2012. május 20., vasárnap

Isaac Asimov - Az Alapítvány előtt

Isaac Asimov - Az Alapítvány előtt
(Alapítvány 01.)

Isaac Asimov - Prelude to Foundation
(Foundation 01.)
Eredeti megjelenés: 1988
Magyar kiadás: Móra Ferenc (Galaktika) 1991, 1995; Szukits Könyvkiadó 2002, GABO 2011
Hossz: 418 oldal
Műfaj: sci-fi, klasszikus
Fordította: Baranyi Gyula

Tartalom:
Az Alapítvány sorozat időben legelső, bevezető darabja csupán 1988 után kerülhetett az olvasó kezébe. A történet 12020-ban játszódik, I. Cleon császár uralkodása alatt a Trantoron, a Galaktikus Birodalom óriási kupolafővárosában. A hihetetlenül magas színvonalon megszervezett társadalom gigantikus méretű gépezetében a legkisebb fennakadás is a Birodalom bukását okozhatja. Ha a császár ismerné a jövőt, megmenthetné az összeomlás veszélyétől, s saját hatalmát is megszilárdíthatná. Ehhez meg kellene nyernie Hari Seldon bizalmát, aki éppen a pszichohistória elméletén dolgozik. Az Alapítvány regények leendő, legendás hírű Mestere menekülni igyekszik a császári pártfogás alól, mert nem mindegy, hogy elméletét milyen érdekek szolgálatába állítják. Az izgalmas, fordulatos regényből megtudhatjuk, milyen események előzték meg az Alapítvány létrehozását.







Még nagyon régen olvastam az Alapítvány-sorozat pár részét (azt hiszem hármat, de ezt nem természetesen), és a legelső sci-fi könyvek voltak, amik tetszettek. Az előtte olvasottak (nem tudom mik voltak, mert mindet abbahagytam) egyáltalán nem győztek meg arról (8-9-10 évesen), hogy a sci-fi nekem való. Ebben biztosan közre játszottak egyébként a műfajra jellemző bűnronda könyvborítók is. Azért szerettem volna elolvasni most az egészet, mert szégyenszemre két dologra emlékszek az egész alap trilógiából, arra, hogy nem bírtam lerakni és egy szó, amit már nem tudtam hová rakni - Öszvér. Kíváncsi voltam, hogy - nagyjából - egyben a teljes hét rész mennyire "jön be" felnőtt fejjel - persze majdnem biztos voltam benne, hogy nagyon -, és hogy tudjam, hogy miről is szól ez az oltári sci-fi klasszikus sorozat! :)

Isaac Asimov (1920-1992)
Egyébként Asimov többi könyvével is ilyen a kapcsolatom. Olvastam egy-kettőt (Kalibánt, a Hajnal bolygó robotjait, a Halál fuvallatát (ezt abbahagytam emlékszem) és a Leszáll az éjt, ami inkább Robert Silverberg könyve, ő csak társíró volt - ezt imádtam, legalább 2x olvastam), de a nagy Asimov-univerzum összességében mégis totális sötétségként borul rám. Ez nagyjából a szégyen kategóriát súrolja, szóval ez ennyiben nem maradhat! :D

"...- Nem, felség. Az egész történelem azt tanúsítja, hogy mi nem tanulunk a múltból. "

Asimov képzeletének méltatását, amivel egységes egésszé sikerült összeillesztenie élete összes írását, most nem részletezném, de egy kalapemelés kijár neki érte. Viszont nem várt mód roppant hamar rájöttem, miért is tetszett nekem gyerekként Asimov. Számomra meglepő volt, mennyire nagyon - pozitív értelemben használva a szót - egyszerűen fogalmaz.
Ez jó is és rossz is volt egyszerre.

Jó, mert nincs a könyvében egy olyan gondolat, ötlet sem - legyen az egy vallásról szóló rész, vagy a pszichohistóriát magyarázó levezetés, vagy bármely tudományágról (pld.: matematika, meteorológia, társadalomtörténet) szóló fejtegetés -, ami ne lenne annyira emberi, könnyen fogyasztható, doktori címhez nem kötötten érthető példákkal elmagyarázva. Ez nekem anno nagyon nagy pozitívum volt, és most is örültem, hogy ebben a részben is a száraz tudományos értekezések helyett ennyire olvasmányos módon jutottam egyre előrébb Hari Sheldon kutatásában, ami a pszichohistóriát valóban használható tudományággá kívánja tenni.

