Isaac Asimov - Előjáték az Alapítványhoz

Isaac Asimov - Előjáték az Alapítványhoz

(Alapítvány 02.)

Isaac Asimov - Forward the Foundation
(Foundation 02.)
Eredeti megjelenés: 1993
Magyar kiadás: Cédrus, 1993; GABO, 2011
Hossz: 385 oldal
Műfaj: science-fiction, klasszikus
Fordította: Németh Attila

Tartalom:

Az Előjáték az Alapítványhoz Asimov teremtő géniuszának pompás végrendelete. A veszélyes helyzetekkel, cselszövéssel teli páratlanul izgalmas elbeszélésben életre kelnek Asimov kedvenc szereplői: köztük Hari Seldon, aki azon fáradozik, hogy tökéletesítse a pszichohistória forradalmi elméletét, és ezzel megmentse az emberiséget.

Az Előjáték az Alapítványhoz olyannyira hasonló stílusában és tartalmában az első részhez, a magyarul Az Alapítvány előtt címmel megjelent kötethez (az írás a linken olvasható) - ugye ezt azért emelem ki külön, mert a két kötet eredeti címei pont fordítottjai a magyar kiadásénak (hogy miért, arról fogalmam sincs, de gondolom véletlenül, aztán a későbbi kiadásoknál meg már így hagyták, mert így szoktuk meg) -, hogy sokáig bajban is éreztem magam, hogy erről most akkor milyen - új - mondanivalót tudok ide összeszedni. :P
Ez lett belőle:

Asimov egymás után kis idővel írta a két kötetet (lehet, hogy szinte egyszuszra a kettőt), ezért is érezni teljesen koherensnek, összetartozónak a két regényt. Talán a fordító személyének változása tehet arról, hogy a párbeszédes részek nyelvezete egy kicsit mintha nem lenne annyira "bugyuta"/gyermeteg, mint az előző részben, ami engem ott néha kicsit zavart, amiről viszont biztosan nem a fordító tehet, az az, hogy ebben a részben alig van valami, amire rá lehetne sütni, hogy "tudományos nyelvezet". Például a pszichohistória matematikai magyarázata, vagy más, de egy hasonló regényben (science-fiction) szinte már elvárt tudományos hipotézisek, bizonyítások teljesen hiányoznak (mondjuk nem nekem), vagy épp csak a megemlítés szintjén találkozhatunk velük (hiszen a pszichohistóriát úgysem érti senki :) ). Így első olvasásra a második rész szövege ezért jóval egyneműbb, egyenletesebb minőségű lett, mint az első rész.

Sajnos megmaradt a - számomra - legnagyobb hiba is, mégpedig, hogy a bonyodalmak szinte saját magukat oldják meg, a főszereplőknek a kisujjukat sem kell megmozdítaniuk, hogy kikerüljenek a slamasztikákból. Mintha egy magasabb hatalom óvná a pszichohistóriával kapcsolatban lévő személyeket minden bajtól - és ezt már nem lehet indokolni Demerzel első miniszter személyével, mint az első részben. Amikor mégis történik valami nagy szerencsétlenség a prof. életében, az meg mintha semmi hatással nem lenne az események menetére - valószínűleg csak azért vannak ott, mert a hamarabb megírt részekben volt rájuk valami hivatkozás, vagy mert a karaktereknek oda kell kerülniük (majd az események hamarabb megírt köteteiben), ahová épp kerülnek itt - 1x-2x mintha egyenesen hasraütéses alapon.

Isaac Asimov (1920-1992)

Amiben viszont valóban elmaradt az első résztől, az a kalandelemek, a nagy meglepetések száma. Egy-két nagy ötlet fért csak bele ebbe a részbe (pld: Második Alapítvány), de az a meglepetés, ami igazából sokként kellene, hogy érje az olvasót (már ha kéne) - azért írom így, hogy ne legyek spoileres -, már az első rész közepétől sejthető, és a végétől pedig 100%-ban tudható is, legalábbis én azt hittem, hogy Seldon prof. is tudja, nem is értettem igazán a témától való túlzott tartózkodását a második könyv első felében. A nagy kalandok ideje elmúlt a professzor számára, élete második fele - a könyv szerint - főleg a pszichohistóriai kutatás anyagi bázisának megteremtéséről szól, valamint a személyét is érintő történelmi változások legyőzéséről.
Azért, hogy - az első kötet olvasta után némileg váratlanul - kevesebb kaland miatt sem fullad a könyv merő unalomba, sőt középszerű sem lesz, egyértelműen Asimov mesélőkéjét illeti minden dicséret. A karakterei egysíkúságával (vagy inkább úgy mondom, szándékos kidolgozatlanságával) nálam elérte, hogy helyettük - és az esetleges mélyebb háttér miatt monumentálisra hízlalt regény helyett - inkább a Galaktikus Birodalomra - és névtelen lakosainak trilliárdjaira - valamint az Alapítvány keletkezésének történetére fókuszálhasson a figyelmem. A nagyléptékű összefüggések, viszonyok tükrében az emberiség (a civilizáció) fennmaradására tett törekvések meséje persze sokkal érdekesebb is, mint egy-egy - mondhatni - a sokaságból véletlenül kiragadott egyén személyes históriája.
(Lehet bennem egy rész, ami császárságpárti - gondolom valami régi Warhammer 40.000-es bevésődés maradvána lehet -, mert az első rész kedvenc karaktere (I. Cleon császár után) ebben magasan a kedvencem XIV. Agis császár volt, pedig túl sokat nem is szerepelt.) :)

Elfér ide is Asimov Alapítványának optimális olvasási sorrendje (nem csak szorosan a sorozatba tartozó regényeket ideértve) Elmouse - kedves kommentelőnk - szerint, hogy a legmaradandóbb, legteljesebb élményt nyújtsák.
Köszi szépen!

1. Alapítvány
2. Alapítvány és Birodalom
3. Második Alapítvány
4. Robottörténetek
5. Acélbarlangok
6. Mezítelen nap
7. Hajnal bolygó robotjai
8. Robotok és Birodalom
9. Alapítvány pereme
10. Alapítvány és Föld
11. Az Alapítvány előtt
12. Előjáték az Alapítványhoz

Az első rész mellett szinte tökéletes előzményregény ez is. Akit érdekel az Alapítvány sorozat, semmiképp ne hagyja ki, bár persze biztos vagyok benne, hogy az eredeti trilógiától elmaradnak.
Én már alig várom, hogy elkezdhessem a harmadik (első) részt! :)

A könyvért köszönet a GABO Kiadónak!

Értékelés: 7/10