellemetlen/veszélyes szituációkba, amelyekből egyre nehezebben találja meg a kiutat. Még ebben a kötetben sem ura mágiájának, jobbára véletlenül sikerül varázsolnia csak, és úgy sem minden második oldalon, sőt, inkább nagyon is ritkán (4x-5x) a két kötetben összesen. Szerintem ez teljesen rendben van, nem is hasonlítható például Drizzt Do'Urden a "legendás" drow harcos végletekig eltúlzott táposságához.
Egyébként a második rész elolvasta után már csöppet becsapósnak érzem a trilógia címét, ami ugye a Királygyilkos Krónikája, ugyanis nem hogy eddig nem ölt meg semmilyen királyt Kvothe, de még csak nem is szerepelt egyáltalán király a könyvekben! Semmilyen! :P
Természetesen a humoros részek ebben a részben sem hiányozhatnak.
"...csak azért nem kapott dührohamot, és azért nem esett neki Tempinek, mert nem tudta kiókumlálni, hogyan lehetne megtámadni egy meztelen embert úgy, hogy nem nézünk rá és nem érintjük meg."
A főhős anyagi helyzetét itt is krajcárra (talentumra) pontosan tudni fogjuk végig! :)
A mágiáról:
 |
| Patrick Rothfuss (1973 - ) |
Az első részben sok mindent megtudtunk a mágiáról, de az főleg rúnamágia valamint alkímia volt, de az "igazi" mágia működésével ez a rész foglalkozik részletesebben. Nagyon tetszett, hogy Kvothe nem a falu mögötti rókacsalád kapával agyonveréséért lesz első szintű varázsló, aki naponta 1db Magic Missile-t tud ellőni, amivel megöl - véletlenül - egy farmert és egy tyúktolvajt, amivel máris második szintre lép és már naponta 2db Magic Missile-t tud ellőni, vagy esetleg egy Altatás-t. Ezektől a fajta (AD&D és társai) mágia-rendszerektől már gutaütést kapok. Szerencsére itt erről nincs szó. Olyan logikusan mutatja be a mágia működését, hogy az ember mikor felnéz a könyvből, csak azon csodálkozik, hogy ez miért nincsen valahogy PONT ÍGY nálunk is!
Sok mindent lehetne még írni, de nem akarok spoilerezni, a dicsőítését meg abbahagyom. Aki szereti a fantasyt (vagy nincs ellenére egy jó könyv), az olvassa el!
De hogy csak 2013-ban jön a trilógia befejező része angolul!! :( - Remélem akkor jön magyarul is (ugyan ilyen könyvformátumban!)
Kedvenc idézet:
"...és övé volt a harmadik hallgatás. Illett hozzá. Ez volt a legnagyobb csend, amely magába temette a másik kettőt. Mély és széles volt, akár az ősz elmúlása. Súlyos, mint simára csiszolt kő a folyóban. Olyan csendje volt, mint a vágott virágnak. Az hallgat így, aki halni készül."
Értékelés: 10/10
Részletesebb webes értékelések:
Kvothe és Bast:
Kellemes karácsonyi ünnepeket!
2011. december 23., péntek
Marina Fiorato - Siena lánya
Marina Fiorato: Siena lánya
Megjelenés: IPC MIRROR, 2011
Hossz: 324 oldal
Műfaj: Kortárs szépirodalom
Fordította: Fügedi Tímea
Fordította: Fügedi Tímea
Tartalom:
„A TIZENKILENCEDIK SZÜLETÉSNAPJÁRA NYAKLÁNCOT ÉS FÉRJET KAPOTT AJÁNDÉKBA…”
A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen.
Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba.
A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött.
A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik.
A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket.
Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba.
A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött.
A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik.
A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket.
Rövid értékelés:Először is szeretnék gratulálni az IPC Mirrornak amiért ilyen csodás borítót készítet a könyvnek. Bár igaz, ennek a fotómanipulációnak az ég világon semmi köze a könyvhöz, mégis igazán elragadó. A téma szempontjából az angol kiadás borítóterve sokkal találóbb, azon legalább vannak lovak, de Popovics Ferenc munkájának esztétikai élménye egész egyszerűen vitathatatlan, és maximálisan kiszolgálja a kényesebb izlésű olvasó látványigényeit is. A félkemény borítás sem rossz megoldás, bár jobban örültem volna, ha keményfedeles változat is rendelkezésre áll.