"...Hogy lehet valami lehetséges, a gyakorlatban azonban mégsem alkalmazható?
– Elméletileg számomra lehetséges, hogy a Galaxis minden világára ellátogassak, és mindenütt kezet rázzak minden egyes személlyel. Csakhogy ez sokkal több időbe telne, mint amennyi nekem élnem megadatott, de még ha halhatatlan lennék is, sokkal több újszülött jönne a világra, mint amennyi régit én meg tudnék látogatni, és ami még fontosabb: az emberek többsége hamarabb meghalna, mint ahogy én képes lennék egyáltalán eljutni hozzá."

Ugyanakkor rossz, mert a párbeszédes részek sokszor túlságosan "bugyuták", vagy inkább kevésbé jól sikerültek, teli kincstári optimizmussal, naivitással (a szerző részéről). Az események csodálatos módon simán követik egymást, minden buktatóra rögtön ott van a megoldás, vagy legalábbis az aktuális problémán túljutást segítő ötlet, mintha egy isteni kéz vezetné Hari Seldont a célja felé vezető úton, ami minden felmerülő zökkenőt elsimít (persze erre azért van egy magyarázat a könyvben). Mintha az előzménykötet(ek)ben szereplőknek nem akart volan igazán mélységet adni.
(Kíváncsi vagyok, hogy mikor már az Alapítványt fogom olvasni, akkor is lesznek-e problémáim a párbeszédes részekkel és a papírmasé-karakterekkel.) Viszont - talán furcsa módon - pont emiatt bátran ajánlható minden olyan fiatal olvasónak is, aki csak most gondolkozik azon, hogy vajon melyik könyvel kezdje az ismerkedést ezzel a furcsa, teljesen érthetetlen műfajjal, amit csak a kockák olvasnak - a sci-fi-vel. (Bár akciójeleneteket ne is reméljen benne.)
A kockáknak nem ajánlom, ők már úgyis régen kiolvasták az egész Asimov életművet párszor, és melyikük ne tudná fejből idézni a robotika három törvényét?

"...az érzelmek a mozgatói az emberi cselekvésnek, sokkal erősebbek, mint maguk az emberek sejtik. Magának fogalma sincs, mi mindent el lehet érni az érzelmek legenyhébb befolyásolásával..."

Asimov elbeszélői stílusa tehát könnyen követhető, élvezetes, a történetvezetése kicsit lineáris (ebben a regényben legalábbis), de ezt bámulatos fantáziája bőven feledteti - leszámítva ugye a szinte maguktól megoldódó problémákat -, a Galaktikus Birodalom egyetlen világa - a fővilág, a Trantor - is annyi apró érdekességgel szolgál, hogy elrepült vele ez a párszáz oldal.  Sok vicces, megmosolyogtató jelenet van a könyvben, amikre igazából nem számítottam, de örültem nekik. A feszültség teljes hiánya viszont nem volt annyira örömteli, még szerencse, hogy a könyv nyomozgatós, ide-oda utazgatós részei azért kárpótoltak az elmaradt adrenalinlöket miatt, amit nem is tudom, miért vártam, hogy lesz. Talán mert az űrben játszódik a 25 millió lakott világot magában foglaló Birodalomban, szóval gondoltam, hogy valami ŰRCSATA az biztos lesz! Na de az pont nem volt! :D
Az Encyclopedia Galactica részletek nagyszerűek a fejezetek elején, a kedvenc karakterem pedig I. Cleon császár volt. :P

"...Minden tiltott dolog nagyon csábító, kiváltképpen, ha szexuális természetű. Vagy kit érdekelne különösebben a női mell egy olyan társadalomban, ahol sohasem takarják el a szem elől?
– Azt hiszem, engem azért igen."

Igazi előzmény-regény, bemelegítésnek, alapozásnak nagyon megtette ez az első rész, és a folytatása sem fog már sokáig a polcon pihenni.

(Kommentekben jöhetne pár tipp, mely Asimov regények kapcsolódnak még szorosabban az Alapítvány sorozathoz [közös szereplőkkel, elvarratlan szálakkal]. Gondolom a Hajnal bolygó robotjai és talán valahonnan rémlik, hogy A mezítelen nap. Igaz ez?)


Értékelés: 7/10

A könyvért külön köszönet a GABO Kiadónak!

