Júliusi könyvmegjelenések

Néhányan akár észre is vehettétek, hogy mostanában két könyves poszt között több idő telik el (cirka 4-5 nap), mint régebben (általában 2-3 nap), ennek az oka, hogy suttyomban és alattomban amikor csak tehetem a haverokkal Diablo 3-azunk, ami persze masszívan az olvasástól veszi el az időt. (Akit érdekel, annak mondom: van minden karakterből már Nightmare fokozatos, a barbárom Hell végén jár.) Azért igyekszem helytállni minden fronton, és néha - a vonaton - olvasok is! :) Ezért kifejezetten örülök ennek a laza nyári hónapnak, amikor alig jelenik meg valami könyv, olyan ami meg érdekelne is, még kevesebb - bár nyilván ez a lista közelsem teljes még. Megpróbálom lecsökkenteni a felhalmozódott olvasmányok számát júliusban!

Andri Snaer Magnason - LoveStar - Gondolat 07.04
Cat Adams - A vér dala - Egmont 07.04
Sean Stewart - Yoda - Sötét találkozó [Star Wars] - Szukits - 07.04
Philip K. Dick - Egy megcsúszott élet vallomásai - Agave 07.05
Stephen King & Peter Straub - A fekete ház - Európa 07.09
Imre Viktória Anna - Az Őrült Hold alatt - Ulpius-ház 07.10
Michel Ende - A végtelen Történet - Európa 07.11
Lisa Smedman - A vipera csókja (Kígyóház trilógia 02.) [Forgotten Realms] - Delta Vision 07.13
Piers Anthony - Khton - Delta Vision 07.19
Oliver Bowden - Jelenések [Assassin's Creed] - FuMax 07.xx
Dan Abnett & Mike Lee - Lelkek gyilkosa (Sötétpenge Malus 03.) [Warhammer Fantasy] - Szukits 07.11
Andrzej Sapkowski - A végzet kardja (Vaják 02.) - PlayON Magyarország 07.16
Matt Forbeck és Jeff Grubb - Ascalon kísértetei [Guild Wars II.] - PlayON Magyarország 07.16
Robert Jordan & Brandon Sanderson - Gyülekező fellegek - Delta Vision 07.31
--------------------------------------------------------------
M.R. James - Sötét örökség - Delta Vision - ??.??
Lisa Smedman - A prófécia örökösei (Sembia 03.) [Forgotten Realms] - Delta Vision - 07.24

Greg Keyes - Folyamszülött

Greg Keyes - Folyamszülött

(A Váltott Isten gyermekei 01.)

Greg Keyes - The Waterborn
(Children of the Changeling 01.)
Eredeti megjelenés: 1996
Magyar kiadás: Delta Vision, 2009
Hossz: 592 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Járdán Csaba, Tamás Gábor

Tartalom:

Nhól királyi családjának ereiben a Folyamisten vére csörgedezik – ők a Folyamszülöttek. Ám az isteni hatalomnak ára van: a dinasztia egyes tagjai a serdülőkort elérve eltűnnek, s további sorsukról csupán sötét legendák mesélnek. Hezsi, a lassan nővé érő, különös királyi hercegnő, ha nem akar beletörődni ebbe a végbe, csupán pár barátjára és saját eszére támaszkodva kénytelen megoldani az eltűnteket övező rejtélyeket.

Az ifjú Perkar, akinek az otthona sok-sok mérföldre esik Nhól városától, ugyancsak jó okkal gyűlöli a Folyamistent. Utazása során, mely egyre közelebb viszi a városhoz, őrült istenekkel, a halhatatlanok fegyvereivel és ismeretlen veszélyekkel szembesül, miközben sorsa mind jobban egybefonódik Hezsi hercegnőével.

Greg Keyes regénye, melynek színpompás, gazdag világán istenek és halandók vetélkednek egymással a hatalomért, a felnőtt, értékteremtő fantasy alapműveinek egyike.

Greg Keyes (1963- )

J. Gregory Keyes könyveiről sok helyen sok jót olvastam már - elmarasztaló véleményt meg sehol -, és mivel különben is jobban szeretem a hosszabb lélegzetű műveket a 2-300 oldalasaknál, ezért a Folyamszülöttet - a szerző debütáló regényét - a megjelenése óta el akartam már olvasni. Azóta eltelt pár év, kijött a sorozat másik része is (A Hollóisten I-II.), de egyszerűen sosem került jókor a szemem elé a könyv a vásárlások során. Most végre sikerült megszerezni - és időt szakítani rá - és azonnal, felfokozott izgalommal vetettem rá magam.
Keyes gyakorló antropológus, aki kurzusokat tart növendékei számára többek közt az indián kultúrák mezőgazdasági rekonstrukciójáról. Az írást eleinte csak mellékvonalon kívánta űzni. Műveltsége, neveltetése - fiatal korában egy indián rezervátumban élt apja munkája miatt - jól tetten érhető a Folyamszülöttön is, aminek története persze teljes egészében kitaláció, ezáltal fantasy minden minőségében, olvasása közben nekem mégis olyan érzésem volt, mintha egy mítosz/monda/saga/rege keletkezésének történetét olvasnánk a távoli múltból. Keyes világa teljesen egyedi, a Föld egyik tájegységéhez sem köthető szorosan, mégis ismerős lehet, hiszen nagykanállal vett több nép teremtésmítoszából, mondájából alakokat, motívumokat kölcsön és ezeket gyurmázta össze könyvében. A műben verstöredékek, kitalált idegen szavak, barbár szokások leírása segíti megteremteni és átélni a minél autentikusabb törzsi - illetve a nagyvárosi - atmoszférát. Persze sikerrel.

"...– A családoknak széles a válluk. Arra való, hogy terheket viseljenek."

A történet sokáig két teljesen elkülönített szálon fut. Az egyikben Perkar, a marhaurak birodalmából származó barbár fiatal életébe pillanthatunk be, akinek minden gondolata saját pirakuja (birtok, hatalom, becsület, anyagi javak) megszerzése - valamint egy istennő szerelme - körül forog. Bizony a könyv közepéig, a barlangi részig, illetve a borítón is látható csatajelenetig az ő története jobbára kimerül a környezet (a vidék és az ott lakó - valódi, élő, emberi tulajdonságokkal és személyiségjegyekkel felruházott - istenek) és a barbár társadalom - kicsit hunos, kicsit indiános, kicsit északi vikingekből összegyúrt -, valamint a barbár gondolkodás bemutatásában. Emiatt a részletes, lusta folyami lassúsággal hömpölygő elbeszélési mód miatt később, mikor a jellemfejlődésen jócskán átesett fiú története egyre jobban kibomlik a szemünk előtt és összefonódik a másik szállal, már annyira "képbe helyezi" a szerző az olvasóit, hogy nem találjuk furcsának, ha vad, őrült istenek, erdei szellemek, emberi tulajdonsággal felruházott természeti képződmények (Folyam), embertől idegen lények (alvák) keresztezik a kicsit hőssé is váló ember útját.

"...– A hős nem több dalokban magasztalt bolondnál. A hős hibák és sorscsapások köré szőtt szavak, amelyek célja tetszetősnek mutatni mindezt."

A másik szálon Hezsi történetét ismerhetjük meg, aki a hatalmas Nhól városában a császár lánya, és a könyv kezdetén veszíti el barátját, és mindenáron őt akarja felkutatni. Ez a lehetetlennel felérő vállalás (hiszen Hezsi ekkor kilenc éves csak), amiben kizárólag saját intelligenciájára és hűséges félóriás testőrére támaszkodhat. Hezsi kutatása és a császárváros mélyen lappangó titokig vezető út igazából még Perkar meséjénél is lassabb - és hosszabb is -, de a majd 600 oldalas könyvben bőven van helye az írónak mondanivalója kifejtésére. A tanulással töltött három év leírása ennek ellenére sem száraz vagy unalmas - persze azért kalandosnak vagy roppant izgalmasnak sem nevezném. Sok mindent megtudhatunk Nhól népének ősi nyelvéből a jelenleg is használt nyelvé való fejlődéséről, a hieroglifák ki- és átalakulásáról. Ez a rész egyébként tényleg nagyon érdekes, érezni, hogy Keyesből kibújt a tudós. A hieroglifás írás magyarázata, valamint a helyszín és a helyi mondakör leírása miatt Nhól egyértelműen valami arab-egyiptomi illetve a nevek és az öntözéses gazdálkodás miatt kicsit kínai hibridként kelt életre a szemeim előtt. Sajnos a tanulással és tapasztalással töltött idő elmesélésének fantasy-nagymesterét - Rothfusst - nem érik el minőség szempontjából ezek a részek, ám szégyenkezni semmiképp nem kell miattuk. A szennyvíz-csatornás jelenettől elkezd igazán beindulni ez a szál is.

"...mert ekkor – végre – megértette, hogy az emberek bátorsága, méltósága, érdeme nem lesz sem több, sem kevesebb attól, amit építettek."

Ahogy a történet szépen lassan kerekedik ki előttünk, egyre többet tudunk meg a folyamszülöttek hátteréről is, ami persze érdekes és jó is, de engem legjobban nem ez fogott meg. A könyv lapjain életre kelő istenek, akik jó mitológiai történetek szerint emberi tulajdonságokkal felvértezett emberfeletti hatalom birtokosai, tevékenyen részesei a történetnek, kedvük szerint emberi alakban járnak-kelnek, használják semmi-porszem maga-magunkat, de ilyet azért több könyvben is olvashattunk már. Azonban a Folyam, a nagy elemésztő, "aki" ebben a - valóban - istenek uralta világban talán a legnagyobb hatalom birtokosa (bár a szereplők nem jutnak el az óceánig, szóval lehet a Folyamot is elemészti valami nálánál is nagyobb) soha nem jelenik meg tevékeny szerepben, emberi alakban. Szinte azt sem lehet eldönteni, hogy valóban isten-e, vagy a természet őserejének megszemélyesítője csupán. (Persze mivel a könyvben - északon - még a legkisebb fának is saját istene van, valamint a Folyamszülöttek valóban rettentő hatalom birtokosai, ezért tényleg egy olyan hatalmas isten, "akinek nem tudja a feje, mit csinál a lába!", viszont a többi istenszereplőtől teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkezik.)

