Orson Scott Card - A kegyelem ára

Orson Scott Card - A kegyelem ára

Orson Scott Card - Hart's Hope

Eredeti megjelenés: 1983

Magyar kiadás: Delta Vision, 2012

Hossz: 368 oldal

Műfaj: fantasy, szépirodalom

Fordította: Farkas Veronika

Tartalom:

A mágia örök törvénye, hogy az árát vérben kell leróni: annál forróbban és drágábban, minél hatalmasabb. Még az istenek sem mentesek ez alól, hisz ők is így születtek, vérben és varázslatban. A mágia előtt nincs lehetetlen – amíg arányosan megfizetnek érte…

Mekkora áldozatot ér meg egy zsarnok bukása? Egy száműzött bosszúja? Egy ország megszabadítása? És mennyi vért kell kiontani hozzá, hogy valaki dacolni tudjon az istenekkel?

Ennek a történetnek három hőse van; felváltva törnek egymás romlására. Mindháromnak felelnie kell ezekre a kérdésekre; és mindhárman más választ adnak. Bölcsen teszik-e vagy sem, de nem mindenki hajlandó megfizetni közülük a kegyelem árát…

Orson Scott Card 1983-ban élénk felbolydulást keltett ezzel a regényével: ez volt az első kirándulása a fantasy területére, és rögtön halomra döntötte vele a hagyományokat.

Az igazság kegyetlen – de kegyelemmel enyhíteni még kegyetlenebb.

Mennyire lehetetlenül nehéz feladat olyan könyvről írni, amiről az ember egyik kedvenc magyar írója, Kornya Zsolt (a gyengébbek kedvéért Raoul Renier - mikor jön a Pokol folytatása már végre!!??!!) írt több oldalas kedvcsinálót a könyv elejére! :) Még nehezebb, ha ezzel az írással egyet is értek, de kimásolni azért nem szeretném (milyen egyszerű is volna az élet...). De még ennél is nehezebb a dolgom, ha - és ezt gyorsan szögezzük le -, az év (vagy az elmúlt évek?) egyik legjobb könyvéről kellene írnom pár sort!

Orson Scott Card (1951 - )

Kezdjük a borítóval. A Delta Vision-ös borítók nekem általában tetszenek, ez is tetszik, de a könyvben található tartalmakat nem képes visszaadni, a hangulatát meg pláne - (mint ahogy az eredeti vagy a többi külföldi sem). Mikor hazahoztam, az asszony meg is kérdezte, hogy vadász-történetek vannak-e benne. :) A címválasztásról anno a DV fórumán nagy "brainstorming" folyt, mert nem igazán lehetett jól fordítani az eredetit. A kegyelem árával, ami a végén A király története helyett lett, először nem igazán tudtam megbarátkozni, de most már értem, hogy miért is lett jó választás.

"...az igazságosság kegyetlenség is lehet, a szükség pedig még kegyetlenebb, de a legkegyetlenebb dolog a könyörület."

Hamar kiderült, hogy nem vadász-történetek vannak benne. (Az Előszó félsoros név-szörnyeitől se ijedjen meg senki!) Ellenben az írói fantázia magasan szárnyalása mindenképpen. A könyvben végig egy - a végéig névtelen - mesemondó elbeszélését hallhatjuk, ahogy már megtörtént eseményeket mesél, aminek kimenetelével már előre tisztában vagyunk - a ki-kiszólások miatt -, a történet pedig arról szól, hogyan jutottak el a szereplők és az események addig a pontig, míg megtörténtük - hiába a szabad akarat - elkerülhetetlenné nem vált.

"...Három dolog létezik a természetben, amely nem ismer határt jóságban vagy gonoszságban. Ha a jóság irányítja őket, akkor ezek a legnemesebbek. De ha romlottak, akkor megállíthatatlanul zuhannak alá a pokol felé vezető szakadékba. A nyelv. A papi emberek. És a nők."

