Egy évesek lettünk...

A mai napon - szeptember 01-én - ünnepli a Profundus Librum blog egyéves születésnapját! Ez alkalommal szeretném megköszönni az állandó és időszakos olvasóknak is a kitartást és türelmet, amivel a kezdeti botladozások (roppant egyszerű "teszt" posztok), hibák és tévelygések ellenére is velem maradtak. A rendszeres kommentelőknek külön köszönöm a visszajelzéseiket! Nélkületek sokkal sivárabban telt volna el ez az egy év - legalábbis a blogolás tekintetében mindenképpen. 

Mivel az elmúlt év minden olvasmányélményét megosztottam az oldalon, ez azt is jelenti, hogy egy év alatt 90 könyvet sikerült kiolvasnom - fantasyt és sci-fit nagyjából fele-fele arányban -, ami igazából messze kevesebb, mint amit szerettem volna és annál is, amennyi be volt nagyjából tervezve (120), de úgy gondolom, a következő évben sem lesz nagyobb ez a szám. 

A blogon egyébként eddig összesen 217 blogbejegyzés született - ezzel együtt -, ami szerintem remek. Nem akartam csak azért írni, hogy aznap is legyen fenn valami, valamint voltak hullámvölgyek is természetesen, amikor egyszerűen kedvem sem volt még a gép elé ülni sem.

Az egy év alatt született írások közül messze a legolvasottabb az Agave Könyvek kiadásában megjelent Suzanne Collins - A kiválasztott című könyvéről szóló poszt lett. Sajnálom, hogy nem egy pozitív hangvételű írás "vezet", de ez van. :) [Szerencsére ellenpontként azért a második helyen ott van Rothfuss - A szél neve című könyvről készült írás!] 
A nyilvánvalóan nagy számú látogatót hozó weboldalak (google, facebook) mellett Nimának és a blogjának - a Keményfedélnek - köszönhettem a legtöbb látogatót.

Itt és most külön meg is teszem:
Köszi Nima! Jó csaj vagy!

A kezdetekben kifejezetten könyves blogként gondoltam a PL-re, azon belül is csak a fantasy, sci-fi és a horror műfajon belüli művekkel, később - noha a keménymagnak (ÍGÉREM!) ez mindig meg fog maradni -, bővítettem a könyvek műfajait is (szépirodalom, kaland, történelem, krimi), valamint szépen suttyomban beszivárgott a blogra a másik kedvtelésem: a mozgófilm. Havonta van egy filmes összefoglaló poszt, valamint a sorozatokról is egy-egy, mikor befejezem az épp aktuálisat. Időközben beindítottuk testvéroldalunkat, a Profundus Librum II.-t is, aminek fő profilja a szépirodalmi, történelmi, filozófiai és életrajzi könyvek lettek. Vele az úgynevezett "komolyabb" témák után vágyó olvasók ízlését szándékoztunk kielégíteni. Nem mindenkinek egyértelmű, ezért mondom, hogy azt az oldalt a kedves oldalbordám tartja a kezében, én csak a könyvekhez tartozó fejléceket gyártom.

Apropó fejlécek! Bár MINDENFÉLE kézügyességet igénylő tantárgyat - ami a többi tanulónak nagy kedvence volt - véres verítékkel tudtam csak túlélni - gondolom ezért sem érdekelt túlzottan semmiféle képzőművészet -, és nem is gondolkoztam rajta, hogy esetleg már felnőtten mégis megtetszik valamelyik válfaja, arra meg aztán különösen nem, hogy ki is próbáljam magam újra mondjuk a félfamentes rajzlap mellett ecsettel a kezemben. Ezért ért teljesen váratlanul, hogy mennyire élvezem a számítógép melletti grafikai munkát - persze szabadkezű (vagy digitalzáló táblás) egyedi rajzokról szó sem lehet, csak fotómanipulációról - mindenki jobban jár, ha nem látja az óvodás szintű pálcikaemberkéimet, mint a kézügyességem csúcsát! :) A folyton változó fejlécek - amelyek akár tetszenek az olvasóknak, akár nem, úgy gondolom, maradnak - elkészítése után alig várom, hogy a könyvet is "letudjam", hogy megoszthassam az épp aktuális képet az olvasókkal is. No nem azért, mert azt gondolnám, hogy nagy dolog megcsinálni ezeket a képeket (ne adj isten, művészi értéket képviselnének), de kinyomtatva például jó kis - egyedi - könyvjelzőhöz lehet jutni ilyetén módon (ezért van benne a könyv posztjában is letölthető formátumban, ki tudja mikor lesz rá valakinek SÜRGŐSEN szükség!! :D ). 

Az oldal kinézete sokat változott az év alatt - még ha ebből sok nem is látszik elsőre -, nem gondolom, hogy most már elérte végső formáját (egyébként szeretem az állandóságot, szóval amikor szerintem is teljesen jó lesz, azt ameddig lehet, nem szándékozom majd lecserélni), de közeledik. A napokban kicsit leszűkítettem az oldal szélességét 1260-ra, hogy kisebb felbontású monitorokon is optimális legyen a látvány, valamint kiszedtem a nem használt widegteket (beépülő programrészek) is (például a Kedvenceld a molyon! widgetet), amik csak lassították az oldalt, és úgyse használta senki. Megleszünk nélküle is.

Ezen kívül is vannak még dolgok, "amik nélkül megleszünk". A hónap végi zárás posztok, amiben az előző hónap beszerzett könyveit összesítettem megszűnnek. Annyi értelmük lett volna, hogy rápillantva az olvasó láthatja, hogy a jövőben nagyjából milyen könyvekről várható írás. Mivel azonban nem követek semmiféle rendszert és nem feltétlenül akarom rögtön olvasni a "legforróbb" könyveket, ezért a Zárás poszt semmi lényegi információt nem tartalmaz.
A következő havi újdonságok poszt is átalakul. Még nem tudom pontosan hogyan fog kinézni, de a már látható első lépcsője az alakulásnak a blog bal oldalán lévő, rendszeresen (naponta többször is akár) frissülő, időrendben lévő megjelenési lista. Oda felkerülnek azok a könyvek, amelyeket ÉN érdekesnek tartok. Ez annyit jelent, hogy a "vámpíros-romantikus", fantasynak vagy horror történetnek beállított de valójában "tinilányos-misztikus" könyvek nem lesznek benne. Mivel úgyis BIZTOS, hogy nem fogom elolvasni ezeket, tehát írni sem fogok róluk semmit. Azonkívül van elég másik blog, amik csak úgy ontják az értékeléseket az ilyesfajta könyvekről. Néhány készít havi megjelenési listát, az érdeklődők kutassanak arrafelé. Tisztában vagyok vele, hogy ez "hátrányos megkülönböztetés" a műfajon/zsáneren belül, de hát "az én házam az én váram".