"...– Add ide a csinos holmit! – morogta ingerülten Karak. A kapaka nyújtózva kínálta az ezüst ékszert a szénfekete madárnak, amit az át is vett, és a csőrébe szorított.
– Én lenyeltem a Napot – motyogta aztán. – Azt hinné az ember, hogy a népek emlékeznek az ilyesmire.
– Ó, emlékezünk – felelte a Vadászúrnő. – Emlékszünk, hogy fel kellett vágnunk a hasad ahhoz, hogy visszaadd.
– Goromba, goromba dolog – véleményezte Karak mogorván, majd széttárta hatalmas szárnyait, és elrepült az erdő irányába."

A sok szereplő közül nekem a megszemélyesített abszolút negatív szereplő, a Folyam - és persze a totális mellékszereplő Lófivér valamint a mindig csupa morc tanító, Káng és Karak, a kotnyeles Hollóisten - volt a kedvencem, pedig egy szót nem szólt az egész könyvben, csak kanyargott egyre előre és közben álmodta felemésztett áldozatai álmait.

"...Kevés igaz gyűlölet létezik a földön, csak a félelem jár köztünk emberi ruhában."

Amikor a két szál végre összefut, ott a regény akciódúsabbá válik, és pillanatnyi megálló nélkül tart nyílegyenesen a vége felé.
Apropó vége... Itt persze nem áll fenn az a félelem, hogy a történet folytatását nem olvashatjuk, hiszen az már rég megjelent Hollóisten I-II. címmel szintén a Delta Vision kiadó gondozásában, de a regény első része is teljes, kerek történet, szóval ha van olyan, aki csak belekóstolna egy könyv erejéig Keyes stílusába, az is egy lezárt történettel lesz gazdagabb, ha csak az első könyvet olvassa is el.
És apropó stílus... Olvasmányos, hangulatos, sablonmentes, élvezetes, néhol humoros, a regékre jellemző stílusjegyek használata miatt egyedi, érdekes (bár a verseiért egyáltalán nem voltam oda - már ha a sajátjai egyáltalán). A főszereplők karakatereit igazán nagyon megkedvelni nem tudtam, de a mellékszereplők ezért bőségesen kárpótoltak. Kicsit keveseltem az izgalmakat, több küzdelemre számítottam, de azért hullott el olyan személy a könyvben, akire hirtelen nem gondoltam, hogy elbukik, ezért mondhatjuk, hogy váratlan, meglepő húzásai - legalább egyszer - működtek (persze nem a fő meglepetés, mert az az első megjelenésétől messziről szaglott). Két magasan kiemelkedő fejezete van a regénynek, amik valószínűleg sokkal tovább az emlékezetemben maradnak, mint a reény tényleges cselekménye. Az egyik a borítón is látható üldözéses csatajelenet, a másik mikor Perkar a folyón csónakázik.

A könyvért köszönet a Delta Vision kiadónak!

Értékelés: 8/10

Dan Abnett - Mindhalálig

Dan Abnett - Mindhalálig

(Gaunt Szellemei 11.)

Dan Abnett - Only in Death
(Ghosts of Gaunt 11.)
Eredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2011
Hossz: 380 oldal
Műfaj: háborús, akció, sci-fi
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:

A Sabbat világok felszabadításáért indítot hadjárat 23. évében Gaunt komisszár-ezredes a Jago romos erődvilágára vezeti a Tainthi Első és Egyetlent. A véres összecsapások során azonban Gauntnak és embereinek nem csak a jelen borzalmaival, hanem a múlt szellemeivel is szembe kell nézniük...

 Nem tudom, hogy pontosan mekkora lehet a Warhammer 40.000 könyvek olvasó és rajongó tábora, de abban biztos vagyok, hogy jóval kevesebben adták meg ezeknek a könyveknek az esélyt, mint ahány olvasónak valóban tetszenének.

Jómagam is nagyjából leszoktam a "logós" fantasy, sci-fi könyvek olvasásáról, mert a nagy tömegben kiadott könyvek közt jóval több volt a rosszul sikerült, mint a jófajta. Vagy túl kevés írónak kellett ellátni újabbnál újabb történetekkel az aktuális világ rajongóit, vagy - ami gyakrabban jelentkezett problémaként - túl sokan voltak (mert a világnak is sok rajongója volt, tehát sok könyv kellett az olvasási vágyak csillapítására), és sok alacsonyabb színvonalú szerző is bekerült az állandó (vagy hirtelen beugró) tollnokok közé.

Nálam azok a logós (szerepjátékos) könyvsorozatok élték túl az olvasási listák radikális csökkentésére irányuló törekvésemet, amik tudtak valami pluszt nyújtani, vagy ifjonti koromban valamivel több közöm volt hozzájuk, mint a többiekhez. (Warhammer 40K, M.A.G.U.S., Battletech)

Így maradtak meg - úgy szoktam mondani -, "bűnös élvezetnek", nosztalgiából a Warhammer 40.000 könyvek (bár a Dawn Of War sorozat szerintem nagyon nem volt jó), hiszen pontosan 20 éve (ó, te jó ég!) - Ian Watson - Inkvizítor című regényének magyar megjelenése óta az ezen  könyvek alapjául szolgáló táblás stratégiai játék lelkes híve és IRL ("in real life") gyakorlója vagyok (bár mostanában épp pont nem gyakorlom). [Dark Angels seregem mondjuk nem feltétlen győzedelmeskedett minden csatában, de egy összecsapásból sem futottak meg, mindvégig hűek maradtak jelmondatukhoz: "And they shall know no fear!"] Ezen kívül - és a könyvek olvasásán kívül - a számítógépen megjelent játékokat is rendre végigjátszottuk pár barátommal (a PC-s Dawn of War sorozat piszok jó volt, szóval megértem, hogy miért adta ki olyan gyorsan a Szukits pont azokat a részeket könyvben), sőt az is biztos, hogy a már régen várt THQ-s Warhammer 40K: Dark Milennium lesz a következő (sajnos nem MMO) játék, amit ki fogok próbálni, mikor megjelenik.

A Warhammer 40.000 regényeket jómagam nem tartom feltétlen sci-finek. A könyvek ugyan gyakorlatilag egy alternatív Föld távoli jövőjében játszódnak, teli idegen fajokkal (tyrannidák, necronok, stb.), technikai fejlesztésekkel (lézerfegyverek), ám ezek a külsőségek gyakorlatilag egy háborús akció-regényt takarnak. A lőporfüstös hangulat és a birodalmi seregek megingathatatlan elkötelezettsége az emberiség Ura, a "halhatatlan" Istencsászár felé - vagy bukásuk története - illetve a kisemberek minden körülmények közötti hősi helytállásának bemutatása (legalábbis a Gaunt Szellemei sorozatban) mesteri szintre van emelve.

Ezek miatt a tulajdonságai miatt, azoknak a militáns beállítottságú olvasóknak, akiknek tetszett például A piszkos tizenkettő vagy más, hasonló témájú (háborús) könyv, simán ajánlanám. A sorozat eddigi összes része telis-teli van a katonaélet viszontagságait (vérmérséklet szerint szépségét/szörnyűségét) egyaránt bemutató részekkel - például a fronton kialakuló bajtársiasság; a feltétlen engedelmesség az elöljárók felé; a napi rutin vagy a lövészárok-harc lélekölő nyomasztóságának precíz bemutatásával.

"...Egy csata mindig mocskos dolog, ahol embereket vágnak darabokra, s más emberekre bízzák, hogy ezt később feltakarítsák, de a legocsmányabbak akkor is azok az ütközetek voltak, amiket később a krónikák a dicsőséges jelzővel illettek. Az effélék után kellett a legtöbbet takarítani."

A katonák ellen támadó (főleg a káosz megrontotta mutánsok, fertőzöttek, démonok) ellenséget pedig bárki - akit zavar a kitalált lények hordája - könnyen behelyettesítheti "kedvenc" - legalább - II. világháborús ellenségének képével. (Hiszen a Warhammer univerzum haldokló világain a harcoló alakulatok legmagasabb elérhető technikája a még ÁLTALÁBAN működő rádió, a szilárd magvas lőszerű puskák, kések és harckocsik - a fejlettebb jövőbeni űrtechnikák [pld.: űrhajók] gyakorlatilag nem játszanak szerepet a Gaunt könyvekben. [Tudom, hogy általában lasgunnal vannak felszerelve a felderítők, de igazából semmit nem számít, mivel pukkantgatnak egymás felé.]) Roppant csekély fantáziával így garantáltan olyan élményben lesz része, mintha egy sima II. világháborús regényt olvasna - a legjobbak közül!

"...Oly sokat felejtettünk, mi, emberek! Elfeledtük a technikát és a tudományokat, és sok olyat, amire már senki nem emlékszik, és soha többé nem is fog.
Nem létezik már sem a fejlődés, sem a megértés ígérete, mert ebben a jövőben nem létezik már más, csupán háború.
A csillagok közt nincs már béke, csupán öldöklés, sötétség, hideg, és a vérre szomjazó, kegyetlen istenek kacaja."

Dan Abnett (1965 -)

Ez a rész az eleje felé kicsit horroros beütésű, és a fentiekkel ellentétben (ebben a részben egyedülálló módon) sokáig azt lehet hinni, hogy természetfeletti lények az ellenfelek, ami miatt kicsit húztam is a számat, de később kiderül, hogy mégsem szellemek kísértik a tanithi Első és Egyetlen embereit, sőt sikerült egy váratlan húzással meglepni engem is az írónak (egyáltalán nem számítottam hasonlóra), szóval a végére igen pozitív véleményem alakult ki erről a részről is.

"...Ha volt a Jagón olyan, hogy végtelen, innen azt is lehetett látni."

Meg kell említeni, hogy ugyan szépirodalmi magasságok senkire sem várnak, mikor végigolvassa a könyvet, de az írás ettől még néhány helyen igencsak megkapó, érzékletes leíró képekkel kedveskedik a rajongóknak, legyen az a csata hevében hirtelen megváltozott idő (harci idő) folyásáról szóló rész vagy már-már költői leírása a bolygó tájainak minden lágyságot nélkülöző látképének. Dan Abnett a maga szintjén kiváló író, akiben nyugodtan meg lehet bízni, hogy egy állandó szinten hozni tudja a katonás történeteit (A Warhammer Fantasys sorozatát még nem olvastam mondjuk, szóval ezt egyenlőre a 40.000-es könyveire értem.)

"...A tűzvirágokként nyíló lézersugarak lebegni látszottak, az ellenséges harcosok, akiket Seena sorozatai terítettek le, szétvetett karokkal hulltak a porba, akár a lassan pörgő falevelek. A kiontott vér vízbe csöppentett tintaként oldódott fel a levegőben, s egy leszakadt arcmaszk, akár egy céltalanul sodródó aszteroida, lebegett Hark szeme előtt."

