Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Lakott sziget

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

(Kammerer trilógia 01. / "Delelő univerzum" 05.)

Arkady Strugatsky and Boris Strugatsky - Обитаемый остров
(Максим Каммерер 01. / The Noon Universe 05.)
Eredeti megjelenés: 1969
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2009
Hossz: 348 oldal
Műfaj: sci-fi, disztópia
Vásárlás: 
Booker 
Fordította: Weisz Györgyi
Vendégblogger:
MrBloodBunny

Tartalom:
A 22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni.
Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat.
Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén?
A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban betiltott regénye a világ SF-irodalmának igazi gyöngyszeme, és mondanivalója szerencsére (vagy sajnos) éppolyan időszerű, mint megírásakor. Ezt igazolja az is, hogy Oroszországban idén mutatták be kétrészes, monumentális filmváltozatát, amely talán idővel eljut a hazai mozikba is.

Jó napot.

Nos, ezen leírás megalkotója (én) nem Profundus Librum. Egy vendég vagyok, egy idegen baktérium, aki viszont nem kéretlenül fertőz itten, hanem P.L. kérésére. Szóval, ha bárki észreveszi, és mondjuk sérelmezi azt, hogy jelen írás stílusa és színvonala el(marad)tér az eddig megszokottól, az a számlát kéretik a Könyvtáros kollegának benyújtani.

Arkagyij (1925 - 1991) és Borisz Sztrugackij (1933 - )

Kezdjük  Arkagyij és Borisz Strugackij-jal/val(?): első közös élményünk sok-sok évvel ezelőttre tehető. Ekkor láttam ugyanis a Tarkovszkij által rendezet Stalker címet viselő mesterművet. Azóta számtalanszor újranéztem, és máig is az egyik (ha nem A?) kedvenc sci-fi mozim (jó, tudom, hogy TV film, de a "sci-fi" és a "film" szavak egymás után leírva hülyén veszik ki magukat). Később persze megtudtam, hogy a cucc alapja egy könyv, a Piknik az árokparton (Roadside Picnic, 1972). Kerestem, kutattam, rengeteg kereskedőnél, kiadónál próbáltam beszerezni, de mára már bizonyos vagyok benne, hogy ez a regény egész egyszerűen nem létezik. Olyan, mint a Mikulás, akivel gyermekkorunkban hülyítettek minket. Vagy talán találóbb a Szent Grál- vagy az Atlantisz-, esetleg az Eldorádó analógia: nagyjából mindenki tudja miről van szó, kb. mindnyájan ismerjük a történetüket, a szereplőket, készültek róla filmek, de valójában még senki nem látta, érintette, szagolta, nyalogatta ezen misztifíciumok egyikét sem. 

Legutóbb, a "Galaktika szépe" fotópályázaton (a nyilvánvalóan elcsalt első helyezésünk helyetti) második helyezésünk alkalmával próbálkoztam be a Galaktikánál:
- Gratulálunk. Az ezüst is szépen csillog. Mely könyv legyen?
- Sztrugackij: Piknik.
- AZ NINCS!
- Sztrugackij: Sziget.
- AZ VAN! JÓ SZÓRAKOZÁST.
Komolyra fordítva, a galaktikás lányok fiúk nagyon kedvesek voltak, és azóta még inkább biztos vagyok benne, hogy a keleti blokk szkifi írói igazi géniuszok.
Nos, aki szerint egy hosszú, terjengős és a bemutatandó téma szempontjából irreleváns előszót zár le ezen mondattal (hál'Isten), ők nyilván nem olvasták még Stanislaw Lem: Az Úr Hangja művét. Végre jöjjön hát maga A könyv.:
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott Sziget 

"...ha ehető vagy egy idegen bolygón, magad sem halsz éhen."

Nagyon nehéz bármit is írni ezen regényről spoilermentesen, de megpróbálom. Szóval, 2157-et írunk, az emberiség aranykorát éli. Az új, és tökéletesített Neveléselméletnek hála nincs többé háború, éhínség, kapzsiság, jóval környezettudatosabban, más szemlélet mentén élünk. Az orvostudomány forradalmi áttöréseinek hála nincsenek többé beteg emberek, nincs az a kórság, ami bárkit is ledönthetne a lábáról. Sőt! Az emberi test és agy eddig rejtett erőforrásait is ki tudjuk immár aknázni. Megkezdődik a Kozmosz benépesítése, mely ilyen testi, szellemi és technológiai képességek birtokában gyakorlatilag rutinfeladattá satnyul. Egy ilyen erős, rendkívül szimpatikus, gyermekien naiv fiatal felfedező, Makszim Kammerer regényünk főhőse. Oppá! Jut eszembe. Betiltott regényünk főhőse. 1969-ben készültek el vele  az Sz. fivérek, de a cenzorok jó kétévnyi munkájukkal tudták csak "kiadható" formára csiszolni a könyvet, mely így csak '71-ben látott napvilágot. De hát miért is tiltottak be egy olyan könyvet, melyben az emberiség, és a Föld maga egy csudálatosan jó, szép hely? Valószínűleg azért, mert már a kor cenzorai sem voltak olyan ostobenkók, hogy ne lássák meg a nyilvánvalót: a Lakott sziget (Makszim nevezi így a bolygót ahová lezuhan) minden velejárójával, borzalmával, társadalmi betegségeivel, anyabolygónk - akkori és mostani - metaforája.

