Diana Wynne Jones - A trónörökös

Diana Wynne Jones - A trónörökös

(Varázsvilágok 01.)

Diana Wynne Jones - Deep Secret
(Magids 01.)
Eredeti megjelenés:1997
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2011
Hossz: 388 oldal
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Vásárlás:
Booker
Fordította: Sarkadi Zsuzsanna

Tartalom:
Az önmagába visszatérően végtelen multiverzum világai között, attól függően, hol helyezkednek el, vannak varázsosabbak (defelé) és varázstalanabbak (nefelé). A mágusok feladata, hogy valamennyit lehetőleg defelé irányba tereljék. Egyes világokon nyíltan tevékenykedhetnek, másokon csak titokban. Az, amit mi Földként ismerünk, az utóbbi kategóriába tartozik.
Rupertnek, a zöldfülű mágusnak – aki mellesleg, polgári foglalkozását tekintve programozó, tehát kötetlen munkaidőben dolgozik a mi világunkban – hirtelen két sürgős munka szakad a nyakába. Egyrészt, mivel idős mentora meghal, neki kell megtalálni az utódját. Igaz, kap egy listát a lehetséges jelöltekről, de egyiknek sem sikerül a nyomára bukkannia, mintha menekülnének előle. Másrészt, mivel valaki egy elegáns mozdulattal a levegőbe röpítette a multiverzum középpontjában található Koryfón Birodalom teljes uralkodócsaládját, a túlélő vezetőség a fiatal varázslót kéri fel arra, hogy legalább egyet kerítsen elő a rejtett helyen nevelkedő trónörökösök közül, mielőtt még kitörne az anarchia az elcsászártalanodott világokon – ami pedig az egész multiverzumra hatással lenne.
Rupert minden tőle telhetőt megtesz a trónutódlás ügyében, kevés sikerrel. Közben a mágusjelöltek utáni szaladgálást is elunja, és inkább megpróbálja őket egy helyre vonzani, ennek érdekében eltéríti a sorsvonalaikat. A kiválasztott hely olyan, ahol a varázslat nem kelt feltűnést: egy SF-fantasy találkozó helyszíne. A Hotel Babilon ugyanakkor az energiavonalak csomópontjában áll, és ha ott valaki babrál az erőkkel, annak komoly következményei lehetnek.
Persze merénylők is megjelennek, és minden lehető módon megnehezítik Rupert munkáját. Végül elkerülhetetlenné válik az összecsapás a jók és a gonoszok között…

Diana Wynn Jones (1934-2011) és Neil Gaiman

Diana Wynn Jones (1934 - 2011) angol írónő neve nem kellene, hogy ismeretlen legyen a magyar olvasók számára. Több kötete is kijött már magyarul - kezdve a számára hazájában is elismertséget hozó, az ifjabb korosztálynak szóló Chrestomanci-krónika (Geopen Kiadó 2002, 2003) három véletlenszerűen kiválasztott részével. Itthon mégsem ezzel írta be nevét a köztudatba, hanem a Palota-sorozatának (Vándorló palota, Az égi palota és az A másik palota (Pongrác 2010-2011) világsikert aratott anime változatával. A Palota sorozatot még nem volt szerencsém olvasni, de a mozgókép változata valóban szenzációs volt, ezért már egy ideje kacsingatok a sajnálatos mód tavaly elhunyt írónő könyvei felé. Jó apropót adott az ismerkedés elkezdéséhez, hogy a Varázsvilágok sorozatának második és egyben utolsó része - A Merlin-összeesküvés - talán már ebben a hónapban megjelenik, így ha ellenállhatatlan vágyat érzek a kalandok azonnali folytatására, akkor valóban nem kell sokáig várnom! :)

Lássuk tehát, milyen volt ez az első rész.

Az írónő által kitalált multiverzum semmiképp nem volt egyedülálló még 1997-ben sem, de már az ötletből adódóan is garantált lehet a rengeteg féle lehetséges világ egyéni szájíz szerinti testreszabása. Ennél a fajta kitalált világnál - vagyis itt épp végtelen sok kitalált világnál - csak az írónő képzelete és az elképzelt történet lehet az igazi egyediség  gátja. Ahány történet, ahány világ, annyi különböző stílus és karakter is beleférhet a koncepcióba. Határ a csillagos ég. Jones asszonyság pedig ha valaminek, akkor képzeletnek, ötletnek nincs híján.

Ennek megfelelően felejtsük is el gyorsan, hogy azokon a világokon, ahol a mágia nyíltan jelen van - szóval defelé van a multiverzum középpontjától -, ott automatikusan klasszikus-törpés-kardos-elfes fantasy birodalomról beszélünk! Ellenkezőleg. Technika ott is van, sőt a földinél akár jóval fejlettebb formában is (számítógépek, sugárfegyverek, szállítójárművek), de ez békésen megfér a mágiával, vagy a mágikus lényekkel.  Két dolog tetszett igazán a könyvben, ez a techno-fantasy alapötlet volt az egyik, bár ez az első pár fejezetben inkább csak zavart okozott. Erre persze sok műben láthattunk már példát - Jeffrey Stone Éj- és Hajnal-sorozatai, a Wizardry játéksorozat PC-n vagy sok urbánus-fantasy (pld. az Alexandra nem rég indult Zenit sorozata), hogy csak az első párat írjam le, ami hirtelen az eszembe jutott -, de attól függetlenül néha jól esik a sablon-fantasytól jócskán eltérő fantasyt is olvasni. [Itt tényleg tetszett a megvalósítása, de - micsoda ellentmondás! - a "normális" fantasyt azért általában jobban szeretem! :) ]