Értékelés: 8/10

Lois McMaster Bujold - Chalion átka

Lois McMaster Bujold - Chalion átka

(Chalion 01.)

Lois McMaster Bujold - The Curse of Chalion
(Chalion 01.)
Eredeti megjelenés: 2001
Magyar kiadás: Alexandra, 2012
Hossz: 488 oldal
Műfaj: fantasy
Fordította: Hoppán Eszter
Díjak:
Mythopoeic-díj 2002
World Fantasy-díj jelölés 2002
HUGO-díj jelölés 2002
Locus-díj jelölés 2002

Tartalom:

Egy testben és lélekben egyaránt megtört ember, Cazaril visszatér abba a nemesi házba, ahol valaha apródként szolgált. Tanító-titkárnak nevezik ki a szépséges, erős akaratú hercegnő mellé, aki a léha hercegi örökös nővére. Cazaril megrémül a megbízatástól, mely arra a helyre juttatja el, amitől a legjobban retteg: a cardegossi királyi udvarba, ahol legvérmesebb ellenségei, akik valaha rabszolgasorba juttatták, most magas pozíciókat foglalnak el.
Ám nemcsak az ellenfelek áruló intrikái fenyegetik Cazarilt és Iselle hercegnőt, hanem egy baljós átok is, amely gyilkos pallosként lebeg az egész kárhozott Chalion-ház fölött. Cazaril csak a legsötétebb, legtilalmasabb mágia alkalmazásával remélheti megóvni hercegi pártfogoltját - mely által váratlanul sosem látott csodák eszközévé, és egyben démoni erők porhüvelyévé válik.

"Üdítő, fordulatos és - mint Lois McMaster Bujold mindig - felemelő". (Robert Jordan)

"Cazaril nagyszerű története az első oldaltól kezdve magával ragadott, az izgalmas kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül egészen a végéig fogva tartott. Olvassák el!" (Jean M. Auel)

 Ki az, akinek be kell mutatnom Lois McMaster Bujold-ot, akinek magyarul is immár a harmadik kötete lát napvilágot? A HUGO, Nebula és a Locus díjak szentháromságának egyik legtöbb jelölését és első helyezését begyűjtő írónőt? - Összegyűjtöttem ám: 30 jelölést kaptak a könyvei, amiből megnyert 3 Locus-díjat (2 sci-fi, 1 fantasy), 4 Hugo-díjat, 2 Nebula-díjat. Újra jelzem, hogy ezekben nincsenek benne az egyéb megnyert díjak (World Fantasy, Mythopoeic, stb.)! Ó, mégis de rossz tollú szerző lehet...

...ugyanis a fentiektől eltekintve nekem is be kellett őt mutatni újra, mert a díjesők ellenére sem olvastam tőle még semmit. (Szégyen, nem szégyen, de erről az elrettentően bárgyú - és a rossz olvasóközönségnek pozicionált Lazi-s borítók tehetnek, amik még arról sem győztek meg, hogy a 300 forintos utcai árusnál már csak próbaképpen is, de a borítón virító "HUGO-díjas regény" reklámszlogennek örömmel engedve - mint más regényeknél akár - megvegyem.

 Az Alexandrás Chalion átkával ilyen problémám nem volt, csak annyit talán, amit mindig jelezni fogok, ha épp eszembe jut (és mindig eszembe fog jutni ígérem), hogy: Miért nem keményfedeles? Ennek a borítója valószínűleg szét fog menni pár év múlva (a borítón lévő átlátszó fóliaréteg már el is kezdte a leválást, pedig én "betegesen" vigyázok minden könyvre) - de mindegy, nem kesergek, örülök, hogy egyáltalán kijött! Már az előrendelhető könyvek listáján azonnal kiszúrtam Bujold könyvét, pedig a 2006-os amerikai puhafedeles kiadás borítója nem épp feltűnő - bár nekem mondjuk pont tetszik!

A nyaralás előtti napon kezdtem olvasni a nem épp vékonyka kötetet, ami azonnal magába szippantott elementáris erővel, így még aznap majdnem sikerült is a végére érnem. Mivel azonban a pihenést mindenképpen könyvek nélkül szerettem volna "letudni", ezért a könyv végére majd egy hetet várnom kellett.

Azok a fantasy regények, amiket mostanában olvastam, az olvasót a történet és a karakterek nyersességével próbálták kizökkenteni  (Tövisek hercege vagy a szintén Alexandrás Locke Lamora hazugságai) - óóó, maximális sikerrel: önként és dalolva - megszokott komfortzónájából, vagy mint például az Alekszandra és a Teremtés növendékei illetve a Marija Morevna és a Halhatatlan szokatlan témaválasztásával. David Gemmell pedig egyszerűen az egyik kedvencem, szóval A Villámlás Pajzsát olvasni is külön öröm volt.

Ehhez a válogatott és illusztris társasághoz kellett felnőnie tehát Bujold regényének.

A - mondjuk azt - kiváltságosok magasságából a legszörnyűbb emberi nyomorúságba taszíttatott le a könyv emberi roncs, idős (35 éves) főszereplője Lupe dy Cazaril (igen, mindenkinek ilyen spanyolos/franciás neve van, mint a szerzőnek is) ex-lovag, most gyakorló koldus, akinek hányattatott sorsáról elejtett megjegyzéseiből, villámszerű gondolataiból tudunk meg egyre többet a regény lapjain. Eleinte oly szánandóan esendő - a könyv elején mindenen sír, vagy legalábbis a könnyeivel küszködik -, akiből nem nézné ki senki, hogy valamikor hősi nagyságra volt hivatott, mégis emiatt az esendősége miatt oly könnyű őt megértenünk, annyira gyorsan sikerül megkedveltetnie magát az olvasóval, hogy ezután hányattatásai egyszerűen letehetetlenné teszik a könyvet.

Chalion térképe

A lovag az írónő által megálmodott kegyetlen világban az istenek játékszerévé válik, szabad akaratát elvesztett (vagy önként feladott) bábuvá. Ezen a háborútól sújtott, közkatonákkal és lovagokkal sűrűn meghintett földön az istenek hatalma csak az emberek hathatós (önkéntes?) közreműködésével nyilvánulhat meg. Az emberek felajánlkozása nélkül az istenek (Atya, Anya, Fiú, Leány és a Fattyú) szinte tehetetlenek. Az isteni hatalom eme hordozóin - a szenteken - keresztül megnyilvánuló papi mágia is felettébb ritka, a köznapi emberek alig tudnak valamit róla, inkább csak súgva terjesztett mesékből ismerik a halálmágia misztériumait. A szentek, még ha - szerencsés esetben - önként vállalkoztak is a hatalom kezének felemelő feladatára, hamar rájönnek, hogy esetükben szó sincs valódi hatalomról, kétélű kardot kaptak kezükbe, ami végül szinte biztosan elemészti forgatóját is. A fantasy könyvekből jól ismert "varászlói" mágia teljesen hiányzik a könyvből, mint ahogyan a különböző szörnyetegek is. Emiatt - és az udvari intrikák központi témája miatt - kicsit George R. R. Martin teljes joggal felkapott A Jég és Tűz Dala sorozatához hasonlít.

 "...Az istenek nem nekünk alkotják a csodákat, hanem maguknak. Ha te az eszközükké válsz, akkor az magasabb célt szolgál, valamilyen fontos és sürgős célt. Ám te csak eszköz vagy. Nem maga a mű. És számíts rá, hogy ennek megfelelően is kezelnek."

Lois McMaster Bujold (1949 - )

A könyv tobzódik az élő, lélegző karakterekben, a főszereplőtől kezdve az ellenlábasokon keresztül a női szereplőkön át - itt sokat segít, hogy a szerző is nő, mert hitelesebben ábrázolja az elszánt, intelligens, kemény női szereplőket, mint esetleg más (férfi) szerző tenné.
Itt megemlítem örökös vesszőparipámat, a romantikus szálat, ami ugyan innen sem hiányozhat, de egyáltalán nincs túlzásba víve, nem is csöpögős vagy feleslegesen elnyujtott, mondjam azt, könnyedén átvészelhető.
A történet nem száguld, inkább lassan folydogál és több politikai csatározás van benne, mint valódi hús-vér veszedelem, ennek ellenére sehol nem érheti a könyvet az unalom vádja, a történet ironikus humorral átszőtt, a kalandelemek olvasmányos stílusban.

"...Voltál udvaronc, kapitány, várkapitány, futár...

- Utoljára Ias király halála előtt voltam udvaronc... Ami pedig a kapitányságot illeti... Kicsit besegítettem a dalusi csata kudarcába - hogy azután majdnem egy évet rohadjon Brajar királyságának börtöneiben. - Várkapitányként elvesztettem az ostromot. Futárként pedig majdnem felakasztottak, mert kémnek hittek. Kétszer is - megborzongott. És háromszor kínoztak meg békeszerződés megszegéséért. - Nos... az evezéshez értek. És ötféleképpen tudom elkészíteni a patkányhúst."

[A franciás/spanyolos nevek miatt gondoltam sok helyen, hogy a Chalion-sorozat esetleg egy alternatív Földön játszódik - mondjuk egy réges-régi atomkatasztrófa után -, de erről igazából nem találtam semmit, szóval lehet, hogy teljes hülyeség, mindenesetre nem lennék nagyon meglepve, ha a folytatásokból ilyesmik derülnének ki.]

A könyv a Chalion trilógia első része - remélem a többi rész magyar kiadása sem várat sokat magára, bár egyenlőre semmi infóm erről -, de ez ne tántorítson el senkit az elolvasásától, hiszen a könyv kerek egész, szóval ha véletlenül hoppon is maradnánk a folytatásokat illetően, akkor sem fogjuk a fejünket a falba verni mérhetetlen kétségbeesésünkben. Egyébként mivel a sorozat második része a Lelkek lovagja 2004-ben gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett, valószínűtlennek tartom, hogy a kiadó csak az első rész jogait vette volna meg. Mindenesetre én ott leszek a következő résznél is amikor jön, ez biztos.

"...Fonsa király a fiai életén vette meg Gotorgetet. Lord dy Jironal pedig eladta háromszázezer aranyért. Csodás átalakulás ez, amikor egy ember vére egy másik ember kezében pénzzé változik. Az ólom arannyá változtatása semmi ehhez képest."