A történet leginkább a cselszövős, szerelmes drámás kategória, bár a cselszövős rész nem épp a legsikerültebb, sőt mondhatnánk gyengécskének... túl lineáris, és az intrikus szál elvágása is túl gyors. A történelmi utószó alig fél oldalát pedig egyenesen vérlázítónak találtam!
No de akkor miért is olvassátok el a könyvet?
Mert az olasz felmenőkkel is büszkélkedő amerikai írónő már megint bevisz bennünket Itália történelmének korántsem napfényes, de annál titokzatosabb és kevésbé ismert világába, megint megmutat egy pici, de rendkívül izgalmas szeletet, amitől még többet akarunk belőle.
Valós történelmi események, és valós történelmi személyiségek felvonultatásával dolgozik.
Valós történelmi események, és valós történelmi személyiségek felvonultatásával dolgozik.
"Öt tucat és még tíz szívverés, ennyi az egész: hetven szívverés az út a győzelemig. És semmi, de semmi nem szakíthatja félbe..."
De ennek részleteit a könyvben olvashatjátok majd.
Talán pont ez a verseny ihlette meg Geszti Pétert is a Nemzeti Vágta megrendezésére? Ki tudja... Mindenesetre lovak és lovasok - a szigorú biztonsági előírások ellenére is - rendszeresen halnak a Palio homokján... És míg az itthoni Paliohoz a hazai celebáradat mainstream-jéből halásznak elő pár jó kiállású legényt, addig az olaszok a legkiválóbb lovasaikat mutatják be a közönségnek. Vitriolba mártott pennám lekörmölteti velem, hogyha Győzike tudna lovagolni, valószínű ő is indulhatna a Hun-Palion... és hát ez a különbség a hazai és a külhoni lovas viadal között, illetve...még pár száz év persze, és... no mindegy... ez már egy másik történet...
 |
| A sienai palio |
A hagyományaikhoz való ragaszkodásban már csak az angolok tesznek rajtuk túl. Minden contradanak megvan az őt jelképező állata, és színei, és látványos külcsín közt, - rendkívül kötött szabályok keretében vonulnak fel a pór nép előtt: Íme Siena legjobbjai.
No, de nem akarok megakadni feltétlenül a lóversenynél, boncolgassuk inkább most az érzelmi szálakat...
"Piának mindene megvolt, amire csak vágyott: nem abban a markában, amelyikben az érmét tartotta, hanem abban, amelyikben Riccardo kezét szorította."
A szerelmi vonal bájos, kedves, gyermekded, szenvedős. A homoerotikus részekben sokkal több a tűz.
 |
| Violante Beatrix de' Medici |
A könyv erőssége számomra Violante Beatrix de' Medici öregedő, mellőzött, özvegy hercegnő tragédiáinak elbeszélése. Képtelen voltam nem rokonszenvezni vele. Az ANYA aki az uralkodói intrikák kereszttüzében elveszti gyermekeit. A reménytelenül szerelmes FELESÉG, akit az ura lépten nyomon csal. A NŐ, aki sosem volt szép, és végső csapásként a hőn szeretett férfi inkább a férfiakhoz nyúl, mint hozzá... és mindemellett, ő a NAGYASSZONY, Siena Kormányzója, akit még a saját népe is lenéz, és mindenhol látná, csak a város élén nem...
Aztán ott van még a könyv végére beérkező rokon: Gian Gastone de' Medici, akinek személyisége legalább annyira visszataszító, mint a külseje. Fioratonak "köszönhetően" szinte a saját bőrén érzi az Olvasó a párnás, izzadékony mancsok matatását.
Másik szépsége a könyvnek a lovas emberek szívét dobogtatja majd. Ez a mű tele van lélekkel, hangulattal, színnel, és a lovak iránti csodálattal.
Másik szépsége a könyvnek a lovas emberek szívét dobogtatja majd. Ez a mű tele van lélekkel, hangulattal, színnel, és a lovak iránti csodálattal.
 |
| Marina Fiorato |
Az események nem pörgik magukat túl, szép lassan bontakozik ki minden, amit pedig Fiorato nem akart leírni, mert meghaladta volna megrendelt karakterszámot, ott nincs kecmec, berövidít, vagy egy mondattal lezárja, hogy ez és ez az esemény megtörtént. Kár...
De osztok-szorzok, és az eredmény abszolút pozitív, nekem tetszett és bátran merem a figyelmetekbe ajánlani.