A másik dolog, ami hibátlan volt - a multiverzuma felépítése mellett -, az a Hotel Babilonban a Phantasmacon-on játszódó eseményeket, a fantasy igazán hardcore rajongóinak eszement - vagy épp szent - őrületét (Ó, ti régi-jó-nyári fantasy táborok és LIVE fantasy találkozók! - Szevasztok!!!) nagy kedvességgel és éleslátással bemutató (és sokszor kegyetlenül kifigurázó) részek voltak. Szerencsére ez jóval több, mint a könyv fele volt, szóval egy szavam sem lehet. Iszonyú jó volt, ahogy mesélte, hogy a 'Con résztvevői annyira furcsák voltak - az átlagemberhez képest -, hogy az sem tűnt fel, hogy körülöttük szinte fortyogott a valóság szövete (hét derékszögű kanyart kellett bevenni, mire valaki körbeért végre a hotel folyosóján; mindenki azt hitte a kentaurra, aki ott nyargalászott fel-alá, hogy valakinek nagyon élethű jelmezt sikerült készíteni a beöltözős részre; vagy éppen az író-olvasó találkozón kell közösen összefogva kántálva varázsolni, nehogy egy gazfickó világuralomra törhessen? Sima liba! Mindenki azonnal benne van, hiszen egy ilyen helyen pöccre indul a világmegmentő akció!:D Hogy ez hülyeség, vagy gyerekes? Nem! Ezek a 'con-os rajongók ezek ilyenek! Irtóra tetszett!

 

A trónörökös olvasása közben egyre erősödött bennem az az érzés, mintha egy Harry Potterbe oltott Adrian Mole naplóját olvastam volna. Ezt nem a csalódottság mondatja velem - tegye fel a kezét az, aki elmúlt huszonöt, és nem imádta az Adrian Mole regényeket! -, mert mindkét sorozat könyveit olvastam, és nagyon is tetszett a többsége, egyszerűen csak ilyen érzésem volt. A könyv jelentős része játszódik a Földön, és hol a főszereplő - Rupert - promág (jóságos - ám kezdő - mágus, aki a multiverzum világaiban fellépő problémákat oldja meg), hol a másik jelentős szerepet kapó hölgy "emlékirataiból" tudjuk az eseményeket nyomon követni. Ez a "naplós" rész, kiegészülve a lépten-nyomon felbukkanó finom, de nem tolakodó humorral okozta az Adrian Mole-érzésemet. Tegyem rögtön hozzá, hogy ez a könyv azért nem egy komédia, csak az írói eszköztár része a humor, de ettől függetlenül azért a fiatalabbak jobban fogják élvezni a könyvet, mint idősebb társaik (nem mintha ez axióma lenne, csak nagy általánosságban mondom).

A "HP-életérzést" meg persze a Föld (nefelé) alapvetően mágiátlan világán, az ebből mit sem látó tömegek (a muglik) szeme elől alig rejtve munkálkodó promágok hókusz-pókuszai, mágikus világok-közti-váltásai (mint a zsupszkulcs a HP-ban) hozzák hiba nélkül.

Váratlan fordulatokkal operáló, nagyon jó humorú ifjúsági - nem gyerek, hanem Y/A, mert vannak benne húzósabb részek! - fantasy-kaland. Ki lesz a császár, ki lesz a promág? Kiből nem lesz semmi? A végéig lehet izgulni! Egyébként a második rész új történet lesz, ez teljesen kerek sztori volt, szóval nyugodtan bepróbálhatja az is, aki tart a hosszú sorozatoktól (bár ez összesen két részes, ha jól tudom)!

Mi nem tetszett benne?
A., A kentaurok, mert majdnem fölöslegesen voltak benne - persze az egymáshoz való kapcsolataik hálója fontos rész -, mintha csak azért lettek volna, hogy ne csak emberek legyenek a könyvben.
B., az események kiváltó oka még úgy-ahogy elment, de a császár teljesen illogikus cselekedetei... és a "trónbitorlók" terve, hát az elég vérszegény volt a cselekmény szempontjából. Mit csináltak volna, ha a törvényes jó jellemű császári fővezér egész egyszerűen elfogadja a számára felkínált trónt fellelhető örökös híján rögtön a könyv elején? Csak pisloghattak volna, mint hal a szatyorban! :D

A könyvért köszönet a Metropolis Mediá-nak!

Értékelés: 7/10

Joe Haldeman - Örök háború

Újraolvasás

Joe Haldeman - Örök háború

(Örök háború 01.)

Joe Haldeman - The Forever War
(The Forever War 01.)
Eredeti megjelenés: 1974
Magyar kiadás: Valhalla Páholy, 1997; Metropolis Media, 2012
Műfaj: sci-fi, háborús, klasszikus
Hossz: 336 oldal
Vásárlás:
Booker
Fordította: Hoppán Eszter
Díjak:
Nebula-díj, 1975
HUGO-díj, 1976
Locus-díj, 1976

Tartalom:
William Mandella csak túl akarta élni ezt a háborút. Nem kitűnni, kiemelkedni vágyott, csupán épségben hazatérni a Földre. Egy olyan Földre, amely távolléte alatt szinte fölfoghatatlanul megváltozott, hiszen a néhány hónapos bevetési idő otthon – átkozott einsteini relativitás! – évszázadok múlását jelentette!