Remélem a következő évben is velem járjátok majd a különböző fantasy birodalmak borzongató ösvényeit és a jövendő olvasókkal közösen kutathatjuk a csillagközi űr jelenleg még elképzelhetetlen titkait! - Ma pedig találkozhatunk a Budavári Sörfesztiválon és/vagy délután a Solymári Chili Fesztiválon! :D

Szép napot, hetet, évet, jó könyveket és kellemes olvasást kívánok minden olvasómnak!

Jonathan Stroud - A gólem szeme

Jonathan Stroud - A gólem szeme 

(Bartimaeus 02.)

Jonathan Stroud - The Golem's Eye
Eredeti kiadás: 2004 
Magyar megjelenés: Animus, 2005 
Műfaj: ifjúsági fantasy 
Hossz: 528 oldal 
Fordította: Pék Zoltán 
Díj:  Mythopoetic-díj [Ifjúsági könyvek] (2006) 

Tartalom:

A varázslók uralta Londonban egyre szaporodnak a rejtélyes bűnesetek, páratlan erejű mágikus eszközök tűnnek el. Puccskísérlet húzódik a háttérben, vagy a mágusokkal szembeni Ellenállás a felelős? Bartimaeusnak, a pimasz és találékony dzsinnek és immár magas állami hivatalt betöltő megidézőjének, aki azonban még mindig kamasz éveiben jár, olyan ügyeket kell felgöngyölítenie, amelyek nem csupán átláthatatlanul bonyolultak, de roppant veszélyesek is.

Nem is túl régen írtam a Bartimaeus-sorozat első részéről, A szamarkandi amulett-ről. Mivel a könyv könnyedségével, olvasmányosságával könnyedén levett a lábamról, gondoltam, hogy ezt a nagy meleget - ami a múlt héten újra éreztette, hogy még nincs vége a nyárnak -, kiböjtölöm vele egy csendes és árnyékos szobában. 

Jonathan Stroud (1970 - )

Utólag úgy gondolom, hogy mivel az utóbbi időben semmi kedvem nem volt olvasni semmit - valami komoly szóba sem jöhetett -, inkább hagyni kellett volna az egészet és még pár napig inkább csak videózgatni (megnéztem még pár sorozatot a felkerülteken kívül, arról is jönnek majd a posztok sorban - előre is elnézést kérek, de valószínű, hogy több sorozatos poszt lesz még 1-2 hétig, mint könyves).

A gólem szeme egész egyszerűen teljesen hidegen hagyott, pedig ha megnézzük a Bartimaeus-sorozatot a Moly-on - de még inkább a Goodreads-en, mert ott kiderül, hogy ez nem trilógia, hanem quadrológia (bár az igaz, hogy a 4. kötet inkább előzmény, hiszen csak a dzsinn szerepel benne, a többi megismert szereplő nem) -, látható, hogy a tömegek szerint ez a rész semmivel sem gyengébb, mint volt az első, szóval a hiba nagy valószínűséggel ez alkalommal bennem keresendő.
Az ugyan kétségtelen, hogy kalandosnak és fordulatosnak volt szánva az egész regény az elejétől a végéig, de a három szálon futó történet finoman szólva most "nem kapott el". 

Legkevésbé a dzsinn - Bartimaeus - szemszögéből elmesélt fejezetek untattak. Az ő stílusa - egoista világszemlélete, csípős nyelve, humora - most is felébresztettek, mikor el-elszunyókáltam már majdnem a könyv felett. Hozzátenném azért, hogy szerintem Stroud a "dzsinnes fejezetekben" is egy kicsit haloványabb volt, mint a "trilógia" nyitó részében.

Az ifjú mágus - Nathaniel - szemszögéből elmesélt fejezetek már sokkal kevésbé tetszettek. Mondjuk a Tövisek hercege című regénynek a méltatásakor senkiben fel sem merült - ugye? -, hogy mivel a főszereplő kicsit szociopata, ezért esetleg lehúznám a könyvet? Nem akarok én feltétlen jó főhősökről olvasni egyáltalán. Viszont, hogy Nathaniel ebben a részben a mágusok megszokott útjára teljesen ráfordulva - beképzelt, nagyképű, piperkőc, gőgös, hataloméhes még ha az idősebb mágusok (mesterei) példáján felnőve is (hiszen két év eltelt az előző részhez képest) -, ilyen kis féreggé érjen... elég hiteltelen volt - bár azért az első részben sem a becsületesség mintaképe volt persze. Nem éreztem benne az első részben annyira kihangsúlyozott intelligenciát, ami miatt kitűnt a többi tanonc közül, nem láttam magam előtt félelmetes magasságok elérésére képes fiatalemberként. Amit láttam az egy elkényeztetett kis öleb volt minimális hatalommal, amivel szeret kérkedni. Egy unszimpatikus, egoista, törtető kis akarnok hivatalnokot láttam, azt a fajtát, akit mindannyian jól ismerhetünk a való életből - persze mágikus hatalom nélkül. :) Ennek kellett volna szurkolnom? Azt reméltem, kivégzik, vagy valami, bár tudtam, hogy ebben a könyvben ilyesmi tutira nem fog történni. Ebből a szempontból teljesen áll az ifjúsági jelző. A regény totálisan vértelen (nekem sajnos izgalom-mentes is volt). Ugyan a hullák száma viszonylag magas, de mind maximum csak - pukk!!! - eltűnik.