A könyvért köszönet az Alexandra kiadónak!

Értékelés: 8/10

Vaják 2 és Guild Wars könyvek júliusban

Hivatalos megjelenési dátumot kaptak Andrzej Sapkowski - A végzet kardja (Vaják II.) valamint Matt Forbeck és Jeff Grubb - Ascalon kísértetei [Guild Wars] című könyvek (07.16), amit a PlayON Magyarország ad ki. A Vaják sorozat második része sokaknak várós lehet az első rész (vagy a videojátékok) olvasása után, azonban a Guild Wars regény egyenlőre még fekete ló (de én imádom a kinézetét - kb. a legjobb borító eddig idén). A kiadó szívessége által most és itt - a tovább mögött - mindkét regénybe beleolvashatunk, így a "fekete ló" is gyorsan kivilágosítható. :)

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság című, 2011 áprilisában megjelent könyve komoly sikereket ért el a játék rajongóinak és a fantasy irodalom kedvelőinek körében egyaránt. Az első kötet megjelenésekor már a tervek között szerepelt a további kötetek kiadása is. Ígéretünkhöz híven ezúttal örömmel jelentjük be, hogy a második a kötet fordítási munkálatai befejeződtek, így megoszthatjuk a rajongókkal az Adrzej Sappkowski: Az utolsó kívánság novelláskötetének megjelenési dátumát. A Witcher univerzum megálmodójának második könyve 2012. július 16-án kerül a boltok polcaira.

A könyvről:

- A Witcher (Wiedzmin) könyveket eddig több mint 19 nyelvre fordították le
- A saga 3. része, az „Elfek vére” 2009 júniusában elnyerte a David Gemmell Legend díjat
- A sorozat Európában és Oroszországban igazi bestseller
- Ríviai Geralt – Sapkowski hőse – számos országban kultfigura

Nehezen lehet beskatulyázni ezt a kötetet, mert számos hagyománnyal szakít - de éppen ez teszi annyira izgalmassá. Egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Minden elem megtalálható benne, amire egy jó könyvnek szüksége van: nyaktörő kalandok, humor, őrült szerelem, a sors szövevényei, páratlan nyelvezet és fantázia, valamint kulturális sémáink értő vizsgálata. Mindez egy ismerős, meséinkből és hagyományainkból táplálkozó, fantasztikus ősi világba ágyazva, amely tükröt tart a mi századunknak.

Andrzej Sapkowski Tolkienhez mérhető író, még ha különbözik is tőle, hiszen szövegei határozottan közelebb állnak a mai valósághoz, és magukban hordozzák a szlávok forróbb temperamentumát.
Sapkowskit olvasva egyszerre találjuk magunkat valahol Tolkien világában, egy magából kifordult mesefilm vetítésén, a középkorban, Zagloba uramnál Sienkiewicz trilógiájában, egy közgazdaságtani szemináriumon, komor pogány szokások földjén és egy fekete krimi humorral megfestett háttere előtt.

Az 1948-as születésű Andrzej Sapkowski Lengyelország legjobb könyveladást produkáló öt kortárs szerzőjének egyike. Minden eddigi könyve egyedül hazájában több mint 100.000 példányban került értékesítésre.

Részlet:

Innen

Guild Wars - Ascalon kísértetei
Matt Forbeck és Jeff Grubb

A nagysikerű, havidíj nélküli MMORPG, a Guild Wars második részének megjelenése megállíthatatlanul közeledik. Ezen jeles alkalomból a PlayON Magyarország örömmel jelenti be, hogy 2012. július 16-án érkezik a magyar boltok polcaira a a Matt Forbeck és Jeff Grubb mesterpáros által jegyzett Guild Wars: Ascalon kísértetei című regény. A könyv cselekménye a Guild Wars 2 eseményei előtt játszódik, így a könyv betekintést enged Tyria világának újkori történelmébe. A könyvben helyet kaptak a játékban megszemélyesíthető fajok, kasztok és egyéb, a Guild Wars 2 –ben jelenlévő elemek, így remek lehetőséget nyújt mind a régi motorosok, mind a Guild Wars világával ismerkedőknek, hogy mélyebb ismereteket szerezzenek az univerzum hátteréről.

A könyvről:

250 ÉVVEL EZELŐTT ASCALONT FELÉGETTÉK…

Adelbern király kétségbeesésében, hogy megóvja országát a bestiális charrok mindent elözönlő hordájától, megidézte a mindent lebíró Gyiloktüzet, hogy visszaverje a támadókat. Ám a a Playmate Toys, a Simon & Schuster, a Ubisoft, a Wizards of the Coast és a Wizkids. Gyűjthető kártyajátékokat, szerep-, figurás és társasjátékokat tervezett, írt novellákat a regényirodalom műfajában, képregényeket, regényeket, tényirodalmi műveket, folyóiratcikkeket, valamint számítógépes játékok forgatókönyvét és sztoriját. Műveit legalább tizenkét különböző nyelven adták ki. Azokat a projekteket, amelyeken Matt dolgozott, huszonnégyszer jelölték Origins-díjra, és ebből tizenhármat el is nyertek. Tulajdonosa öt ENnie-nek is. Több mint egy tucat regényt írt, köztük a Locusnál bestsellerré vált Blood Bowlt és az Angry Robotnál megjelenés előtt álló Amortalst és Vegas Knightsot.1 A Mutáns Krónikák című filmből készült regénye Scribe-díjat nyert. Büszke tagja az Alliterates írói körnek, az International Association of Media Tie-In Writersnek, az International Thriller Writersnek és az International Game Developers Associationnek. A wisconsini Beloitban él feleségével, Ann-nel, valamint gyermekeikkel, Martyval, Pattel, Nickkel, Kennel és Helennel.

JEFF GRUBB díjnyertes játéktervező és író. Az Elfeledett Birodalmak világának társalkotója és a Sárkánydárda világ társalapítóinak egyike. Többek között ő írta az Elfeledett Birodalmakban játszódó Azure Bonds, a Sárkánydárda világán zajló Lord Toede, a Magic: The Gathering: Testvérháború, a Starcraft: Tűzkeresztség és a World of Warcraft: Az utolsó őriző regényeket. Foglalkozása, hogy világokat épít, élvezetes és remek meló. Seattle-ben él feleségével, Kate Novakkal, aki gyakran társszerzője is, és két, tökéletesen páratlan macskájával.

Részlet:

Innen

Isaac Asimov - Előjáték az Alapítványhoz

Isaac Asimov - Előjáték az Alapítványhoz

(Alapítvány 02.)

Isaac Asimov - Forward the Foundation
(Foundation 02.)
Eredeti megjelenés: 1993
Magyar kiadás: Cédrus, 1993; GABO, 2011
Hossz: 385 oldal
Műfaj: science-fiction, klasszikus
Fordította: Németh Attila

Tartalom:

Az Előjáték az Alapítványhoz Asimov teremtő géniuszának pompás végrendelete. A veszélyes helyzetekkel, cselszövéssel teli páratlanul izgalmas elbeszélésben életre kelnek Asimov kedvenc szereplői: köztük Hari Seldon, aki azon fáradozik, hogy tökéletesítse a pszichohistória forradalmi elméletét, és ezzel megmentse az emberiséget.

Az Előjáték az Alapítványhoz olyannyira hasonló stílusában és tartalmában az első részhez, a magyarul Az Alapítvány előtt címmel megjelent kötethez (az írás a linken olvasható) - ugye ezt azért emelem ki külön, mert a két kötet eredeti címei pont fordítottjai a magyar kiadásénak (hogy miért, arról fogalmam sincs, de gondolom véletlenül, aztán a későbbi kiadásoknál meg már így hagyták, mert így szoktuk meg) -, hogy sokáig bajban is éreztem magam, hogy erről most akkor milyen - új - mondanivalót tudok ide összeszedni. :P
Ez lett belőle:

Asimov egymás után kis idővel írta a két kötetet (lehet, hogy szinte egyszuszra a kettőt), ezért is érezni teljesen koherensnek, összetartozónak a két regényt. Talán a fordító személyének változása tehet arról, hogy a párbeszédes részek nyelvezete egy kicsit mintha nem lenne annyira "bugyuta"/gyermeteg, mint az előző részben, ami engem ott néha kicsit zavart, amiről viszont biztosan nem a fordító tehet, az az, hogy ebben a részben alig van valami, amire rá lehetne sütni, hogy "tudományos nyelvezet". Például a pszichohistória matematikai magyarázata, vagy más, de egy hasonló regényben (science-fiction) szinte már elvárt tudományos hipotézisek, bizonyítások teljesen hiányoznak (mondjuk nem nekem), vagy épp csak a megemlítés szintjén találkozhatunk velük (hiszen a pszichohistóriát úgysem érti senki :) ). Így első olvasásra a második rész szövege ezért jóval egyneműbb, egyenletesebb minőségű lett, mint az első rész.

Sajnos megmaradt a - számomra - legnagyobb hiba is, mégpedig, hogy a bonyodalmak szinte saját magukat oldják meg, a főszereplőknek a kisujjukat sem kell megmozdítaniuk, hogy kikerüljenek a slamasztikákból. Mintha egy magasabb hatalom óvná a pszichohistóriával kapcsolatban lévő személyeket minden bajtól - és ezt már nem lehet indokolni Demerzel első miniszter személyével, mint az első részben. Amikor mégis történik valami nagy szerencsétlenség a prof. életében, az meg mintha semmi hatással nem lenne az események menetére - valószínűleg csak azért vannak ott, mert a hamarabb megírt részekben volt rájuk valami hivatkozás, vagy mert a karaktereknek oda kell kerülniük (majd az események hamarabb megírt köteteiben), ahová épp kerülnek itt - 1x-2x mintha egyenesen hasraütéses alapon.