A háborút ugyanis a csillagközi űrben vívja az emberiség egy kiismerhetetlen és legyőzhetetlen ellenséggel szemben, s már az is valóságos tortúra, amíg valaki eljut a csataterekig. Ha pedig dacolva önnön esélytelemségével sikerül életben maradnia, minden megpróbáltatások legkegyetlenebbike vár rá: beilleszkedni egy olyan otthoni létezésbe, mely idegenebb a legtávolabbi bolygók világánál is.

Az SF amerikai nagymestere Hugo- és Nebula-díjas regényében voltaképp a vietnami háború intő freskóját festi meg, galaktikus léptékekre nagyítva. A szereplők azonban így is azok az egyszerű emberek maradnak, akik hazájuk hívó szavát követve fogtak fegyvert, hogy aztán hatalmi játszmák bábjaivá váljanak, és a rendszer végül kifacsarva, hasznavehetetlenné téve elhajítsa őket.

Regény azokról, akiknek a békében sincs semmijük, csak az örök háború.
 

 

Joe Haldeman (1943 - )

Joe Haldeman 1943-ban született az Egyesült Államokban. Fizikát és asztronómiát tanult majd a vietnámi háború veteránjaként az írásban találta meg a módját annak, hogy személyes élményeit, megrázkódtatásait sikeresen feldolgozza. Első regénye "sima" háborús könyv volt ami a saját élményein alapult, ám ezután figyelme a science-fiction felé fordult. Sok regényt írt, amik aztán többszörösen elnyerték a fontosabb szakmai- és közönségdíjakat. Pályafutása betetőzéseként aztán 2010-ben beválasztották őt a SF nagymesterei közé.

Az Örök háború 1994-ben már megjelent egyszer a Valhalla Páholy gondozásában, de a Metropolis Media most az eredeti, csonkítatlan szöveget adta ki magyarul, ami sokáig angol nyelvterületen is szinte beszerezhetetlennek számított. A könyv kiadásának története ugyanis meglepően kacifántosra sikeredett. Legelőször az Analog magazinban jelent meg hatalmas sikerrel, folytatásokban - de csonkítva, mert a magazin szerkesztője szerint a könyv középső része túlságosan pesszimista, az olvasókat sokkoló hangvételű. A közönségsiker ellenére a könyvkiadók mégis sorra visszautasították, mondván, hogy a könyv éppen eladhatatlan, hiszen végül is nem egyéb, mint a vietnámi háború - ami egy éve se fejeződött még be, szóval nyílt sebként lüktetett az amerikai társadalom oldalán - sci-fi környezetbe átültetve.

Amikor egy kis kiadó mégis vállalta a kiadását - mennyire hasonlít ebben (is) a Vének háborújára! -, a kiszedett középső rész nem került vissza bele. 1991-ben kijött ugyan az eredeti változat, de rosszul, mert a kihagyott rész miatt kicsit át kellett írni a történetet és nem sikerült a két változat közti ellentmondásokat kigyomlálni teljesen. A végső, javított, korrektúrázott - tehát a legelső változatra visszaállított - regény 2008-ban jelent meg először.

Most ezt olvashatjuk tehát magyarul - az eredetit. Sőt, még jobb, hiszen 2:1-ben a könyv, ugyanis aki akarja, elolvashatja a "Valhallás" változatot is, mert a könyv végén a Függelék azt a szövegkönyvet is tartalmazza!! Egyszerűen amikor eléri a Mandella őrmester című fejezetet (83. oldal), akkor lapozzon a 269. oldalra és folytassa ott a könyvet, majd amikor a végére ér a résznek, akkor a 165. oldalról folytathatja tovább a könyv olvasását. [Tisztára mintha egy régi jó Ian Livingstone-stílusú "lapozgatós" könyv lenne, igaz?! :D] Ezt mondjuk lehetett volna jelezni valahol, már csak azért is, mert én is azt hittem, van még a könyvből egy jó, biztonságos szórakozást nyújtó masszív 80 oldal hátra, erre hirtelen vége lett!!!

Képregény

Ennyit a könyv hátteréről, most magáról a regényről.

Aki tanult történelmet - legalább általános iskolában -, az tudja, hogy a világ egyik legfurcsább/legnevettségesebb háborúja az volt, amikor Magyarország 1941.12.11-én hadat üzent az USA-nak. Most tekintsünk el a politikai nyomástól, ami miatt erre szükség volt, de mégis hogy képzelték ezt el, hogy fog kinézni? Odamegyünk a fél világon át mind a 100 katonánkkal és majd jól megmutatjuk nekik?? Mindegy. Ehhez a háborúhoz mérhető tragikomikus szintű az, amikor egy űrutazó faj - most épp az emberiség - harcba kezd egy másik fajjal - ezek most a taurik, mert épp ott találkoztunk velük először (teljesen véletlenül) -, és egyik hadakozó fél sem tud a fény sebességénél gyorsabban utazni.