A harmadik szemszög, az Ellenállás egyik alakjának - Kitty - nézőpontja volt. A regény legerkölcsösebb főszereplője. A Locke Lamora hazugságai-ban olvastam mostanában hasonló csoportról (abban is tolvajok voltak ugyanis). Ott ki volt találva a csoport úgy, hogy a könyv majd minden oldalán izgulni lehessen a tagok életéért. Ebben az Ellenállás összes figurája egy papírmasé darab volt, hátterükről, életükről semmit nem tudtunk meg. Sok regényben ez nem baj, sőt van ahol pozitívum is lehet, itt még véletlenül sem az. Semmi kötődésem nem alakult ki a tagok felé. Egyedüli kivétel Kitty volt, akiről azért megtudhattunk pár dolgot. Vele nem is volt kifejezett problémám, de az Ellenállás ürességét egyedül nem tudta tartalommal feltölteni. Neki nem kívántam semmi rosszat, mint Nathanielnek, de nem is érdekelt a sorsa.

A történet szövéséről egy kicsit. Az elején viszonylag gyorsan ment az olvasása - amikor azt hittem, még annyira fog tetszeni, mint az első rész -, aztán villámgyorsan bealudtam rajta. Onnantól nagy nehezen napi 1-2 fejezet ment le. (Mivel nem hagyok abba könyvet, és sosem olvasok párhuzamosan kettőt vagy többet egymás mellett, ez jól visszafogta az olvasási kedvemet. - Tíz teljes napig olvastam!!!) A könyv felénél nagyjából, elmennek Prágába. Onnantól azért már lényegesen élvezhetőbb, jobb volt a könyv és a cselekmény is egyre erősödik - már nem akartam rajta bealudni sem. Megjelenik egy egészen kedvelhető szereplő is - Bartimaeus mellett - egy őrült afrita (hatalmas erejű dzsinn), akinek az "észjárásán" jókat lehetett derülni (végre!). Az utolsó harmadát már egyszerre olvastam ki.

A fordítással most sem volt semmi bajom, de a kötet helyesírása... ha annyit mondok, hogy volt benne elgépelés bőséggel, akkor roppant finom voltam és nőies - pedig az első részben nem emlékszem, hogy ezzel problémám lett volna. A borítója viszont tetszett. A régi kiadásnál sokkal jobb (bár az meg keményfedelű volt!), de jobb az eredetinél is (kivétel talán az az egy, amit beraktam ide a cikkbe - a kék). A görög? kiadás borítója viszont még sokkal jobb!
 

Döntse el mindenki maga, hogy csak én nem tudtam értékelni most egy egyébként jó regényt, vagy igazam van esetleg, mindent összevetve szerintem jóval gyengébb volt, mint az első rész. (Azt hiszem azért is, mert Bartimaeus sokkal ritkábban kapott szót köszönhetően a három nézőpontnak - ha jól emlékszem, az első részben csak két nézőpontból mesélt az író.) Ettől függetlenül azoknak, akiknek igazából íródott - a tiniknek - szerintem ez a rész is tetszeni fog, és ezért nem is kap túl alacsony "osztályzatot" sem.

A sorozat következő része - és a többi Stroud könyv is - már itt van a polcomon, és mivel "trilógiát" sem hagyunk félbe, az írás jön azokról is, de azt hiszem majd csak valami hideg napon.

A recenziós példányt azért természetesen köszönöm az Animus Kiadó-nak! 

Értékelés: 6/10

Hell On Wheels - Season I.

Hell On Wheels - Season I.

(Hell on Wheels)

Pont az előző posztnál írtam, hogy a kedvenc filmes műfajom a western - egyik kedvenc sorozatom pedig a Deadwood -, ezért a témában ami csak kijön, előbb-utóbb a szemem elé kerül. Nincs ez másként az AMC tévéadó (Breaking Bad, The Walking Dead, Mad Men, The Killing) által készített Hell on Wheels-el sem.
Két dolog miatt vártam egy egész évet a megnézésével:

Az első, hogy meg akartam várni, hogy lesz-e belőle második évad is, vagy ezt is elkaszálják a jó képességű filmstúdiók, mint anno a Deadwood-ot a harmadik évad végén - hatalmas cliffhangerrel -, mikor az egyébként addig is zseniális sorozatban végre ténylegesen elkezdtek volna beindulni a történések.

A második, hogy elég megosztóak voltak a kritikák a pilottal és az egész első évaddal kapcsolatban, egyszóval parkolópályára tettem.

A rövid történet. 1865-ben járunk, a polgárháborúnak vége - a déliek vesztettek, ez nem alternatív történelmi show, csak sima western. A kapitalista tőkések elérkezettnek látják az időt, hogy a keletet a nyugattal végre egy vasútvonallal kössék össze - az akkor még masszívan indián kézben lévő területeken keresztül. Az embertelen munka meg is kezdődik. A vasútépítők táborát egy egész mozgó város követi kurvákkal, mulatókkal, szerencsejáték-barlangokkal és főleg kocsmákkal, aminek legfőbb feladata a munkások nehezen megszerzett pénzét elszedni. Ez a mozgó karavánváros Hell on Wheels, lélekszáma minden nap legalább egyel kevesebb. A "lakosok" legalább fele gyilkos, vagy legalábbis a törvény elől menekült a vadon közepére, ahol törvény nem létezik, mint ahogy biztonság sem. Ebbe a forrongó közegbe - épp csak felszabadított négerek, akik semmiféle jogot nem kaptak a szabadságjogukon kívül, hadi ösvényen járó indiánok és szerencsevadászok közé - érkezik egy idegen, aki keres valakit, akivel van egy elintézetlen ügye, de jószerével még ő sem tudja, hogy kit is keres igazából.

Christopher Heyerdahl

Nehéz nem összehasonlítani a Hell on Wheels-t a Deadwooddal, ezért meg sem próbálkozok vele.