Remélem ez a szép könyv sokak karácsonyfája alatt fog díszelegni, és jövőre várom az újabb Fiorato műveket...
De osztok-szorzok, és az eredmény abszolút pozitív, nekem tetszett és bátran merem a figyelmetekbe ajánlani.
Remélem ez a szép könyv sokak karácsonyfája alatt fog díszelegni, és jövőre várom az újabb Fiorato műveket...
Végezetül kukkantsunk bele a 2011-es Palioba és az azt követő ünneplési őrületbe:
Értékelés: 10/8 - mert ma jó kedvem van!
Kellemes olvasást, és áldott Karácsonyt kívánok minden Bloggernek és követőiknek !
Baráti üdvözlettel:
Marina Fiorato oldalaGoodreads
2011. december 20., kedd
Karácsonyi könyves akciók a DV-nél!
December 17 és jan. 2 között mindenki beszabadulhat és kiürítheti a Delta Vision raktárait, olyan könyves akcióik vannak ugyanis, amelyek tutira megnyitják sok olvasó féltve őrzött pénztárcáját!
Aki eddig nem szerezte be Brandon Sanderson vagy Robin Hobb szenzációs könyveit - hogy csak két húzónevet említsek -, az pótolja sürgősen. Még a fa alá is megérkezhet az ajándék, ha siettek (vagy ha személyesen lementek a boltba érte)!
Részletek a tovább mögött!
Karácsonyi akció
Karácsony alkalmából öt különleges akcióval szeretnénk meglepni benneteket! A kedvezmények minden december 17. és január 2. között leadott vagy átvett rendelésre érvényesek, és bár webboltunk ennyire szerteágazó akciókat sajnos nem tud kezelni, a kosárban szereplő ár ne tévesszen meg, kollégáink a Sárkánytűz boltokban és a csomagok feladásánál mindig arra fognak törekedni, hogy az elérhető legmagasabb kedvezményt állapítsák meg. A különböző akciók össze nem vonhatók.
KÖNYVEK I.
Ha legalább 2 könyvet rendelsz, 30%-kal olcsóbban juthatsz hozzájuk, míg 5 vagy több kötet együttes vásárlása esetén már 40% kedvezményt adunk! Van azonban néhány szerző, akiknek sorsát különösen szívén viseli a kiadó, és szeretnénk ha műveik minél szélesebb olvasói réteghez eljutnának, mivel minőségük alapján vitathatatlanul megérdemlik. Így őket szeretnénk kiemelni a karácsonyi forgatagból.
Ha megrendelt könyvek között szerepel legalább egy MesterMűvek kötet, Robin Hobb, Greg Keyes vagy Brandon Sanderson bármelyik regénye, minden megrendelt termékre további 10% kedvezményt adunk (tehát az összes könyvet 30% helyett 40%, vagy 40% helyett 50% árengedménnyel vásárolhatod meg)! Fontolgattad már valaha az Orgyilkos küldetése, a Folyamszülött netán a Ködszerzet sorozat elolvasását? Itt a legjobb alkalom, hogy beszerezd őket, hiszen ha öt bármilyen kötet mellé most választasz egyet a fentebb felsoroltak közül, szinte ajándékba adjuk!
KÖNYVEK II.
Jó lenne beszerezni végre egy sorozat hiányzó darabjait? Ismerősök állandóan ajánlgatják vagy régóta nézegeted őket a polcon, de sosem tudtad, érdemes-e belevágni? Talán most tudunk egy kiváló érvet mondani!
Word of Darkness, Delta Műhely, A képzelet mesterei és Magic: the Gathering sorozataink köteteit, valamint Anne McCaffrey és Michael Moorcock regényeit most nem kevesebb mint 50% kedvezménnyelrendelheted meg webboltunkból.
SZEREPJÁTÉKOK
Böngészd át honlapunk RPG kínálatát is, nehogy lemaradj egy kiadványról, és később megbánd! Karácsonyi akciónk ideje alatt ugyanis ha a rendelésed kedvezmények nélküli összértéke elérné a 10.000 forint (például ha vásárolsz bármilyen regényt és egy „Forgotten Realms világleírás"-t – melynek bolti ára 7900 forint), a regényeket továbbra is a fenti akciók szerint, míg a szerepjáték kiadvány(oka)t most féláron kapod meg!