Szerencsére az épp megtalált kollapszárok (fekete lyukak) miatt lehetséges ugyan a fénysebességnél sokkalta gyorsabb utazás - két kollapszár közt nem telik el semennyi idő sem szinte, lehetnek akár a galaxis két átellenes végén is -, de ez csak a relatív hajóidő szerint igaz, közben a Földön - objektív idő szerint - évek, évtizedek telnek el. Egy ENFE (Egyesült Nemzetek Felderítőereje. Hangsúly az "erejé"-n.) katona tehát utazik pár hónapot jópár G-s gyorsulással a kollpszárhoz, majd ugrik, aztán pár hónap utazás jópár G-s lassulással a célig, majd harcol öt percet (jó??? esetben pár napot), és ha túléli, akkor ugyanez vissza. Az eltelt három-négy hónap alatt a Földön eltelik 70 év (vagy még több). Aztán újra kezdődik az útja, új bevetésre indul. Eközben - egyébként pacifista és kényszer-besorozott valamint kiemelten magas intelligenciájú - hősünket társadalmi és technikai szempontból is annyira leelőzi a saját jövője - jövősokk -, hogy lassan már embertársai motivációit sőt nyelvét sem érti. Mindenkitől elidegenedve, a háború értelmetlenségébe belefásulva, a változás halvány reménysugara nélkül folytatja Örök Háborúját - maga sem tudja, hogy kiért és miért. De biztosan nem az egyre magasabb rangért és beosztásért vagy nagyobb felelősségért, amit veteránként - hisz a statisztika azt mutatja, hogy 6.000 besorozottból egy fő éli túl a szolgálat öt évét - kérés nélkül is a nyakába varr a kérlelhetetlen és megállíthatatlan hadigépezet.

"...Ezért vagyunk most itt mi, ötven férfi és ötven nő, valamennyien 150-es IQ fölött, átlagon felüli testi erővel és egészséggel, hogy nagyon eliten tapicskoljunk Missouri közepén a sárban, és azon gondolkodjunk, mennyire értelmetlen a hídépítést gyakorolni, amikor a célvilágokon folyadék legfeljebb folyékony hélium formájában fordul majd elő."

Minden tetszett benne! Az azonnal elkapó és nem eresztő első mondat ("Ma este az emberölés nyolc zajtalan módját fogjuk önöknek bemutatni."), a világ - a jövő - kidolgozottsága, a katonai argó, a fanyar, irónikus humor, a hadseregben uralkodó állapotok ismertetése - a szexuális szokásoktól kezdve az italozáson át egészen a parancsnoki lánc működéséig vagy épp a kiképzésig -, a komor és pesszimista hangulat és az ehhez illeszkedő főszereplő világnézete, a szóhasználat vagy az ellenség - a tauriak -, akiket még senki nem látott és így senki nem is tud róluk a világon semmit sem. A jövőben kialakuló furcsaságok - pld. az államilag támogatott, reklámozott homoszexualitás, mint a népesség szabályozás leghatékonyabb módja (valami ilyesmi mintha már nálunk is elkezdődött volna egyébként, nem? De!); az Eugenikai Tanács (totális születésszabályozás, a faji különbségek eltörlése, mert azok csak megosztást eredményeznek); a földi államgépezet és népesség berendezkedése erre a több száz évig tartó disztópikus hadiállapotra; a pénz helyett a kalóriajegyek használata, hiszen a legnagyobb érték az élelem a túlnépesedett bolygón.

Külön jó volt, hogy az űrben játszódó részekben a fizika törvényeit - pld. a relativitás-elméletetet - betartva mozogtak az űrhajók és ezzel együtt (vagy épp emiatt) sikerült mégis olyan csavarokat beépíteni a történetbe, mint például a katonákat a  "relatív jövőjükből" megtámadó idegenek, stb.

"...úgy, ahogy minden valóság illuzórikussá és megfigyelő-orientálttá válik, ha valaki az általános relativitást tanulmányozza. Vagy a buddhizmust. Vagy belövi magát."

A "militarista" sci-fit kedvelőknek kötelező olvasmány - valószínűleg a Warhammer 40.000 univerzumának kialakulásában is hatalmas szerepe volt -, de nem hiába van ott a könyv hátulján az idézet William Gibson-tól, miszerint szinte sértés azt mondani az Örök háborúra, hogy a legjobb SF háborús regény, mert ez az irodalom egészének legszebb, legmegrázóbb háborús történetei közé tartozik. A fordítás pedig - szerintem - hibátlan.

Amikor befutott George R. R. Martin a Trónok harcával, szárnyra kapott egy frázis, amit azóta is mondogatnak, nevezetesen, hogy ne kedveljük meg a szereplőket, mert Martin nem bánik velük túl kesztyűs kézzel. Nos, akkor erre a több évtizeddel hamarabb íródott könyvre mit lehetne még többet mondani??? :)

A könyv teljes egész, szóval a hosszú sorozatoktól zsigerből ódzkodók is nyugodtan elolvashatják, de egyébként trilógia, amit remélhetőleg magyarul is olvashatunk nemsokára. (A második rész a Forever Peace, 1997 valamint a harmadik a Forever Free, 1999.) Az Örök háború egyébként képregény formájában is meghódította az olvasókat. 

A könyvért köszönet a Metropolis Médiának!