A Deadwood jobb. Véresebb, mocskosabb, szabadszájúbb, jobban kitalált, mint a HoW valaha is lesz. A Bullock seriff (Timothy Olyphant) fő riválisának szerepében - Al Svarengen  - Ian McShane egyszerűen tündököl (nem hiába nyert Emmy-t az alakításával). A HoW-ban a fő kavarógép szerepében Colm Meany látható, aki - aznap született, mint én, csak jópár évvel hamarabb - rengeteg filmmel a háta mögött, már bizonyította, hogy jó színész és igazából itt is jól játszik, de hol van ő Mr. Svarengen karakterétől... ég és föld. Szerencsére olyan hatásos segítőt kapott a figurája mellé, mint a norvég "a Svéd", akit Christopher Heyerdahl hiba nélkül, rettentően élvezetesen alakít. Őt szívesen nézném még sok, hasonlóan aberrált szerepben. Olyan volt a sorozatban, mint a reklámbeli arany MasterCard (vagy VISA? Mindegy.). Megfizethetetlen.

Anson Mount

A másik ékköve a sorozatnak a főszereplő volt - főleg az asszony szerint -, Mr. Bohannan (Anson Mount), aki a többiekkel ellentétben még szinte "amatőr" a szakmájában, de mégis hihető - és kedvelhető - volt a kemény tekintetű, mindenre elszánt egykori rabszolgatartó, ma már csak fájó veszteségére emlékező fegyverforgató szerepében. (A hölgyek persze biztosan más miatt is kedvelhetik, de az imdb-n látható profilfotójára nézve engem max. a röhögőgörcs fog el, de persze ízlések és pofonok ugye...). Nem az ő hibája, hogy a Deadwoodban Timothy Olyphant-nak pont ugyanezt az EGY ábrázatot kellett vágnia, három évadon keresztül ugye - a fapofát, hogy teljesen érthető legyen mindenkinek -, amit nála kevesen tudnak jobban. A kevesek közt sajnos Anson Mount nem szerepel. Ettől függetlenül - néhány jelenetet leszámítva (a rém unalmas boxolós részre gondolok például) - ő is jól játszott. Szerintem az asszony miatta maradt végig, sőt máris a folytatásokért síránkozik.

Ha a nőknek Anson Mount, akkor a férfiaknak a szépséges Dominique McElligott (ő játszott az augusztusi hónap filmjében a The Guard-ban és a márciusi hónap filmjében a Blackthorne-ban is). Bájos volt, szerethető, nagyjából tökletes választás a szerepre. Ő könnyedén űbereli a Deadwood összes női színésznőjét kinézetre, mert színjátékra azért a másikban ott volt a mocskosszájú Calamity Jane (Robin Weigert), akit megint csak nem lenne egyszerű lepipálni. Azok, akik a tetovált lányokat részesítik előnyben, szintén megtalálhatják a sorozatban a nekik való kurvát... ööö... hölgyet, a szemnek szintén kellemes látványt nyújtó Eva személyében (Robin McLeavy).
A mellékszereplők közül senkit nem tudnék kiemelni, aki rossz lett volna, sőt, inkább igencsak jó alakításokat láthattunk a négerek és az ír bunkók közt is (például).

Dominique McElligott

Robin McLeavy

Mint fentebb írtam, a Deadwood története kicsit jobb (fondorlatosabb) volt, mint a HoW-é, és talán véresebb is. Azonban hiába gondolom azt, hogy a HoW-ban kicsit kevesebb volt az agresszió, mint esetleg lehetett volna, ez nem azt jelenti, hogy helyenként nem tartalmazott kifejezetten véres jeleneteket, vagy gyomorforgató - közeli - képeket. Tuti, hogy nem 14 éven aluliaknak készült ez sem.
A zenéje egyébként kifejezetten jó volt sok helyen.

Hell on Wheels - Opening

 

Nem tudok nem egyetérteni a sorozatjunkies-es linkeken lévő kritikákkal abban az értelemben, hogy képileg kicsit steril volt az egész (ez kint a prérin mondjuk engem nem zavart egyáltalán, Hell on Wheels meg mocskosabb nehezen lehetett volna, de a nagyvárosban játszódó - szerencsére nagyon ritka - jeleneteket tényleg rossz volt nézni), valamint a forgatókönyv írói sem voltak a helyzet magaslatán (nem biztos ugyan, hiszen nem láttam a már most is futó második évadot, de aki nem tudja már az első évad felénél, ki lesz Bohannan ellenfele a második évadban, az még nem látott hasonló filmet), de az nem kétséges, hogy maradok a második évadra - és a többire is -, sőt a többi készülő western sorozatra is benevezek láttatlanban is.

Hell on Wheels - Trailer

Értékelés: 7/10

Kérdezz - felelek

Biztos, hogy én vagyok az utolsó, aki válaszol a 11-es díj kérdéseire. Sokáig nem is akartam feltétlen kitölteni, igazság szerint meg is feledkeztem róla - és biztos, hogy nem is fogok 11 másik személyt felkérni, hogy válaszoljon, biztos, hogy már mindenki volt jelölve egyszer, akit ismerek -, de ma felkeltem, és úgy gondoltam, ezt a posztot ma megírom.
Miről szól ez az egész (van még olyan valaki, aki nem futott bele?)
Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról; a jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell; 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek; 11 embert meg kell jelölni és linkelni; nincs visszaadás/visszajelölés.
A díjat Librarius-tól kaptam - pedig direkt mondtam neki, hogy ne piszkáljon már ilyen szorgalmi feladatokkal! :)

Tizenegy dolog magamról:

