Ünnepi Könyvhét az Ad Astrával

Pénteken délután kimentem az Ünnepi Könyvhét nevezetű tömegnyomorra. Rengeteg könyvkiadó állította ki a forgalmazott könyveit a kis bodegákban. Én türelmesen próbáltam néhol kivárni a soromat, de bizony volt ahol nem jött össze.

A beharangozott rossz idő akkor még nem jött meg - ma, a Könyvek Éjszakáján persze már szakad -, az össznépi nyomorgást így még a hét(ezer) ágra sütő nap is súlyosbította. Gyorsan körbeszaladtam (kétszer), vásároltam egy rakat könyvet (az Agave 250-500 forintért adta egy csomó régebbi kiadványát) - de a legtöbb helyen 15-20% az elérhető kedvezmény (van ahol semmi) -, aztán gyorsan el is húztam a Habibibe, ahol az Ad Astra Kiadó Ian McDonald - A dervisház című legújabb könyvüket promotálta az érdeklődőknek. (Gyakorlatilag emiatt a program miatt akartam kimennni a Könyvhétre.)

A találkozó elejéről jó 10 percet sikeresen elkéstem, ezért a teáról is lemaradtam, meg ülőhelyem sem volt - kb. 30-an lehettünk szerintem -, de ez nem akadályozott meg, hogy a különben végig jó hangulatban folyó találkozón meghallgassam a kötet fordítójának Tamás Gábornak (ó, ha akkor tudom, hogy ő fordította Steven Erikson könyveit, lehet kezet is csókolok neki! - de legalábbis megkérdem, hogy vajon leadta-e már a Toll the Hounds fordítását az Alexandrának?) illetve Kleinheincz Csillának és egy fehér pólós srácnak, aki a moderátor szerepét töltötte be, de sajnos ugye a bemutatkozásról is lemaradtam - ha esetleg volt -, ezért nem tudom a nevét (update: Kánai András volt az - csak pár kattintásba került, valamint nem szabad elfelejtkezni róla, hogy a XXI. században minden információ elérhető), érdekes gondolatait a műről.

Mivel el fogom olvasni a könyvet - és írok is róla -, ezért konkrétumokat nem írok az elhangzottakról, elég csak annyi, hogy nagyon jónak tűnik, és aki az igényes sci-fit szereti, ne habozzon, hanem szerezze be frissiben.

Látni mondjuk nem sokat láttam belőlük, egész pontosan ennyit. :D

Nem akartam egyedül megsülni a Könyvhéten, ezért elhívtam országos cimborámat is, jöjjön velem, - de persze elkésett (még nálam is jobban) -, és már csak a tutiba esett be. (Ad Astrás összejövetel, sör, baklava, pogácsa, hűvös termek). Nem ketten áldogáltunk azonban a lépcsőfordulóban a függöny mögött, oda szorult ki Sánta Kira is a kiadó marketing főnöke - és alkalmi de annál tehetségesebb grafikusa -, akinek munkáit már évek óta több kötet borítóján is láthatja a figyelmes olvasó (talán az utolsó a Zoo City volt). Nos, ő volt olyan rendes, és nem haragudott meg azért, hogy innentől kezdve az összejövetel teljes egészére gyakorlatilag kisajátítottuk a társaságát, hanem minden kérdésünket kedvesen megválaszolta - akár a munkájáról kérdeztük, akár a rajzoláshoz használt e-ceruza (mi ennek a neve, nem jut az eszembe éjjel fél háromkor) márkájáról, akár a játékfejlesztésben eltöltött idő tapasztalatairól. [Köszi szépen!]

Sajnos Csillát pedig mások foglalták le a "kerekasztal" beszélgetés után és vele nem igazán sikerült szót váltanom, de ettől függetlenül természetesen utolsóként jöttünk el a helyről. :P A FB-on láttam, hogy több blogger is jelezte, hogy eljön az eseményre, de sajnos közülük most nem sikerült senkivel megismerkedni - azt sem tudom, hogy végül ki tudott eljönni egyáltalán.

Persze ez csak póz, a könyvben nincsenek képek! :P

A végén a megmaradt könyveket tartalmazó dobozt én vittem vissza a pavilonhoz. (Mikor az Ad Astrás könyveket olvasom, mindig tetszik a súlyuk, hogy érzem, hogy tényleg fogok valamit a kezemben - most hamar a vállamban is éreztem és örültem volna, ha vagy 100 oldallal rövidebb a regény, vagy ha az elektromos változatot lehetett volna megvenni a helyszínen. [Nincs belőle még e változat!]) :D

...B-vel aztán közös megegyezésre nem fújtuk még le az estét - hanem abban a melegben eléggé el nem ítélhető módon -, folytattuk a sörözést.