Értékelés: 10/10

Wallpaper (1920x1080)

[Egy kis érdekesség: 1996-ban csehül megjelent az Örök háború Věčná válka címen az itt látható borítóval. Ebben annyi az érdekes, hogy ez a Jim Burns (ő festette a második, a szürke szkafanderfejes borítót is egyébként!) által rajzolt borító volt Steve Perry - A férfi, aki sosem hibáz című 1994-ben kiadott Valhalla Páholyos könyv borítója is! Vajon most ki plagizált kit? :D - Egyébként a kép valóban elmenne akár az Örök háború borítójának is, a másik könyvet nem olvastam.]

Stanislaw Lem teljes science-fiction univerzuma II.

Stanislaw Lem teljes science-fiction univerzuma II. 

Pirx pilóta kalandjai (6/10)

A kudarc (8/10)

Kiberiáda (10/10)

Amit a robotok mesélnek (10/10)

A négy nagy Lem gyűjteményes kötet feléhez értem ezzel a rövid összefoglalóval. Az írások minősége most sem csökkent (átlagban 8,5/10).A Kiberiáda és az Amit a robotok mesélnek akkora kedvencem volt már gyerek korom óta, hogy nem volt igazán kérdés, hogy most is jó élményt okoznak-e. A kudarc új olvasmány volt és végül kellemes élménnyé változott. A Pirx pilóta kalandjai annyira nem nyűgözött le, ennek oka szerintem annyi lehetett, hogy a híres-hírhedt filmsorozatból halványan megmaradt emlékeim hatására úgy gondoltam, hogy sokkal karakteresebben van jelen benne a humor (mint a Kiberiádában pld.), aztán nem így történt. Ettől függetlenül, mint kalandos sci-fi sztori, annak sincs oka a szégyenkezésre.

A könyvért köszönet a Szukits Kiadónak!

Stanislaw Lem - Amit a robotok mesélnek

Újraolvasó 

Stanislaw Lem - Amit a robotok mesélnek

Stanislaw Lem - Bajki Robotów (Mortal Engines)
Eredeti megjelenés: 1964
Magyar kiadás: Európa, 1987; Szukits, 2006
Műfaj: science-fiction, mese, klasszikus, novella
Hossz: 75 oldal
Fordította: Murányi Beatrix

Tartalom:
N/A

Ez az a Lem könyv, amit hiába is keresnénk külön kötetben a könyvesboltok, antikváriumok polcain, ugyanis - a külföldön önmagában is megjelent könyvecske - itthon csak az Európa Kiadó Kiberiádájának részeként vagy a Szukits Könyvkiadó Stanislaw Lem Teljes Science-Fiction Univerzuma II. kötetében elérhető. Csak jelzem, hiszen a lényeg úgyis annyi csak, hogy valamilyen formában mégiscsak elolvashassuk magyarul is ezt a 14 rövid történetet, és megtudhassuk, miket is mesélnek egymásnak a robotok.

"...Feltalálta Piron a drótos távírót is, aztán olyan vékony drótot használt, ami már nem is volt, így keletkezett a drót nélküli távíró."

Ugyan - bevallva -, kicsit mostohán bánva a könyvvel, de nem szeretném elhúzni az értékelést. Szinte ugyanazt lehetne leírni ide is, mint ami a Kiberiádá-nál már olvasható.

Zseniálisnál is jobb minőségű fordítás, szó szerint véve mesés, felnőtteknek szóló elgondolkoztató történetek, amiket szinte csak annyi választ el a Kiberiádában lévő történetektől, hogy ezeknek nem Trurl és Klapanciusz a főszereplője/elbeszélője, hanem más robot mérnökök és robot űrlovagok - vagy épp Nyámnyám, a "sápatag" -, valamint mindegyik sokkal rövidebb. A történetekből megtudhatjuk például, hogy a robotmitológia szerint hogyan keletkezett a kozmosz és ki volt előbb, a robot vagy az "embar", alias sápatag.

A Kiberiáda (és Lem) rajongóinak kötelező darab és a szerzővel most ismerkedők is megpróbálhatják, semmit nem fognak veszteni ennek a cirka 75 oldalas könyvnek az elolvasásával, sőt, a remek szórakozás szinte borítékolható.  

A könyvért köszönet illeti a Szukits Könyvkiadót!

Értékelés: 10/10 

Stanislaw Lem - Kiberiáda

Újraolvasás 

Stanislaw Lem - Kiberiáda

Stanislaw Lem - Cyberiada
Eredeti megjelenés: 1967
Magyar kiadás: Európa, 1971, 1987; Szukits, 2006
Műfaj: science-fiction, mese, novella, klasszikus
Hossz: 334 oldal
Fordította: Murányi Beatrix

Tartalom:

A nálunk igen népszerű író könyve a robotok világába visz – erre utal a könyv címe is. Délceg acéllovagok, szerelmes robotkirályfiak, nyikorgó vasremeték, elektronikus boszorkányok, okos és buta, hiú és szeszélyes számítógépek a hősei Stanisław Lem vidám és hátborzongató csúfondáros és poétikus meséinek. Ebben a kibernetikus csodavilágban zsarnok gépkirály csatázik holdbéli elektrosárkánnyal vagy algoritmikus fenevaddal, robotvitézek hajszolják kozmoszszerte a titokzatos, kocsonyás testű sápatagot, akiben az emberre ismerhetünk, s a két tudós robotmérnök varázslatos gépeket épít távoli csillagok királyai és zsiványai számára. Voltaire filozófiai meséinek modern utódai ezek a játékos, ironikus történetek. Tündérmese, legenda, pajzán novella, lovagregény, széphistória vagy pikareszk kaland tarka műfaj-álruhájában, humoros és groteszk ötletek tűzijátékának fényével világítják meg az atomkorszak filozófiai, társadalmi, tudományos és erkölcsi problémáit.