- Két kislányom van, még nem tudnak olvasni
- Nagycsoportos óvodásként már könyvtári tag voltam, és egyedül válogattam a házunk mögött álló könyvtár kötetei közül
- Bár kedvenc olvasmányaim a fantasy műfajához kötődnek, mégis, kedvenc filmes műfajom a western
- Amikor kicsi voltam, "komboj" akartam lenni
- Végül nem lettem "komboj", hanem a szociális szférában dolgozó kicsi méhecskévé váltam
- Nagyon fontos számomra a barátság, gyerekkori barátaimmal járunk össze azóta is rendszeresen, lakjunk bármilyen messze is egymástól (Anglia)
- Optimális esetben minden második csütörtökön összejövünk. Ilyenkor főzünk, iszunk, sztorizgatunk és társasozunk (esetleg videózunk) kipurcanásig - Szeretem ezeket a napokat.
- Kedvenc kajám a "kínai" - aminek semmi köze a kínaiak ételeihez. (Végy egy csomó pulykamellet, kockára vágva pirítsd meg [ne disznót, mert zsíros lesz], keverd össze egy NAGY rakás dinsztelt káposztával [ne savanyú káposztával, mert azzal nem jó], és egy csomó főtt rizzsel 1/3-1/3-1/3-ad arányban kb.). Hidegen, citromlével ízesítve az igazi. Mennyei eledel! :D
- Naponta 4-kor, 5-kor kelek, azért, hogy legyenek posztok. Mostanában ezt hanyagolom sajnos, mert a melegben nincs kedvem olvasni, inkább videózok, azt meg éjjel teszem, így nem tudok felkelni. Őssztől szerintem visszaáll minden a normális mederbe, de ez az időjárás engem kiakaszt.
- Nem szeretek sehová sem utazni - nyaralni se.
- A macskák szerintem nem valók a lakásba. Nekünk persze kettő is van benn, ezért tapasztalatból beszélek. De nem lesz több benti macskánk az biztos!

A nekem feltett kérdések:
 

1. Ha ki kéne választanod egy idézetet, mely jellemezné a mostani céljaidat, értékeidet, melyik lenne az?

Pont az ilyen kérdések miatt nem szeretem a hasonló "játékokat". Nem idézetek szerint élek, csak úgy, bele a világba! :)

2. Van-e olyan könyv/könyvek, amik meghatározták életutadat, illetve pályaválasztásod?
A pályaválasztást segítő könyv nem volt, olyan könyv, ami meghatározta, hogy milyen könyveket fogok olvasni, olyan több is. Gyerekkorom kedvenc írói Karl May, Jules Verne és Komáromi Zoltán - Bátrak hajója című műve miatt szeretem a kaland és a western történeteket, a fantasy elkötelezett híve később lettem - 13 évesen 1990-ben -, méghozzá Jeffrey Stone (Nemes István) - Harc az Éj Kövéért című könyve olvasása után - emlékszem, a piaci árusnál vettük, mert könyvesbolt nem is volt még talán Hatvanban akkor.

3. Mikor, és mi motivált arra, hogy blogot indíts?
Pont szeptember elsején lesz a blog egy éves. Magamnak indítottam el, mert rájöttem, hogy a könyvek olvasása után pár évvel már csak halványan emlékszek arra, miről is szólt pontosan. Szerettem volna egy emlékeztetőt minden könyvről, amit elolvasok, de nem akartam a számítógépen egy mappában tárolni őket txt-ben, hogy csak én olvashassam el, gondoltam, akkor legyen publikus. Erre pont jó módszer egy blog. Utána azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem kezdtem ezt JÓVAL - 10 évvel - hamarabb el. Igazság szerint azért, mert eszembe se jutott, hogy csinálhatnám.

4. Milyen volt a fogadtatása?
Itthon a családban mindenki örült, a barátok is - bár még mindig van köztük olyan, aki el nem olvasná -, a net ismeretlen ismerősei is szépen gyarapodnak. Kilenc hónapig minden hónapban megduplázódott a látogatók száma az előző hónaphoz viszonyítva (ez az exponenciális növekedés ugye?), mostanában inkább azt mondanám, stagnál, de remélem ez csak a nyár miatt van, valamint azért, mert ebben a hőségben nekem sincs kedvem írni, de még olvasni sem nagyon. 

5. Van-e személyes élményed a blogos olvasóközönségeddel?
A barátokat leszámítva személyes élményeim inkább a kiadókkal alakultak ki. Sok emberrel találkoztam többször is személyesen és ismertem meg kicsit jobban ebből a számomra érdekes csoportból. Jó dolog arcot társítani néhány íróhoz, fordítóhoz, grafikushoz, szerkesztőhöz vagy PR-menedzserhez, akik a kedvenc könyveink mögött állnak. A - bocsánat, hogy így írom - "átlagos" olvasókkal egy-egy véletlen találkozást leszámítva - például az Ad Astra közönségtalálkozóján -, sajnos nem volt még közös élményem, de nem is nagyon tudom, hogyan lehetne. Bár vannak olyanok a kommentelők közt, akikkel szívesen összefutnék egy beszélgetésre a könyvekről egy sör mellett.

6. Ismerőseid/barátaid/kollégáid tudják, hogy a neten publikálsz?
Aki olvasni szeret, az tudja, a többiek nem. Nem reklámozom, de nem is titkolom. 

7. Melyik országba utaznál legszivesebben?
Anglia, és az attól északabbra fekvő országok (Izland, Norvégia, Svédország, Kanada, Finnország, [Alaszka]) és a Déli-sark.

8. Ha ide magaddal vihetnél egy írót/költőt 1 hétre, ki lenne az?
Kedvenc költőm halott, írót mindenképp magyart vinnék, aki több nyelven tud, például Lőrincz L. Lászlót.

9. Melyik az a könyv amit minden fenntartás nélkül ajánlani tudnál nekünk?
Egy csomót tudnék fenntartás nélkül ajánlani, de a fele se tetszene ugyanannyira mindenkinek, mint nekem. Legyen mondjuk Walter M. Miller Jr. - Hozsánna néked, Leibowitz-a!

10. Ha van példaképed, és publikus a személye, oszd meg velünk, és azt is, miért épp rá esett a választásod.
Nem igazán klasszikus példakép, hiszen nem is feltétlenül szeretnék olyan lenni, mint ő, de mindenképpen felnézek rá emberi nagysága és hajlíthatatlan igazságszeretete miatt. Kedvenc költőm, íróm, Hollós Korvin Lajos.

11. Ha teljesülhetne egy kívánságod, mi lenne az? (csak magadra vonatkozhatna, világbékét, és az éhezés megszűnését nem kérheted).
Egyszerű!
Jó lenne, ha 40 fokban is lenne kedvem olvasni (és írni), nem csak heverészni az árnyékban és videózni, valamint ha az összes általam kiválasztott könyv ingyen az enyém lehetne, és mindig elférnének mindannyian rendszerezve, kategorizálva, sorba rakva szépen a könyvespolcokon, és nem kéne a könyvkupacokat kerülgetni mindenfelé.

