Downton Abbey - Season I-II.

Downton Abbey - Season I-II.

(A downton-i kastély)

- Mi ez, sci-fi?
- Nem.
- Horror?
- Nem.
- Fantasy?
- Nem.
- Akció?
- Nem.
- Izgalmas?
- Hááát, ööö, nem igazán.
- Western?
- Az sem.
- Akkor meg mi a fenének nézzem?

A kosztümös történelmi dráma témájú filmek-könyvek - kivéve természetesen, ha a szereplők cowboy jelmezt öltenek - finoman szólva is, nem hoznak lázba. A Downton Abbey című angol sorozat alapesetben a rémálom kategóriába tartozna nálam.
Történelmi, romantikus, családi dráma. 

A sorozat a Downton-kastély lakóinak életét követhetjük nyomon az 1914-es évtől kezdve... nos nem tudom pontosan meddig, mert még csak a második évad végén járok és már megy a harmadik, de most éppen 1919 körül járunk.

A kastélyban lakik a tőzsgyökeres kékvérű angol arisztokrata család mintapéldánya - leszámítva az amerikai feleséget -, Crawley-ék, valamint az őket kiszolgáló nagyszámú cselédség. Crawleyék nagy nyugalomban élik mindennapjaikat, mikor egy hír fenekestül felforgatja addigi életüket. A kastély örököse ugyanis hirtelen meghalt. 

Ahá! Szóval az örökség körül kezd marakodni a három lány (esetleg az udvarlóik), vagy a család távolba szakadt fekete báránya - gondoltam ekkor, az első rész ötödik percében, amit elspoilereztem itt nektek. Nos ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!

Crawleyék ugyanis született úriemberek és úriasszonyok. Házukban viszály, hangos szó, káromkodás, skandallum, vagy bármi más negatív felhangú esemény egyszerűen szóba sem jöhet! A személyzet is tipikusan angol. A szobalánytól kezdve az inason át a komornyikig és a többiekig mindannyian hűek a családhoz és a végtelenségig hasonultak gazdáikhoz. Egyenesek, gerincesek, büszkék munkájukra, a becsületesség mintaképei.

Maggie Smith, a kedvencem

Mi benne a dráma akkor, miről szól ez az egész sorozat?
Nos semmiről. Jobban mondva, valóban az életről. Ne várjunk itt minden részben a múltból felbukkanó temetetlen titkokat, ármányokat, gyilkosságokat, de még csak hatalmas fordulatokat sem. Az események nyugodtan, lassú patakként csordogálnak. A szereplők némelyike szerelmes lesz majd csalódik (vagy nem), néha ellopnak egy üveg bort vagy ideig-óráig felüti a fejét a szakmai féltékenység a munkások közt, majd jön az első világháború, ami mindent megváltoztat. Csak a sorozat második évadának minőségét és eddig megszokott folyását nem!

A jellem kategóriákat itt meglehetős fenntartásokkal kell kezelni! :)

Egy olyan szereplője nincs a sorozatnak, aki ne lenne ESZMÉLETLENÜL KIRÁLY benne. Voltak kedvenceim - főleg a karakterszínészek közül (Mr. Carson, John Bates, Thomas, Violet Crawley, Daisy vagy épp Lord Crawley) -, de igazán mindannyian elismerést érdemelnek. Egyáltalán nem véletlen a Golden Globe és Emmy díjeső (21 díj és még 60 jelölés eddig). Mindet megérdemelték. A látvány - a kosztümök és a kastély lakberendezése - szintén első osztályú. A rendezés hibátlan (pontosabban annyira szívesen néztem volna egy évadban sokkal több részen keresztül, hogy a két jelenet közötti, néha több hónapos ugrások fájtak), az operatőri munka káprázatos (gyönyörűek a színek, szinte fáj a fűre nézni). A zenéje pedig egészen egyszerűen több mint csodálatos! Ez különösen tőlem - az elektrohead-től - nagy szó, aki a falra mászik általában a klasszikus zenétől. Ez a második klasszikus hangszerelésű - nagyzenekari - filmzene, ami megtetszett a The Fountain Death Is The Road To Awe-je után.

 Downton Abbey [Suite] 

Annyira megnyugtató, pihentető és élvezetes volt megnézni 1-2 epizódot két izgalmas könyv közt vagy egy film után, amire nem is gondoltam volna, hogy szükségem lenne rá - amíg meg nem néztem a pilot epizódot a "kék korongon". Mindenkinek melegen ajánlom legalább bepróbálásra - maximum nem jön be! 
Remélem nem a harmadik évad lesz az utolsó!!!

Értékelés: 10+/10

(A plusz pontot a zenéje miatt kapta meg)