A regényben annyi kisebb és nagyobb dolog teszi teljesen egyedivé Szarvasbika Reménysége városát és a király birodalmát, ami más íróknál több kötet alatt - se - kerülne csak bele könyveikbe. A legjellemzőbb példa a vérmágia működése és használatának formái vagy a három, fizikai valóságukban is létező istenek (Szarvasbika, Drága Nővérek, Isten) történetei. Kiemelni egyéb példákat a számtalan lehetséges jelölt közül mégis botorság volna, mert csak a könyv élvezeti értékét rontanánk vele, pedig itt oldalanként több látnivaló és még több, további gondolkodást igénylő mondanivaló van, amikre megéri az olvasási időn kívül is még plusz energiákat fordítani.

Palicrovol

A könyv tartalma teljesen lecsupaszítva egy három generáción átívelő diszfunkciós család- és bosszúregény. Ennél azonban természetesen sokkal mélyebb dolgokról szól. OSC nem tagadta meg hithű vallásosságát (mormon), ezért a történet - nem bibliai! - példabeszédek egész sorát tartalmazza (ettől nem kell megijedni, nem akar megtéríteni a könyvben, inkább az emberi természetről vagy a választás csak látszólagos szabadságáról regél), amiknek olvasása közben szó szerint borzongtam. Annyira szépen fogalmaz, olyan szép a nyelvezete, kiforrt a stílusa (pedig ez az első fantasy könyve!), hogy nem kell a fantasztikus irodalmat szeretni ahhoz, hogy ezt a könyvet értékelni tudja bárki, aki az irodalmat (vagy legalább a meséket, mondákat) valamennyire is kedveli.

A szereplők mindegyikéért a szívem vérzett, még a gonoszért is, hiszen láthattuk, mi miatt lett olyan, amilyen. A kedvencem persze a mindvégig megingathatatlan Palicrovol volt, de nehezen lehetne igazságot tenni, hogy vajon ki szívott a legnagyobbat, ő, Orem, a körülöttük állók vagy esetleg a birodalom vétlen polgárai.

Itt megjegyezném, hogy a fordítás is remek lett, valamint hogy a könyvben végre rettentő kevés a helyesírási hiba. [Üröm az örömben, hogy kettő alaposan kiugró betűhiba pont az elején, az egysoros köszönetnyilvánításban és az első fejezet szintén egymondatos leírásában maradt benne.] :(

"A nők olyan bosszúra képesek, amelyet a férfiak meg sem értenek."

Ez a csúnya jár a legközelebb a könyv hangulatához!

Azt is megemlíteném még, hogy a "dark" jelző a címkékhez nem véletlenül került ám oda! A könyvben minden megtalálható, aminek a fele is elég lett volna, hogy a jelző odakerüljön a végére. Vérfertőzés, erőszak, szex, bosszú, "pszichikai hadviselés", kínzások, nagyon lehúzós, kegyetlen, pesszimista történet a feloldozás lehetősége nélkül. Komolyan, szinte meglepő volt, mennyire hatásos a könyv, mennyire be tudott húzni és mennyire bíztam abban, hogy végre valami történik és pozitív irányba megy el a történet a végére, de én a lezárásként kapott erkölcsi dilemma megoldását is - a könyv egészének hangulatát figyelembe véve - pesszimista szemüvegen keresztül láttam. Nem csoda, hogy külföldön ez sok olvasónak megfeküdte a gyomrát, szerintem egyszerűen gyönyörű volt, méltó az egész könyvhöz. Műremek!

Nem tudom, hogy a lehető legjobb választás volt-e a MesterMűvek fantasy alsorozatát pont ezzel a tömegeket igencsak megosztó művel kezdeni, de remélem, hogy igen és másoknak is annyira tetszik majd OSC-nak ez az újdonság erejével bíró hangneme, hogy hasonlóan stílusos könyvek árasztanak el majd bennünket a DV boszorkánykonyhájából.

Orson Scott Card az egyik legnagyobb író és új kedvenc könyvem van!

A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!

Értékelés: 10/10