Filmekről röviden (augusztus)

Mostanában - emiatt a kö..ög mandulagyulladás (vagy mi) miatt - csak filmezni volt kedvem, szóval begyorsítottam, és letoltam pár régi elmaradásomat is az újabbak mellett. Jó sok film szerepel most a listában, szóval kettészedtem az egészet. Az elején a jobb filmek, hátrébb a csalódások vannak.

A jobbak:

The Guard (A guardista)

Nem kétséges, hogy ez a film volt nálam a hónap filmje. Nagyon masszív szövegek vannak benne, vidéki ír akcentus, pompás színészek (Brendan Gleeson és Don Cheadle), de a többi karakterszínészre sem nagyon lehet panaszkodni. Egyébként egy sima krimi, de lehet borulni néha.

8/10

A hónap filmje: The Guard

Carnage (Az öldöklés istene)

Két házaspár beszélget egy szobában. Ennyi. A színészek - főleg a férfiak de legfőképp Christoph Waltz - nagyot alakítanak. Roman Polanski új filmje. Dráma, vígjáték.

7/10

The Help (A segítség)

Az 1960-as évek Amerikájában a déli államokban a fekete cselédek sorsa nem sokban változott a rabszolgatartás intézményének megszűnése óta. Egy fehér írónő (a most épp nagy kedvenc Emma Stone) ezzel szeretné szembesíteni - a jobbára igazából még javában rasszista - olvasóit. Nem véletlenül nyert Oscart a filmben szereplő Octavia Spencer az alakításával, de azt kell mondanom, ebben a filmben minden színésznő - férfi lehet nem is volt benne - iszonyú jó volt. Nagy like! Dráma.

8/10

Coriolanus (Coriolanus)

Ralph Fiennes lép Kenneth Branagh nyomába a modern korba átültetett Shakespeare-feldolgozásokkal? Nem baj, mert jó film volt - bár kicsit nyilván zavart a régies beszéd -, Fiennes - és még jópáran - meg remek színészek, amit be is bizonyítottak (Gerard Butler meg újra nem bizonyított semmit), és legalább nem egy ezerféle feldolgozást megért "mainstream" Shakespeare-darabot rendezett meg újra. Dráma.

6/10

Battleship (Csatahajó)

Van abban a mondásban azért valami, hogy "a fiúk és az ő harcias játékaik", mert ez nekem bizony tetszett. Ami nem, az a gyenge forgatókönyv (még egy ilyen előzékenyen hódító fajt nem láttam), meg a 14 éven aluliakra belőtt korhatár (sehol semmi vér, csak pár horzsolás), és fél óra fölösleg volt az elején is, de a látvány az szuper volt, főleg a "búgócsigák" és a csatahajók. Rengeteg sorozatos színész volt benne, ami külön jó pont volt. Sci-fi, háborús, kaland. Persze azért így is csak egy jóindulatú

7/10

The Raid - Redemption (---)

Azért ha igazi csihi-puhi-s durrogtatós akcióra vágyik az ember, Ázsiába kell mennie. Egy csapat kommandósnak kell elfoglalnia a helyi maffiafőnök csekély 20 emeletes ingatlanját, ami dugig van fegyveresekkel. Ha karatés film és lövöldözős film közül kéne választanom, mindig a lövöldözőset választanám (ebben is szétlőttek mindent természetesen), de mégis, ebben annyira szenzációs késpárbajok voltak, hogy kész. Már csak azokért az 5 másodperces jelenetekért is megérte megnézni. Viszont ami nem tetszett, az is ehhez köthető. A "minibossok" elleni harcok el voltak húzva nagyon - és persze színészi játékot se keressen senki benne nagyon. Akció. [He-he, ugyan az a posztere, mint a Battleship-nek! :D]

7/10 

Hodejegerne (Fejvadászok)

A Jo Nesbo könyvéből készült filmre simán igaz, hogy az utóbbi 1-2 év legjobb thrillerje, de ez azért van így, mert mostanában nem vagyunk elkápráztatva ezen a téren enyhén szólva. Nekem kicsit túl lineáris volt az egész sztori, bár a vége nem lett elrontva legalább. Jamie Lannister Nikolaj Coster-Waldau (esküszöm én azt hittem román, de most kiderült, hogy dán) és a másik főszereplő Aksel Hennie is jó volt benne (ő főleg a közepétől). Persze norvégül az igazi! Krimi, thriller.

7/10

Act of Valor (---)

Kicsit túl sokat lelkizős akciófilm, amit viszont azért bocsátottam meg, mert nem is igen emlékszek rá, mikor láthattam utoljára ennyire profi katonai akciókat, de talán a Sólyom végveszélyben óta nem. Főleg az elején láthatóra gondolok, a dzsungeles részre. Mondjuk színészi játék nem is nagyon van benne, mert ahogy a végén ki is derül, a katonákat nem színészek játszották, hanem VALÓDI navy SEAL-es katonák voltak. Ahhoz képest simán vállalható volt ez az aspektus is. Az embernek majdhogynem kedve lenne újra bevonulni. [Adrián, neked kötelező kb.] Akció, háború.

7/10

(de az akciójelenetek 10/10)

Nem a hónap filmje, de...: Act of Valor

Drive (Gázt!)

Azt is hallottam, hogy jó, azt is, hogy unalmas, de a zenéje jó legalább. Szerintem a zenéje nagyon sz.r volt, a film meg kicsit (sokkal) unalmasabb, mint amire számítottam, de Ryan Gosling jó volt benne, meg persze a maffiózók is, de most komolyan, Ron Pearlman miben nem jó? A vége kifejezetten tetszett viszont. Krimi, dráma.

6/10 

American Reunion (Amerikai pite: A találkozó)

Ezt nem kell bemutatni gondolom senkinek. Az idióták visszatértek. Pisi, kaki, szex, buli. Stifleren még mindig lehet szakadni, aki bírja a hasonló humort. Nem volt sokkal rosszabb, mint az első rész 13 évvel ezelőtt. Vígjáték.