KÉPREGÉNYEK
Válogass keleti és nyugati képregényeink közül! Akárcsak a szerepjátékok esetén, ha a rendelésed kedvezmények nélküli összértéke elérné a 10.000 forint (például bármilyen három regény és egy „George R.R. Martin: Kóbor lovag" című képregénye vásárlása esetén) a regényeket továbbra is a fenti akciók szerint, míg a képregény(eke)t most féláron kapod meg!
AJÁNDÉKUTALVÁNY
Ha elveszve érzed magad az akciók között, esetleg nem vagy biztos benne, szeretteid minek örülnének a legjobban, az ajándékutalvány a legbiztosabb választás, hiszen ezek egy éven keresztül minden Sárkánytűz könyvesboltban és bármilyen termékre beválthatók. Ráadásul az 5.000 forint értékű utalványt most kedvezményesen 4.000 forintért, míg a 10.000 értékű utalványt csak 7.500 forintért vásárolhatod meg a Sárkánytűz bolthálózat üzleteiben.
Reméljük, hogy akcióink elnyerik tetszéseteket, és megkönnyítik a karácsonyi ajándékok beszerzését. Kérdéseitek, észrevételeiteket várjuk a kiadó fórumán vagy az info@deltavision.hu e-mail címre!
Kellemes Ünnepeket kíván,
a Delta Vision kiadó
Forrás:
http://www.deltavision.hu/cikk/karacsony/
Szavazás
Mivel annyi könyvvel vagyok már elmaradva, hogy már az is elvesz egy csomó időt, hogy kiválasszam közülük, hogy melyik lesz a következő, ezért gondoltam egyet, és leveszem ezt a terhet magamról.
Válasszátok ki Ti, hogy melyik könyvet olvassam - és posztoljam - következőleg!
A következő poszt egyébként - a szavazás címéből könnyen kitalálható! :)
Amennyiben elegendő szavazat összegyűlik, és úgy látom, hogy működik a dolog, 2-3-4 naponta felteszem majd ugyanezt a kérdést.
Update:
A decemberi könyvmegjelenések aktualizálva lettek!
2011. december 16., péntek
Death Valley - Season 1
Death Valley - Season 1
Imádom a zombis filmeket, sorozatokat, úgyhogy ha valami ilyesmi van a tvben, tuti beleénézek és általában mradok is, ezért, mikor meghallottam, hogy jön egy olyan sorozat (20perc*12 rész az egész első évad), ami olyan mintha a The Office-t (dokumentarista, vígjáték), valamint a Csupasz pisztolyok elődjét a Nagyon különleges ügyosztályt keresztezték volna a True Blood-al vagy a The Walking Dead-el, tudtam, hogy meg kell néznem a pilotot belőle (messze nem az a legjobb rész a 12 közül).Jó döntés volt!
A sztori annyi, hogy egy évvel ezelőtt Californiát elárasztották a zombik, vérfarkasok - ők a legjobbak, egyszerűen mindenki gyagyásnak tekinti őket - és a vámpírok, mire létrejött az Élőhalottak Elleni Ügyosztály, akik munkájáról a tv épp dokumentum filmet forgat, és minden mozdulatukat veszi a kamera - a hangosítónak, aki állandóan belelóg a képbe sokszor van saját jelenete is.
A szörnyek szépen pusztulnak, fröcsög a vér (jók a maszkok nagyon és a trükkök is vállalhatók), de az csak mintegy mellékesen történik, gyakorlatilag mindenki magasról lesza..ja őket, és szinte oda se nézve megy az irtás, közben meg haláli dumák tömkelege és vicces jelenetek garmadája követi egymást.
A humor minőségéről annyit, hogy természetesen TELI van alpári poénnal, mint a Blue Mountain State például, hogy a sorozatoknál maradjunk, vagy az Amerikai pite is jó példa lenne a moziból, de teli van olyan kacifántos fejtegetésekkel, oltásokkal is, amiken borulni lehet, valamint a képi humor (például a háttérben történő később említésre sem kerülő gegek) is magas fokon művelve van benne, hogy ilyen csúnyán fejezzem ki magam. Aki viszont egy kicsit is intellektuálisabb humort keres, az ne ebben keresse azért.