Nem telt el még egy hónap sem az utolsó Lem mű - A kudarc - olvasása óta, de egyszerűen annyira akartam már újra - harmadszorra - olvasni a Kiberiádát, hogy egy kicsit előrébb hoztam a tervezettnél. 

"...Ahá, lézerecskék vannak a szemében! No, adjátok csak ide a fényvédő páncélocskámat!" 

   

Nem emlékszek még egy olyan könyvre, ami ennyire játékosan szerettetné meg a science-fiction műfaját az olvasóval. A jellemzően hosszabb - de néha csak 2-3 oldalas -, lazán összefüggő mesék annyira szórakoztatóak, tele nyelvi leleménnyel, humorral és kedves szereplővel, hogy szerintem 8-12 éves kor körül már mint "mese"-könyvet is lehet nyugodt szívvel közösen olvasgatni kisiskolás csemeténkkel (ha az a célunk, hogy ő is megkedvelje a szívünknek oly kedves műfajt) - én fogom, az biztos. Persze a mélyebb mondanivalót, a társadalomkritikát, az iróniát és a teológiai, természettudományos vagy filozófiai utalások tömkelegét nem fogják még értékelni, és felfogni, hiszen ahhoz, hogy teljes dicsőségében pompázzon a kötet, jóval érettebb gondolkodású olvasó szükséges, de a nevetséges helyzetekbe kerülő, csetlő-botló hősök népmesékbe illő kalandjait, a beszélő (vagy szóferdítő) neveket - például Fukari és Pazari király, Vérgőz király, Gorillium a zugbéli zugevő és Szalvác, Dúrszág girálya, Ocsmonda, a valószínűségi sárkány,  vagy Bezsongár királyfi -, és a minden történetben ott lapuló erkölcsi/morális tanulságot minden bizonnyal már ők is meg fogják érteni... és imádni fogják. Én legalábbis imádtam a kötetben szereplő minden egyes történetet, mikor nyolc éves korom körül először olvastam. Ennek ellenére - ha ellentmondás látszólag, ha nem -, ez egy felnőtteknek szóló mesekönyv.

"...Amarra lehetett valahol, a Királyné-hegy mögött, az az ott, kérem, attól a csúcsosabbiktól jobbra. Olyan, mintha egy dögkeselyű ülne a csúcsán, talán azért nevezték el a nagyságos királyné asszonyról."

A két legjobb robot barát - és állandó ellenfél -, akik Csinnadratta Celebron (aki szintén "megelevenedik" a kötet lapjain) alatt váltak igazán zseniális mérnökökké, tehát Trurl és Klapanciusz állandó vetélkedése és a másikuk kudarca fölötti "szívből" jövő, mégis minden rosszindulatot mellőző gyermeki kárörömük a humor állandóan megújuló forrását nyújtja. Az általuk épített - természetesen mindig szenzációs és roppant egyedi - masinák közt ott üdvözölhetjük többek közt a Világmindenség Legbutább (és Legérzékenyebb valamint Legcsökönyösebb) Gondolkodó Gépét; A Gépet, Amelyik a Világon Mindent Meg Tud Csinálni vagy épp az Elektrubadúr nevű költőóriást.

Lemnél általában is igaz, itt azonban különösen, hogy halvány lila fogalmunk sem lehet róla, hogy a következő oldalon milyen galibába kerülnek a szereplők... hogy a csodálatos megoldásokról már ne is beszéljek.

Például azt ugye mindenki tudja, hogy sárkányok egész egyszerűen nem léteznek, de egzakt módszerekkel Trurl-ék bebizonyítják, hogy bár létezésük teljesen valószerűtlen, három fajtájuk - a nullások, az imagináriusok és a negatív sárkányok - egészen másképpen nem léteznek. Ha például két negatív sárkány herborizálódik (ez a sárkányalgebrában a szorzás), 0.6 sárkány jön létre, és ezen sárkány fő tulajdonsága a valószínűség, ha már egyszer létrejött. Hasonló logikai bakugrások tömkelegére nyugodtan készüljünk föl a Kiberiáda olvasása előtt! :D

Messze-messze a legjobb műfordítás-ferdítés-magyarítás-nyelvújítás, amit életemben olvastam. Le a kalappal Murányi Beatrix előtt. Egészen egyszerűen zseniális. Nem tudom elképzelni sem, hogy eredeti nyelven is ilyen jól hangozzanak a nyelvferdítéssel alkotott új szavak, mint a magyar változatban. A következő idézet jól példázza, milyen nehézségekkel kellett neki szinte mondatról-mondatra megküzdenie, és pompázatosan, hibátlanul sikerült neki! Egyedül azt hiányolom, hogy a magyar kiadásokban nincsenek benne Daniel Mróz lengyel grafikus - a Kiberiáda hangulatához meglehetősen jól passzoló - művei.

"...Írjon kiberotikus verset! - ragyogott fel hirtelen. - Legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger-kérdésről és a nimfomániáról; legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben bekövetkező meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó K betűvel kezdődjön!

Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!"

