Falling Skies - Season I-II.

Falling Skies - Season I-II.

(Falling Skies)

Poszt apokaliptikus idegen inváziós sci-fi sorozat Steven Spielberggel a produceri székben, ami azzal kezdődik, hogy a Földön majdnem mindenkit kiirtottak!! 

Anno nem kezdtem el nézni, mert hittem a negatív kritikák sorának - pozitív is volt mutatóban egy pár -, olyan sorozatokat meg nem szeretek elkezdeni, amiről előre látszik, hogy elkaszálják. Nos a Falling Skies nem kapott kaszát, ellenkezőleg. Most indul a harmadik évadja. Annyira imádom a hasonló témájú dolgokat, hogy végül a hétvégén mégis adtam egy esélyt neki.

Elárulom, hogy a blogra szépen komótosan készül egy összesítő poszt (mint a "havi" filmes összesítő) azokról a sorozatokról, amikről nem akarok írni hosszabban, mert ÉN elkaszáltam őket valamiért. Nos előjáróban annyit, hogy ott ennél a f.snál sokkal! jobbak vannak!

Először is a tíz részes első évadban a nyolcadik részig kellett várni az első valamennyire szót érdemlő csavarig, addig, az első hét rész botrányosan unalmas volt. A nyolcadiktól sem ugrott az egekbe a sorozat minősége, de legalább egy kis érdekesség került bele. Spielberg neve szerintem csak a reklámértéke miatt került a stáblistára, esetleg hozott magával pár CGI technikust, mert azt meg kell hagyni, hogy ahol az idegenek megjelennek, ott a látvánnyal nem volt komoly problémám. Amúgy is pókfóbiám van, szóval bármikor amikor megláttam a "tetveket/pókokat", hányhatnékom volt, szóval működött a dolog. Aztán elfogyott a pénz és az emberi kapcsolatok kerültek még jobban az előtérbe - pedig addig is markánsan jelen voltak sajnos. 

Moon Bloodgood

Miért sajnos? Carter doktor Noah Wyle a Vészhelyzetben úgy emlékszem elfogadható volt a szerepében, de itt, mint szabadságharcos alvezér, aki a történelmi katedrát cserélte fel a sörétes puskára... enyhén szólva is kilógott a lóláb. Színészi játéka - főleg a mimikája - a hiteltelentől a nevetségesig terjedő skálán mozgott. Nem szívesen követtem volna őt csatába az biztos. Főnöke, Weaver százados (Will Patton) sajnos hasonló színvonalon teljesített. Nála mondjuk még a forgatókönyvírók is rontottak a megkedvelésének esélyén, mert az egyik részben igazi bunkó katona volt, a másikban gyógyszerfüggő paranoiás, a következőben érzékeny gyermekbarát. És ők még a jobbak közt voltak. Két hihető szereplő volt az egész sorozatban, méghozzá dr. Glass (Moon Bloodgood), aki tényleg olyan volt, mint egy gyermekorvos, se több, se kevesebb, valamint Pope (Colin Cunningham), a vagány törvényenkívüli, aki csak saját magával törődik, egyébként mindenkire magasról tesz. (Ő elég kedvelhető figura volt a maga kőkori bunkóságával együtt, adok is miatta a végén majd +1 pontot.)

Colin Cunningham

A szereplők legaljának díját pedig felajánlom az összes gyerekszínésznek, akiket sikerült kiválogatni a casting során. Már az is túl sok, hogy állandóan a főszereplők közt mozogtak, de sokszor kifejezetten főszereplővé léptek elő, de miért? "Nagyon hiteles" volt a 10 éves Jimmy például az állandóan rajta lévő pókvadász felszerelésével vagy Rick, akinek a szemében annyi értelem sem világított, mint egy igazán buta lajháréban. A többiek sem voltak jobbak. Mason doktor három gyereke közül is nehezen választanám ki, melyik volt az elviselhetetlenebb, de talán a legidősebbre tenném a voksomat, akinek túl sokszor sikerült úgy néznie a kamerában, hogy látszott rajta, hogy azt sem érti, hol van éppen. Tényleg össznépien voltak borzasztóak. Micsoda meglepetés, most látom, hogy a legkisebb Emmy-t nyert idén, mint a legjobb gyerekszereplő. Nem tudom, a zsűri mit látott benne...