Isaac Asimov (1920-1992)

Amiben viszont valóban elmaradt az első résztől, az a kalandelemek, a nagy meglepetések száma. Egy-két nagy ötlet fért csak bele ebbe a részbe (pld: Második Alapítvány), de az a meglepetés, ami igazából sokként kellene, hogy érje az olvasót (már ha kéne) - azért írom így, hogy ne legyek spoileres -, már az első rész közepétől sejthető, és a végétől pedig 100%-ban tudható is, legalábbis én azt hittem, hogy Seldon prof. is tudja, nem is értettem igazán a témától való túlzott tartózkodását a második könyv első felében. A nagy kalandok ideje elmúlt a professzor számára, élete második fele - a könyv szerint - főleg a pszichohistóriai kutatás anyagi bázisának megteremtéséről szól, valamint a személyét is érintő történelmi változások legyőzéséről.
Azért, hogy - az első kötet olvasta után némileg váratlanul - kevesebb kaland miatt sem fullad a könyv merő unalomba, sőt középszerű sem lesz, egyértelműen Asimov mesélőkéjét illeti minden dicséret. A karakterei egysíkúságával (vagy inkább úgy mondom, szándékos kidolgozatlanságával) nálam elérte, hogy helyettük - és az esetleges mélyebb háttér miatt monumentálisra hízlalt regény helyett - inkább a Galaktikus Birodalomra - és névtelen lakosainak trilliárdjaira - valamint az Alapítvány keletkezésének történetére fókuszálhasson a figyelmem. A nagyléptékű összefüggések, viszonyok tükrében az emberiség (a civilizáció) fennmaradására tett törekvések meséje persze sokkal érdekesebb is, mint egy-egy - mondhatni - a sokaságból véletlenül kiragadott egyén személyes históriája.
(Lehet bennem egy rész, ami császárságpárti - gondolom valami régi Warhammer 40.000-es bevésődés maradvána lehet -, mert az első rész kedvenc karaktere (I. Cleon császár után) ebben magasan a kedvencem XIV. Agis császár volt, pedig túl sokat nem is szerepelt.) :)

Elfér ide is Asimov Alapítványának optimális olvasási sorrendje (nem csak szorosan a sorozatba tartozó regényeket ideértve) Elmouse - kedves kommentelőnk - szerint, hogy a legmaradandóbb, legteljesebb élményt nyújtsák.
Köszi szépen!

1. Alapítvány
2. Alapítvány és Birodalom
3. Második Alapítvány
4. Robottörténetek
5. Acélbarlangok
6. Mezítelen nap
7. Hajnal bolygó robotjai
8. Robotok és Birodalom
9. Alapítvány pereme
10. Alapítvány és Föld
11. Az Alapítvány előtt
12. Előjáték az Alapítványhoz

Az első rész mellett szinte tökéletes előzményregény ez is. Akit érdekel az Alapítvány sorozat, semmiképp ne hagyja ki, bár persze biztos vagyok benne, hogy az eredeti trilógiától elmaradnak.
Én már alig várom, hogy elkezdhessem a harmadik (első) részt! :)

A könyvért köszönet a GABO Kiadónak!

Értékelés: 7/10

Stanislaw Lem teljes science-fiction univerzuma I.

Stanislaw Lem teljes science-fiction univerzuma I.

Éden (9/10)

Solaris (7/10)

Visszatérés (9/10)

A Legyőzhetetlen (8/10)

Az Úr Hangja (10/10)

Az út negyedéhez érkeztem ezzel a rövid összefoglalóval. Annyit már jól látni, hogy Lem könyvei kivétel nélkül figyelemre méltóak, a gyűjteményes kötetek első részének átlaga 8,6/10, ami persze teljesen szubjektív érték, de szerintem korrekt is. A művek közül az Éden, a Visszatérés és A Legyőzhetetlen könnyebben olvasható, ha így nézzük szórakoztatóbbak. Én a Solarissal kicsit izzadtam meg, Az Úr Hangjával pedig gyakorlatilag vért. Ez az utóbbi ennek ellenére valószínűleg felejthetetlen marad.

A könyvet nagyon köszönöm a Szukits Kiadónak!

Ünnepi Könyvhét az Ad Astrával

Pénteken délután kimentem az Ünnepi Könyvhét nevezetű tömegnyomorra. Rengeteg könyvkiadó állította ki a forgalmazott könyveit a kis bodegákban. Én türelmesen próbáltam néhol kivárni a soromat, de bizony volt ahol nem jött össze.

A beharangozott rossz idő akkor még nem jött meg - ma, a Könyvek Éjszakáján persze már szakad -, az össznépi nyomorgást így még a hét(ezer) ágra sütő nap is súlyosbította. Gyorsan körbeszaladtam (kétszer), vásároltam egy rakat könyvet (az Agave 250-500 forintért adta egy csomó régebbi kiadványát) - de a legtöbb helyen 15-20% az elérhető kedvezmény (van ahol semmi) -, aztán gyorsan el is húztam a Habibibe, ahol az Ad Astra Kiadó Ian McDonald - A dervisház című legújabb könyvüket promotálta az érdeklődőknek. (Gyakorlatilag emiatt a program miatt akartam kimennni a Könyvhétre.)

A találkozó elejéről jó 10 percet sikeresen elkéstem, ezért a teáról is lemaradtam, meg ülőhelyem sem volt - kb. 30-an lehettünk szerintem -, de ez nem akadályozott meg, hogy a különben végig jó hangulatban folyó találkozón meghallgassam a kötet fordítójának Tamás Gábornak (ó, ha akkor tudom, hogy ő fordította Steven Erikson könyveit, lehet kezet is csókolok neki! - de legalábbis megkérdem, hogy vajon leadta-e már a Toll the Hounds fordítását az Alexandrának?) illetve Kleinheincz Csillának és egy fehér pólós srácnak, aki a moderátor szerepét töltötte be, de sajnos ugye a bemutatkozásról is lemaradtam - ha esetleg volt -, ezért nem tudom a nevét (update: Kánai András volt az - csak pár kattintásba került, valamint nem szabad elfelejtkezni róla, hogy a XXI. században minden információ elérhető), érdekes gondolatait a műről.

Mivel el fogom olvasni a könyvet - és írok is róla -, ezért konkrétumokat nem írok az elhangzottakról, elég csak annyi, hogy nagyon jónak tűnik, és aki az igényes sci-fit szereti, ne habozzon, hanem szerezze be frissiben.

Látni mondjuk nem sokat láttam belőlük, egész pontosan ennyit. :D

Nem akartam egyedül megsülni a Könyvhéten, ezért elhívtam országos cimborámat is, jöjjön velem, - de persze elkésett (még nálam is jobban) -, és már csak a tutiba esett be. (Ad Astrás összejövetel, sör, baklava, pogácsa, hűvös termek). Nem ketten áldogáltunk azonban a lépcsőfordulóban a függöny mögött, oda szorult ki Sánta Kira is a kiadó marketing főnöke - és alkalmi de annál tehetségesebb grafikusa -, akinek munkáit már évek óta több kötet borítóján is láthatja a figyelmes olvasó (talán az utolsó a Zoo City volt). Nos, ő volt olyan rendes, és nem haragudott meg azért, hogy innentől kezdve az összejövetel teljes egészére gyakorlatilag kisajátítottuk a társaságát, hanem minden kérdésünket kedvesen megválaszolta - akár a munkájáról kérdeztük, akár a rajzoláshoz használt e-ceruza (mi ennek a neve, nem jut az eszembe éjjel fél háromkor) márkájáról, akár a játékfejlesztésben eltöltött idő tapasztalatairól. [Köszi szépen!]

Sajnos Csillát pedig mások foglalták le a "kerekasztal" beszélgetés után és vele nem igazán sikerült szót váltanom, de ettől függetlenül természetesen utolsóként jöttünk el a helyről. :P A FB-on láttam, hogy több blogger is jelezte, hogy eljön az eseményre, de sajnos közülük most nem sikerült senkivel megismerkedni - azt sem tudom, hogy végül ki tudott eljönni egyáltalán.

Persze ez csak póz, a könyvben nincsenek képek! :P

A végén a megmaradt könyveket tartalmazó dobozt én vittem vissza a pavilonhoz. (Mikor az Ad Astrás könyveket olvasom, mindig tetszik a súlyuk, hogy érzem, hogy tényleg fogok valamit a kezemben - most hamar a vállamban is éreztem és örültem volna, ha vagy 100 oldallal rövidebb a regény, vagy ha az elektromos változatot lehetett volna megvenni a helyszínen. [Nincs belőle még e változat!]) :D

...B-vel aztán közös megegyezésre nem fújtuk még le az estét - hanem abban a melegben eléggé el nem ítélhető módon -, folytattuk a sörözést.

Stanislaw Lem - Az Úr Hangja

Stanislaw Lem - Az Úr Hangja

Stanislaw Lem - Glos Pana (His Master's Voice)
Eredeti megjelenés: 1968
Magyar kiadás: Kozmosz, 1980; Szukits, 2005
Hossz: 204 oldal
Műfaj: science-fiction, klasszikus
Fordította: Murányi Beatrix

Tartalom:

„Azt az olvasót, aki… egyre türelmetlenebbül várja, hogy a híres rejtély lényegére térjek, azt remélve, hogy éppolyan kéjes borzongásban lesz része, mint amikor vérfagyasztó horrorfilmet néz, rábeszélném, hogy tegye le könyvemet, mert csalódni fog. Nem izgalmas kalandregényt írok, hanem azt mondom el, miként került kultúránk a kozmikus vagy legalábbis nemcsak földi egyetemesség próbatétele elé, s mi lett ebből” – írja a könyv fiktív előszavában Lem, a nálunk is széleskörűen ismert lengyel sci-fi író.

Ha külsődleges egzotikus kalandokban nem is bővelkedik ez a regénye, azért fantasztikum bőven akad benne, s a bejárt gondolati mélységekben való búvárkodás legalább olyan izgalmakat rejt: milyen veszélyekkel járhat az emberiség számára az, ha a katonai hatalom pusztító célokra akarja felhasználni a világűrből érkező értelmes üzeneteket?
Külön érdemes felfigyelni Lem írói stílusára, hasonlatainak költői szépségeire, finom iróniájára.

Épp az előző Lem könyvnél - A Legyőzhetetlennél - kezdtem a posztot egy rövid "kesergéssel", hogy az első fejezet után arra gondoltam, nem fog tetszeni a regény, ami szerencsére végülis téves diagnózis lett. Attól is féltem, hogy amikor végigpörgettem Az Úr Hangjának oldalait, láttam, hogy ebben bizony alig lesz párbeszéd, szóval eleve volt egy halvány ellenérzésem a könyv kapcsán.

"...A tudatlanság csak az értelmesek buzgalmát fékezi, a legkevésbé sem tartja vissza az ostobákat."