6/10

The Skin I Lived In (A bőr, amelyben élek)

Pedro Almodovar írta és rendezte ezt a filmet - nem kell megilyedni, nem valami művészfilm -, ami elég lassan indul be, és mire beindul már lehet is tudni/sejteni, mi a vége, de ha leírnám, nem lenne értelme megnézni a filmet, pedig komolyan... itt minden lesz! Beteg, akinek ilyesmi az eszébe jut. Tetszett - asszony meg kiakadt. Dráma.

7/10

Mary Poppins (Mary Poppins)

Á, inkább nem kenem a gyerekekre, én akartam megnézni, mert már régen láttam, és már arra sem emlékeztem, hogy miről szól. Kicsit sok volt benne az ének (de legalább jók voltak) és a zene, de nem is ez volt a baj. Ami igazán idegesített az a hosszú táncjelenetek voltak. Kedves, aranyos klasszikus sztori Julie Andrews főszereplésével, akiről már elhiszem, hogy egykor bomlottak utána a fickók. Musical, vígjáték.

6/10

Machine Gun Preacher (Géppisztolyos prédikátor)

Igaz történet a jó útra tért (megtért) motoros gazfickóról (bűnözőről), aki egész életét az afrikai gyerekek megsegítésére tette fel, és árvaházat alapított Afrika közepén a harcoló felek közt félúton. A durva hely megkövetelte, hogy saját maga is fegyverrel védje a gyerekek életét. Ma is ott él - és teszi a dolgát. Durva sztori, durva jelenetek a filmben. Életrajz, akció, háború.

6/10

The Divide (---)

Aki még emlékszik A kísérlet című német filmre, annak világos képe lehet arról, hogy miről szól a The Divide - csakhogy itt szó sincsen semmiféle kísérletről. Egy nukleáris háború kitörésekor - kb. - tíz túlélő egy óvóhelyen ragad. Nincs kiút, de ha lenne is, hová mehetnének. Vajon ki kattan be legelőször. Az emberi lélek minden sötétsége a felszínre kerül ebben a filmben. A színészek idegesítően bénák az elején, de ahogy hullanak és egyre jobban őrülnek meg, egyre jobb alakításokat láthatunk, valószínűleg tényleg könnyebb/hálásabb lehet eljátszani a gonoszt, mint a jót. Horror, sci-fi.

6/10

The Awakening (---)

 A 'női Sherlock Holmes' sorra buktatja le a sarlatán szellemidéző spiritisztákat, mígnem a végén összefut az igazi természetfelettivel. Kicsit lassú, sokáig kicsit unalmas, szép környezetben játszódó (1920-as évek Anglia) film, a végén nagy meglepetéssel. A jobb szellemes filmek közül való, bár a The Others-t messze nem éri el. A film végi csavar után kiderül, hogy még vagy 20 perc van a filmből, az tök felesleges. Horror.

6/10 

A csalódások:

In The Land Of Blood And Honey (A vér és méz földje)

Persze minden háború borzalmas, ez a Boszniaira különösen igaz, hiszen közel volt hozzánk, nem is túl rég - határőrként ott ültem a teherkocsikon, amik indultak volna, ha "jönnek a szerbek", és több közeli ismerősöm, családtagom is ott volt az ENSZ békefenntartó kontingensben, de ez sajnos nem menti fel Angelina Jolie kisasszony rendezői (és forgatókönyvírói) debütálását. Roppant unalmas két és fél óra volt. Romantikus dráma.

3/10

J. Edgar (J. Edgar - Az FBI embere)

Clint Eastwood - a legnagyobb FILMES all-time - eddigi utolsó rendezése,  DiCaprióval közös munkája. Arra vártam, hogy olyan lesz, mint a JFK, az eleje jól is indult, de aztán egyre unalmasabb lett. Nem volt semmi kiemelkedő hiba benne, csak sokkal többet vártami. Életrajz, dráma.

6/10

Hostel: Part 3 (Motel 3)

A Motel sorozat az egyik kedvencem. Nem azért mert annyira jó, hanem mert az első rész megnézése után 1 héttel sikerült elmenni a haverokkal kb. 150 méterre a forgatási helyszíntől nyaralni TOTÁL véletlen. Az éjszakai menetelések kocsmáról kocsmára a kisvárosban kicsit parásabbak voltak, mint egy sima nyaraláson lennie kéne! :) Egyszerűen hangulatos volt, na.

A harmadik rész már rókabőr, gyakorlatilag semmit nem mutatnak, a feléig ásítozósan unalmas, aztán kicsit jobb lesz, de kihagyható simán. Van benne magyar gyilkos is, "magyarul" is beszél, bár én egy szót se értettem belőle szinte! :) Horror.

5/10

Don't Be Afraid of the Dark (---)

A film Gulliermo del Toro forgatókönyvéből készült, mégis egy értékelhető része van csak, mégpedig a kis szörnyek, akik tényleg hangulatosak, jópofák lettek - meg mondjuk az elmaradhatatlan ódon ház. Nincs miért izgulni rajta, egy nagy kliségyűjtemény az egész. Toro úrtól bizony többet vártam. Horror.

3/10

Abduction (Elhurcolva)

Az Alkonyat filmek farkasember sztárja - Taylor Lautner - vajon elsajátított már valamit a színész mesterségből? Az itt látottak nem győztek erről meg. Az akciórészek rendben voltak, a sztori,... hát az borzalmas volt. Legalább a főgonoszt alakító Michael Nyqvist jó volt. Szerepel benne Ripley hadnagy is! Akció.

4/10

Get the Gringo (Börtönregény)

Vitathatatlanul sok hülyesége ellenére is kedvelem Mel Gibsont (a forgatókönyvet is ő írta! - sajnos), de ez a filmje kicsit túl van értékelve. A sztori értelmetlen, néha eléggé tv-filmes érzés volt nézni a béna trükköket, jeleneteket. Ha hunyorítok, akkor Gibson még nagy nehezen be tudja adni, hogy 56 évesen is ő a mexikói börtön legrafkósabb, legkeményebb fenegyereke, de már kilóg kicsit a lóláb. Akció, krimi.

5/10

The Double (Álcák csapdája)

Azt kell mondanom, ez annyira középszerű thriller volt, hogy a poszt írásakor már arra se emlékeztem, hogy melyik film volt ez. Időpocsékolás megnézni. Egyébként egy nemzetközileg rettegett bérgyilkos után nyomoz Richard Gere és egy ifjú ügynök. Thriller.

