Joe Haldeman - Örök háború

Újraolvasás

Joe Haldeman - Örök háború

(Örök háború 01.)

Joe Haldeman - The Forever War
(The Forever War 01.)
Eredeti megjelenés: 1974
Magyar kiadás: Valhalla Páholy, 1997; Metropolis Media, 2012
Műfaj: sci-fi, háborús, klasszikus
Hossz: 336 oldal
Vásárlás:
Booker
Fordította: Hoppán Eszter
Díjak:
Nebula-díj, 1975
HUGO-díj, 1976
Locus-díj, 1976

Tartalom:
William Mandella csak túl akarta élni ezt a háborút. Nem kitűnni, kiemelkedni vágyott, csupán épségben hazatérni a Földre. Egy olyan Földre, amely távolléte alatt szinte fölfoghatatlanul megváltozott, hiszen a néhány hónapos bevetési idő otthon – átkozott einsteini relativitás! – évszázadok múlását jelentette!

A háborút ugyanis a csillagközi űrben vívja az emberiség egy kiismerhetetlen és legyőzhetetlen ellenséggel szemben, s már az is valóságos tortúra, amíg valaki eljut a csataterekig. Ha pedig dacolva önnön esélytelemségével sikerül életben maradnia, minden megpróbáltatások legkegyetlenebbike vár rá: beilleszkedni egy olyan otthoni létezésbe, mely idegenebb a legtávolabbi bolygók világánál is.

Az SF amerikai nagymestere Hugo- és Nebula-díjas regényében voltaképp a vietnami háború intő freskóját festi meg, galaktikus léptékekre nagyítva. A szereplők azonban így is azok az egyszerű emberek maradnak, akik hazájuk hívó szavát követve fogtak fegyvert, hogy aztán hatalmi játszmák bábjaivá váljanak, és a rendszer végül kifacsarva, hasznavehetetlenné téve elhajítsa őket.

Regény azokról, akiknek a békében sincs semmijük, csak az örök háború.
 

 

Joe Haldeman (1943 - )

Joe Haldeman 1943-ban született az Egyesült Államokban. Fizikát és asztronómiát tanult majd a vietnámi háború veteránjaként az írásban találta meg a módját annak, hogy személyes élményeit, megrázkódtatásait sikeresen feldolgozza. Első regénye "sima" háborús könyv volt ami a saját élményein alapult, ám ezután figyelme a science-fiction felé fordult. Sok regényt írt, amik aztán többszörösen elnyerték a fontosabb szakmai- és közönségdíjakat. Pályafutása betetőzéseként aztán 2010-ben beválasztották őt a SF nagymesterei közé.

Az Örök háború 1994-ben már megjelent egyszer a Valhalla Páholy gondozásában, de a Metropolis Media most az eredeti, csonkítatlan szöveget adta ki magyarul, ami sokáig angol nyelvterületen is szinte beszerezhetetlennek számított. A könyv kiadásának története ugyanis meglepően kacifántosra sikeredett. Legelőször az Analog magazinban jelent meg hatalmas sikerrel, folytatásokban - de csonkítva, mert a magazin szerkesztője szerint a könyv középső része túlságosan pesszimista, az olvasókat sokkoló hangvételű. A közönségsiker ellenére a könyvkiadók mégis sorra visszautasították, mondván, hogy a könyv éppen eladhatatlan, hiszen végül is nem egyéb, mint a vietnámi háború - ami egy éve se fejeződött még be, szóval nyílt sebként lüktetett az amerikai társadalom oldalán - sci-fi környezetbe átültetve.

Amikor egy kis kiadó mégis vállalta a kiadását - mennyire hasonlít ebben (is) a Vének háborújára! -, a kiszedett középső rész nem került vissza bele. 1991-ben kijött ugyan az eredeti változat, de rosszul, mert a kihagyott rész miatt kicsit át kellett írni a történetet és nem sikerült a két változat közti ellentmondásokat kigyomlálni teljesen. A végső, javított, korrektúrázott - tehát a legelső változatra visszaállított - regény 2008-ban jelent meg először.