Ja, nyomozás nincs benne, arra nincs idő! :)
Ja, nyomozás nincs benne, arra nincs idő! :)
Jó az egész sztori felvetése is, de a hatalmas karakterek nélkül, biztosan nem lenne ennyire szórakoztató. Nem volt hosszú, de egy nap alatt ledaráltam az egészet, de úgy, hogy telefonon néztem a felét a vonaton, és sokszor hangosan nevettem - ilyet nem igazán szoktam csinálni még itthon sem filmezés közben, szóval tök ciki volt.
 |
| A csapat |
Magasan a kedvencem a rendőrkapitány, aki annyira kész van, mint Michale Scott a már emlegetett The Office-ban vagy Frank Drebin nyomozó esetleg az all-time-favorit rendőrfigurám, a spanyol Torrente detektív. Hősi arcélével könnyen elhitette magával, hogy ő szakmájának a csúcsa, közben persze egyáltalán nem az, ellenben oltári szövegeket, ad elő. - Bryan Callen tökéletes erre a szerepre.
Másik sztereotíp karakter az izomagyú néger, aki szerelmes a saját testébe, és a munkájába, hiszen itt nyugodtan pusztíthat baseball ütőjével, még fizetést is kap érte. Emellé olyan fizimiskával és arcmimikával rendelkezik, mint egy óvodás - ő is szuper! - A hülye furcsa nevű Texas Battle-ról még sosem hallottam, de nagyon megkedveltem.
Nem maradhat ki a dél-amerikai (vagy olasz) cicababa rendőr sem, aki miatt biztos vagyok benne, hogy sok férfi társam akkor is végignézné az egész sorozatot, ha 20 percig csak egy fehér fal előtt illegetné magát - hátha még azt is megtudják valakitől! :D, hogy leszbikus, és igen, csinálja is! :D Tania Raymonde nevét kell megjegyezni, ha valaki nagyon rákattanna.
Nehogy már csak a főnöknek legyenek szexista szövegei és politikailag toálisan inkorrekt és vállalhatatlan a szövege, legyen már mégegy szexmániás fazon az egyik járőrkocsiban, aki semmi másról nem tud beszélni, csak a szexről és a nőkről, de ő simán elfér még, mert sok poént hoz a sorozatba.
Hogy a józan ész is képviselve legyen a rendőrkapitányságon, ott a gyermekes családapa rendőr figurája, aki próbálna úgy viselkedni, ahogy egy normális embertől - főleg egy zsarutól - elvárható lenne, de esélye sincs ennyi hülye között.
Ez a szupercsapat egészül ki az újonc csajjal, akinek eleinte nem sok teret adtak az írók, de aztán jobban belerázódtak. Róla annyit kell tudni, hogy imád verekedni és tud is, de ezt senki más nem tudja róla, hiába verekszik állandóan, senki észre sem veszi, sőt a főnök még a nevét sem tudja kimondani. Persze ő is egy szépség mellesleg.
A többi szereplő mindig meghal, de amíg élnek, színészi játékukkal nem csökkentik a sorozat nézhetőségi faktorát. :)
Értékelés:
Jött, látott, győzött. Tutira maradok a következő évadra is, ha lesz. Szépen beállt a The Office, a Parks And Recreation és a Community mellé kötelező akció/vígjáték néznivalónak. Annyira persze messze nem vicces, mint az itt felsorolt többi, de azokban meg nincsenek zombik. :D Agyatlan szórakozás!
10/10
Let's get out there and kill something!
2011. december 14., szerda
Leslie L. Lawrence - A villogó fények kolostora I-II.
Leslie L. Lawrence - A villogó fények kolostora I-II.
Megjelenés: Studium Plusz Kiadó, 2011Hossz: 630 oldal
Műfaj: krimi
Tartalom:
Leslie L. Lawrence, azaz Blobzang rinpócse, a nepáli Ngagpa kolostorba érkezik, hogy régi kéziratokat tanulmányozzon. A rossz időjárás furcsa idegeneket kerget a kolostorba a már ott lévő, még furcsábbak mellé. A kísértetjárta kolostorban elszabadul a pokol: villogni kezd a titokzatos kék fény, vörös lángok ugrálnak az ablakokban, hirtelen felépül a rég lerombolt démonfal, karosszék repked a levegőben, a halott Kitty Loewenstein pedig tigris hátán lovagol. Aztán gyilkosság történik, majd még egy, még egy Hősünk múmiákat talál egy dobozban, hegyes fejű kalapácsot egy halott fejében, a kolostor apátját pedig egy kondérban, holtan. Leslie L. Lawrence nem retten meg: szorosra húzza az övét, fejébe nyomja sárga süvegét, felhúzza kunkori orrú díszcsizmáját és a gyilkos után ered. Vajon megtalálja?