Nos, az Előszó 20-25 oldalának elolvasása alatt, azt hittem, hogy a földhöz vágom a kötetet - persze nem, hiszen van még benne négy másik könyv is! -, annyira idegesítő, unalmas, érthetetlen volt, telis teli filozófiai, teológiai, biológiai és még számtalan tudomány terminológiájával (néhol egyenesen latinul, hogy még érthetetlenebb legyen), és kijelentem, hogy csak azért nem tettem ezt, mert bíztam Lem írói kvalitásában, hogy fog ebben történni is valami. Nem szoktam abbahagyni könyvet olvasás közben, de ha az Előszó még 10 oldallal hosszabb lett volna, nem bírom ki! :)

Nem azért mert rossz volt, egyszerűen nem nekem írták. Valószínűleg sokkal komolyabb ismeretekre - főleg a pszichológia területéről -, és általánosságban véve a reáltudományok irányában tanusított sokkal nagyobb kíváncsiságra lenne szüksége az olvasónak a szöveg teljes felfogásához és valódi élvezetéhez, mint amivel én rendelkezek, így ezt a részt nem is értékelem a végén. [Itt röviden: nekem 0-ás, de 10-es bárki másnak, akit a magasröptű tudományos fejtegetések egy kicsit is izgalomba hoznak.]
Én is eljutottam tehát arra a pontra, amiről pont Lem beszél ebben a könyvében:

Stanislaw Lem (1921-2006)

"...Nehezen olvastam végig az egyébként mélyenszántó műveket is, mert csakhamar elértem benük egy olyan ponthoz, ahol a szerző szemében nyilvánvaló dolgok nekem már nem voltak azok, tehát ettől fogva a filozófus már csak önmagához beszélt..."

A könyv elején egy "kiadói jegyzet" is található - ez a könyvhöz tartozik már, nem a Szukits kiadó jegyzete -, amiben leírják, hogy a későbbi szövegtől nagyban eltérő az Előszó stílusa és mondanivalója, így mint a fuldokló, újraéledő reményekkel vetettem bele magam az Első fejezetbe, mikor végre odaértem! - Ahol a szakzsargonban vígan tobzódó főszereplő belső monológja bármiféle látványos megtörés nélkül folytatódott tovább.
Összeszorított fogakkal olvastam tovább, mikor elértem a régi Kozmoszos kiadás hátulján lévő tartalomjegyzékben is szereplő részhez (fent pirossal kiemelve) - ez a tartalomjegyzék a Szukitsos kiadáson ugye nincs rajta, ezért nem tudtam, miről fog szólni a könyv pontosan, hiszen előre nem olvasom el a tartalmat összefoglaló részt a könyv hátsó részén szinte soha! -, és akkor biztos lettem benne, hogy bármit is ígér nekünk ez a bámulatos koponya, akinek az első kapcsolatfelvételről szóló gondolatait olvasom már egy jó ideje, itt bizony nem jelenik meg E.T., senki a (Master Voice) Terv-en dolgozó 2500 tudós közül nem keveredik bámulatos kalandokba, sőt már az Előszóból az is előre kiderült, hogy a tudósok végülis nem járnak szerencsével, szóval még azért se nagyon kell izgulni, hogy mit is tartalmaz ez a kozmikus üzenet!

"...lám csak, üzenetet kaptunk a csillagokból, és annyira mentünk vele, mint a vadember, aki a legnagyobb bölcsek műveiből rakott tűznél melegedve azt hiszi, hogy nagyszerűen kihasználta, amit talált!"

Ekkor leszámoltam magamban minden elvárással, felkészültem a legrosszabbra és hagytam magam sodródni a könyv hullámain. Lesz ami lesz!

És az áttörés nem váratott magára sokáig. Először azt vettem észre, hogy - viszonylag - sokat mosolygok a hidegháborús katonai-politikai-tudományos csoportok egymás közti rivalizálásának leírásain, a - főleg katonai - körök kincstári paranoiáján (és reményén), hogy az üzenet egy Szuperbomba terve, és ezért az üzenet léte nem juthat a vörösök fülébe; vagy ahogy a nyelvészek egy könyvtárat megtöltenek olyan írásokkal, amik arról szólnak, hogyan kell viselkednie egy civilizációnak, aki egy másikkal társalogni akar és közben - talán mérhetetlen gőgjükben - úgy gondolták, ez az illemtan kötelező, egyetemes érvényű mindenkire a legtávolabbi csillagködökig bezárólag. Az ehhez hasonló - de valójában rendkívül sokféle témában mozgó - mindenhol jelen lévő irónikus részek olvasása közben pedig folyamatosan peregtek a Dr Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb című csodálatos filmklasszikus oly jól ismert jelenetei a lelki szemeim előtt.

"...az ottani tanácsadók csak egyetlen praxeológiai alapelvet sajátítottak el, de azt alaposan. Az elv úgy szól, hogy ha egy ember tíz óra alatt ás ki egy köbméter térfogatú gödröt, akkor százezer ember egy szempillantás alatt ás ki egy ugyanekkora gödröt. És ahogyan az a százezres tömeg előbb verné szét egymás fejét az ásókkal, mintsem az első göröngyöt kiemelné, éppúgy marakodtak a mi szerencsétlen..." [tudósaink is.] 

Észrevettem, hogy oldalanként jelölök be legalább kettő, későbbi idézésre érdemes részt a könyvben, ami a többszöröse egy átlagosabb, sekélyebb gondolati mélységű mondanivalóval büszkélkedő műnek. (A végére az írás negyede be lett jelölve valami miatt!)

Kinek ajánlom jó szívvel? Nem feltétlenül a science-fictiont kedvelőknek, hiszen az alapkoncepción kívül sok fiction nincs benne, inkább a tudományok - csillagászat, teológia, társadalom, filozófia, pszichológia, matematika, fizika, biológia, stb. - illetve a fajsúlyos, nehéz témák éles elméjű kedvelőinek, akik talán jobban értékelik majd ezt a lassan hömpölygő gondolat-folyam esszét, mint akár én.
Az értékelésnél gondban vagyok, legszívesebben nem adnék rá semmilyen pontot. Az elejével nagyon megszenvedtem, végtelenül untam. De kérdés, hogy mennyire vigyem bele a pontozásba a személyes véleményem? Úgy döntöttem, semennyire. Később gyakorlatilag műfajában tökéletes kvázi-dokumentumregény lett belőle, teli annyi magasan szárnyaló gondolattal, zseniális agytornászmutatvánnyal, ami bármely műfajban alkotó író (vagy akármelyik ókori vagy modern nagy gondolkodó) dicséretére válnék. Ezért egyszerűen nem lehet rá 10 pontnál kevesebbet adni, de tényleg készüljünk fel rá, hogy ez nem lesz egy könnyed, pihentető darab. Én rettenetesen megszenvedtem vele!

Értékelés: 10/10

A könyvért köszönet a Szukits Könyvkiadónak!

(Az lehetséges, hogy ebben még a Solaris bolygó-agyának kialakulására is adott egy "lehetséges" magyarázatot, mikor az élet kialakulásának kétfajta útjáról beszél a vége felé?)

Locus-díjas regények (Első könyves szerzők)

Első könyves szerzők 1981 -

Gondoltam összegyűjtöm a blogon az évenként odaítélt jelentősebb díjak (Hugo, Nebula, World Fantasy, Locus), sci-fi és fantasy kategóriákban induló - és nyertes - műveit. A magyarul is kiadott könyveket dőltel szedtem, és a magyar cím mellett a kiadót is feltüntettem. Aki talál olyan regényt a listán, amit nem vettem észre, és ki lett adva magyarul, az kérem jelezze, hogy javíthassam!

A mostani listában 1981-től - mióta a Locus-díj eme változatát is odaítélik -, az első könyves szerzők science-fiction és a fantasy könyvei szerepelnek együtt.

A Locus-díj egy irodalmi díj, amely a Locus Magazine közönségdíja. 1971-ben adták ki először az 1970-ben írt művekre vonatkozóan. [Wikipedia]

Itt nem 3-5 ember (még ha esetleg értenek is hozzá és szaktekintélynek számítanak is) választja ki a számára legszimpatikusabbat, hanem a könyvek tényleges olvasói szavazhatnak kedvencükre. Író lennék, ennek a díjnak örülnék legjobban, bár szakmai szempontból biztos kisebb jelentőségű, mint a Hugo vagy a Nebula.

Jól látható, hogy az 1990-es évek közepe előttről csak véletlenül van kiadva 1-2 könyv. Szerencsére a 2000-es évektől kezdve egyre több könyvet láthatunk magyarul is a boltok polcain közülük.

Nektek vannak olyan könyvek ezen a listán, ami miatt fáj a szivetek, hogy még nem olvashattátok őket magyarul? Adassuk ki! :D

Köszönet a kiadott könyvekért a kiadóknak!

2012 (Finalisták)
Ernest Cline - Ready Player One
Kameron Hurley - God’s War
Will McIntosh - Soft Apocalypse
Erin Morgenstern - The Night Circus (Éjszakai cirkusz) [Libri]
Genevieve Valentine - Mechanique: A Tale of the Circus Tresaulti

2011
N. K. Jemisin - The Hundred Thousand Kingdoms
Charles Yu - How to Live Safely in a Science Fictional Universe
Hannu Rajaniemi - The Quantum Thief (Kvantumtolvaj) [Ad Astra]
Mary Robinette Kowal - Shades of Milk and Honey
Amelia Beamer - The Loving Dead
Lavie Tidhar - The Bookman
M. K. Hobson - The Native Star
Gemma Files - A Book of Tongues
Karen Lord - Redemption in Indigo
Terry Dowling - Clowns at Midnight
Dexter Palmer - The Dream of Perpetual Motion
Brenna Yovanoff - The Replacement (Az elcserélt) [Egmont]
Julia Holmes - Meeks
Anthony Huso - The Last Page
Darin Bradley - Noise

2010
Paolo Bacigalupi - The Windup Girl (A felhúzhatós lány) [Ad Astra]
Ken Scholes - Lamentation
Jedediah Berry - The Manual of Detection
Gail Carriger - Soulless (Soulless - Lélektelen) [Könyvmolyképző]
Greg van Eekhout - Norse Code
Malinda Lo - Ash
Seanan McGuire - Rosemary and Rue
Jack Skillingstead - Harbinger
Alan DeNiro - Total Oblivion, More or Less
Lucy A. Snyder - Spellbent
Kari Sperring - Living with Ghosts
Stephen Deas - The Adamantine Palace
Mark Teppo - Lightbreaker
James Enge - Blood of Ambrose

