Hell On Wheels - Season I.

Hell On Wheels - Season I.

(Hell on Wheels)

Pont az előző posztnál írtam, hogy a kedvenc filmes műfajom a western - egyik kedvenc sorozatom pedig a Deadwood -, ezért a témában ami csak kijön, előbb-utóbb a szemem elé kerül. Nincs ez másként az AMC tévéadó (Breaking Bad, The Walking Dead, Mad Men, The Killing) által készített Hell on Wheels-el sem.
Két dolog miatt vártam egy egész évet a megnézésével:

Az első, hogy meg akartam várni, hogy lesz-e belőle második évad is, vagy ezt is elkaszálják a jó képességű filmstúdiók, mint anno a Deadwood-ot a harmadik évad végén - hatalmas cliffhangerrel -, mikor az egyébként addig is zseniális sorozatban végre ténylegesen elkezdtek volna beindulni a történések.

A második, hogy elég megosztóak voltak a kritikák a pilottal és az egész első évaddal kapcsolatban, egyszóval parkolópályára tettem.

A rövid történet. 1865-ben járunk, a polgárháborúnak vége - a déliek vesztettek, ez nem alternatív történelmi show, csak sima western. A kapitalista tőkések elérkezettnek látják az időt, hogy a keletet a nyugattal végre egy vasútvonallal kössék össze - az akkor még masszívan indián kézben lévő területeken keresztül. Az embertelen munka meg is kezdődik. A vasútépítők táborát egy egész mozgó város követi kurvákkal, mulatókkal, szerencsejáték-barlangokkal és főleg kocsmákkal, aminek legfőbb feladata a munkások nehezen megszerzett pénzét elszedni. Ez a mozgó karavánváros Hell on Wheels, lélekszáma minden nap legalább egyel kevesebb. A "lakosok" legalább fele gyilkos, vagy legalábbis a törvény elől menekült a vadon közepére, ahol törvény nem létezik, mint ahogy biztonság sem. Ebbe a forrongó közegbe - épp csak felszabadított négerek, akik semmiféle jogot nem kaptak a szabadságjogukon kívül, hadi ösvényen járó indiánok és szerencsevadászok közé - érkezik egy idegen, aki keres valakit, akivel van egy elintézetlen ügye, de jószerével még ő sem tudja, hogy kit is keres igazából.

Christopher Heyerdahl

Nehéz nem összehasonlítani a Hell on Wheels-t a Deadwooddal, ezért meg sem próbálkozok vele.

A Deadwood jobb. Véresebb, mocskosabb, szabadszájúbb, jobban kitalált, mint a HoW valaha is lesz. A Bullock seriff (Timothy Olyphant) fő riválisának szerepében - Al Svarengen  - Ian McShane egyszerűen tündököl (nem hiába nyert Emmy-t az alakításával). A HoW-ban a fő kavarógép szerepében Colm Meany látható, aki - aznap született, mint én, csak jópár évvel hamarabb - rengeteg filmmel a háta mögött, már bizonyította, hogy jó színész és igazából itt is jól játszik, de hol van ő Mr. Svarengen karakterétől... ég és föld. Szerencsére olyan hatásos segítőt kapott a figurája mellé, mint a norvég "a Svéd", akit Christopher Heyerdahl hiba nélkül, rettentően élvezetesen alakít. Őt szívesen nézném még sok, hasonlóan aberrált szerepben. Olyan volt a sorozatban, mint a reklámbeli arany MasterCard (vagy VISA? Mindegy.). Megfizethetetlen.

Anson Mount

A másik ékköve a sorozatnak a főszereplő volt - főleg az asszony szerint -, Mr. Bohannan (Anson Mount), aki a többiekkel ellentétben még szinte "amatőr" a szakmájában, de mégis hihető - és kedvelhető - volt a kemény tekintetű, mindenre elszánt egykori rabszolgatartó, ma már csak fájó veszteségére emlékező fegyverforgató szerepében. (A hölgyek persze biztosan más miatt is kedvelhetik, de az imdb-n látható profilfotójára nézve engem max. a röhögőgörcs fog el, de persze ízlések és pofonok ugye...). Nem az ő hibája, hogy a Deadwoodban Timothy Olyphant-nak pont ugyanezt az EGY ábrázatot kellett vágnia, három évadon keresztül ugye - a fapofát, hogy teljesen érthető legyen mindenkinek -, amit nála kevesen tudnak jobban. A kevesek közt sajnos Anson Mount nem szerepel. Ettől függetlenül - néhány jelenetet leszámítva (a rém unalmas boxolós részre gondolok például) - ő is jól játszott. Szerintem az asszony miatta maradt végig, sőt máris a folytatásokért síránkozik.

Ha a nőknek Anson Mount, akkor a férfiaknak a szépséges Dominique McElligott (ő játszott az augusztusi hónap filmjében a The Guard-ban és a márciusi hónap filmjében a Blackthorne-ban is). Bájos volt, szerethető, nagyjából tökletes választás a szerepre. Ő könnyedén űbereli a Deadwood összes női színésznőjét kinézetre, mert színjátékra azért a másikban ott volt a mocskosszájú Calamity Jane (Robin Weigert), akit megint csak nem lenne egyszerű lepipálni. Azok, akik a tetovált lányokat részesítik előnyben, szintén megtalálhatják a sorozatban a nekik való kurvát... ööö... hölgyet, a szemnek szintén kellemes látványt nyújtó Eva személyében (Robin McLeavy).
A mellékszereplők közül senkit nem tudnék kiemelni, aki rossz lett volna, sőt, inkább igencsak jó alakításokat láthattunk a négerek és az ír bunkók közt is (például).

Dominique McElligott

Robin McLeavy

Mint fentebb írtam, a Deadwood története kicsit jobb (fondorlatosabb) volt, mint a HoW-é, és talán véresebb is. Azonban hiába gondolom azt, hogy a HoW-ban kicsit kevesebb volt az agresszió, mint esetleg lehetett volna, ez nem azt jelenti, hogy helyenként nem tartalmazott kifejezetten véres jeleneteket, vagy gyomorforgató - közeli - képeket. Tuti, hogy nem 14 éven aluliaknak készült ez sem.
A zenéje egyébként kifejezetten jó volt sok helyen.

Hell on Wheels - Opening

 

Nem tudok nem egyetérteni a sorozatjunkies-es linkeken lévő kritikákkal abban az értelemben, hogy képileg kicsit steril volt az egész (ez kint a prérin mondjuk engem nem zavart egyáltalán, Hell on Wheels meg mocskosabb nehezen lehetett volna, de a nagyvárosban játszódó - szerencsére nagyon ritka - jeleneteket tényleg rossz volt nézni), valamint a forgatókönyv írói sem voltak a helyzet magaslatán (nem biztos ugyan, hiszen nem láttam a már most is futó második évadot, de aki nem tudja már az első évad felénél, ki lesz Bohannan ellenfele a második évadban, az még nem látott hasonló filmet), de az nem kétséges, hogy maradok a második évadra - és a többire is -, sőt a többi készülő western sorozatra is benevezek láttatlanban is.

Hell on Wheels - Trailer

Értékelés: 7/10