Amilyen könnyű dolgom volt az előzőleg írt könyvismertetőmnél, annyira vagyok bajban most ezzel.Nem tudom, hogy van-e nagyobb Lőrincz L. László fan kishazánkban, mint én. Sok ismerősöm sok-sok könyvvel ezelőtt abbahagyta a szerző olvasását (vagy ritkította), mert hogy minden könyve ugyanazokból a sablonokból épül fel nagyjából (most a Lawrence néven írt könyveiről beszélek) - (minden nő gyönyörű, minden könyvben lefekszenek vele, akikkel lefekszik, nem gyilkosok, a gyerekeknek sosem esik bajuk, a végén mindig legalább 3 csapat esik egymásnak golyószórókkal, aki nagyon gyanús, az ártatlan, a leggonoszabb csirkefogó mindig az, aki alig szerepel az egész könyvben, és akkor is jóságos vagy esetleg semleges, stb., még lehetne sorolni bőven.) Ezt én is észrevettem, de nem igazán érdekelt. Mindig lekötött maga a történet, ami a krimiszál mögött volt megbújva (az utolsó 100 oldalon kb.), a könyvben elszórva evisszaemlékezésekként elmesélt anekdoták, történetek, és a humorát is kedveltem. De a legfontosabb, amiért mindig is kitartottam a szerző mellett, két dolog. Az első, hogy amikor az első Lawrence történetet olvastam - történetesen a Holdanyó fényes arca volt az -, pontosan 10 éves voltam, és nagyjából rettegtem rajta. Emlékszem, a tízórai pénzemből gyűjtöttem rá össze (20ft) az árát, és suli után aliig mertem hazamenni a még üres lakásba, el ne kapjon a gyilkos. Meg voltam veszve érte. A következő, hogy elmentem a keresztapámékhoz nyaralni 1-2 évvel később, akinek annyi könyve volt, hogy már a wc-ben is hegyekben áltak a könyvek, akinél megtaláltam a Sindzse szemét véletlenül, és képes voltam az összes könyvét többször átkutatni, hátha találok még a szerzőtől más könyvét. Ez olvasva nem soknak hangzik, de erre ráment az egész nyaralásom. Annyi könyve volt, mint egy könyvtárnak, valamint ekkor esett le, hogy egy írónak több könyve is lehet, nem csak egy - hiába, internet nélkül elég nehezen tudtam követni akkor még, hogy kinek milyen könyvei jelennek/tek meg. De ezután nem volt megállás, ezután a szerző hamar a KEDVENCEMMÉ lépett elő - hátmég amikor megtudtam, hogy Lawrence - a könyvben - magyar! Imádtam. Amikor meg azt is megtudtam, hogy tényleg magyar, és magyar névvel is ír más könyveket, úgy éreztem magam, mint a Kész átverés showban lennék és nagyon át lettem vágva! :D Fiatalság, bolondság. Mindegy, ennyi - és még több - számomra kedves emlékkel a hátam mögött, egyszerűen nem figyelhettem a többi "elmarasztaló" kritikára.
Azonban, mióta évente nem egy új könyve jelenik meg, hanem 2-3 is, kicsit megcsappant a lelkesedésem. Maguk a történetek (az összefoglalók) még mindig tetszenek a végén - bár ebben a csavarok pont nem ültek annyira, mert már rájöttem a főbb dolgokra (persze az alapsztorira persze nem lehet rájönni most sem) -, de egy csomó dolgot már nagyon unok bennük. Gyakran a könyv felén ásítozok, és nem azért mert rossz, hanem azért mert már 30x olvastam tőle. Értem, hogy minden könyvében, ami kolostorban játszódik, meg kell említeni - az új olvasók miatt is -, hogy ne lépjünk a küszöbre, mert a benne lakó szellem megharagszik, de minek könyvenként 5x megemlíteni? Én már 150x olvastam ezt a jó tanácsot minimum. Megjegyeztem.
 |
| Lőrincz L. László (1939 - ) |
Apropó!