Mak Szim (újdonsült barátai nevezik így, mivel a Kammerer névvel nem tudnak mit kezdeni) ártatlan szemén keresztül ismerhetjük meg ezt a világot, az ő utazásai, "kalandjai", felfedezései által látunk bele egyre mélyebbre ezen visszataszító, nyomorúságos, statáriális rendőrállamba, melynek az abszolút kontroll az alapja. A legutóbbi atomháború romjaiból újjáépülő, szegény, apatikus társadalmat az Ismeretlen Atyák tartják egyben vasszigorral, és a minden lakosra kiterjedő és hatással bíró manipulatív eszközökkel: TV-, rádió-propaganda - propaganda, propaganda - és legfőképp a "tornyok" segítségével. A másként gondolkodókat (és úgy egyáltalán a gondolkodókat) elfajzott korcsoknak tekintik, üldözik és megbélyegzik, ahogy a regény írásának idején - és természetesen ma is - teszik mindenhol e glóbuszon. Fura, olykor veszélyes szerzetek, mutánsok, ellenségek és barátok, de többnyire félrevezetett és megtévesztet emberek lakják ezen groteszk világot. Makszim erkölcsileg és morálisan magasan mindenki felett áll, ő nem érti az öldöklést, és őt sem értik, mit nem lehet az öldöklésen érteni és magasztalni?

Fain kis világ ugye? No azért nem kell automatikusan kisatírozni a "Mit szeretnék még halálom előtt elolvasni" listáról a franciakockás ánégyesből. A téma valóban nem túl vidám, de a részletesen kidolgozott, érdekes és hihető karakterek, a sztori, a forma és a lebilincselő tartalom miatt senkinek sem fog visszajönni a vacsora. Ugyan fullasztó a légkör, de parádés a sztori és a stílus. Ez utóbbit elsősorban Weisz Györgyi nagyszerű és profi fordításának köszönhetjük. A könyv magával ragad. A nagyszerű történetvezetésnek hála letehetetlen. Legalább is számomra. Az a fajta olvasmány ez, melynél az ember ha eléri a negyvenedik oldalt a fejéhez kap, hogy "áhhááá! szóval a huszadik oldalon ez meg ez, ezért és ezért történt úgy ahogy!! gyihhá, gyerünk tovább!"

Obitaemyy ostrov 1-2 BD

Meg kell emlékezzünk a megfilmesítési kísérletről is. Én főleg a filmekkel... rossz filmekkel szoktam elb***ni az időmet, ezen szubzsáneren belül is az olyanokkal, amiben igen nagy potenciál rejlett, de valami (hát ez a "valami" általában meglepő módon a mohó kaparintásvágy szokott lenni) miatt katasztrófa lett a vége. Sajna a kétrészes filmadaptáció (első és második rész), nincs mit kertelni, nem lett jó. Aki nem olvasta a regényt, annak talán élvezetes lehet, mivel: orosz film, már-már Terry Gilliam-féle abszurd víziókkal, masinákkal operáló, valóban nagyon látványos, akciódús film, a színészek is többé kevésbé hitelesen játszanak - főleg Makszim - de sajnos hiányzik belőle az az atmoszféra, mely a regényt a legnagyobbak közé emeli. Talán ha más rendező jut lehetőséghez, vagy ha trilógiát forgatnak (mert bizony rengeteg, RENGETEG lényeges dolog/történés/információ valahogy eltűnt az adaptálás folyamán), vagy ha TV sorozatot gyártanak, lehet jobban járunk. Bár nem tudom hány kiadó vagy csatorna lelkesedne egy olyan műért, mely épp az emberek tudatosságát, önbecsülését szándékszik megacélozni, szemben a "Shut Up and Obey!!!" számukra mindenképpen kényelmes és jövedelmező népforgácsolással szemben...? Valószínűleg egy ügyetlen asztalos bal kezén meg lehetne számolni.

Végszó gyanánt egy csomó közhellyel tudok csak szolgálni: alapmű, remekmű, minden sci-fi rajongónak kötelező darab, emlékezetes darab, nem könnyen felejthető regény, blablabla. Én mindenkit tiszta lelkiismerettel bátorítanék a Lakott sziget megolvasására, és nem kell megijedni ha néha úgy érezzük "Mit olvasok? Ennek a fejezetnek most mi köze van... bármihez??" minden a helyére kerül, minden értelmet nyer.

A könyvért köszönet a Metropolis Media Kiadónak!

Értékelés: 10/10

by Vérnyúl

Részlet a Lakott sziget első részéből (magyar felirattal):