Most ezt olvashatjuk tehát magyarul - az eredetit. Sőt, még jobb, hiszen 2:1-ben a könyv, ugyanis aki akarja, elolvashatja a "Valhallás" változatot is, mert a könyv végén a Függelék azt a szövegkönyvet is tartalmazza!! Egyszerűen amikor eléri a Mandella őrmester című fejezetet (83. oldal), akkor lapozzon a 269. oldalra és folytassa ott a könyvet, majd amikor a végére ér a résznek, akkor a 165. oldalról folytathatja tovább a könyv olvasását. [Tisztára mintha egy régi jó Ian Livingstone-stílusú "lapozgatós" könyv lenne, igaz?! :D] Ezt mondjuk lehetett volna jelezni valahol, már csak azért is, mert én is azt hittem, van még a könyvből egy jó, biztonságos szórakozást nyújtó masszív 80 oldal hátra, erre hirtelen vége lett!!!

Képregény

Ennyit a könyv hátteréről, most magáról a regényről.

Aki tanult történelmet - legalább általános iskolában -, az tudja, hogy a világ egyik legfurcsább/legnevettségesebb háborúja az volt, amikor Magyarország 1941.12.11-én hadat üzent az USA-nak. Most tekintsünk el a politikai nyomástól, ami miatt erre szükség volt, de mégis hogy képzelték ezt el, hogy fog kinézni? Odamegyünk a fél világon át mind a 100 katonánkkal és majd jól megmutatjuk nekik?? Mindegy. Ehhez a háborúhoz mérhető tragikomikus szintű az, amikor egy űrutazó faj - most épp az emberiség - harcba kezd egy másik fajjal - ezek most a taurik, mert épp ott találkoztunk velük először (teljesen véletlenül) -, és egyik hadakozó fél sem tud a fény sebességénél gyorsabban utazni.

Szerencsére az épp megtalált kollapszárok (fekete lyukak) miatt lehetséges ugyan a fénysebességnél sokkalta gyorsabb utazás - két kollapszár közt nem telik el semennyi idő sem szinte, lehetnek akár a galaxis két átellenes végén is -, de ez csak a relatív hajóidő szerint igaz, közben a Földön - objektív idő szerint - évek, évtizedek telnek el. Egy ENFE (Egyesült Nemzetek Felderítőereje. Hangsúly az "erejé"-n.) katona tehát utazik pár hónapot jópár G-s gyorsulással a kollpszárhoz, majd ugrik, aztán pár hónap utazás jópár G-s lassulással a célig, majd harcol öt percet (jó??? esetben pár napot), és ha túléli, akkor ugyanez vissza. Az eltelt három-négy hónap alatt a Földön eltelik 70 év (vagy még több). Aztán újra kezdődik az útja, új bevetésre indul. Eközben - egyébként pacifista és kényszer-besorozott valamint kiemelten magas intelligenciájú - hősünket társadalmi és technikai szempontból is annyira leelőzi a saját jövője - jövősokk -, hogy lassan már embertársai motivációit sőt nyelvét sem érti. Mindenkitől elidegenedve, a háború értelmetlenségébe belefásulva, a változás halvány reménysugara nélkül folytatja Örök Háborúját - maga sem tudja, hogy kiért és miért. De biztosan nem az egyre magasabb rangért és beosztásért vagy nagyobb felelősségért, amit veteránként - hisz a statisztika azt mutatja, hogy 6.000 besorozottból egy fő éli túl a szolgálat öt évét - kérés nélkül is a nyakába varr a kérlelhetetlen és megállíthatatlan hadigépezet.

"...Ezért vagyunk most itt mi, ötven férfi és ötven nő, valamennyien 150-es IQ fölött, átlagon felüli testi erővel és egészséggel, hogy nagyon eliten tapicskoljunk Missouri közepén a sárban, és azon gondolkodjunk, mennyire értelmetlen a hídépítést gyakorolni, amikor a célvilágokon folyadék legfeljebb folyékony hélium formájában fordul majd elő."

