Dan Abnett - Mindhalálig

Dan Abnett - Mindhalálig

(Gaunt Szellemei 11.)

Dan Abnett - Only in Death
(Ghosts of Gaunt 11.)
Eredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2011
Hossz: 380 oldal
Műfaj: háborús, akció, sci-fi
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:

A Sabbat világok felszabadításáért indítot hadjárat 23. évében Gaunt komisszár-ezredes a Jago romos erődvilágára vezeti a Tainthi Első és Egyetlent. A véres összecsapások során azonban Gauntnak és embereinek nem csak a jelen borzalmaival, hanem a múlt szellemeivel is szembe kell nézniük...

 Nem tudom, hogy pontosan mekkora lehet a Warhammer 40.000 könyvek olvasó és rajongó tábora, de abban biztos vagyok, hogy jóval kevesebben adták meg ezeknek a könyveknek az esélyt, mint ahány olvasónak valóban tetszenének.

Jómagam is nagyjából leszoktam a "logós" fantasy, sci-fi könyvek olvasásáról, mert a nagy tömegben kiadott könyvek közt jóval több volt a rosszul sikerült, mint a jófajta. Vagy túl kevés írónak kellett ellátni újabbnál újabb történetekkel az aktuális világ rajongóit, vagy - ami gyakrabban jelentkezett problémaként - túl sokan voltak (mert a világnak is sok rajongója volt, tehát sok könyv kellett az olvasási vágyak csillapítására), és sok alacsonyabb színvonalú szerző is bekerült az állandó (vagy hirtelen beugró) tollnokok közé.

Nálam azok a logós (szerepjátékos) könyvsorozatok élték túl az olvasási listák radikális csökkentésére irányuló törekvésemet, amik tudtak valami pluszt nyújtani, vagy ifjonti koromban valamivel több közöm volt hozzájuk, mint a többiekhez. (Warhammer 40K, M.A.G.U.S., Battletech)

Így maradtak meg - úgy szoktam mondani -, "bűnös élvezetnek", nosztalgiából a Warhammer 40.000 könyvek (bár a Dawn Of War sorozat szerintem nagyon nem volt jó), hiszen pontosan 20 éve (ó, te jó ég!) - Ian Watson - Inkvizítor című regényének magyar megjelenése óta az ezen  könyvek alapjául szolgáló táblás stratégiai játék lelkes híve és IRL ("in real life") gyakorlója vagyok (bár mostanában épp pont nem gyakorlom). [Dark Angels seregem mondjuk nem feltétlen győzedelmeskedett minden csatában, de egy összecsapásból sem futottak meg, mindvégig hűek maradtak jelmondatukhoz: "And they shall know no fear!"] Ezen kívül - és a könyvek olvasásán kívül - a számítógépen megjelent játékokat is rendre végigjátszottuk pár barátommal (a PC-s Dawn of War sorozat piszok jó volt, szóval megértem, hogy miért adta ki olyan gyorsan a Szukits pont azokat a részeket könyvben), sőt az is biztos, hogy a már régen várt THQ-s Warhammer 40K: Dark Milennium lesz a következő (sajnos nem MMO) játék, amit ki fogok próbálni, mikor megjelenik.

A Warhammer 40.000 regényeket jómagam nem tartom feltétlen sci-finek. A könyvek ugyan gyakorlatilag egy alternatív Föld távoli jövőjében játszódnak, teli idegen fajokkal (tyrannidák, necronok, stb.), technikai fejlesztésekkel (lézerfegyverek), ám ezek a külsőségek gyakorlatilag egy háborús akció-regényt takarnak. A lőporfüstös hangulat és a birodalmi seregek megingathatatlan elkötelezettsége az emberiség Ura, a "halhatatlan" Istencsászár felé - vagy bukásuk története - illetve a kisemberek minden körülmények közötti hősi helytállásának bemutatása (legalábbis a Gaunt Szellemei sorozatban) mesteri szintre van emelve.

