The Shadow Line - Season I.

The Shadow Line - Season I.

Ezzel a zseniálisan jó sorozattal - ma már tudom ezt -, csak háromnegyed évet késtem, és amennyiben van még hozzám hasonló egyed, aki elkövette ugyanezt a hibát, és a sötét hangulatú nyomozós sorozatokat is kedveli, azonnal szerezze be és darálja le ezt az angol sorozatot (DVD-n és Blu-Ray-en is elérhető már), nem fog csalódni azt garantálom.

Mostanában - régeben is persze - Angliából özönlenek a jobbnál-jobb sorozatok (Luther, Misfits, Skins, Sherlock, stb...), melyek egyik közös jellemzője, a meglehetősen rövid évad, és a kiemelkedően jó sztori és színészi alakítások.

A "Virágárus"

A The Shadow Line sem lóg ki ebből a sorból, sőt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy új királya van a nyomozós sorozatoknak. Mivel a történet kerek, az is megnézheti, aki nem sorozatozik, mert fél, hogy egyszer csak ott marad egy leállított sorozattal, aminek nincs vége, viszont azt nem tudom, hogy lesz e folytatása ennek a 7 részes évadnak egyáltalán.

Miben jobb ez a sorozat, mint egy hasonló? A legfontosabb a színészi játék. A főszereplő nyomozótól kezdve (mondjuk tőle nekem a Luthert megformáló Idris Elba jobban adta, de vele sem volt semmi bajom) az összes főbb és majdnem minden mellékszereplő KIMAGASLÓT alkotott, de gyenge alakítást biztosan nem láthatunk senkitől.

Nem is emelem ki, csak a kedvenceimet, de tényleg le a kalappal a többiek előtt is. Az "Irányító" igazi főgonosz matéria, a "Virágárus" régóta az első olyan bűnöző karakter, akit tényleg kedvelni lehet, az "Őrült" teljesen pszichopata, Patterson és Khokar felügyelő két igazán kellemetlen felettes, a nagypofájú újságíró, aki mindenbe beleüti az orrát, vagy az "Órás", vagy a "Török", vagy a... ááá, nagyon jók tényleg egytől egyig! Az összes karakter tipikusan olyan, mint az utca embere, akik után meg sem fordulnánk, ha találkoznánk. Nincsennek benne kopasz, kigyúrt testőrök, vagy a pénzükkel felvágó drogdílerek esetleg lecsúszott narkósok - ahogy az átlagember elképzeli az alvilágot.
A forgatókönyvíró/rendező - Hugo Blick (2011-ben megnyerte a legjobb brit tv-s drámai sorozat díját) -, az árnyakban élő szürke eminenciásokat hitelesen (elhihetően) mutatja be.

Gatehouse

Ezekkel az alakokkal nem akarsz tengelyt akasztani!

"Mert ha a farkasok kijönnek a falból, akkor vége! - Neil Gaiman"

Jobban belegondolva igazán fontos női karakter nincs is a filmben, szerepük inkább a férfiak motivációinak megmagyarázásában merül ki (beteg feleség, szerető, partner), ezért ők inkább csak "teszik a dolgukat". Az amerikai filmektől eltérően itt még csak annyi szerepük sincs, hogy legalább jól nézzenek ki - bár a rendőrnő szája elég jó :) -, aki fotómodelleket akar nézni, az inkább Fashion TV-t (vagy mit) nézzen.

Továbbá azoknak nem ajánlom, akik non-stop akcióra vágynak. Ez nem 24, mert bár itt is fogynak a szereplők, nagy lövöldözések, autós üldözések nincsenek benne (ja de, egyszer, de mint mondják is, "gyalog, ahogy azt Londonban szokás" :-) ). Maga a nyomozás sem hangsúlyos, mint mondjuk a CSI sorozatokban, ezt nem azokhoz kell hasonlítani. Ebben inkább a dráma, a szereplők konfrontációja a lényeges, nem a kezdő ügy felgöngyölése - mert az persze hamar kiderül, hogy a gyilkosság csak a felszín megkarcolása, a szálak sokkal szövevényesebbek, az ügy sokkal szerteágazóbb, súlyosabb, mint egy "sima" gyilkosság. Van benne 1-2 olyan jelenet, ami egyértelműen hibás (nem lehet a szereplő ott ahol épp van, mert 2 perce még a város másik oldalán volt, ilyesmik), de tényleg nagyon kevés, és nem zavaróak.

Azoknak ajánlom, akik nem bánják, hogy az első rész viszonylag lassú, az egész sorozat komor, noir-os hangulatú, szeretik az angol sorozatokat és bírják a vért, mert az is van benne azért rendesen, bár maga az erőszak bemutatása - rendszerint -, elmarad. A nézése közben, teljesen olyan érzésem volt, mintha a Luthert a The Killing-el vegyítenék, és a Polippal fűszerezték volna (olyan kevés esélye van a rendőröknek az ügy végére jutni, mint szegény Cattani felügyelőnek anno).
Kiművelt sorozatos arcoknak és a krimik szerelmeseinek is biztosan fog újat mutatni a The Shadow Line. A történetben garantáltan van 2-3 olyan csavar, húzás, amire nem gondol a már bejáratott krimi-sémákra hangolt sorozatnéző agya, és dob egy hátast.
Remek kikapcsolódás.

Ja persze, a zene! A főcímdal speciel nekem nem tetszik, de elismerem, hogy szép, meg minden, kommentekből kiderül, hogy általában mindenkinek bejön. De a filmben lévő zenék, na az már más tészta. Alapvetően semmi nagy cucc, nincsenek benne slágerek vagy valami, inkább csak effektek meg valami "egyszerű" dallam, de néha olyan disszonánsan szól, hogy csikorgatta az agyamat, szinte fájt tőle a fülem. (Az igaz, hogy ezt lehet, hogy csak magamnak sikerült előidéznem, hiszen laptop hangszórón hallgattam, de más filmnél nem produkálta ezt, szóval lehet, hogy tényleg  ennyire "túleffektezett" a zene. - Nekem nagyon tetszett!) 

Értékelés: 9/10

IMDB