Minden tetszett benne! Az azonnal elkapó és nem eresztő első mondat ("Ma este az emberölés nyolc zajtalan módját fogjuk önöknek bemutatni."), a világ - a jövő - kidolgozottsága, a katonai argó, a fanyar, irónikus humor, a hadseregben uralkodó állapotok ismertetése - a szexuális szokásoktól kezdve az italozáson át egészen a parancsnoki lánc működéséig vagy épp a kiképzésig -, a komor és pesszimista hangulat és az ehhez illeszkedő főszereplő világnézete, a szóhasználat vagy az ellenség - a tauriak -, akiket még senki nem látott és így senki nem is tud róluk a világon semmit sem. A jövőben kialakuló furcsaságok - pld. az államilag támogatott, reklámozott homoszexualitás, mint a népesség szabályozás leghatékonyabb módja (valami ilyesmi mintha már nálunk is elkezdődött volna egyébként, nem? De!); az Eugenikai Tanács (totális születésszabályozás, a faji különbségek eltörlése, mert azok csak megosztást eredményeznek); a földi államgépezet és népesség berendezkedése erre a több száz évig tartó disztópikus hadiállapotra; a pénz helyett a kalóriajegyek használata, hiszen a legnagyobb érték az élelem a túlnépesedett bolygón.

Külön jó volt, hogy az űrben játszódó részekben a fizika törvényeit - pld. a relativitás-elméletetet - betartva mozogtak az űrhajók és ezzel együtt (vagy épp emiatt) sikerült mégis olyan csavarokat beépíteni a történetbe, mint például a katonákat a  "relatív jövőjükből" megtámadó idegenek, stb.

"...úgy, ahogy minden valóság illuzórikussá és megfigyelő-orientálttá válik, ha valaki az általános relativitást tanulmányozza. Vagy a buddhizmust. Vagy belövi magát."

A "militarista" sci-fit kedvelőknek kötelező olvasmány - valószínűleg a Warhammer 40.000 univerzumának kialakulásában is hatalmas szerepe volt -, de nem hiába van ott a könyv hátulján az idézet William Gibson-tól, miszerint szinte sértés azt mondani az Örök háborúra, hogy a legjobb SF háborús regény, mert ez az irodalom egészének legszebb, legmegrázóbb háborús történetei közé tartozik. A fordítás pedig - szerintem - hibátlan.

Amikor befutott George R. R. Martin a Trónok harcával, szárnyra kapott egy frázis, amit azóta is mondogatnak, nevezetesen, hogy ne kedveljük meg a szereplőket, mert Martin nem bánik velük túl kesztyűs kézzel. Nos, akkor erre a több évtizeddel hamarabb íródott könyvre mit lehetne még többet mondani??? :)

A könyv teljes egész, szóval a hosszú sorozatoktól zsigerből ódzkodók is nyugodtan elolvashatják, de egyébként trilógia, amit remélhetőleg magyarul is olvashatunk nemsokára. (A második rész a Forever Peace, 1997 valamint a harmadik a Forever Free, 1999.) Az Örök háború egyébként képregény formájában is meghódította az olvasókat. 

A könyvért köszönet a Metropolis Médiának!

Értékelés: 10/10

Wallpaper (1920x1080)

[Egy kis érdekesség: 1996-ban csehül megjelent az Örök háború Věčná válka címen az itt látható borítóval. Ebben annyi az érdekes, hogy ez a Jim Burns (ő festette a második, a szürke szkafanderfejes borítót is egyébként!) által rajzolt borító volt Steve Perry - A férfi, aki sosem hibáz című 1994-ben kiadott Valhalla Páholyos könyv borítója is! Vajon most ki plagizált kit? :D - Egyébként a kép valóban elmenne akár az Örök háború borítójának is, a másik könyvet nem olvastam.]