Ezek miatt a tulajdonságai miatt, azoknak a militáns beállítottságú olvasóknak, akiknek tetszett például A piszkos tizenkettő vagy más, hasonló témájú (háborús) könyv, simán ajánlanám. A sorozat eddigi összes része telis-teli van a katonaélet viszontagságait (vérmérséklet szerint szépségét/szörnyűségét) egyaránt bemutató részekkel - például a fronton kialakuló bajtársiasság; a feltétlen engedelmesség az elöljárók felé; a napi rutin vagy a lövészárok-harc lélekölő nyomasztóságának precíz bemutatásával.

"...Egy csata mindig mocskos dolog, ahol embereket vágnak darabokra, s más emberekre bízzák, hogy ezt később feltakarítsák, de a legocsmányabbak akkor is azok az ütközetek voltak, amiket később a krónikák a dicsőséges jelzővel illettek. Az effélék után kellett a legtöbbet takarítani."

A katonák ellen támadó (főleg a káosz megrontotta mutánsok, fertőzöttek, démonok) ellenséget pedig bárki - akit zavar a kitalált lények hordája - könnyen behelyettesítheti "kedvenc" - legalább - II. világháborús ellenségének képével. (Hiszen a Warhammer univerzum haldokló világain a harcoló alakulatok legmagasabb elérhető technikája a még ÁLTALÁBAN működő rádió, a szilárd magvas lőszerű puskák, kések és harckocsik - a fejlettebb jövőbeni űrtechnikák [pld.: űrhajók] gyakorlatilag nem játszanak szerepet a Gaunt könyvekben. [Tudom, hogy általában lasgunnal vannak felszerelve a felderítők, de igazából semmit nem számít, mivel pukkantgatnak egymás felé.]) Roppant csekély fantáziával így garantáltan olyan élményben lesz része, mintha egy sima II. világháborús regényt olvasna - a legjobbak közül!

"...Oly sokat felejtettünk, mi, emberek! Elfeledtük a technikát és a tudományokat, és sok olyat, amire már senki nem emlékszik, és soha többé nem is fog.
Nem létezik már sem a fejlődés, sem a megértés ígérete, mert ebben a jövőben nem létezik már más, csupán háború.
A csillagok közt nincs már béke, csupán öldöklés, sötétség, hideg, és a vérre szomjazó, kegyetlen istenek kacaja."

Dan Abnett (1965 -)

Ez a rész az eleje felé kicsit horroros beütésű, és a fentiekkel ellentétben (ebben a részben egyedülálló módon) sokáig azt lehet hinni, hogy természetfeletti lények az ellenfelek, ami miatt kicsit húztam is a számat, de később kiderül, hogy mégsem szellemek kísértik a tanithi Első és Egyetlen embereit, sőt sikerült egy váratlan húzással meglepni engem is az írónak (egyáltalán nem számítottam hasonlóra), szóval a végére igen pozitív véleményem alakult ki erről a részről is.

"...Ha volt a Jagón olyan, hogy végtelen, innen azt is lehetett látni."

Meg kell említeni, hogy ugyan szépirodalmi magasságok senkire sem várnak, mikor végigolvassa a könyvet, de az írás ettől még néhány helyen igencsak megkapó, érzékletes leíró képekkel kedveskedik a rajongóknak, legyen az a csata hevében hirtelen megváltozott idő (harci idő) folyásáról szóló rész vagy már-már költői leírása a bolygó tájainak minden lágyságot nélkülöző látképének. Dan Abnett a maga szintjén kiváló író, akiben nyugodtan meg lehet bízni, hogy egy állandó szinten hozni tudja a katonás történeteit (A Warhammer Fantasys sorozatát még nem olvastam mondjuk, szóval ezt egyenlőre a 40.000-es könyveire értem.)

"...A tűzvirágokként nyíló lézersugarak lebegni látszottak, az ellenséges harcosok, akiket Seena sorozatai terítettek le, szétvetett karokkal hulltak a porba, akár a lassan pörgő falevelek. A kiontott vér vízbe csöppentett tintaként oldódott fel a levegőben, s egy leszakadt arcmaszk, akár egy céltalanul sodródó aszteroida, lebegett Hark szeme előtt."

Értékelés: 8/10