A történet olyan jól indul, ahogy egy poszt-apok. történetnek indulnia kell. Majdnem kihaltunk, a megmaradtak viszont ellenállássá szerveződtek és vissza akarnak vágni. Kell ennél több egy jó sci-fi akcióhoz? Nem. Maximum akció... kellene.

Már mondtam, hogy a pók-idegenek tetszettek, rossz volt rájuk nézni (mondjuk a mechák meg pont nem tetszettek egyáltalán, azokra is rossz volt rájuk nézni, csak más miatt). Az időhúzó emócionális részek nem takarták el a tényt, hogy az ígértekkel ellentétben alig van akció a sorozatban - és az is nevetséges, például a géppuska az idegen hódítók legfejlettebb pusztító egységein a mechákon, aminek fel kell pörögnie, mielőtt pontosan tudna lőni - ami hallható és látható is -, hogy biztosan legyen idő előle elugrani, vagy hogy a teljesen leigázott Földön az ellenálló csapatok gyakorlatilag oda mennek, ahová nem szégyelnek, mert az idegenek egy helyben ücsörögnek mindenfajta taktika nélkül. Persze elég nagy dráma, hogy az embereket mondjuk úgy, kiirtották, mégse látszik ebből az elkeseredésből szinte semmi a túlélőkön az egész évad során, csak a minimum, amit egyszerűen nem lehet kihagyni (keressünk kaját a szupermarketekben, mert nincs hami; jaj, a gyerekemnek elvették a gyermekkorát, most 6 évesen tárazhat lőszert matchboxozás helyett; jaj, nem látta a gyerekemet, míg oda volt Bostonban? [Hogy látta volna? Csak visszamentek abba a "csöpp" városba PÁR HÓNAPPAL az emberiség kiirtása után! - És mégis... nicsak... ki jön ott ki az ajtón! Hát pont a TE gyereked, Mike!] - BORZASZTÓAN iszonyúan gyenge trehány forgatókönyv.

Az első évad végén a kötelező cliffhanger sem szólt akkorát a TNT sikersorozatánál, mint amire igazából számítottam, hogy ott aztán tutira villantanak valamit, mert ez így harmatgyenge. Mindenesetre azért folytattam azonnal a második évaddal, hiszen poszt-apokalipszis, szóval néznem kell. Muszáj megtudnom, mit csináljak majd, ha eljönnek az idegenek, ugye?

A második évadban szinészi fronton sajnos semmi változást nem várhattunk és nem is kaptunk - pár feltűnően gyenge színészt azért csendben kiírtak -, de a sztori kicsit jobb lett. (A szemes rész az végre durván jó ötlet volt, és jól is lett megcsinálva.) Az évad  végére érve kiderült, hogy cirka 10%-al lett jobb a sorozat, hiszen itt már a 7. részben is volt valami értékelhető ötlet, sőt a 9-10. rész (de főleg a vége) az eddig látottakhoz képest meglepő magasságokba emelkedett (mondjuk 6-7 pont). 

Poszt-apokalipszises téma, Pope, idegenek. Ezek értek valamit ebben a silányul eltöltött 20 órában. A harmadik évadra is maradok, amitől előre kaparom a falat, hogy mi a frásznak, de látni akarom, ahogy az idegenek elkotródnak. Ez nem "guilty pleasure" sorozat, ez csak simán a junkie-faktor. Az én áldozatom a témának.

Értékelés: 3/10

Linkek:
IMDB