Leslie L. Lawrence Magyarország egyik legsikeresebb/legolvasottabb írója ez nem lehet kérdéses, szóval egyszerűen nem értem, hogyan jöhetnek ki a könyvei ennyire agyzsibbasztóan, borzalmasan, botrányosan, ízléstelen, igénytelen, ronda-mint-a-bűn borítókkal? És ez nem csak az én véleményem és nem csak erre a könyvre gondolok, hanem majd mindegyikre (az újak közül mindegyikre) - kivéve a keménykötésű klasszikus kiadást, mert az igényes. Ki tudta meggyőzni vajon a szerzőt és a kiadót, hogy ez jó munka és szép, esztétikus? Csak arra tudok gondolni, hogy valami személyes kötődése lehet a grafikus "művész"-nek - Temesi Péternek - a szerzővel ill. a kiadóval, esetleg, hogy ingyen adta a munkáját, de ez még annyiért is sok.
Egy jó duma volt benne, ami nagyon tetszett:
"...Mindenkinek az érdemei szerint. A jó munkát meg kell fizetni. Ahol banán a fizetség, ott majmok dolgoznak."
Átlagolva (és a régi kapcsolatunknak köszönhetően) az értékelése legyen:
Értékelés: 5/10
Részletesebb webes ajánlók:
Wikipedia
Moly
Szatmári Péter
Olvasnijó
2011. december 13., kedd
Stephen King - 11/22/63
A Goodreads-en Stephen King új 849 oldalas nagyregénye a 11/22/63 című könyv nyerte a 2011 legjobb science fiction regénye díjat az olvasók szavazása alapján. A regény nem horror, és John F. Kennedy meggyilkolása körül forog a cselekménye, persze a Kingtől jól megszokott csavarokat nem nélkülözve.
Remélem a magyar kiadás sem várat magára soká, mer lesz ebbe minden, elég csak a borítóra pillantani! :D
2011. december 8., csütörtök
Agymenés - Heti nyavalygás
Az előző poszt óta szégyenszemre egy oldalt sem sikerült elolvasnom semmiből, aminek több oka is van. Például, hogy el vagyok utazva, semmire sincs időm a baba miatt (ezt nem panaszkodásként mondom), - egy Breaking Bad 4. évados dara azért belefért (nagyon jó kis sorozat) -, meg a bőség zavara, hogy nem tudok választani a sok jó új könyv között, amik előttem állnak még, valamint, megnéztem az Északnyugati átjáró című 1940-es filmet Spencer Tracy-vel a főszerepben, hiszen egyik legnagyobb könyvélményem volt anno az azonos című Kenneth Roberts könyv, és mivel utoljára kb. az internet "beindulásakor" olvastam, nem is hallottam arról, hogy ebből készült film is, szóval azonnal pótolnom kellett. (Nem hogy az Oliver Wiswell-t olvasnám inkább, ami még hátra van tőle. - Ja, ebből az "új" kiadást ne vegye meg senki, mert az csak a könyv fele, a régi 40-es évekbeli kiadás több mint 500 oldallal hosszabb (nekem kétszer kellett megvenni persze, mert nem figyeltem oda erre!))
Most, a film után meg a könyvet akarom azonnal újraolvasni, hiszen a film csak egy részét dolgozza fel a könyvnek, viszont arra pont jó volt, hogy felidézzem, mennyire istentelenül tetszett ez a könyv, és most csak ülök, és várom, hogy valami legyen, hiszen ez a könyv nem egy rövid kis mű és időm meg eddig sem volt az eddig felgyűlt könyv-hátralékom pótlására, szóval a kétségbeesés kerülget.Hozzátéve, hogy elkezdtem játszani a Vindictus-al, ami nagyon bejön, de laptopon nem egy nagy élmény most, szóval arra is kéne időt szakítani majd otthon, plusz a melóban is felpörögtek az események - bár az még csak szombattól érint, mert ráadásként ez az időbeli elúszás még SZABI közben is történt, nem csak egy átlagos munkás héten.
Ti hogy kezelitek jobban az időtöket (vagy mindenki csak rohan és nincs erre semmi megoldás?)?
Én rászoktam, hogy ha kell ha nem, 4-5-6-kor kelek minden nap. Jobban mondva a normál kelési időm előtt 2 órával, hogy legyen egy kis időm olvasni is, ne csak a napi rutinra. Megsúgom, annyira nem működik jól! :P
Ja, és 10-én jön ki elvileg Brent Weeks "Árnyas" sorozatának 3. része is!!!
Ja, és 10-én jön ki elvileg Brent Weeks "Árnyas" sorozatának 3. része is!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)