Rescue Me - Season I-VII.

Rescue Me - Season I-VII.

Ments meg!

Befejeztem végre egyik legnagyobb sorozatos elmardásomat, és ledaráltam egyben a 6. és 7. - egyben utolsó - évadát a Rescue Me című dramedy-nek. Ez a két évad igazából egy, csak még két éve a sztrájk miatt (ha jól emlékszem) szét lett vágva, én meg akkor úgy gondoltam, majd egyben nézem végig az utolsó  19 részét ennek a nagyszerű sorozatnak.

A Rescue Me olyan magasról indult nálam az első évadokban (az első résztől), hogy onnan igazából sosem volt esélye sem, hogy kiessen a "kegyeimből", bár belátom, hogy az 5. évadtól esett a sorozat minősége, de ez csak saját magához képest igaz. A sorozat teljes, lezárt, ami igencsak ritka ebben a műfajban, ez külön becsülendő, valamint hogy a végére is teljesen szerethető, szórakoztató maradt, megtalálták a középutat a komédia és a dráma közt, bár én pont azt - is - szerettem benne, hogy az egyik részen szakadni lehetett az idióta, macsó szövegeken, ugratásokon, a következőben meg váratlanul történt egy olyan durva dolog, hogy a szereplők teljesen elmerülhettek összetört lelkük mocsarában - tisztára mint az életben.

Voltak benne hülyeségek, olyan személyes kapcsolatok például két karakter közt, amik éveken át - akár a végéig - elhúzódtak, pedig simán megoldhatóak lettek volna, de ez sem zavart, mert elfogadtam, hogy mondjuk Tommy Gavinnek a személyiségébe nem fér bele, hogy megbocsásson, vagy hogy ne legyen olyan fafejű néha.

Az első évadok alatt nem vettem észre, hogy Denis Leary - imádtam a karakterét, a tuskó, érzéketlen alkoholista, szabadszájú, szexmániás, kontrollálhatatlan ír klisét -, színészileg nagyon kifogásolhatót nyújtott, ha az örömét vagy meglepődöttségét kellett kimutatni - józanul. Szerencsére erre nem sokszor kényszerült, a többi - negatív - érzelmet pedig kifogástalanul hozta. (Valamiért ezek a tuskó, alkoholista ír sorozat-karakterek [McNulty felügyelő - a Drót-ból] nagyon bejönnek. Öröm nézni, ahogy a tévé képernyőjén felszabadultan pocskondiáznak, és mindent leszarnak! :)  

Ettől eltekintve a színészi játéka majd mindenkinek kifogástalan. A kedvencem a két hülye kezdő volt (Mike és Sean), valamint Lou és persze Tommy. A női színészek is jók voltak, de a végén Sheila már nagyon idegesített a hisztijeivel.

Miről szól a sorozat?

Egy new yorki tűzoltóálomás életét mutatja be a 9/11-es katasztrófa után. Hogyan próbálják meg feldolgozni meghalt szeretteik, munkatársaik hiányát. A további életüket meghatározó katasztrófa után a "lelki nyomorból" kivezető utat az alkohol, az agresszió, a szex, a bajtársiasság és a családi kötelékek megtartása közt próbálják meglelni, ki-ki vérmérséklete szerint. A csoportot összeköti a kötelességtudat és az egymás és ismeretlen embertársaik felé érzett szeretet, amit azonban kimutatni már nem tudnak, és egymás szekírozásában lelik legnagyobb örömüket. Ez hozza a sorozatba a humort, ami nekem nagyon bejött. Olyan dumák repkednek az állomás étkezőasztala körül - ahol legalább a sorozat fele játszódik -, hogy öröm volt hallgatni!

Kinek ajánlható?

A sok (nagyon sok) káromkodás, kötőszóként használt csúnya szavak, részegen bemutatott durva viselkedés miatt pillangólelkűeknek nem, de ettől eltekintve nem feltétlenül csak fiú-sorozat. Akiket nem érdekel egy tűzoltó mindennapjai, azok ne féljenek, nem olyan, mint egy kórházsorozat, itt a hangsúly nem a tűzoltáson van - vagyis de, a belső tűzén, amit viszont nem vízzel oltanak. A sorozat kicsit olyan volt nekem, mint egy sötétebb tónusú Miért éppen Alaszka, vagy éppen pont a Drót - a nyomozást leszámítva.

A sorozat zenéjétől nem voltam elájulva - bár igazából alig volt benne zene, inkább csak a részek végén volt egy 1-2 perces jelenet, ami sokszor teljesen beszéd nélkül volt, csak a zene szólt és annak a szövege passzolt valahogy a látott képekhez. Ez nagyon hangulatos volt, csak nem az én stílusom - általában. De a Rescue Me volt az egyetlen sorozat, amelynek az openingjét sosem tekertem el, annyira meghozta a hangulatomat az elkövetkező részhez, sosem untam meg (93 rész) - bár a zenéje ennek sem a stílusom! Ha a sorozatot nem is, legalább az openinget nézzétek meg [The Von Bondies - C'mon C'mon]! Zseniális!

Értékelés: 9/10

IMDB