Iszonyat nagy kedvenc maradt a harmadik olvasás után is, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy kiállta az idők próbáját. Zseniális! Legendás! Szenzációs! Tökéletes!

Lem és a Kiberiáda a Google dolgozóit is megihlette.

A könyvért köszönet a Szukits Könyvkiadónak!

Értékelés: 10/10 

Robert Jordan - Brandon Sanderson - Gyülekező fellegek

Robert Jordan - Brandon Sanderson - Gyülekező fellegek I-II.

(Az Idő Kereke 12.)

Robert Jordan - Brandon Sanderson - The Gathering Storm
(The Wheel of Time 12.)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Delta Vision, 2012
Műfaj: fantasy
Hossz: 1128 oldal
Linkek:
Wheel Of Time Wiki
Fordította: Körmendi Ágnes
 
Tartalom:
A Tarmon Gai’don közeleg. És az emberiség nem áll készen.

Rand al’Thor, az Újjászületett Sárkány igyekszik még az Utolsó Csata előtt egyesíteni a királyságok és szövetségek töredezett sorát. Míg ő a seanchan erők északra nyomulását akarja megakadályozni, szövetségesei kétségbeesetten próbálják visszaszorítani a sötétséget, amely mintha magának az Újjászületett Sárkánynak a szívében vert volna tanyát. Egwene al’Vere, a lázadó aes sedaiok amyrlinje a Fehér Torony foglya, kiszolgáltatva zsarnoki ellenfele kényének-kedvének. Ahogy telnek a napok, és közeleg az általa Álmodott seanchan támadás, a lány próbálja összekovácsolni az aes sedaiok széthúzó frakcióit, egyúttal küzd a mindent eluraló bizonytalanság és elkeseredettség ellen. Harca megmutatja, mennyit érnek az aes sedaiok, és küzdelme dönti el a Fehér Torony jövőjét – márpedig azon múlik az egész világ sorsa. Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Múlt, jövendő és jelen egyaránt a sötétbe hullhat…

Robert Jordan (1948 - 2007.09.16)

"Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, amelyből ered, visszatérne. Az egyik korban, melyet egyesek harmadik kornak is neveztek, egy korszakban, amelyik nem jött még el, amelyik rég elmúlt már, feltámadt a szél a Fehér Toronyként ismert alabástrom erősség körül. A szél nem a kezdet volt. Az Idő Kerekének forgásában nincsenek kezdetek és végek. Mégis, a szél egyfajta kezdetet jelentett."

Brandon Sanderson (1975 - )

1990 - A világ szeme I-II. megjelenése - óta ez a tizenkettedik (plusz az előzménykötet) Idő Kereke regény, ami a fenti bekezdéssel kezdődik. Sajnos Robert Jordan (igazából James Oliver Rigney) 2007-ben bekövetkezett halála miatt nem tudta befejezni a teljes sorozatot, de még életében felkérte felesége egyik kedvenc fiatal íróját - a több mint zseniális Elantris-t és a szintén szenzációsan jó Ködszerzet-sorozatot is jegyző - Brandon Sanderson-t, hogy legyen a segítségére. Az eddig a szerző által biztos kézzel vezetett sorozat - ha szabad ilyet mondani - még jobb kezekbe került, hiszen Sanderson gyermekkora óta kedvenc sorozata épp Az Idő Kereke volt, ezért azonnal igent mondott a váratlan és igencsak megtisztelő felkérésre. 

A kontinens térképe

Robert Jordan nem arról híres, hogy szűkre húzott történetei füzet-vastagságúak lennének - kötetenként cirka 1000 oldalról beszélünk -, de amit a sorozatzáró kötettel művelt, az csöppet elrettentő lehetett. Az előzetes tervek és vázlatok szerint nagyjából 3000 oldalas kötet az A Memory of Light címet viselte volna, ezt kellett Sandersonnak az előzetes megbeszélések, jegyzetek és vázlatok alapján megírnia (a történetvezető fonál tehát már megvolt, az epikus történet végét még Jordan felvázolta). A grafomán Sanderson, aki szintén megsértődik, ha egy könyvének 900 oldalnál rövidebbnek kell lennie - és a kiadó - úgy döntöttek, hogy a történet csonkítása helyett inkább három részben adják ki a sosem látott vastagságú monstre-részt. A Gyülekező fellegek a lezáró trilógia első része (folytatása Az Éjfél Tornyai I-II. (1440 oldal) és az A  Memory of Light (ez meg még az ÉT-nál is hosszabb lesz, és leghamarabb jövő tavasz végén olvashatjuk magyarul!)

"A Kerék sző, a Minta jő."

Moiraine Damodred, kék ajah-beli aes sedai

Nem hiába lovagolok a kötetek hosszúságán. Az eddig megjelent könyvek körülbelül - egészen elképesztő! - 14.000 apróbetűs!!! oldalt tesznek ki, és biztos vagyok benne, hogy ennyit csak az igazán fanatikus fantasy olvasók fognak végigolvasni. Ez nem az a sorozat - a kiadók szempontjából, anyagilag gondolom, sajnos -, amibe valaki a közepén sikeresen be tudna kapcsolódni, és a lezáró trilógia első részével is ez a helyzet. A könyv végén van egy több mint 60 oldalas!!!!!! névmutató, amit bizony néha fel kellett lapoznom, hogy tudjam, kiről is olvasok épp... de sajnos sokszor nem találtam meg bennük az aktuális szereplőt, ugyanis ebbe a névmutatóba csak a fontosabbak fértek bele! :D

Mat

Perrin

Rand Al'Thor

Mégis - furcsa ezt mondani -, a sok országban egyszerre nagyon sok helyszínen tartózkodó rettentő sok szereplő miatt nem mindenkire jut elég idő. A főszereplő - Rand Al'Thor, az Újjászületett Sárkány - két barátjára, a kedvenceimre, Matrim Cauthon-ra három-négy fejezet jutott csak, míg Perrin Aybara-ra csak egy (vagy kettő). De olyan fontos szereplő is volt, akire egy sor sem (Lan).