4/10

In Time (Lopott idő)

Mérges vagyok, mert ez egy Fahrenheit 451-hez (a könyvhöz) vagy egy Equilibrium-hoz vagy Dark City-hez mérhető sci-fi klasszikus lehetett volna akár, az alapötlete annyira jó volt. Aztán olyan rossz irányba vitték el a történetet, és annyira bénán, hogy csak lestem. Nem a színészek hibája volt. Amanda Seyfried jobban nézett ki benne, mint igazából, és Justin Bieber Timberlake is jobb színész, mint énekes volt, de a film közepétől én má fogtam a fejem. Sci-fi, thriller.

5/10

Insidious (---)

OMG! Majdnem a legrosszabb film, amit ebben a hónapban láttam. Szellemvadászos egyébként, de semmi jó nem volt benne (csak a két geek szellemvadász mellékkarakter, de azoknak meg alig volt szerepük). Roppant gyenge darab és az a legnagyobb baja, hogy ahogy haladunk a végkifejlet felé, úgy sza.ódik el egyre jobban. Horror.

3/10

The Hunger Games (Az Éhezők Viadala)

OOOOMG!!!! Hosszú volt, még így is, hogy a könyv legjobb részei - az első 100-150 oldal - szinte teljesen hiányoztak, egyébként meg végig tök unalmas volt, nem mutattak semmi érdekest sose. Mondjuk nehéz lehetett volna úgy megcsinálni korhatár nélkülire, hogy lemészárolnak benne premierplánban egy csomó kisgyereket, ezt megértem. Ezt nem értettem a könyveknél sem. Akció rész jó ha volt benne 10 oldal (de nem volt annyi az biztos). A többi picsogás volt végig. Az első rész első 100-150 oldala szuper volt, ahogy leírja az életüket, a rendszert, ami alatt nyögnek, stb. Aztán nagyon B kategóriás lett. Maximum egy jó volt a filmben, Kathniss (Jennifer Lawrence), ő legalább jól mutatott koszosan is. A hónap legrosszabbja, de legalábbis legnagyobb csalódása, pedig nem voltak nagy elvárásaim már előtte sem - Érdemes megnézni, hogy a könyv IGEN MASSZÍV rajongótábora sem tudta 7.4 fölé tornaszni az IMDB-n a művet, pedig a rajongói filmek (szuperhősös képregényfilmek, stb.) 8.0-8.9 közt vannak igen sokszor. [Ettől függetlenül, igen, megnézem majd a második sőt a harmadik részt is... :S] Akció, sci-fi.

3/10

The Innocents (Az ártatlanok)

Henry James világsikerű A csavar fordul egyet című kisregényének - álítólag - a legjobban sikerült megfilmesítése. Én konkrétan bealudtam rajta, annyira nem történt benne semmi. 1961-ben ez biztos nagyot szólt, mint az eredeti szellemhistória a XIX. században, de inkább csak a régi filmek kedvelőinek tudom ajánlani. Horror.

5/10

Iron Sky (---)

A Hold sötét oldaláról megjönnek a hold-nácik és ott akarják folytatni, ahol elődeik 1944-ben - a német holdraszááláskor - abbahagyták. Valódi, geekeknek szóló vígjáték - de nekem  nem jött be. Hiába csinálta a zenéjét a Laibach, az se tetszett annyira. A német csaj szép volt, a német léghajó-űrhajók ÁLLATOK voltak, az, hogy a németek technikája - az űrrepülést persze leszámítva - 1944-es színvonalon megragadt, és így akarták leigázni a 2010-es évek technikai szintjén lévő egész Föld lakosságát (gyakorlatilag gőzgépekkel) vicces volt, de ennyi. Ebben annyi potenciál lehetett volna - de nem volt, sajnos. A hónap csalódása volt. Vagy már írtam ezt? Akkor a másik csalódása. Vígjáték, sci-fi.

5/10

Straw Dogs (Szalmakutyák)

Sam Peckinpah kult-filmje Dustin Hoffman-al 1971-ből. Peckinpah filmjei akkoriban kiverték mindenkinél a biztosítékot a brutalitásukkal, a sok-sok vérengzéssel (A vad banda, Pat Garrett és Billy, a kölyök, stb.) és erőszakkal. Nem kell megijedni, ebben is eljön, ám kivárni a történéseket igencsak embertpróbáló feladat. Szerencsére addig néha mutatják a vidéki Anglia egyik kocsmáját, ahol ízes vidéki beszéddel kötekednek a helyi taplók a jöttmentekkel, egyszóval addig sem unalmas a film, de Mr. Peckinpah westernjei sokkal jobban tetszettek. Dráma, thriller.

6/10

War Horse (Hadak útján)

Steven Spielberg tavalyi rendezése, amivel Oscar-esőt óhajtott bezsebelni. Abból mondjuk nem lett semmi, de más díjakat azért megszerzett a film. Ezzel nem volt különösebb bajom egyébként. Sok része kifejezetten tetszett (és a lovak is) - persze nem az eleje és a vége -, de olyan volt az egész, mint egy nagyon igényes Hallmark tv-film, amibe talicskával tolták bele a pénzt. Kicsit szirupos, kicsit hatásvadász volt. Háborús, kaland.

6/10

The Raven (A holló)

Edgar Allen Poe egy sorozatgyilkos után ered Baltimore-ban, akit az író művei inspirálnak gyilkosságai során. Jól kezdődik a film, de aztán egyre több az unalmas vagy átgondolatlan rész a filmben. Poe verseiből jó volt részleteket hallgatni angolul, de az igazán pozitív ennyi volt csak, a többi tisztes iparosmunka volt. Mellesleg életrajzilag sem hiteles egy kicsit sem - "Írt valamit egy tengerészről? Nem, semmit!" [Semmit, csak az egyetlen könyvét, az "Arthur Gordon Pym, a tengerész-t", mindegy, jelentéktelen apróság! :P] -, bár gondolom nem is nagyon erőltették meg magukat a készítők ilyen téren (sem).

6/10