2009
Paul Melko - Singularity's Ring
Daryl Gregory - Pandemonium
Felix Gilman - Thunderer
Jo Graham - Black Ships
Nick Harkaway - The Gone-Away World
Kristin Cashore - Graceling (Graceling - A garabonc) [Könyvmolyképző]
Peter V. Brett - The Painted Man (The Warded Man)
J. M. McDermott - Last Dragon
Marie Rutkoski - The Cabinet of Wonders
Robert V. S. Redick - The Red Wolf Conspiracy
Doug Dorst - Alive in Necropolis
Richard Parks - The Long Look
Alex Bell - The Ninth Circle

2008
Joe Hill - Heart-Shaped Box (A szív alakú doboz) [Európa]
Patrick Rothfuss - The Name of the Wind (A szél neve) [Gabo]
Ysabeau S. Wilce - Flora Segunda
Christopher Barzak - One for Sorrow
Cassandra Clare - City of Bones (Csontváros) [Könyvmolyképző]
Jon Armstrong - Grey
Alex Bledsoe - The Sword-Edged Blonde
Eliot Fintushel - Breakfast with the One You Love
Melissa Marr - Wicked Lovely (Veszélyes játék) [Kelly]
Lane Robins - Maledicte

2007
Naomi Novik - Temeraire: His Majesty's Dragon/Throne of Jade/Black Powder War (Őfelsége sárkánya / A jádeköves trón / Puskapor és sárkányvér) [Agave]
Scott Lynch - The Lies of Locke Lamora (Locke Lamora hazugságai) [Alexandra]
Tobias S. Buckell - Crystal Rain
Ellen Klages - The Green Glass Sea
Gordon Dahlquist - The Glass Books of the Dream Eaters (Az álomfalók) [Alexandra]
Daniel Abraham - A Shadow in Summer
James Van Pelt - Summer of the Apocalypse
Alan Campbell - Scar Night
Joe Abercrombie - The Blade Itself (A penge maga) [Könyvmolyképző]
Keith Donohue - The Stolen Child
Holly Phillips - The Burning Girl
Barth Anderson - The Patron Saint of Plagues

2006
Elizabeth Bear - Hammered/Scardown/Worldwired
John Scalzi - Old Man's War (Vének háborúja) [Agave]
David Marusek - Counting Heads
Tim Pratt - The Strange Adventures of Rangergirl
Hal Duncan - Vellum
Jay Lake - Rocket Science
Sarah Monette - Melusine
Charles Coleman Finlay - The Prodigal Troll
Justine Larbalestier - Magic or Madness
Judith Berman - Bear Daughter
Maria V. Snyder - Poison Study
Nnedi Okorafor-Mbachu - Zahrah the Windseeker
Adam Stemple - Singer of Souls
Anna Tambour - Spotted Lily
Frances Hardinge - Fly by Night

2005
Susanna Clarke - Jonathan Strange & Mr Norrell (A hollókirály) [Agave]
Steph Swainston - The Year of Our War
Karen Traviss - City of Pearl
Jennifer Stevenson - Trash Sex Magic
Minister Faust - The Coyote Kings of the Space-Age Bachelor Pad
Tamara Siler Jones - Ghosts in the Snow
Leslie What - Olympic Games
Nick Mamatas - Move Under Ground
John Birmingham - Weapons of Choice
Stephen Woodworth - Through Violet Eyes
Theodore Judson - Fitzpatrick's War
Thomas Wheeler - The Arcanum
Sarah Micklem - Firethorn
Catherynne M. Valente - The Labyrinth
Oisin McGann - The Gods and Their Machines

2004
Cory Doctorow - Down and Out in the Magic Kingdom
Jeff VanderMeer - Veniss Underground
Audrey Niffenegger - The Time Traveler's Wife (Az időutazó felesége) [Ulpius, Athenaeum]
K. J. Bishop - The Etched City
Leah R. Cutter - Paper Mage
Chris Moriarty - Spin State
Mark Budz - Clade
R. Scott Bakker - The Darkness That Comes Before
Mike Brotherton - Star Dragon
Caitlin Sweet - A Telling of Stars
ElizaBeth Gilligan - Magic's Silken Snare
Jim Knipfel - The Buzzing

2003
Alexander C. Irvine - A Scattering of Jades
John C. Wright - The Golden Age
Richard Morgan - Altered Carbon (Valós halál) [Agave]
Kelley Eskridge - Solitaire
Charles Stross - The Atrocity Archive (sorozat)
Karin Lowachee - Warchild
James A. Hetley - The Summer Country
Naomi Kritzer - Fires of the Faithful
Scott Nicholson - The Red Church
Nega Mezlekia - The God Who Begat a Jackal
Lisa Lerner - Just Like Beauty
Pauline J. Alama - The Eye of Night

2002
Jacqueline Carey - Kushiel's Dart
Jasper Fforde - The Eyre Affair (A Jane Eyre eset) [Láva]
Cecilia Dart-Thornton - The Ill-Made Mute
Liz Williams - The Ghost Sister
Wen Spencer - Alien Taste
Ken Wharton - Divine Intervention
Sarah A. Hoyt - Ill Met by Moonlight
Terry McGarry - Illumination
Donna McMahon - Dance of Knives
Suzanne Allés Blom - Inca
Lyda Morehouse - Archangel Protocol
Paul Brandon - Swim the Moon
Rebecca Lickiss - Eccentric Circles
Jane Alison - The Love-Artist
Karen Michalson - Enemy Glory
Jessica Rydill - Children of the Shaman

2001
Geoffrey A. Landis - Mars Crossing
Alastair Reynolds - Revelation Space (Napok Háza) [Alexandra]
David Herter - Ceres Storm
Ian Stewart & Jack Cohen - Wheelers
Mark Z. Danielewski - House of Leaves
Juliet Marillier - Daughter of the Forest
Jo Walton - The King's Peace
Adam Roberts - Salt
Mindy L. Klasky - The Glasswright's Apprentice
James Stevens-Arce - Soulsaver
Laurel Winter - Growing Wings

2000
Paul Levinson - The Silk Code
Thomas Harlan - The Shadow of Ararat
Peter Watts - Starfish
Kristine Smith - Code of Conduct
Juliet E. McKenna - The Thief's Gamble (Veszélyes játszma) [Beholder]
China Miéville - King Rat
Jan Lars Jensen - Shiva 3000
Jan Siegel - Prospero's Children
Maxine McArthur - Time Future
Elizabeth Haydon - Rhapsody
Marc Matz - Nocturne for a Dangerous Man
Justina Robson - Silver Screen
Michael Cisco - The Divinity Student
Ricardo Pinto - The Chosen
Steven Erikson - Gardens of the Moon (A Hold udvara) [Alexandra]

1999
Nalo Hopkinson - Brown Girl in the Ring
Carolyn Ives Gilman - Halfway Human
Kage Baker - In the Garden of Iden
J. K. Rowling - Harry Potter and the Philosopher's Stone (US title Harry Potter and the Sorcerer's Stone) (Harry Potter és a bölcsek köve) [Animus]
Kristen Britain - Green Rider
Caitlín R. Kiernan - Silk
Joanne Bertin - The Last Dragonlord
David Morse - The Iron Bridge
Michael Marano - Dawn Song
James Stoddard - The High House
Delia Marshall Turner - Nameless Magery
Ronald Wright - A Scientific Romance
Anne Bishop - Daughter of the Blood
Nicholas van Pallandt - Anvil
Jocelin Foxe - The Wild Hunt: Vengeance Moon
Kate Forsyth - Dragonclaw: Book One of The Witches of Eileanan (The Witches of Eileanan)

1998
Ian R. MacLeod - The Great Wheel
James Alan Gardner - Expendable
Candas Jane Dorsey - Black Wine
Susan R. Matthews - An Exchange of Hostages
William K. Hartmann - Mars Underground
Stephen Dedman - The Art of Arrow Cutting
Katie Waitman - The Merro Tree
Howard V. Hendrix - Lightpaths
Julie E. Czerneda - A Thousand Words for Stranger
Paul Witcover - Waking Beauty
Stepan Chapman - The Troika
Fiona Patton - The Stone Prince
Kirsten Bakis - Lives of the Monster Dogs
Matthew Woodring Stover - Iron Dawn
Marina Fitch - The Seventh Heart
Elisabeth DeVos - The Seraphim Rising

1997
Sarah Zettel - Reclamation
Sage Walker - Whiteout
J. Gregory Keyes - The Waterborn (Folyamszülött) [Delta Vision]
Raphael Carter - The Fortunate Fall
Richard Garfinkle - Celestial Matters
N. Lee Wood - Looking for the Mahdi
Lynn Flewelling - Luck in the Shadows
Ian McDowell - Mordred's Curse
Deborah Christian - Mainline
Katya Reimann - Wind from a Foreign Sky
Francine G. Woodbury - Shade and Shadow
Mary Doria Russell - The Sparrow
Jane Routley - Mage Heart
Roby James - Commencement
Mike Moscoe - First Dawn

1996
Linda Nagata - The Bohr Maker
Sharon Shinn - The Shape-Changer's Wife
Tricia Sullivan - Lethe
Richard Calder - Dead Girls
Patrick O'Leary - Door Number Three
J. V. Jones - The Baker's Boy
Jamil Nasir - Quasar
Felicity Savage - Humility Garden
Scott G. Gier - Genellan: Planetfall
Catherine Asaro - Primary Inversion
Alison Sinclair - Legacies
Chico Kidd - The Printer's Devil

1995
Jonathan Lethem - Gun, With Occasional Music
Kathleen Ann Goonan - Queen City Jazz
Stephan Grundy - Rhinegold
Carolyn Cushman - Witch and Wombat
Jeff Noon - Vurt (Vurt) [Agave]
David Feintuch - Midshipman's Hope
Terry Goodkind - Wizard's First Rule (Az Első Szabály I-II.) [Excalibur]
Maggie Furey - Aurian
Sherry Gottlieb - Love Bite
F. Gwynplaine MacIntyre - The Woman Between the Worlds
Jane Lindskold - Brother to Dragons, Companion to Owls
Valerie J. Freireich - Becoming Human
Denise Lopes Heald - Mistwalker
Wil McCarthy - Aggressor Six
J. R. Dunn - This Side of Judgment
K. D. Wentworth - The Imperium Game
Elisabeth Waters - Changing Fate