Az igazán epikus sorozat eme része valóban csak felvezetése a másik két résznek. Sok fontos esemény történik persze a szereplőkkel, sokan meghalnak vagy nem várt irányba fordul a sorsuk kereke, de igazán fontos, az Utolsó Csata menetét döntően befolyásoló esemény még nem történik benne, inkább csak a pozícióikat veszik fel az egymással szemben álló felek és seregeik.

Bár elég régen olvastam az eddigi utolsó részt (Álmok tőre I-II., 2006), szóval lehet, hogy nincs igazam, de mégis azt mondanám, hogy a két szerző közti esetleges stílusbeli különbség nem érzékelhető egyáltalán. 

"...egyik labdát a levegőbe dobta a másik után, és egyre jobban tapsoltak. Azt hitték, megállíthatatlan. Nem értették, hogy amikor valaki még több labdával zsonglőrködik, nem csak a mutatványa lesz látványosabb.

A végén a bukás is látványosabb lesz." 

Milyen új olvasóknak ajánlanám ezt az igazán heroikus, epikus fantasy sorozatot? (Persze semmiképp sem rögtön ezt a könyvet!) Olyanoknak, akik szeretnek olvasni ( :-) ), szeretik a végtelenségig kidolgozott főszereplőket és szeretnek elmerülni az aprólékos, minden részletre kiterjedő leíró részekben, akik nem bánják, ha az általuk választott fantasy világban a nőké az uralkodó szerep (mert bizony az Újjászületett Sárkányt leszámítva itt a hölgyek a dominánsak), ha szeretik azokat az igen sötét hangulatú fantasy világokat, ahol a mágia nagyon erősen van jelen, nem bánják, ha az emberen kívül más értelmes faj csak igen ritkán bukkan fel a könyvben - se elf, se törpe, se sárkány, se ork vagy goblin... -, azoknak, akik  kedvelik a háttérben folyó intrikus csatározgatásokat (a későbbi részekben főleg), akik egy lassan kibontakozó, de ezer szálon futó, abbahagyhatatlan, izgalmas, fordulatos történetre vágynak, aminek a végén - természetesen, mi más? - az egész világ fennmaradása a tét.

Átlagos nap egy vörös ajah-beli aes sedainak

Sokakkal ellentétben - és hibái elismerése mellett - nekem az első rész volt a kedvencem egyszerűen azért, mert a szereplők ott még a világ folyásáról mit sem sejtő tudatlan gyerekek voltak, legkomolyabb harctéri tapasztalatuk a kapa vagy a juhász-bot (?)  forgatása volt. Később ez a földhözragadtság sajnos megszűnt, amit én bántam, de helyette kárpótolt más, például a pedáns, súlyos logikai hibáktól mentes történetvezetés, a szerethető karakterek és boldogan, önfeledten gyűlölhető gonosztevők.

Nem térek ki rá most nagyon, de a sorozat rajongótábora természetesen óriási - és mit ne mondjak, fanatikus. Az Idő Kereke sorozatból készültek asztali szerepjátékok (RPG) - az angol alap szabálykönyvem még nekem is megvan talán valahol -, számítógépes játékok, képregénysorozatok, gyűjtögetős kártyajáték (CCG) és táblás társasjáték is.
 

A sorozat Delta Vision-ös új kiadásának borítóit imádom! Istenien néznek ki! A régi Beholderes kiadások (ebből a részből persze már nincs régi kiadás!) borítói valami fertelmesek voltak. Az Ysabel posztjánál kérték kommentben, hogy legyen majd egyszer egy cikk a legszebb és legcsúnyább borítókról - All-Time -, és bár persze ez elég szubjektív lista lenne, de pár régi Idő Kerekés borító bátran pályázhatna... és nem a legszebb címére persze. 

Más kérdés, hogy helyesírási - jobban mondva betűhibai - szempontból semmiképpen sem vizsgázhat jelesre a könyv, mert még akkor is elég sok van benne, ha hozzá vesszük, hogy 3-4 "normális" könyv hosszúságának felel meg a terjedelme. Ez persze szomorú, de igazából lássuk be, kit érdekel? Hol van a következő rész?! Akarom!!!! Most!!! [Az Éjfél Tornyai I-II. 10.04.-én már megjelentek!]
 

A könyvért köszönet a Delta Vision Kiadónak!

[Most komolyan, hogyan adhatnék ennél kevesebb pontot, mikor bekönnyezett a szemem, mikor elolvastam a Prológus első részét és az első bekezdést?]

Értékelés: 9/10

A jó szemű érdeklődők itt nyomon követhetik, hogy a főszereplők merre utaztak a sorozat összes eddigi részében! :D