8 megjegyzés:

  1. Elég fura sorrendben olvasod a könyveket, még ha ez a kronológia is.

    Olvasási sorrend szerintem:
    1. Alapítvány-trilógia
    2. Robottörténetek
    3. Acélbarlangok
    4. Mezítelen nap
    4. Hajnal bolygó robotjai
    5. Robotok és Birodalom
    7. Alapítvány pereme
    8. Alapítvány és Föld

    És csak ezek után olvasnám el az Alapítvány előzményeket (Előtt, Előjáték)

    Amúgy észrevetted, hogy "Az Alapítvány előtt" eredeti címe Prelude to Foundation (vagyis Előjáték az Alapítványhoz), az "Előjáték az Alapítványhoz" eredeti címe pedig Forward the Foundation, vagyis Az Alapítvány előtt? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, láttam a címcserét, én sem értettem. :)

      Régen mit tudtam én, mit olvasok, csak láttam, hogy Alapítvány, eszembe sem jutott, hogy van több része is, ugyan így voltam a többi Asimov könyvvel is. Akkor még nem volt internet, a könyvtárban meg azt sem nagyon tudták, hogy ki az az Asimov. :) Később persze utánanéztem a dolgoknak, de akkor már mögöttem volt vagy 3-4 könyve.

      Most az Alapítvány sorozathoz szorosan kapcsolódó 7 részt terveztem elolvasni, és pont az volna a lényeg, hogy a kronológiai sorrend szerint akartam. Kíváncsi vagyok, hogy az alap trilógia eseményei így is ütni fognak-e, ha már ismerem az előzményekből a hátteret, vagy az is lehet, hogy kiderül, hogy az új Asimov olvasóknak tényleg az általad is ajánlott - KÖSZI SZÉPEN! - olvasási sorrendben kéne megismerkedniük a teljes történettel.
      A 7 rész után szerintem - most így gondolom - folytatni fogom az Asimov könyvek olvasását az általad írt sorrend alapján.

      Törlés
    2. Már én is többször terveztem, hogy újraolvasom az egész sorozatot, de mindig közbejön valami új könyv. Persze ez nem panaszkodásképp mondom. :)
      (Így vagyok a Dűnével is. Múltkor eljutottam a Dűne gyermekei-ig.)

      Kicsit irigyellek amúgy, mivel látom, hogy jó sokat olvasol. Nekem kb. 2x20 buszozásos perc jut a a napi olvasásra. De már a Felhúzhatós lány 60%-ánál tartok. :)

      Törlés
    3. Nekem napi 2x1 óra vonat, plusz az indulásra várakozás fél órája (meg ahol csak bele tudok szorítani pár oldalt az egyéb tevékenységek közé.) :P

      Na a Dűne az itt sorakozik végig a polcon (kivéve az utolsó, a Paul-os) nálam is, ugyanerre várakozva, de folyton megrettenek előlük (ja, és az előzményeket még sose olvastam, szóval azt is ideje lenne már).

      Törlés
  2. A Dűne előzmények közül csak kettő és felet olvastam. Az Atreides-t és a Harkonnen-t végig, a Corrino-t csak félig. Ez utóbbi szörnyű volt, a másik kettő elment. Személy szerint úgy érzem, hogy semmit sem veszítek, ha kihagyom az előzmény köteteket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam, hogy elmaradnak a Frank Herbert könyvektől, de mégis érdekelnek.

      Törlés
    2. Valóban gyengébbek a Dűne előzmények és folytatások a Frank Herbert által írt 6 regénynél (a Dűnétől a Dűne Káptalanházig), de mivel az utóbbiak nekem a legnagyobb kedvenceim között van (különösen a 4-5-6. kötetek!), ezért elolvastam azokat is, és nem bántam meg, mert szépen kikerekítette a történetet (egyébként néhány, a Káptalanházban még elvarratlan szálat is megoldva, és azokat a "függő dolgokat" szerintem valóban Frank Herbert jegyzetei, azaz nem csak a fia és Kevin J. Anderson fantázia alapján megvilágítva).
      Az Alapítvány-köteteket meg szerintem is úgy, olyan sorrendben érdemes elolvasni, ahogy elmouse említette, szerencsémre én anno úgy is vettem be őket, azaz csak az Alapítvány és Föld után szereztem be és olvastam el a két előzményt. Amúgy egy ideje meg az ún. Második Alapítvány-trilógiával szemezek (a Gregory Benford, Greg Bear és David Brin által írt könyvekkel), ha már néhány hete kitúrtam belőlük az első két kötetet, mert azért azok az írók nem rossz dolgokat (azaz jóféle regényeket és novellákat) gurítottak, úgyhogy hamarosan megadom az esélyt annak a trilógiának is.

      Törlés
    3. Én is ezért tervezem az előzménykötetek olvasását.

      A Második Alapítvány sorozatot én is figyelgetem már egy ideje - távolról. Egyik szerzőtől sem olvastam még semmit, de az "életművük" magáért beszél. Egyszerűen csak valami mindig beugrik eléjük.
      Egyszer csak eljön az ő idejük is. :)

      Törlés