1994
Patricia Anthony - Cold Allies
Nicola Griffith - Ammonite
Mary Rosenblum - The Drylands
Wilhelmina Baird - CrashCourse
Amy Thomson - Virtual Girl
Helen Collins - Mutagenesis
Tony Daniel - Warpath
Charles Pellegrino - Flying to Valhalla
Flynn Connolly - The Rising of the Moon
Sean Stewart - Passion Play
Elisa DeCarlo - The Devil You Say
Martha Wells - The Element of Fire
S. Andrew Swann - Forests of the Night
Elizabeth Willey - The Well-Favored Man
Yvonne Navarro - Afterage

1993
Maureen F. McHugh - China Mountain Zhang
Steven Gould - Jumper
Poppy Z. Brite - Lost Souls
Susan Palwick - Flying in Place
Robert Harris - Fatherland (Führer-nap) [Aranyhíd, Magyar Könyvklub]
Holly Lisle - Fire in the Mist
Edward Meyers - The Mountain Made of Light
Charles Oberndorf - Sheltered Lives
Maya Kaathryn Bohnhoff - The Meri

1992
Kathe Koja - The Cipher
Kristine Kathryn Rusch - The White Mists of Power
Alexander Jablokov - Carve the Sky
Stephen Baxter - Raft
Tom Maddox - Halo
Lynn S. Hightower - Alien Blues
Faren Miller - The Illusionists
R. Garcia y Robertson - The Spiral Dance
Jane Fancher - Groundties
Douglas Bell - Mojo and the Pickle Jar
Melanie Tem - Prodigal
Greer Ilene Gilman - Moonwise
Sean Russell - The Initiate Brother
Karen Joy Fowler - Sarah Canary
Emily Devenport - Shade
Dana Stabenow - Second Star
Dennis Danvers - Wilderness

1991
Michael F. Flynn - In the Country of the Blind
Elizabeth Hand - Winterlong
Lisa Mason - Arachne
Robert J. Sawyer - Golden Fleece
Kathleen M. O'Neal - An Abyss of Light
Claudia O'Keefe - Black Snow Days
Wm. Mark Simmons - In the Net of Dreams
Michael Cadnum - Nightlight
Ernest Hogan - Cortez on Jupiter
Keith Brooke - Keepers of the Peace
Katherine Blake - The Interior Life
Annette Curtis Klaus - The Silver Kiss

1990
Allen Steele - Orbital Decay
Nancy A. Collins - Sunglasses After Dark
Dave Wolverton - On My Way to Paradise
Ted Reynolds - The Tides of God
Michael Kandel - Strange Invasion
Dean Wesley Smith - Laying the Music to Rest
Doris Egan - The Gate of Ivory (Ivory kapuja) [LAP-ICS]
Rory Harper - Petrogypsies
John Cramer - Twistor
Patrick McGrath - The Grotesque
Jeanne Larsen - Silk Road
Rosemary Kirstein - The Steerswoman
Teresa Edgerton - Child of Saturn
Judith Hawkes - Julian's House
Alida Van Gores - Mermaid's Song
Randall Boyll - After Sundown
Jonathan Littell - Bad Voltage
Zohra Greenhalgh - Contrarywise
John Brizzolara - Empire's Horizon

1989
Ian McDonald - Desolation Road
Michaela Roessner - Walkabout Woman
Richard Kadrey - Metrophage
Elizabeth Moon - Sheepfarmer's Daughter
Daniel Keys Moran - The Armageddon Blues
Melanie Rawn - Dragon Prince
Brad Linaweaver - Moon of Ice
David Zindell - Neverness
Paul J. McAuley - Four Hundred Billion Stars
William Sanders - Journey to Fusang
Kevin J. Anderson - Resurrection, Inc.
Matt Ruff - Fool on the Hill
Andrea I. Alton - Demon of Undoing
Gail Van Asten - The Blind Knight
Mary Stanton - The Heavenly Horse from the Outermost West
Stephen Fine - Molly Dear: The Autobiography of an Android
W. T. Quick - Dreams of Flesh and Sand
Eric Vinicoff - Maiden Flight
M. Lucie Chin - The Fairy of Ku-She
Richard Paul Russo - Inner Eclipse
Storm Constantine - The Enchantments of Flesh and Spirit
Phillip C. Jennings - Tower to the Sky
Delia Sherman - Through a Brazen Mirror

1988
Emma Bull - War for the Oaks
Pat Cadigan - Mindplayers
C. S. Friedman - In Conquest Born
Christopher Hinz - Liege-Killer
Loren J. MacGregor - The Net
Mercedes Lackey - Arrows of the Queen
Rebecca Ore - Becoming Alien
Michael Armstrong - After the Zap
Elizabeth Marshall Thomas - Reindeer Moon
Ellen Kushner - Swordspoint
H. F. Saint - Memoirs of an Invisible Man
Hayford Peirce - Napoleon Disentimed
Joe Clifford Faust - A Death of Honor
Stephen Billias - The American Book of the Dead
Thomas R. McDonough - The Architects of Hyperspace
Bruce Fergusson - The Shadow of His Wings
Judith Moffett - Pennterra
Robert Reed - The Leeshore
Dave Duncan - A Rose-Red City
Michael Blumlein - The Movement of Mountains
Andrew Weiner - Station Gehenna
Paul Park - Soldiers of Paradise
Heather Gladney - Teot's War
Midori Snyder - Soulstring
Jerry Oltion - Frame of Reference

1987
Jack McDevitt - The Hercules Text
Lois McMaster Bujold - Shards of Honor (Maréknyi becsület) [Lazi]
Robert Charles Wilson - A Hidden Place
Bradley Denton - Wrack & Roll
Leo Frankowski - The Cross-Time Engineer
Anne Moroz - No Safe Place
Terry A. Adams - Sentience
Thomas Wren - The Doomsday Effect
Tom Deitz - Windmaster's Bane (A szelek urának végzete) [Unikornis]
Robert R. Chase - The Game of Fox and Lion
Katharine Eliska Kimbriel - Fire Sanctuary
Richard Bowes - Warchild
Katharine Kerr - Daggerspell
Kara Dalkey - The Curse of Sagamore
Michael Cassutt - The Star Country
Pat O'Shea - The Hounds of the Morrigan
Deborah Turner Harris - The Burning Stone

1986
Carl Sagan - Contact (Kapcsolat) [Édesvíz]
Michael P. Kube-McDowell - Emprise
Michael Swanwick - In the Drift
Guy Gavriel Kay - The Summer Tree
Tad Williams - Tailchaser's Song
Will Shetterly - Cats Have No Lord
M. Coleman Easton - Masters of Glass
Richard Grant - Saraband of Lost Time
Jim Aikin - Walk the Moon's Road
Sheila Finch - Infinity's Web
Judith Tarr - The Isle of Glass
Grant Callin - Saturnalia
Roger MacBride Allen - The Torch of Honor
Susan B. Weston - Children of the Light
Geoff Ryman - The Warrior Who Carried Life
Dan Simmons - Song of Kali (Káli dala) [Delta Vision]
Pamela C. Dean - The Secret Country
Melisa C. Michaels - Skyrider 1: Skirmish
Edward A. Byers - The Long Forgetting
Dave Smeds - The Sorcery Within
Ru Emerson - The Princess of Flames
Kathryn Lance - Pandora's Genes
Viido Polikarpus & Tappan King - Down Town
Linda Steele - Ibis
Chuck Rothman - Staroamer's Fate

1985
Kim Stanley Robinson - The Wild Shore
William Gibson - Neuromancer (Neurománc) [Valhalla Páholy, Szukits]
David R. Palmer - Emergence
Lucius Shepard - Green Eyes
Howard Waldrop - Them Bones
Joseph H. Delaney & Marc Stiegler - Valentina: Soul in Sapphire
Charles de Lint - The Riddle of the Wren
T. E. D. Klein - The Ceremonies
Lewis Shiner - Frontera
Kirk Mitchell - Procurator
Carter Scholz & Glenn Harcourt - Palimpsests
Geary Gravel - The Alchemists
Melissa Scott - The Game Beyond
Gwyneth Jones - Divine Endurance
Jerry Yulsman - Elleander Morning
Charles Whitmore - Winter's Daughter
David Mace - Demon-4

1984
R. A. MacAvoy - Tea with the Black Dragon
Timothy Zahn - The Blackcollar
M. Bradley Kellogg - A Rumor of Angels
Sheri S. Tepper - King's Blood Four
John DeChancie - Starrigger
Robert W. Franson - The Shadow of the Ship
Megan Lindholm - Harpy's Flight
Bruce T. Holmes - Anvil of the Heart
Gloria Rand Dank - The Forest of App
Clare Bell - Ratha's Creature

1983
Donald Kingsbury - Courtship Rite
Lisa Goldstein - The Red Magician
Warren Norwood - The Windhover Tapes: An Image of Voices
Diana L. Paxson - Lady of Light
Sandra Miesel - Dreamrider
David Langford - The Space Eater
P. C. Hodgell - God Stalk
Sharon Webb - Earthchild
Michael Talbot - The Delicate Dependency
Raymond E. Feist - Magician (Az érzőszívű mágus ill. Mágus: A mester és Mágus: A tanítvány) [Unikornis ill. Beholder]
Lou Goble - The Kalevide
Janny Wurts - Sorcerer's Legacy
Michael McCollum - A Greater Infinity
Pat Murphy - The Shadow Hunter

1982
Somtow Sucharitkul - Starship & Haiku
Hilbert Schenck - At the Eye of the Ocean
A. A. Attanasio - Radix
Paul O. Williams - The Breaking of Northwall
Karl Hansen - War Games
Nancy Kress - The Prince of Morning Bells
Alexis Gilliland - Revolution from Rosinante
Kenneth Flint - A Storm Upon Ulster
Jerry Earl Brown - Under the City of Angels
Stephen Leigh - Slow Fall to Dawn
Paul H. Cook - Tintagel
Alasdair Gray - Lanark
Drew Mendelson - Pilgrimage
James B. Johnson - Daystar and Shadow
Adam Corby - The Former King
Steve Perry - The Tularemia Gambit

1981
Robert L. Forward - Dragon's Egg
Robert Stallman - The Orphan
David Brin - Sundiver
Justin Leiber - Beyond Rejection
Paul Preuss - The Gates of Heaven
Lyndon Hardy - Master of the Five Magics
Gillian Bradshaw - Hawk of May
Joan Slonczewski - Still Forms on Foxfield
Paul Hazel - Yearwood
David J. Skal - Scavengers
John M. Ford - Web of Angels
Rudy Rucker - White Light
Dennis R. Caro - The Man in the Darksuit
Tim Huntley - One On Me
Dale Estey - A Lost Tale